Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-17 / 64. szám
Csak a szemébe! Gyávafi tegnap megfogott az utcán, s mint mindig, most is a közéleti dolgokkal határos, egé- Ezen eredeti elmeíuttatásával kezdett traktálni. Szemében lelkesedés és nekikeseredettség vívott, külsőre pedig úgytetszett az egész ember, olyan megtörtnek, mintha a világ minden gondja az ő tarr fejében fészkelne. A gondolatmenetét már ismerem: nagy horizontú, szinte »kozmikus« elvi alapot épít mondandójának. s aztán erre — mint cukrász a lakodalmi tortára — díszként mindennaDos példákat aggat. Már kezdi is. — Kolosszális dolgok történnek manapság, barátom, kolosz- szális dolgok! Szédülök, ha belegondolok. hogy ember csinálta bolygó kerülgeti a Napot, s holnap talán a Kőidig és vissza érünk, míg a villamos bekocog a külvárosból a főtérre... Tudod, micsoda emberi bátorság, alkotó merészség kell ehhez? — Gondolom, kérlek, gondolom — így én ráhagyó an. Ha nem ellenkezem ugyanis, kevesebb ideig kell vele itt topognom a forgatagban. — Do látod, éppen itt az óriási ellentmondás! Ugyanaz az . ember, áld holnap űrállomást épít a Holdon, olyan kicsi, olyan gyáva itt a Földön. — Hát ezt meg mér hogyan értsem? — Úgy kérlek, hogy... De vegyünk egy példát! Itt van ez a Krézli, a könyvelőségen. Azon fundál, hogy hogyan lehetne eljutni a Vénuszra; lehet, hogy fel is ülne» az űrhajóra már elsőnek, de a főkönyvelőnek úgy gazsulál, mint egy misszionárius. Nem meri neki megmondani, hogy, rosszak a tényszámok. csak a féleségének suttogja el otthon, a hálószobában; ugyanez a Krézli a hivatalban panaszkodik, hogy a felesége nem tud főzni, s ha a beosztottja hibát követ el, nem szól neki, csak így: »Óh, Mancika, semmiség, szóra sem érdemes« — társaságban pedig újságolja, hogy mennyit dolgozott már ma is a Mancika után. A szemébe? Azt nem! Ha keresztre feszítik, akkor sem! Hát nem pi- pogva fráter? Illik ilvesrhi az új kor emberéhez, a modern Prométheuszokhoz? — Nem, nem illik. De ne haragudj. sietnem kell. várnak... Megmarkolta a kabátom ujját. — No várj csak. várj csak, nem ilyen szimpla dolog ez. Tele vagyok hasonló történetekkel és ki másnak mondjam el? Ti hasznát veszitek... tudom én, hogy abból spekuláltok, amit így felszedtek... — Figyelj csak! Ma reggel bejött, a hivatalba a Lazsáli, természetesen késve, mint rendesen. Azt hiszed, szól neki valaki? En is csak ültem, és szóhoz se tudtam .jutni a környezetem közömbösségétől. Hanem mikor elment a főnökéhez megmagyarázni a dolgot, rákezdtek ám! — Disznóság. hogv ennek lehet! — Ha mi is így csinálnánk, vajon elnéznék-e nekünk? — Elvárja, hogy más dolgoz,zék helyette! S ekkor én felemeltem a kezemet — így ni! — s beolvastam nekik. Megmondtam, hogy aki nem beszél nyíltan, egyenesen, őszintén az nem méltó a mai kor szelleméhez. A szemükbe mondtam, barátom, hogy mondják a szemébe! Csak a szemébe! Azt gondolod, ért valamit? Másnap azt suttogták, hogv a Koháry meg a Venkelné... tudod? De amikor Koháry bejött a szobába, olyan szemérmesen számol, tak, mint akik kettőig sem tudnak számolni. Nos, ekkor én felálltam. Koháry