Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-17 / 64. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963; március 17. Felvét©! a Tolna megyei Pártbizottság Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemére . Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága az 1963/64-es tanévre felvételi pályázatot hirdet a Mar- xizmus-I.eninizmus Esti Egyetem 3 éves tanfolyamára és 2 éves szakosított tagozatára. 1. A hároméves tagozat. Célja: hogy párt,- állami és tömegszervezeti funkcionáriusok, gazdasági vezetők, értelmiségi dolgozók, propagandisták stb. marxista-leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A hallgatók az első évben filozófiát, a második évben politikai gazdaságtant, a harmadik évben magyar és nemzetközi munkásmozgalom történetet tanulnak. A tantárgyakból félévenként Vizsgáznak és a tanulmányi eredményről bizonyítványt kapnak. Ennek törvényes elismerését az 1088/1857. kormányrendelet biztosítja. Az egyetemre való felvétel feltétele: 1. Középiskolai, vagy ennél magasabb iskolai végzettség. 2. A páríoktaíás egyéb formáiban megfelelő marxista előképzettség. 3. Tanulmányok folytatását engedélyező orvosi igazolás. 4. Munkahely és pártszervezet ajánlása. Az Esti Egyetem 3 éves tanfolyamán Szekszárdim kívül jelentkezni lehet: Dombóváron, Tamásiban, Banyhádon és Pakson működő, illetve induló tagozataira is. 2. Kétéves szakosított tagozat. Jelentkezni lehet: filozófia, politikai gazdaságtan és nemzetközi munkásmozgalom tagozatokra. Célja: felsőfokú- ismeretek nyújtása párt,- és tömeg- szervezeti, gazdasági, állami vezetőknek továbbá;. ;hogy a'rn-iV' filozófia, a politikai gazdaságtan, a nemzetközi munkásmozgalom oktatására, szakosított felsőfokú propagandistákat képezzen. A tagozat hallgatói a két év eredményes elvégzése után államvizsgát tehetnek, továbbá, ha önálló tanulás alapján a marxizmus másik két ágából is eredményes vizsgát tesznek, az egyetem állami érvényű főiskolai oklevelet ad és a marxizmus- leninizmus oktatására képesít. A felvétel feltétele: 1. Esti Egyetemi — 1 éves pártiskoíai végzettség —vagy ennek megfelelő előképzettség 2. Propaganda munkában való kellő tapasztalat. 3. Tanulmányok folytatását engedélyező orvosi igazolás. 4. Járási Párt VB javaslata. A szakosított tagozatra jelentkezők felvételi vizsgát a Marx izmus-len inizmus alapjai című tankönyv választott szakágra vonatkozó fejezetéből tesznek. A szakosított tanfolyam csak Szekszárdon működik. + Az Esti Egyetem minden tagozatán a tanév szeptember 1-től június 30-ig tart és hetenként egyszer meghatározott napon a közlekedéstől függően 3 és fél órás előadás, illetve osztályfoglalkozás van, amelyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 170 Ft. Az Egyetem hallgatóit az 1088/1957 XI. 21. korm. sz. rendelet alapján 24 nap tanulmányi szabadság illeti meg. A felvételi vizsgák időpontja: 1963. április 20-tól május 15-ig. Aki a felvételi vizsgán nem felel meg, vagy más egyetemre is jelentkezett, nem lehet az egyetem hallgatója. Valamennyi tagozatra páríonkívülick is kérhetik felvételüket. A pályázatot a munkahely szerint illetékes járási pártbizottságokra kell beküldeni, ugyanitt szerezhető he a jelentkezéshez szükséges kérdőív is, amelyhez önéletrajzot és orvosi igazolást is csatolni kell. A jelentkezés március 20- tól április lS-ig történik. Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága 13. Azizov megkönnyebbülten sóhajtott fel. — Jól van, — mondta. — Intézkedjen, hogy a személyazonosság megállapítása végett, hozzák ide özvegy Szuhanovát és a teázó vezetőjét. — Értettem. — Szemin távozott. Azizov az ablakhoz ment, s leült a székre, amely ott volt. Cigarettát vett elő és rágyújtott. Néhány percre gondolataiba mé- lyedt. Ujjai közt forgatta a gyufát, amelyről az imént meggyújtotta cigarettáját, majd miután megtalálta a megoldást, — beosztottját hívta. — A fényképész? — Itt van, ezredes elvtárs. — Hallgasson ide figyelmesen... De talán még jobb lenne, ha felírná magának. Rendkívül fontos ügyről van szó. Adják rá az elhunytra az inget, a szilvakék öltönyt, amely a szekrényben van, s azt a kucsmát, onnan a fogasról, látja?... Aztán ültessék a székre és fényképezzék le. Több beállításban is. Úgy kell hatnia, mintha élne. Inkább retusálják a képeket, csak olyanok legyenek, mint kell. — Értem, ezredes elvtárs. Azizov az órájára nézett. — Aztán helyezzék vissza a halottat a földre, pontosan úgy, ahogy találtuk. Délután két órára várom a felvételeket. — Értettem. — A nyomozó gyorsan befejezte az írást. Azizov és Szemin ebéd után megint elmentek a kórházba. Azizov folytatta a kihallgatást: — Nézze, Scs-uko. Miközben az ügyeivel foglalkoztam, többször megkérdeztem magamtól: miért jutott valakinek eszébe, hogy kikezdjen magával villamoson, zsebmetszéssel vádolja meg, lármát csapjon, s rendőrkézre adja? — De hiszen valóban kivettem a zsebéből az irattárcát! — Pillanatnyilag elhisszük. Tegyük fel. hogy igazt mond, s valóban elkövette a lopást. De akkor miért is Viselkedik ilyen különösen a kárvallott? Először telekiabálja a villamost, magába akaszkodik, és odatuszkolja a rendőrhöz, aztán meg, amikor magát latartóztatják, eltűnik. Mivel magyarázza, hogy* a kár'R ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEKHELY a<z &Lbdn Fordította: Szathmári Gábor vallott nem jelentkezett a rendőrségen? — Nem tudom. Azizov elővette a fényképeket, amelyeket nem sokkal előtte készítettek az öregről, s odanyújtotta Scsukónak. — ö az? — Igen, — felelte Scsuko. — Pontosan az az illető, akitől elloptam az irattárcát. — Örülök, hogy felismerte. Nem akarja, hogy most pedig megmagyarázzam, miért tűnt el olyan hirtelen, s miért nem jelentkezett a rendőrségen, mint más megkárosított? Scsuko hallgatott. Azizov pillantást váltott Sze- minnel. Az őrnagy vagy tíz férfi arcképét vette elő az aktatáskájából, s kirakta sorban az ágy előtt egymás mellé két éjjelid, szekrényre. Aztán az ajtóhoz lépett. — Vezesse be Szuhanova polgártársnőt. ,/^'Z A kórterembe Scsuko háziasszonya lépett be. — Ismeri ön ezt az asszonyt? — kérdezte Azizov. — Igen. — Önála bérelt szobát? — Igen. — No és önnek, Szuhanova polgártársnő, ismerős ez a férfi? Szuhanova megerősítette: ez ugyanaz az ember, aki nála ideiglenesen albérletben lakik. — Mondja, Szuhanova polgártársnő, azon a napon, amikor utol jára látta albérlőjét, járt-e magánál valaki? — Hozzám személyesen nem jött senki. — Hát kihez? — őhozzá. — Szuhanova Scsu- kóra mutatott. — Ki volt ez a látogató? — Egy öreg ember. — Mikor volt ott? — Délelőtt. Tizenegy óra tájban. — Jól figyeljen, Scsuko! — Azizov egy kis szünetet tartott —» Tizenegy óra körül járt ott, vagyis közvetlenül azután, hogy magát bekísérték a rendőrségre. — Az ezredes most ismét az asszonyhoz fordult: — És mi történt ezen a látogatáson? — Az öreg kérte, engedjem be az albérlőm szobájába. Azt mondta, egy néhány sort kell írnia a barátjának. Én erre beengedtem... — Hová engedte be? Mondja meg pontosabban. — Scsuko polgártárs szobájába engedtem be a látogatót. — Tisztázzuk: az öreg maga leérte, hogy