Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-15 / 38. szám
4 tot .Sí \ ■vTTr.rn xPpűjSXC 1963. feftruSr lSfc Elvonókúra.. — Hol jártál már megint — kezdte a legmagasabb hangon Bora néni, amikor élete párja este tíz óra tájban szuszogva, nyilvánvalóan egy kissé bepi- tyizálva hazatért. — Sehol — adta meg az éppen nem. logikus választ Józsi bácsi. No, még csak ez kellett. Olaj volt ez a tűzre. — Tudom én, merre mászkálsz — folytatódott a kritika — mindig a kocsma, az italbolt, az kell neked. Bennünket meg itthon ehet a... Óh, mii is akartam mondani! — Jól i jó, na — ennyit tudott es.,,: kinyögni a szóáradatra. — Ha nem tetszik, visszamehetek — tette még hozzá a bespicceltek oktalan gőgjével. — Csak azt adja meg az a magasságos... — vetett lobbot újra az asszony dühe, elkeseredése. — Holnap lesz a napja, elvitetlek elvonókúrára. Erre Józsi bátyánk is megszeppent kissé, s megcsendesedve nyugovóra tért. Bora néni is lecsillapodott. Elmosogatott, s már lefekvéshez készülődött, még mindig azon morfondírozott magában: — Mit kéne csinálni az ő emberével? — Nem rossz ember, ha nem iszik, olyan, mint egy falat kenyér. Csakhát a társaság, a cimborák... Ha közéjük keveredik, ne adj úristen, hogy ki tudná szakítani magát közülük. — De máskülönben meg keresi is a társaságot. Igaz, egész nap dolgozik, kell neki is egy kis szórakozás, csak ne inna annyit közben. Még elalvás előtt is az járt az eszében: mit kéne tenni? De nem jutott eszébe semmi okos dolog. Kéne pedig valamit kitalálni, hiszen ez évek óta így megy... Másnap, ahogy az újságot böngészi, egyszer csak mit látnak szemei, annyi évi hiábavaló várakozás után nyert a lottón, méghozzá televíziót. Este aztán örömmel újságolta Józsi bácsinak. Az mogorván tiltakozott: — Nem kell, inkább adjanak pénzt, meg aztán mit zörögjön nekem itt? — Minek zörögjön? — csaf- tant fél Bora néni — hiszen te itthon sem vagy. mindig oda kujtorogsz. Azért is kell — tette hozzá ellentmondást nem tűrő hangon — legalább nekem is lesz valami szórakozásom. Fel is szerelték hát a televíziót. Bora néni ettől kezdve megbékélt a világgal, az urá dolga is kevésbé bántotta. Józsi bácsi eleinte csak dör- mögött, de mind sűrűbben volt kíváncsi rá: mit adnak a televízióban? És először csak egy- egy jó műsor alkalmával, de később mind sűrűbben otthon maradt. Ült a képernyő előtt, mintha mindig ezt csinálta volna, s az ivócimboráknak még as emléke is feledésbe merült... Bora néni lekapcsolta a televíziót, lefeküdtek. Elalvás előtt azonban még eszébe ötlött: milyen is az élet? Amit semmivel nem lehetett elérni, meglette a televízió. Szinte hálásan pillantott a sötétben a masina felé, amely a legjobb eliionókúrának bizonyult. <i-e) Az időzónák átlépése és az emberi szervezet Hubertus Strughold, az amerikai légierők egyik űrkutatási csoportjának orvosi vezetője szerint, a tapasztalat azt mutatja, hogy akik repülőgépen a világ egyik végéből a másikba utaznak, s eközben egy, vagy több időzónán repülnek keresztül, azoknak a szervezete csak néhány nap múltán működik ismét a megszokott életritmus szerint. Megállapították, hogy színészek, sakkozók, atléták, sőt a versenylovak is, ha egy, vagy több időzónán átvezető repülőutat tesznek meg, úticéljukhoz megérkezve az első napokban sem szellemileg, sem fizikailag nem képesek maximális teljesítményre. Strughold figyelmezteti a politikusokat, akiknél nem ritka az ilyen hosszú repülőút, hogy közvetlenül megérkezésük után ne hozzanak fontos döntéseket, hanem várják meg, amíg életműködésük ismét visszanyeri a normális ritmusát. 4. SZOLZSENYlCm. Peters Magda. Hetényi Pál, Fordította: |josek Lajos, Murányi Bea. I rajnai uáMély VALENTYIN IVANOV tudományos—fantasztikus regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta: SEBŐK IMRE 1 1 Előzmények: A Rajna-parti várkastély ódon falai modern gépóriásokat, egy gigantikus sugárágyú első, még nem egészen tökéletes mintapéldányát rejtik magukban. Sztyepa- nov mérnök, aki Krasznosztavszk környékén tölti szabadságát, titokzatos fényforrást figyel meg a Hold felszínén. Két nappal később váratlanul rosszullét fogja el, és elveszti eszméletét. XXXV. A neve — „napos'’. De ha meggondoljuk, valóságos herceg! — a szakácsokkal barátkozik! Ma vagy mind egyszerre zúdúl- tak ide a brigádok, vagy a rendcsinálás nem akart sikerülni, — a tornácot sűrűn körültolongták az emberek, a tornácon pedig ott állt a Bicegő, a Bicegő segédje és maga az étkezdevezető. Smasz- szerek nélkül birkóztak itt, a hősök. Az étkezdevezető kihízott féreg, feje mint a tök, a válla rőf- nyi. Túlteng benne az erő, úgy jár, mintha rugó lökdösné, mintha rugóra járna a lába, meg a karja, is. Fehér szőrmesapkát visel szám nélkül, a szabadok közül egynek sincs ilyen sapkája. Bá- ránybunda-mellényt is visel, a mellényen elől parányi szám, mint egy postabélyeg — engedmény Volkovojnak — a hátán még ekkora szám sincs. Az étkezdevezető senkinek nem köszön tőle meg minden rab fél. Sokezer életet tart a kezében. Egyszer meg akarták verni, de mindegyik szakács a védelmére ugrott, azok a válogatott gazemberek. Baj lesz most, ha a 104-es már elment, — a Bicegő az egész tábort személy szerint ismeri és az étkezdevezető jelenlétében semmiképp sem engedi be idegen brigáddal, szándékosan kötekedik. A Bicegő háta mögött, a tornác korlátján is átmásztak olykor, átmászott már Suftöv is. De ma, az étkezdevezető jelenlétében nem mászhat át — úgy képen törölné, hogy a kórházban találja magát. Gyerünk, gyerünk a tornáchoz, az egyforma fekete buslátok között fel kell ismerni a sötétben, ott van-e még a 104-es brigád. De itt csak nyomják, nyomják egymást a brigádok (most már senki sem megy máshová — nemsokára takarodó!) és mintha csak várfalat másznának meg, már elfoglalták az első, a második, a harmadik, a negyedik lépcsőfokot, behatoltak a tornácra! — Állj! Ti kurvák! — a Bicegő [üvölt és botot emel az elülsőkre. |— Állj! Szétverem valakinek a J fejét!- Mi tehetünk róla?! — orr Jdítanak az elülsők. — Nyomnak [ hátulról! Hátul tolakodnak, ez igaz, de [az elülsők sem nagyon ellenkez- Jnek, szeretnének becsúszni az 2 étkezőbe. 5 Akkor a Bicegő keresztbe tette sj a botját a nyomuló mellek előtt, J mint egy lezárt sorompót — és z teljes erejéből nekifeszült az l elülsőknek! A Bicegő segédje, a kuli is megragadta a botot és maga az étkezdevezető sem átal- lotta bemocskolni vele a kezét. Keményen nekiveselkedtek, erejük pedig- van rengeteg, húst esznek — hátranyomták! Az elülsőket felülről lefelé rádöntötték a hátsókra, a hátsók feldőltek, mint a kévék. — Rohadt Bicegő! Dögölj meg! — kiabálnak a tömegből, de elbújva. A leghátulsók némán estek el és némán kelnek fel, gyorsan mielőtt letaposnák őket. Megtisztították a lépcsőt. Az étkezdevezető elment a tornácon át, a Bicegő pedig a legfelső lépcsőfokra áll és oktatja a népet: — Ötösével sorakozzatok, birkák, hányszor mondjam?!, Amikor kell, majd beengedlek! Suhov Szenyka Klevsin fejét pillantotta meg közvetlenül a tornác előtt, nagyon megörült, gyerünk, gyorsan odáig kell könyökölnie magát. A hátak megmöz- 'dultak — hiába, nincs ereje, nem tud áttörni. — Huszonhetes! — kiált a Bicegő. — Gyerünk! A huszonhetes brigád