mégiscsak az igazgató, nem illik a háta mögött beszélni. Végiggondoltam, hogy itt példát zavarba akart, hozni. Közbe- kell statuálni, mert különben kotyogott. soha nem emelkedik a társa- — Miért nem mondod ezt az dalom magasabb erkölcsiségre. amerikaiaknak, meg a szakács- Kihúztam magamat és egyenesen nőnek? a szemébe néztem az igazgató- Azzal érzékeltettem szemtelen alt. Láttám, hogy jo esik neki közbeszólásának ürességét hogy ez a nyílt fellepjem es a vára- íjgjeiembe se vettem. Hanem kozast is eolvastam az arcáról. most M igazgató dolgára S akkor elkezdtem... fordítottam a szót. — Koháry elvtars! _ , . A kollégák csak pislogtak, bab. . Koháry elvtarsnak is tarráltak a ceruzájukkal a papír- i02,?11? ileha”y. kefeseüen mon- lapokon datta.1. Szeretnem, ha nem ertene — Én nem állhatom, ha az í£re', és őszinteségemért őszinteemberek háta mögött beszélnek... enne, a Jutalmam. Ln elZsuzsika gyors zörgésbe kéz- "ff™ '?nt> ammt nap-nap után dett a számológéppel. Krézli utolsónak megy el a gyárból, meg elkezdett csukladozni és kö- j-.em tesz ez jót az. egeszsegenek. >hövni Es azzal is tartozom, hogy mióta ő, , , , ön a vállalathoz került, itt egéEn azt szeretem, ha ember szen megváltozott a munka- és ember viszonylatában nincs szellem. Az emberek becsülik, semmi tartózkodás az igazmondás szeretik, elismeréssel emlegetik az dolgában.... ha nyílt sisakkal áll- f?fSz Sorban. Csak nem mond___ . ,__, . . , .. iák meg, így szemtől szembe, h at meg mindenki, mindenki lner(; a kispolgári csökevények előtt... fojtogatják bennük az őszinte Havalka kapta magát és ki- szavakat. És nagyon kérem, ne ment a szobából nehezteljen rám azért, mert így * . , , kitárulkoztam... — En azt szeretem, ha egymás szemébe mondjuk a hibákat és Láttam, hogy meghatódott és az erényeket, tartózkodás, fon- vartam> hogy erre csak szól va- tolgatás, kicsinyes érdekek dé- lan,it- De csalódtam. Olyan derék delgetése nélkül... Csak a sze- és mégsem! Hiába, még ő mébe..., mert nincs annál bor- sem szokta meg az új légkört, zasztrtbb, mint amikor az al- mé® ő sem véste a szívébe, hogy kotásban oly nagyra nőtt ember csak gátlástalanul, mindenkinek lealázza önmagát azzal, hogy *** mindent csak a szemébe!... csak suttog társai erényeiről és Gyávafi lejárt ekkorra, mint hibáiról, mint a kávészürcsölő egy öreg vekker. Diadalmas pózöregasszonyok. Ez nem illik a ba vágta magát, majd kezet mi szédületes robogású korunk- nyújtott. hoz. — Szervusz, kérlek, .’orvusz. S mikor idáig értem, éreztem, Ti sokat segíthetnétek ebben a hogy most már meg kell mon- dologban! dánom, kereken, szemtől-szembe. Aztán még valami eszébe ju— Koháry elvtárs, én meg- lemondom önnek isten és ember ~ Apropos! Olvastam a cik- előtt, hogy ezek az amerikaiak kedet. a Cinege-együttesről! Ne- nagy bajban vannak. Nem so- kec* is megmondom, kitűnő cikk káig lesznek már elsők! És azt volt! Sajnos, egy-két sajtóhiba is megmondom nyíltan, őszintén, belecsúszott. No, ne haragudj, hogy ez a mai ebéd, ez a szé- h°Sv így a szemedbe! Tudod, én kelykáposzta, amit az új sza- már csak íí>'en vagyok! Nagy kácsnő főzött, igen sósra sike- időket élünk, emberileg is nagy- riilt. gyá kel] válnunk. Ekkor az a cinikus Demény Sz. Simon István PAUL, ET.ITAKD: A BÉKE ARCA Ismerem a galamb sokféle tanyáját Az ember agyában látom igazi otthonát Az igazság és szabadság szeretete Pompás gyümölcsöt terem El nem rohadót Boldogság ízétől zamatost Legyen dúsan termő a virágzó föld örökre száműzve Emberek hús-vér áldozatát Tükrözze nemes gondolatok Hasznos szépségét Az emberi arc Mindenkinek kenyeret, rózsát Erre tettünk fogadalmat És öles léptekkel haladunk A közelgő cél felé Nem pihenünk Zsendülő tavasszal versenyezve Valóra váltjuk álmaink Életét Hisszük a jót és szeretjük Fehéren szikrázó fényét A béke harcosa Reménységgel övezi homlokát A béke harcosa Mosolyogva vív csatát Búzaszemek szavak és kezek örömtüzében éled a szív Győzelmünk bölcsője a testvériség Egyre gyarapodva Mindnyájunké a diadal A világ mennyezetéről bölcsesség Tekint le ránk a lámpa kristályos sugarával Lassan földre hulló fénye az ősi homlokról Rabság félelmétől szabadult gyermekek Nevető ajkára kúszik Túl soká riasztotta ember az embert És álmainak fejében lakozó madarát Arányló napban fürdetve arcát Az ember élni akar s életet adni Szeretctben egyesülve a holnappal Boldogságom a ti boldogságtok Verőfényem a mi verőfényünk Osztozunk az életben Tér és idő közös tulajdonunk * Bonts szárnyat szépséges arc Helyes útra terelve a való életre Ébredő virágot Uj világosság fényénél Közös rohammal Törünk át vállvetve a ködhomályon Lépésről lépésre hátrál az erőszak Teli tüdővel lé tegzünk s fennen szól dalunk Boldog Balázs fordítása '»v * . ,A/\A• v . / vAs/ \AvV\/V/ v, — Rosszul nézel ki, fiam — állapította meg bácsikám. — Kicsit pihenned kéne. — Látod, felajánlhatnád neki a inkendázunkat — jegyezte meg a nagynévém kegyesen. — Ragyogó ötlet — lelkesedett bácsikám. — Közel van az erdőhöz és a folyóhoz, egész biztos ragyogóan ereznéd magad, és még pénzbe se kerülne — hangsúlyozta nagy- néném. — A szomszéd városkában vásárolhatsz konzerveket, és vehetsz egy új tűzhelylapot, mert a régi elrepedt. — Vehetnél egy új ablaküveget is. A baloldali felső ablak ugyanis kitört, az éjszakák pedig néha hűvösek. Száz szónak is egy a vége, megkaptam a kulcsot, és útnak indultam. Megtaláltam a víkendhásat, az erdőt, a folyót, no, meg a repedt tűzhelylapot és a törött ablakot. Hétfőn megjavítottam mind a kettőt. Kedden levelet kaptam. Bácsikám felhívta a figyelmemet, hogy biztos édesebb lenne az álmom, ha kimeszelném a szobát. Nénikém azt üzente, hogy alaposan takarítsak ki, s a nagyobb nyomaték kedvéért emlékeztetett- az öreg Konfucius mondására: minden helyet olyan állapotban hagyjunk el, amilyenben érkezésünk pillanatában volt. A levél vége felé mintegy mellékesen megjegyezte: s ha már a meszelésnél tartasz, megcsinálhatnád mindjárt a konyhát is, hiszen az egész ház olyan kicsi. KARÉL BERAN: Ingyen nyaralás Szerdán és csütörtökön meszeltem. Pénteken újabb levelet kaptam., amelyben millió csók előrebocsátásával közölték, jó lenne, ha megnézném■ a szivattyús kutat is, mert legutóbb mintha nem húzott volna elég jól. Talán a. dugattyúkkal van valami baj. Szombaton megérkezett a bá- csiltám. Megdicséri és jóízűen elfogyasztotta élelmiszer ke szí etemet. — Olyan kényelmesen élsz itt, mint valami előkelő szállodában, és úgyszólván semmibe sem kerül neked. — csapoti kedélyesen a váltamra. — De tudod, a padlóra is ráférne egy kis súrolás. Zavartan elnézést kértem, amiért erre még nem került sor, a szivattyús kút ugyanis nagyon sok időt veit el. — De most legalább pompásan húz — ismerte el nagybátyám. — Csak jó lenne kicsit befesteni, mert már nagyon kopott, S ha marad a festékből, felhasználhatod a kerítéshez, nehogy kárbavesszen. Hétfőn bekutyagoltam a szomszéd városkába és megvettem a festéket. Kedden 'bemázoltam a kutat és a kerítést. Szerdán a tetőt fedtem be kátránypapírral, A hét végéig a kertben dolgoztam, mert nénikém nem szereti, ha tele van gazzal. Szombaton, amikor végre a folyóhoz mehettem volna, újabb levél érkezett: „Képzeld, milyen szórakozott a nagybátyád — írta néniként. — Felajánlotta főnökének a víkend- házunltat, és egy hetet tévedett. Azért ne. siess az elutazással, hiszen csak vasárnap délután érkezünk, hogy ne kelljen zsúfolt vonaton utaznunk. Beolajozhatnád kicsit a kertkaput, mert nagyon nyikorog, és nagybátyád főnöke rettenetesen id,eges. Ne felejtsd el a bölcs Konfucius mondását! örülök, hogy kellemesen üdültél, szépen összeszedted magad, s ami a legfontosabb, nem- pazaroltál feleslegesen pénzt." Lemondtam arról, hogy a, folyóhoz menjek. Leültem a küszöbre, és elgondolkoztam a bölcs Konfucius intelmén. Netán neki is volt a folyó mellett egy ví- ■kendháza? Talán ö is felajánlotta az unokaöccsének, és annak kötötte a lelkére, hogy olyan állapotban hagyja el. amilyenben találta. Ezután felálltam és munkához láttam. Először is lekapartam a festéket a kerítésről és a kútról. A dugattyúról eltávolítottam a tömítést. A háztetőről leszakítottam a kátránypapírt. Bemocskoltam a falakat, feltúrtam a kertet és széttörtem a tűzhely lapját. Vasárnap délután indulás előtt nyugodt lelkiismerettel tettem az asztalra a következő szövegű cédulát: „Tanácsotokat megfogadtam. Konfucius boldog lehet: mindent úgy hagytam hátra, ahogyan érkezésemkor találtam." Elindultam. De hirtelen eszembe jutott egy súlyos mulasztásom. Gyorsan visszafordultam, felvettem egy követ és bevertem a baloldali felső ablakot. Útközben találkoztam rokonaimmal. Egy szigorú kinézésű úr és'annak hitvese társaságában érkeztek. „A mi derék unoka- öcsénk” — mutattak be. Hangosan, hogy a többiek is jól hallják, megkérdeztem bócsiká- mat: — Minden évben ilyen sok itt- a lódarázs? — S feleletet sem várva, gyorsan elköszöntem és siettem- a pályaudvarra. Még mielőtt a vonat befutott volna, megjelent az állomáson a bácsikám,mai és nénikémmel érkezett házaspár. Mivel izgatott beszélgetésüket nem akartam zavarni, messze elkerültem őket. Szabadságom utolsó hetét a hegyek között töltöttem és — megtakarítottam egy csomó pénzt. Rokonaimról egyelőre nem tudok semmi köze'ehbit. Nyilván nincs idejük írni. Hollósi Tibor fordítása i