engedje be Scsuko szobájába? — ö maga... Aztán, amikor bement, leült az asztal mellé, s írni kezdett. De később meggondolta magát, és abbahagyta... — Bocsásson meg, hogy közbevágok. Ön egész idő alatt benn volt a szobában, amíg az öreg ott tartózkodott? Vagy esetleg közben magára hagyta egy ideig? — A kásám majdnem odaégelt. Egy percre kiszaladtam, hogy elzárjam a gázt. — Tehát az öreg körülbelül egy percig- egyedül tartózkodott Scsuko polgártárs szobájában? — Igen, körülbelül egy percig. — Hallja ezt, Scsuko? Az öreg egy teljes percig egyedül volt a maga szobájában. — Aztán elment — folytatta Szuhanova. — Azt mondta, hogy később majd visszajön. — És nem ment?' — Nem. — Miféle ember volt ez az öreg? — Hát miféle! Mint a többi öreg ember. Barna báránybőr kucsma volt a fején, az öltönye... — Megismerné, ha találkozna vele? (Folytatjuk) Jelentkezés tizenöt éra után Bokáj és olasz majolika VeiMSsgiiönyv a kilencven éves müiselySsen M ég a segéd is csak a korong mellett dolgozik, formázza a bokájokat, a sárközi korsókat. Ha az öreg Németh Lajos bácsi segít a műhelyben, akkor a korsótestek az ő korongján készülnek. Kovács Lajos segéd pedig csak a korsófüleket készíti. Mert a fazekasság, ilyen népi iparművészeti műhelyben különösen kényes munka. Négy—öt évi gyakorlat után ■ bízhatnak komolyabb feladatot a korongosokra. A tanulók jó ideig virágcserepet formáznak, ezen gyakorolnak. A díszítés a mesterre, Steig Istvánra marad. — Helsinkibe, meg Berlinbe küldjük ezeket a kanosokat, — mutat a polcon száradó sorokra. — ötszáz darabot rendeltek, csak győzzük szállítani őket... — Csak már nem tudok olyan sokat ülni a korong mellett, mint régebben — mondja. Azért a megrendelések teljesítése közben talál időt a kísérletezésre is. A múzeumszobában. a kemence szélén az új munkák sorakoznak. Kisebb vázák. De akad itt kecses, hosszú nyakú, modern vonalú kis váza, amelyet . már majdnem por- celánfinomságúra. égetett, és sárközi mintával díszített. Itt állnak a kemencén, a cserépkályha ősén, amelynek „csempéit” ma már utánozni nem lehet, gyártási eljárása ismeretlen. Néprajzi dokumentum, mint az egész „múzeum-szoba”. A vefidéglfönyv sok külföldi látogató elismerését tartalmazza. A Mali Köztársaság egyik múzeumigazgatója az élmény fejében meghívta Steig mestert Maliba. A legutóbbi bejegyzés Kovács Gergelynétöl ered, aki az IBUSZ Igazgatóság megbízásából látogatott el a szekszárdi népművészhez. „Az IBUSZ- csoportok számára is érdekes programot adna egy-egy látogatás” — írta. A Steig mesterek kilencven éve dolgoznak Szekszárdon, s munkáikat itt őrzik. Gondol-e arra Steig István, hogy a hagyományos családi módszert továbbfejlessze? — Az én tanult mesterségem az olasz majolika készítése, — mondja. — Szeretném ötvözni ezt a kihalóban lévő népművészeti munkát a sárközivel. - Csakhát az idő kevés... Mostanában tárgyalt arról, hogy művészeti vezetői tisztséget vállal kerámiagyárban. így mentesülne sok részletmunkától, jutna több ideje a művészi elképzelések kidolgozására. És a népművészet „mesterségének” sokkal több szakmunkást nevelhetne... — hencze — A szerződést kötő felvásárlók délután háromkor kezdenek jelentkezni, s ha nincs bent a kirendeltségvezető, Biczók Dénes főadminisztrátor veszi fel a telefont. ö hallgatja meg a jelentéseket és ad esetleg újabb utasítást. Az Állatforgalmi Vállalat paksi kirendeltségén vagyunk, ahol napközben elég nagy a csend. Régi Magdolna és Orosz Sándorné a szerződéseket rendezi: ez a munka unalmasnak, gépiesnek látszik, Régi Magdolna