Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-15 / 38. szám

Wes. WvruJtr' ffc Tot vA marét sTPttsxn 5 Éjszakai kortelefon Leszáll az est, mindenki haza­siet, hogy nyugovóra térjen. Tel­jesen elcsendesednek az utcák, azaz várjunk csak... Kialszanak az ablakok fényei, láthatóéi sen­ki sincs ébren. Láthatóan... Mert száguldjunk csak egy kicsit végig a telefonvezetékek segítségével a megye egy kis részén. A U—01 azonnal jelentkezik — Tessék! A hang ugyanolyan eleven, friss, mint bármikor napközben. Tehát itt is ébren vannak, dol­goznak. Pillanatok alatt ielentkezik a Nagymányoki Brikettgyár.. — Igen, azonnal hívom az üzemvezető elvtársat — válaszol­ja egy női hang. Itt is ébren van. nak, pedig az este már régen éj­szakába nyúlt. Nemsokára elő­kerül Aszmann Géza üzemvezető. — Igen, dolgozunk. Sőt, nem is akárhogyan. A termelés vissza­zökkent a régi kerékvágásba. Az éjszakai műszakra megérkezett rendesen minden dolgozónk, nincs igazolatlan mulasztónk. Jelenleg biztosítva van minden alapanyag a termeléshez, tehát, adva van­nak a feltételek ahhoz, hogy reg­gelre 25 vagon brikettet állítsunk elő. — Tehát minden rendben? — Az okoz egy kis nehézséget, hogy jelenleg sok a rakott ko­csink. kevés az üres. Ezen azon­ban segítünk, s reggel indíthat­ják az éjszakai műszakban ter­melt brikettet Dunaföldvárra. Pécsre, Kaposvárra. B időben letakarították a havat, s így csak helvenkénl keletkeztek sikos foltok. Néhány perc múlva ismét cseng a telefon: — Tolnai Baromfikeltető Állo­más. Tessék! — Kérem, jelenleg ki tartóz­kodik az állomáson? — Rajtam kívül senki. Guld András a nevem, betanított szak­munkásként dolgozom itt. Érde­kesség? Néhány perccel ezelőtt kapcsoltam be a gépeket. Ez azt jelenti, hogy most kezdtük meg a keltetést. Eddig sajnos, a hideg miatt erre nem kerülhetett sor. Egyelőre 25 000 tojás van a gé­pekben, és a következő napokban fokozatosan 150 000 tojást rakunk a 15 gépbe. Üzemeltetjük az új gépeket is. □ — Tűzoltóság? Az ügyeletes parancsnok elvtársat kérem. — Pillanatokon belül jelent­kezik. — Tessék! Érdekesség? Eddig teljes nyugalomban telt az éj­szaka. Természetesen készen ál­lunk. Jelenleg üzemkész szivaty- tyúk is készenlétben vannak, hogyha valahonnan belvizes el­öntést jelentenének, azonnal be­avatkozhassunk. A januári olva­dáskor sok helyen be kellett avatkoznunk, ezért erre most is számítunk. Eddig szerencsére nem volt veszély. 3 B — Itt a közlekedési csoport, Rostá&i őrmester. — Mi hír a közutakon? — Szerencsére semmi érdekes­séget nem mondhatunk a sajtó számára. Nem történt a jelen pillanatig közúti baieset sehol. A forgalom teljesen leállt az éj­szaka következtében. Visszaérke­zett a járőr is. A gépjárművek műszaki állapotát ellenőrizték Rendben találtak mindent. — A közutak állapota? — Nappal olvadt, most. éjszaka pedig fagy, így aztán legtöbb helyen jégburok keletkezett, ezért a közlekedés nagyon veszélyes; Jobb a helyzet a 6-os úton. Itt — Itt Leposa Béla szolgálat- tevő a szekszárdi vasútállomás­ról. — Érdeklődünk... — Régen közlekedtek ilyen pontosan a vonatok, mint a mos­tam szolgálati időm alatt. A sok késés után ez most új dolog­nak számít. Érdékes az is. hogy rengeteg darabáru érkezett. Hosszú időn keresztül csak a lét- fontosságú cikkeket küldték és szállította a vasút. Az áruszállí­tás már csaknem olyan, mint nor_ mális körülmények között. Estig egyébként 11 vagon szén érke­zett, a TÜZÉP most, az éjszakai órákban szállítja a telepre, hogy reggel megkezdhessék