Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-17 / 64. szám
íí><53. március 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG V Tudomá »»y-TECHNIKA mm-km fiz építkezőket érdekli: olcsóbban építkezhetnek Hazánkban nagy az építkezési kedv. Az elmúlt évben az állami építkezések mellett magánerőből — az eddigi rendelkezésre álló adatok szerint — az előirányzott 30 ezer helyett mintegy 40—42 ezer lakást építettek. A lakásépítkezések kivitelezésénél a legnagyobb gondot kétségkívül a faanyag beszerzése jelenti. Az épületfát külföldről vásároljuk, így nagyon takarékoskodnunk kell vele. Egy építkezésnél a legtöbb fát a födémszerkezethez kell felhasználni. Nálunk évek óta forgalomba vannak már olyan vasbeton födémgerendák, beton béléstestek, amelyekből fa híján jó födémszerkezet készíthető. Előnyük mellett ezeknek hátrányuk is vari: súlyosak, sok vas kell az elkészítésükhöz — mindezek természetesen kihatnak az építkezés költségeire is. Az Építéstudományi Intézet, a Típustervező Intézet és a Beton elemgyártó Igazgatóság Bu dafoki úti épületelemgyára hosz- szabb idő óta kísérletezett egy gazdaságosabb, főleg olcsóbb födémszerkezet előállításán. A kutatók munkáját siker koronázta. Ezentúl az eddigi 21—26 —29 centiméter magas előregyártott vasbeton födémgerendák helyett a jövőben 19 centiméter magas „E” jelű, feszített betongerendákat készítenek az építtetőknek. Az „E” jelű gerendákba vas helyett feszített acélhuzalokat betonozlak be. Az új eljárásnak ez lényege. Abból indultak ki, hogy például egy tízmilliméter átmérőjű acélhuzal rugalmassága, teherbírása sokszorosa az ugyanilyen méretű lágyvashuzalénak. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy egy betongerendába acélból kisebb méretű, kevesebb meny- nyiségű huzal kell, mint lágy- vasból, — és mégis elbírja az előírt terhelést. Méginkább növelhető a gerenda teherbírása, ha az acélhuzalokat megfeszítve betonozzák körül. Ezzel külön rugalmasságot adnak a gerendáknak. Ezt bonyolult szilárdságtani és laboratóriumi vizsgálatokkal, ellenőrzésekkel bizonyították. Az új eljárásnál jelentős az 5 cm agyagtdpasztís Ucm salak fa If öltés öcm koszn/acs .1 bctonkiönfas vakolat- -feszitat beton ^geranda hé lésfeót A) Feszített betongerendákkal készült födém beton béléstesttel. anyagmegtakarítás. Amíg egy feszített beton födémgerenda acéligénye "öt kilogramm körül van, addig a régi típusú, ennek megfelelő gerendába 18—20 kilogramm 1 ágyvasbetétet kellett felhasználni. Az „É” jelű feszített beton- gerenda lényeges előnye az is,‘ hogy könnyebb az eddig alkalmazott . gerendáknál. A régi típusú, 4,20 méter támaszközre használt vasbeton-gerendák 236—293 kilogramm súlyúak' voltak, az ugyanilyen hosszú és teherbírású „E” jelű gerenda pedig 174- kilogramm. Tehát az utóbbi gerendát sokkal köny- nyebben lehet a helyére emelni, s ez meggyorsítja az építkezés menetét. A feszített be- tongeredákkal készített födém olcsóbb is: négyzetmétere 241.— forintba kerül amíg a régi a típusúaké 276—312 forint. A feszített gerendák különböző hosszúságban készülnek. A legrövidebb. 