azonban izgalmasnak, érdekesnek tartja. — Nagyon szeretem, sokoldalú — mondja. Dunaszentgyörgyről jár be Paksra, most már harmadik esztendeje. Itt a kirendeltségen ti- zenketten dolgoznak, de három embernél többet ritkán lehet az irodán találni. A hat szerződés- kötő, felvásárló, az egy fizető felvásárló, valamint a hajtó télen, nyáron, vasárnap kivételével minden nap a községeket járja. Ök a kirendeltség kulcsemberei: szerződést kötnek a termelőszövetkezetek sertés- és szarvasmar- haállomónyára, amit a gazdák eladásra szánnak, szerződnek a háztáji gazdaságokkal, rendszeresen látogatják a termelőket, tárgyalnak, szaktanácsokat adnak, a községekben ők képviselik a szerteágazó tevékenységű Állatforgalmi Vállalatot. Velük csak a termelőszövetkezetekben lehet találkozni, vagy az út mentén, motorjavítás közben. Sárszentlőrinc és Kajdnos Récsei Pálhoz tartozik, öt a ki- rendeltség legjobb felvásárlójaAkik motoron viszik a hivatalt — A hét alapkövetelmény — Meglesz vajon a 2 500? ként tartják számon. Nemrég Kiváló Dolgozó oklevelet kapott. Ebben az évben 282 háztáji hízóra kötött szerződést. Rászolgált az elismerésre. Annál is inkább, mert a felvásárlókkal szemben nagyok a követelmények. A fő- adminisztrátor egyszerre kapásból hetet sorol fel, mint alapkövetelményt: A felvásárló pontos legyen, ne italozzon, a pénzt ró lehessen bízni, rendelkezzen szervezőkészséggel, ha esik, ha fúj, mindig úton legyen, motorkerékpározzon, legyen tárgyalóképes. Aki mindezekkel rendelkezik, az a jó felvásárló. A paksi kirendeltség egyébként a megyében nem tartozik a legjobbak közé, de dolgozói ebben az évben a háztáji szerződtetésből jelesre akarnak vizsgázni. Elhatározták a háztáji gazdaságokban 2500 hízó sertésre kötnek szerződést. Ebből 1200 van még csak meg. Vajon meglesz-e a 2500? Ha igen, akkor a felvásárlók a hét alap- követelményből jelesre fognak vizsgázni. Dobos Sándort, Sörös Gyulát és természetesen Récsei Pált nem kell félteni, ök úgy szokták, hogy amit egyszer megígérnek, azt teljesítik. A kirendeltség dolgozóin múlik rendszerint egy-egy hasznos akció sikere, vagy kudarca. Amelyik felvásárlót a közjátékban ismernek és becsülnek, annak könnyebb a dolga. Dobos Sándort, a „cég” régi erősségét Ma- docsán ismét megválasztották tanácstagnak. Tekintélyes ember, számára nagy előny a közmegbecsülés. A falvak, a tanyák lakói a felvásárlókat személy szerint, név szerint ismerik. A felvásárlók pedig szinte fejből tudják, hol milyen a jószágállomóny, kik a régi üzletfelek. A szövetkezeti gazdák többségét névről szólítják, de ez nem csoda, hisz nekik minden porta, valamennyi tsz-köz- pont munkahely. Mészáros János kirendeltségve- zető szombatonként tartja a munkaértekezletet. Récsei Páltól néha a tanulásról is érdeklődik, mert ez az ötven körüli ember állandóan úton van, de valahogy a tanulásra is szorít időt. A kirendeltségvezető a mezőgazdasági technikum levelező tagozatára jár, Frei Antal szintén. Szóval tanulnak is ezek az emberek. Az Állatforgalmi Vállalat paksi járási kirendeltségét könnyű megtalálni. Ott van az autóbusz- megálló mellett, a központban. Három óra után el kellett búcsúznunk, mert megszólalt a telefon. Jelentkezett az első felvásárló. A főadminisztrátor papírt, ceruzát vett elő. — Biczók Dénes vagyok... Igen, tessék... Mészáros elvtárs elment Dunaújvárosba... Értem: a kocakihelyezési akció. Igen. i“ is nagy az érdeklődés, két paksi ísz-tag nemrég iratkozott fel. Az egyik Madocsán már kis is választotta magának a kocát... Értem, köszönöm. sz. p.