az árusí­tást 0 MOSTOHA ELET Háború! Először 1914-ben em­lítették neki. Fiatal volt és bol­dog. A szó és ami vele együtt járt, megkeserítette az életét. A j érje behívó parancsot kapott. Sírva kísérte az állomásra. Zász­lók és virágok tarkítottálc a szek­szárdi állomást. A férje vigasz­talta, mert akkor még nem volt tisztában azzal, mit jelent ez a három szótagos, szörnyű szó: há­ború! Elment egészségesen. Es ő töb­bé nem látta vidámnak, egészsé­gesnek. Sokáig nem kapott tőle levelet. Egyszer aztán távirat ér­kezett. A szöveg rövid volt és fé­lelmet keltő: „Férje súlyos beteg. Ha akarja, hazaszállíthatja.” Nehéz évek következtek. Férje évekig nyomta az ágyat. Ha éj­szaka rosszul lett, hajnalig vir­rasztóit mellette. Az orvosok is, ö is, férje is tisztában voltak a betegség gyógyíthatatlanságával. A férje csendben, panasz nélkül, hosszú időn keresztül türelemmel várta a halált. Utolsó szavai el­keseredettek voltak. A háborúra mondott átkot! Egyedül maradt. A két hold föld és a 925 négyszögöl szőlő nem volt elég a megélhetéshez. Napszámba járt, és mosást vál­lalt. Felnevelt két gyermeket. A harmadik meghalt, még kicsiny korában. A fiából géplakatost ne­velt, Nem volt könnyű. Aztán megint rázúdult a világ­ra a szó: háború! Megint Simon József névre jött a behívó pa­rancs. Éppen úgy elvitték, ahogy az édesapját. Erőszakkal vitték, nem akart menni. Amikor a fiát búcsúztatni kellett volna, nem tu­dott kimenni az állomásra. Rosz- szul lett. A fia a vonat indulása előtt kerékpárra ugrott, és haza­ment, hogy még egyszer láthassa. Szavait sosem felejti el: „Édes­anyám, utoljára látom! Nem jö­vök soha többé haza,. Vigyázzon a kisfiámra!” Ott maradt a fronton. Elárvult édesanyát, fiatal özvegyet és egy kisgyermeket hagyott maga után. Gyakran kijár férje sírjához. Virágot visz. Hogyan alakulhatott volna az- élete, ha nem kellett volna a borzalmak borzalmával találkoznia. Ha a háborúk elke­rülték volna a sorsát, az országot, az emberiséget. Álmaiban gyakran látja a két halottat. Legutóbbi álmában együtt jött apa és fia. Aztán fel­ébredt és csendben sírdogált haj­nalig. Sokat kínozta a magány. Néha meglátogatják, de amikor a látogatók után becsukódik az aj­tó, megint érzi a magányt, amely körülfogja, és állandó, szomorú társa lett. Hisz a békében. Hiszi, hogy nem törnek elő újból a rémségek. Élete mostoha volt és kegyetlen, de bízik abban, hogy az unokája és a dédunokája már derűs, bol­dog. háború fiélküli életet él majd. H. T. A kórházból nem sikerül az információszerzés. A keresett ügyeletes orvos nem ér rá. Ép­pen operál. A beteget nem le­hetett hagvni reggelig, az eset sürgős volt. B Elcsendesedtek a szekszárdi ut­cák? Nem, traktordübörgéstől volt hangos a város. Ez alkalom­mal azonban nem haragudtak a szekszárdiak, mert az utcákat tisztogatták a magas, kocsonyás hóbordáktól. Az SZ—100-as egy­szer a vasútállomás mellett tűnt fel, aztán a bérházalt közti út­szakaszon, később a Mátyás ki­rály utcában, aztán pedig... Reg. gelre a város fontosabb útjai viszonylag tiszta állapotban vár­ták az ébredőket. A mindennapi élethez az éj­szakai munka is hozzátartozik. Boda Ferenc SZERZÜNK egy kis olcsó fát.. Jó szomszédság nem török átok. De a jó összeköttetés sem! Márpedig Menny- kövy barátomnak ki­tűnő összeköttetései vannak, s ezért elha­tározzuk, hogy szer­zünk egy kis olcsó fát az erdőből. Haditaná­csot tartunk: Menny­kövy ismeri a piri- pócsi erdőgazdaság alerdészét, tehát ki­ruccanunk az