2,60 méter es 60—60 centiméterrel növekednek a méretek. A helyes méretek kiválasztásánál figye5cm dgyagtanasztás kősiivdcslan J sö Iák feltöltés:V • i———T • - * l • :- rr vasbeton tálca fi) Feszített betongerendákkal készült födém vasbeton tálcás béléstesttel. leml>e kell venni azt is, hogy a gerendák két végét legalább tíz-tíz centiméter hosszon kell a falakra felfektetni. A gerendák kiosztása (sűrűsége) a födém terhelésétől, azaz rendeltetésétől függ. Családi házak, pince, és padlásfödémeiben a gerendákat általában 60 centiméterenként kell kiosztani. A gerendák közét különféle kitöltő elemekkel rakják be. Kétféle béléstestet gyártottak erre. Ezeknek hossza megegye zik, csak magasságuk különböző. Az egyik 192. a másik 242 milliméter magas. Az előbbit földszintes lakóházak fő démeihez, az utóbbit emeletközi födémek készítéséhez hasz nálják. Ezen kívül vasbeton- tálcákkal is ki lehet tölteni a gerendaközöket. A béléstestekkel készülő, 4,80 méternél nagyobb támaszközi födémek gerendáit elhelyezésük után — még a béléstestek elhelyezése előtt — középen alá leéli támasztani, erre azért van szükség, mert ez *a födémtípus teljes teherbírását csak a gerendák és a béléstestek közti kibetonozás megszilárdulása után éri el. A gerendák és a béléstestek közötti- hézagokat B 140 minőségű betonnal (ennek összetétele 1,25 köbméter folyami kavicsban 274 kilogramm 400-as cement) kell kitölteni. Az építőipari tudósok és gyakorlati szakemberek az újtípusú födémszerkezet kidolgozásával jelentősen hozzájárulták az építési költségek csökkentéséhez. Egy családi ház építési költsége négy—ötezer forinttal kevesebbe kerül az új födém alkalmazása esetén. A TÜZÉP Vállalat telepeit már az idén ellátják „E” jelű, feszített beton födémgerendákkal. Mintegy 400 ezer folyóméter ilyen gerenda áll a családiház-építők rendelkezésére. i K. Gy. Ok&s iziilúk Egyik riportalanyom szavai jutnak eszembe. Beszélgetésünk során csak úgy mellékesen került szóba kedvenc foglalatossága. A gyermeknevelés. Elmesélte, mit tud már a kisfiáról. Megfigyelte, hogy az öt éves Robi botfülű. Ha a tv-ben vagy a moziban látott gyermekfilm egy-egy melódiáját próbálta felidézni, a gyerek nem ismerte fel. Egyszerű dalocskákat is hamisan „intonált”, s végül már összehúzta a szemöldökét, ha énekről esett szó. Az apa még csak megbocsátotta fiának botfülüségét, de az ifjú mama fájlalta a dolgot. De, miután mind a ketten szenvedélyes érdeklődéssel tanulmányozták gyereküket, rövidesen sok pozitív tulajdonságot is felfedeztek Robiban. Az apa — technikus egyik üzemben — műkedvelő alapon botanikával foglalkozik. Kíváncsi volt, ér- dekli-e a fiát is a növényvilág, felkeltik-e figyelmét a virágok, számára annyira érdekes jellegzetességei? Színes képeket, preparációkat mutatott a kicsinek, s egyszerű szavakkal fűzött hozzájuk magyarázatot. Robi rövidesen megtanulta a százszorszép, a nárcisz latin nevét, egy-két növénycsaládot is felismert. Folytatták a kísérletezést az állatokkal, s még nagyobb eredményt mutathattak fel. Robi a mesekönyvekben már saját szakállára „olvasott”, de az útleírások illusztrációit is figyelemmel nézegette. Az óvodában a társainak nagy komolyan előadta, hogy az anakonda — meg kellett magyaráznia, hogy az az óriáskígyó — megöli még az embert is. A gyerek vizuális megfigyelőképessége odáig fejlődött, — újságolta örömmel az apa —, hogy a képzőművészeti társasjátékról felismerte Szinnyei-Merse, Markó Károly képeit, akárcsak Leonardo, vagy Rafael Madonnáját. Első beszélgetésünk óta, ha találkozunk, mindig megtudok Robiról valami újat. Legutóbb azt hallottam T. Robiról, hogy van nyelvérzéke, könnyen tanul németül. Az apa azt mondja, gazdász lesz a fia, ha továbbra is így szereti a természetet. A szülök nem hagyták abba az okos foglalkozást. Valahol itt kezdődik az, hogy a fiatalok