Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-15 / 38. szám

1963. február IS. TOLNA MEGYEI NflPŰJSAtí 3 OLTOTAN FOLYAM Szekszárdion A Szekszárdi Állami Gazdaság hajtatóüze- mében a megye községeinek 250 hallgatója ré­szére oltótanfolyamot rendeznek. A tanfolyamon két héten át sajátítják el a hallgatók az oltás fo­gásait. A tanfolyam szombaton délután ér véget. Képünkön Horváth Mihály sióagárdi oktató tanítja hallgatóit. Jobboldali képünkön középen Horváth Mihály, tőle jobbra Decsák Erzsébet bátaszéki, míg balra Szatyori Sándorné mórágyi hallgató. Alsó képünkön a tanfolyam hallgatói okta­tóik útmutatása mellett tanulják az oltást. Hz új iraki rendszernek a névtelenség egyik legjellemzőbb vénása Bagdadban éjjel nappal folyik a hajsza a kommunisták után Lázas tanácskozások A nyugati hírügynökségek je­lentései szerint Bagdadban hely­reállt a rend. A kijárási tilalmat megrövidítették: most este 10 órától reggel 6 óráig tart. A mo­zik ismét működnek, azonban — mint a Reuter írja — „a csend mögött még titkos erőszak rejtő­zik. Az ismert kommunisták után éjjel-nappal folyik a hajsza, ame­lyet fegyveres katonák, — vagy a félig katonai nemzeti gárda bosszút szomjazó diákjainak cso­portja folytat.” A Reuter jelenté­se szerint a kommunistákat eltá­volítják az iskolák, egyetemek, minisztériumok jelentősebb pozi-' cióiból. Bagdadban szerdán sajtóérte­kezletet tartott Sabib, az új kül­ügyminiszter. Kijelentette, hogy az új kormány tiszteletben tartja az Iraq Petroleum Company ér­dekeit és felül fogja vizsgálni Kasszem ama döntését, hogy meg­vonja a korábban biztosított kon­cessziós terület legnagyobb részét a társaságtól. Hangsúlyozta, hogy minden eddig megkötött szerző­dést tiszteletben tartanak, így a Szovjetunióval kötött gazdasági szerződéseket is. A, felmerülő problémákat megvitatják azzal a céllal, hogy kielégítő megegye­zést érjenek el. Irak üdvözli a „nem ártalmas” külföldi beruhá­zásokat. Kuwaitról szólva a miniszter nem foglalt világosan állást. Ki­jelentette, biztos abban, hogy az új kormány hamarosan olyan ha­tározatot hoz, amely mindkét or­szág népének hasznos. Hangsú­lyozta, hogy az új iraki vezetők­nek eltérő nézetei vannak „a kü­lönböző arab országok közötti kapcsolatokról.” A , továbbiakban kijelentette, hogy '„tóik és Ku­wait az arab nemzet és az arab föld része. Irak Kuwaithoz tar­tozik és Kuwait Irakhoz.” Sabib hangsúlyozta, hogy Irak minden olyan országba, amellyel nagykö­veti szinten tart fenn diplomáciai kapcsolatot, nagykövetet kíván küldeni. Ezzel arra célzott, hogy Kasszem visszahívta a nagyköve­teket azokból az országokból, amelyek elismerték Kuwaitot. A külügyminiszter nem volt haüandó elárulni, kik a hatalom­ra jutott tiszti csoport által létre­hozott „nemzeti forradalmi ta­nács” tagjai, sőt még azt sem, hogy hány tagból áll a tanács. A Reuter-hírügynökség ezzel kap­csolatban rámutat, hogy öt nap­pal az államfordulat után az új rendszernek még mindig a névte­lenség az egyik legjellemzőbb vo­nása, a vezetők jórészét az isme­retlenség homálya takarja. A kül­ügyminiszter kijelentette, hogy a lehető leghamarabb törvényhozó testületet fognak választani, amelynek felelős lesz majd. a mi­niszterelnök és a kormány. Sabib azt állította, hogy a kommunisták meg akarták akadályozni a kato­nai felkelés sikerét. Kijelentette, hogy mint minden olyan erővel, amely szembenáll a felkelőkkel, a kommunistákkal is „gyorsan és szigorúan” fognak elbánni. A továbbiakban a külügymi­niszter megerősítette már koráb­ban elhangzott politikai megnyi­latkozásait. Hangsúlyozta, hogy az új vezetők célja „a lehető leg­szorosabb” kapcsolatot kiépíteni az Egyesült Arab Köztársasággal, az arab nemzet közös céljainak jegyében. Hangsúlyozta, hogy kor­mánya hisz az el nem kötelezett­ség politikájában, függetlenséget és szabadságot követei minden arab területnek. A laoszi küldöttség tárgyalásai Moszkvában Moszkva (TASZSZ) Csütörtö­kön délelőtt Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök a Kreml­ben megbeszélést tartott Souvan- na Phuma laoszi miniszterelnök­kel. A két kormányfő véleményt cserélt és a jelenlegi nemzetközi helyzetről és a két ország baráti kapcsolatainak további fejlesz­téséről. A megbeszélés, amelyen részt vettek a külügyminiszterek — Andrej Gromiko és Quinim Pholsena — is, szívélyes légkör­ben zajlott le. Utána a laoszi küldöttség, Savang Vatthana királlyal az élén másfél órás látogatást tett az első moszkvai óragyárban. Később Khampan Panya, Laosz moszkvai nagykövete ebédet adott, amelyen laoszi részről a királlyal együtt Souvanna Phou- ma miniszterelnök, és más laoszi állami vezető; a Szovjetunió ré­széről Leonyid Brezsnyev, Nyikita Hruscsov és több más vezető sze­mélyiség volt jelen. Nagygyűlés Pekingiten Norodom Szihanuk tiszteletére Peking (TASZSZ). A kínai kor­mány következetesen síkraszáll a kínai—Indiai határkérdésnek ki­zárólag békés tárgyalások útján történő megoldása mellett, — mondotta csütörtökön Ping Csen, a pekingi városi tanács végrehaj­tó bizottságának elnöke azon a nagygyűlésen, amelyet Norodom Szihanuk kambodzsai államfő tiszteletére rendeztek. Norodom Szihanuk válaszában a kínai—indiai határkérdésre vo­natkozólag a következőket mon­dotta: a pillanatnyi nehézségek ellenére a legkisebb mértékben sem vesztem el azt a reménye­met, hogy ezt a sajnálatos vitát a két baráti ország békés tárgya­lásai útján helyesen meg fogják oldani. A kambodzsai államfő állást foglalt amellett,' hogy Kína kapja vissza jogos helyét az ENSZ-ban és a többi nemzetközi szervezet­ben. Norodom Szihanuk elítélte Tajvan amerikai megszállását. A gyűlésen jelen voltak többek között: Liu Sao-csi, a Kínai Nép- köztársaság elnöke, Tung Pi-vu, a Kínai Népköztársaság alelnöke, Csou En-laj, az Államtanács elnö­ke és más hivatalos személyisé­gek, valamint a Pekingben akk­reditált külföldi diplomaták. folynak Washingtonban arról, hogy milyen taktikát alkalmaz­zanak De Gaulle politikájával szemben s hogyan lehet áthi­dalni az atlanti közösségben támadt nézeteltéréseket. A Kennedy-kormányzaton belül jelenleg két irányzat vi­tázik. Az egyik De Gaulle poli­tikáját úgy tekinti, mint kife­jezett támadást az Egyesült Államok politikája ellen. Ez a csoport elkerülhetetlennek tart­ja az összeütközést Kennedy nagy atlanti közösségi terve és De Gaulle „európai terve” kö­zött. A másik irányzat — és a jelek szerint ennek hívei van­nak többségben — úgy véli, hogy De Gaulle terveit nem megdönteni kell, hanem meg kell kerülni, s ott kell együtt­működni a tábornokkal, ahol • lehetséges. Ezt az álláspontot védte Robert Schaetzel, az at­lanti ügyekkel foglalkozó ame­rikai külügyi államtitkár, aki a nyilvánosság előtt mondott beszédében kijelentette: „Dőre­ség lenne tagadni, hogy a ja­nuár 29-én Brüsszelben meg­szakadt tárgyalások komoly vereséget jelentettek a nagy atlanti közösségi tervre. Az Egyesült Államokat Nyugat-Eu- rópában arroganciával vádolják s azt állítják, hogy Amerika nukleáris monopóliumával ural­ni akarja Nyugat-Eurónát, továb bá, hogy az Egyesült Államok be akar hatolni az európai közös piacba anélkül, hogy ezért ellenszolgáltatást adna. Ezekre a vádakra választ kell adni. — mondotta a külügyi államtitkár — s törekedni kell arra. hogy megbékítsük ellen teleinket Nyug-d-Európában. Ugyanak­kor Herter azml tárt vissza nyugat-európai körútjáról, hogy egyelőre nem lehet s~ámítani a Nyugat-Evró'ába irányuló mezőgazdasági export emelkc-' désére, s bár De Gnullenak még nem sikerült elérnie, hogy az NSZK ne Amerikától, vásá­roljon fegyvereket, de ez még nem befejezett tény. Nam megnyugtató az Egye­sült Államok számára az sem, hogy ismét Veszélyben a dol­lár. Mint az U. S. News and World Report című lap kiemeli, az Egyesült Államok exportja hanyatlik, kiviteli kilátásai si­várak, külföldi dollárkiadásai meghaladják bevételeit. A kül­földi haderők támogatására évi 3 500 000 000 dollárt költ, úgyhogy költségvetési deficitje kételyeket támaszt az állam- háztartás szilárdságát illetően. Az Egyesült Államoknak te­hát nemcsak a meggyengült atlanti szövetséget kell meg­erősíteni, hanem saját belső helyzetét is. A két kérdés azon­ban szorosan összefügg, s az Egyesült Államok most azok­kal a szövetségeseivel próbál szerencsét, amelyek hűségesek maradtak hozzá. Ennek adott félreérthetetlenül hangot a brüsszeli parlamentben. Andrá Dequae pénzügyminiszter, ami­kor nyíltan sikraszállt az amerikai tőke nyugat-európai térhódítása mellett. A belga pénzügyminiszter odáig ment, hogy kijelentette, az európai gazdasági közösség országaiba beáramló amerikai tőke nem kívánja érvényesíteni „politikai befolyását”, mert Dequae sze­rint „elmúlt a pénzügyi impe­rializmus kora”. Ezzel kapcsol atban kell idéz­nünk Rusk külügyminiszter legutóbbi beszédét, amelyben De Gaulle-ra célozva azt mond­ta, hogy a nemzeti nukleáris elrettentő fegyverek megoszlá­sa nemcsak a világra leselkedő veszélyt növeli, hanem meg­semmisíti azokat az esélyeket is, hogy ezeket a fegyvereket hatékony nemzetközi ellenőrzés alá vessék. Rusk azonban job­ban félti a leszerelésnél az amerikai hegemóniát, mert sie­tett hozzátenni, hogy „a nuk­leáris hadviselés korszakában a szabad világ védelme oszt­hatatlan. Washington taktikai lépések­kel próbálja helyreállítani az atlanti egységet. Az első ezek közül, hogy Polaris-sal felsze­relt tengeralattjárókat helyez üzembe a Földközi-tengeren, s így igyekszik szorosabbra fogni az atlanti közösség tagállamait. Ezzel kapcsolatos Gilpatric hadügyminiszter-helyettes jelen­legi nyugat-európai útja is. A tervek szerint az első ilyen tengeralattjárót áprilisban ál­lítják üzembe, s a legénység három nemzet katonáiból tevő­dik össze. A másik taktikai lé­pés az lenne, hogy Amerika 40 000 katonát kivonna Nvugat- Eurónából. hogy ezzel csökkent­se a NATO-ban részt vevő had­erőinek számát. Ez természete­sen kizárólag taktikai lépést jelentene, mert az Egyesült Ál­lamoknak esze ágában sincs kivonni nyugat-európai had­erőit, s ezzel csak nyomást igyekszik gyakorolni a degaul- leista politika támogatóira. Az eredmény azonban vitatható, hisz De Gaulle is nagyon jói tudja, hogy mire megy ki a já­ték. S bármi legyen is Washing­ton taktikázásának eredménye, azzal a ténnyel kell szembe­néznie, hogy az atlanti, szövet­ség súlyos nehézségekkel küzd.

Next

/
Thumbnails
Contents