erdőbe. Szekszárd—Piripács nem távolság, igaz, hogy a nagytehenedi bekötőút tói nyolc ki­lométer gyalog. de egy kis olcsó fa meg­ér ennyit.. Persze, ha az em­ber Szekszárdról megy. nem mehet üres kézzel. Ezért kö­zösen veszünk tíz li­ter kadarkát, meglá­gyítandó az alerdész szívét. Kötésig érő hóban baktatunk a nagyte­henedi bekötőúttól, s csak annyi szabályta­lanságot követünk el, hogy néha-néha meg­húzzuk az üveget, mert istentelen hi­deg van. így érjük el az erdészlakot, mely oly idilli nyuga­lomban áll a havas fák között, hogy ha­sonlót csak képesla­pokon látni. Hallat­lan mázlink van, az alerdészt otthon ta­láljuk! Egy kis olcsó fát akarunk szerezni, s ennek megvan a maga technikája. Előbb letesszük a butykosokat, dicsér­jük Szekszárd borát, s kínáljuk, hogy kós­tolják meg a háziak. Poharak kerülnek az asztalra, előkerül az alerdész egész csa­ládja. vannak vagy tizen. Hogy férhet­nek el ebben a kis házikóban? Mire kiürülnék a bütykösök, előrukko­lunk a kéréssel is, s az alerdész nagyon kedvesen azt mond­ja, hogy semmi aka­dálya. De a főerdész éppen nincs itthon, mégis jó, ha ő is tud róla. Ha holnap át­ugranánk, meg is ta­lálnánk. Ennyi fá­radtságot igazán megér, tehát vissza­baktatunk az üres üvegekkel a nagyte­henedi bekötőútig. s visszazölykölődü n k Szekszárdra. Bor nélkül nem ál­líthatunk be. mondja Mennykövy, s ismét megtöltetjük a buly- kosokat. Micsoda szé­gyen lenne, ha a fő- erdész nem ihatna szekszárdit! Hajnalban felülünk a piripócsi buszra, a nagytehenedi be- kötőútnál ismét le- szállunk, visszük a butykosokat. s köz­ben húzunk egyet- egyet, mert a hideg ellen jót tesz. Hallatlan mázlink van, ezúttal megtalál­juk a főerdészt! A bor megnyitja a szí­veket és elméket. Megtudjuk, hogy van ágfa, lehet vagy tíz mássa, fizessük, be az árát, bagatell, szóra sem érdemes, s jöj­jünk el egy teher­autóval, s vihetjük is. A főerdész azt is hozzáteszi, hogy kár volt a két bütyköst cipelnünk, bár mi ta­gadás, ő is megissza, s itt a piripócsi erdő­ben ritkán jut hozzá. A harmadik nap befizetjük a tíz má­zsa fa árát, s miután Mennykövynek kitű­nő összeköttetései vannak, elmegyünk a gépkocsivezetőhöz is, megtudakolandó, vál­lalnak-e fuvart,, s egyébként is, mit kell tennünk. Mennykövy elárul­ja, hogy a sofőr nagy tisztelője a bornak, vigyünk hál ki egy demizsonnal. A bor megnyitja a szívet és az elmét, nekünk pe­dig szükségünk van rá. Nosza. A megállapodás rendkívül egyszerű. El kell mennünk a fuvar vállalathoz, megmondják, mikor lesz teherautó, azzal kimehetünk a piripó­csi erdőbe. Fizetni utólag kell. A jelzett napon fel­kapaszkodunk az au­tóra. persze, üres kéz­zel mégsem mehet az ember. Tekintettel a két erdész népes csa­ládjára, valamint ar­ra, hágy szükségünk van jóindulatukra, ezúttal 15 liter bort viszünk magunkkal. Megéri, — biztat Mennykövy —, szer­zünk egy kis olcsó fát. Minden úgy megy, mint a karikacsapás. A tíz mázsa ágfa ott vár ránk a két er­désszel. s miután fel­raktuk a kocsira, a bort is elfogyasztjuk, derekasan. Csak a végén, a számolásnál van va­lami baj. Mert ami­kor itthon lerakjuk a fát, valami nincs rendjén. A bor. a fu­var. no, meg a fa ara... Ennyiért körül­belül 30 mázsa ren­des fát kaphattunk volna a TÜZÉP-nél. ahhoz viszont nem kell semmiféle össze­köti etés... év) Ötvenegyezer ember 63 ezer könyve — A tamási járás teljesítette könyvtárfejlesztési ötéves tervét —* A RÉGI BÖRTÖN ÉPÍTŐI talán sohasem gondoltak arra, amikor az épület falazása közben egyik téglát a másikra