a nekik legmegfelelőbb pályára kerüljenek, érdeklődésüknek, tehetségüknek teret találhassanak az életben. Most, amikor a pályaválasztás kérdése ismét időszerű, önkéntelenül is erre a technikuscsaládra gondoltam. Ahol a szülők nemcsak a pedagógusok tájékoztatása alapján foglalkoznak a gyerekük jó, vagy rossz tulajdonságaival, hanem tudatosan „fedezik fel* fiukat, s így végül is irányíthatják érdeklődését. Akik ismerik azt az örömet., amit a gyermeknevelés ad. Most olvasom, hogy az idén a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők új felvételi nyomtatványt töltenek ki. Ezen a nyomtatványon a kérdések között nem szerepel a jelentkező származása. A párt politikája szerint a legfőbb szempont a felvételt illetően a tehetség, rátermettség és tudás. Azt is kimondják a kongresszusi határozatok, hogy a munkás- és parasztfiatalokkal úgy kell foglalkozni az alsóbb oktatási intézményekben, hogy az egyetemi, főiskolai évfolyamok tagjainak szociális összetétele csak javuljon, a munkás- és parasztszármazású fiatalok javára. De ezért nemcsak a pedagógusok felelősek. Hogy egy gyerek mire termett, milyen pályára alkalmas, milyen tehetséget hordoz magában. — ezt kutatni, felismerni és a gyerek javára fejleszteni tudatosan — ez a szülők kötelessége és hivatása is. Az otthonokban kell kezdeni, úgy, ahogy ezt riportalanyom. mesélte. (Bencze) Oíass vendég lllllllllllllll APARHANTON Szicíliából utazott Magyarországra, hogy szarvasmarhákat vásároljon. Éjszaka a pécsi Nádorban aludt, majd a TER- IMPEX embereivel elindult Aparhantra, hogy megtekintse az árut. Az apariak Csöcske-pusztán várták. Hirtelen lefékezte a Fiatot és kiugrott belőle. Nézte a tarka dombokat, melyek a kopár szicíliai sziklákhoz képest szelíd lankáknak tűntek. — Merre vannak az állatok? — érdeklődött a tolmácson keresztül. A tolmács válasz helyett javaslattal állt elő. — Pomóczi Gyula szövetkezeti tag meghívja a házához vendégségbe. Kíváncsian indult meg az út mentén álló takaros ház felé. Sokat hallott már a magyaros vendéglátásról, de még nem volt része benne. — Mit dolgozik? — kérdezte a parasztemberhez fordulva. — Állatgondozó vagyok! — adta vissza a tolmács a választ, amit a szövetkezeti gazda mondott. — A ház sajátja? — Igen! Az udvarra érve garázst pillantott meg. A garázsból Skoda gépkocsi hátulja látszott. — A magáé? Az állatgondozó bólintott és mosolygott a vendég meglepetésén. — Saját állatai is vannak? — Jöjjön, nézze meg őket — invitálta a gazda és megnyitotta az istállóajtót. Két fejőstehenet látott. Nagy állatszakértó hírében állt. Gyönyörködött az állatokban. A sarokban két tinó állt. Olasz polgári újságok jutottak az eszébe, amelyek csak rosszat írtak erről a rendszerről. ö mindent elhitt! Ránézett a körülötte álló elégedett, nyugodt arcokra, s kissé elszégyell- te magát. Bent, a szépen bútorozott házban csirkepörköltet evett, tejföllel és nokedlival. Sokat ittak. Fehér bort. Nagyon ízlett. Amikor a második liter is lecsúszott, énekelni kezdett. Nagy érdeklődéssel hallgatták. Később rétest szolgáltak fel és hájas kiflit. A rétes nagyon érdekelte. Szerette volna megtudni, hogyan készítik. Vendéglátói azonban tudtára adták, hogy csak magyar lisztből lehet készíteni, mert nagy sikértartalom kell hozzá. Két hétre tervezte a vásárlással egybekötött magyarországi túrát, amikor elindult. Ezen az estén elhatározta, hogy legalább másfél hónapig marad. A vendéglátók örültek elhatározásának, H. T.