lépcsőnek rontott és hajrá, az ajtóhoz. Utánuk megint mindenki feltola- lakodott a lépcsőkre, a hátulsók meg nyomakodnak. Suhov is tolakszik, ahogy csak bír. A tornác rázkódik, felette nyikorog a lámpa. — Már megint, dögök? — A Bicegő dühöng. Bottal veri a váltakat, a hátakat, egVmásutáh lelökdösi az embereket. Megint megtisztította a lépcsőt. Suhov látja lentről, — a Bicegő mellé odaállt Pavlo. ö vezeti ide a brigádot, Tyurin nem jár ide lökdösődni, ebbe a tülekedésbe. — Ötösével sora-kozz! Száznégyes! — Pavlo felülről kiabál. — Ti meg álljatok félre, barátaim! Fenét állnak félre a barátaid! — Engedj már. te! Én ebből a brigádból vagyok! — Suhov reszket. Az szívesen engedné, de köröskörül nyomják. Hullámzik a tömeg, fulladásig szorítják egymást — hogy megkapják a levest a jogos levesüket. Suhov most mást próbál: balra a korlátba kapaszkodik, aztán megragadja kezével a tornác oszlopát és ott függedzkedik. elszakadva a föld tői. Lábával belerúgott valakinek a térdébe, őt oldalba taszították, párszor emlegették az anyját, de már kirántotta magát: fél lábbal megáll a tornác külső széléil, a legfelső lépcsőfoknál és vár. Meglátták a brigádtársai, odanyújtották a kezüket. Az étkezdevezető kinéz az ajtóból : — Gyerünk, Bicegő. Még két brigádot! — Száznégyes! — kiabál a Bicegő. — Hát te hová furakodsz, barom? És botjával végigvág az idegennek a nyakán. — Száznégyes! — Pavlo kiabál, beengedi az övéit. Pfü! Suhov beverekedte magát az étkezőbe. Nem várta meg, míg Pavlo szól neki — máris a tálcák után vetette magát, szabad tálcát keresni. Az étkezőben, mint mindig, gomolyogva száll a pára az ajtóból, az asztaloknál szorosan egymás mellett ülnek, mint a magocskák a napraforgó tányérjában, az asztalok között mászkálnak, tülekednek, egyesek teli tálcákkal verekszik át magukat. De Suhov ezt már megszokta annyi év alatt, éles a szeme és látja: az S—203-as csak öt csajkát visz a tálcán, tehát ez az utolsó tálca a brigádból, másképpen miért ne lenne tele? Utoléri és hátulról a fülébe súgja: — Testvér! Hadd legyen utánad enyém a tálca! — ö,tt az ablaknál vár valaki, megígértem neki... — Hát sültgalambot a szájába ha vár. Minek ásitozik! . Megegyeztek. Amaz a helyére vitte, lerakta a tálcát. Suhov megragadta, de az is odafutott, akinek megígérték; s a másik végéről húzta a tálcát. De cingárabb volt Suhov- háí; Súhov a‘ tálcával meglökte arra, amerre az húzta, mire az oszlopnak esett, a tálca kiszakadt a kezéből. Suhov hóna alá kapta a tálcát és rohant az osztáshoz. Pavlo sorbaállt az ablakocskánál, de tálcanélkül unatkozott. Megörült. — Ivan Gyenyiszovics! — És ellökdöste a huszonhetetek helyettes brigadérosát, aki előtte állt: — Eressz. Mit állsz itt hiába? Nekem van tálcám! Lám, Gopesik is tálcát lenget, a gézengúz. — Elaludtak. — nevet — én meg elkaptam! Gopcsikból jó lágerlakó lesz. Még három évig tanul, nevelődik — legalábbis kenyérvágó lesz belőle. A második tálcát Pavlo Jermo- lájevnek adatta, a markos szibériainak. (Ő is hadifogságért kapott tíz évet) Gopcsikot elküldte kilesni. melyik asztalnál végeznek a vacsorával. Suhov a tálcáját sarkával az ételosztó ablak ra tette és várt. — Száznégyes! — Pavlo jelentést lett az ablaknál. (Folytatjuk) Szenzációi MEGJELENT A T/MES• »Sír Jj&muR Foar/ngTon. ki hei/cs A TO Hl TUDÓS EGY RAJNAPART/ ÜÍRKASTELY MEGTEKINTÉSE SORÁN LEZUHANT *1 BÁSTYÁTOKRÓL ES HALA'LRA ZÚZTA IFA A AT.« , Szörny uses! ” HOGY TUDOTT ILYESMIBE beleraNtani, Haager f V£GV£ A L£LKéR£. A DOLGOT, 1 MaCA/íLL! £S j4M/ /LL£T£ MAJD ^ CSAK BOLDOGULUNK NÉLKÜLE IS. JÖJJÖN, _ ÉRTESÍTENÜNK KELL A SAJTÓT.