tették, hogy egykor. — amikor ők már nem is élnek — a köznek ártó emberek helyett, a köznek na­gyon is használó dolgoknak ad majd helyet az épület. A méte­res vastagságú falak között évek óta könyvespolcok sorakoznak, három méteres magasságban. Könyvek ezrei, kincsek ezrei, su­garuk messzire eljut. Kimegy a falakba, a pusztákra, s viszi az értéket: a betűt, a szép szót. a gondolkodók gondolatait, a mű­vészek mondanivalóit . . . Gyeney Istvánnal, a tamási já­rási könyvtár vezetőjével körül­belül ezekről a gondolatokról be­szélgettünk a csendes szünnapon. És arról is beszélgettünk, hogy a tamási járásban, a megyében elsőnek teljesítették az ötéves terv könyvtári célkitűzéseit: 1000 emberre már 1242 kötet jut a 44 könyvtárban. A járás 51 ezer 334 lakosa 1962. végétől már 63 ezer 766 Kötetre való könyvet tudhat magáénak. Kinek az érdeme, kik dolgoz­tak legtöbbet azért, hogy ez az eredmény valósággá válhassék? Az okok több területen keresen­dők. Az oroszlánrész azonban a tanácsoké, ök a könyvtárak gaz­dái. ők sáfárkodnak az innen származó szellemi kincsekkel. S ha csak egy számot mondunk, azt. hogy tavaly 306 ezer forintot költöttek könyvre, már sok min­denre választ kapunk. Elsősorban erre: nem csak szó, hanem tett is egyben a járásban amit így szoktunk megfogalmazni: min­dent kövessünk el az emberi tudat megváltoztatásáért. Meri a könyvtáraknak ebben határozot­tan része van. A pénzen túl van egv másik szempont is: a megértés. Gyeney István körülbelül ezt móndia erről: — A járási tanács vezetői, de a községi tanácsoknál dolgozó emberek is mindenben támogat­nak bennünket. Segítettek meg­oldani a helyisügproblémákat. s széles lehetőségeket bi-tos'tanak a könyvtárosok zavartalan mun­kájához. És ami nagyon fontos: több termelőszövetkezet és más szervek is egyetértettek velünk abban, hogy fejleszteni kell a könyvtárainkat... KOPPÄNYSZÄNTÖN például a termelőszövetkezet jobbadán csak tavaly lépett, a megszilárdu­lás útjára. S mégis: ebben az első évben már 1500 forintot adott a községi könyvtárnak. Az a későbbiekben derül majd ki mennyi hasznot hozott ez a pénz, de. hogy nem kidobott összeg, az máris biztos . . . A földművesszövetkézetekröl is feltétlenül szólni kell. Több terü­leten sokat tesznek a művelődés támogatásáért. Az azonban, amit a tamási járásban tettek külön dicséretét érdemel. A könyvbarát- mozgalomnak nem csak névlege­sen intézői. hanem valójában. Erre vall az a 25 ezer forint- amivel a könvvbeszerzést támo­gatták. '.’■■■ Fontos dolog a’ pénz. de még fontosabb, hogy a könyveknek jó propagandistái legyenek. S ha erről akarunk beszélni, akkor a sok jó könyvtáros közül igen nehéz a választás. Magyarkeszin 10 éve dolgozik Minarovics Ká­roly pedagógus. Maga.is a köny­vek szerelmese, s minden alkal­mat megragad arra, hogy minél több embert ismertessen meg a könyvvel. Nagyszokolyon az egész falu ismeri Szabó Jenőnét. a községi könyvtárost. Nyugdíjas, de ez nem jelent nála nyugalom­ba vonulást. Évek óta arra for­dítja idejének nagy részét, hogy minden házba eljuttassa a köny­veket. s lehetőleg mindenkit a könyvbarátok táborába hívjon. NINCS TEHAT SEMMI TITOK abban, hogy a tamási járásban már teljesítették a könyvtárfej­lesztés ötéves tervét.' Azon múlott minden, hogy mindenki egyfor­mán szívügyének tekintette, s nem sajnáltak semmit, sem anyagit, sem mást. Tudják: a pénz és a munka egyaránt meg­térül ma. holnap és a jövőben .., Sz, I,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents