Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-15 / 38. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. február 15. Jól élnek az emberek az istenhátamögött KONZULTÁCIÓ Tudomány és termelés ii. — NEM LEPŐDTEM MEG TÚLSÁGOSÁN, amikor az üzem párttitkára magához kéretett. Tudtam, hogy valamilyen na­gyobb jelentőségű pártmunkáról lesz szó. Nálunk, a Kismotor és Gépgyárban így van. Minden párttag kap kisebb, nagyobb pártmegbizatást. A választások­kal kapcsolatos pártfeladatra gondoltam, de amikor meghallot­tam miről van szó. nem tagadom, kicsit elgondolkoztam — mondja Fodor Mihály elvtárs. a XI. ke­rületi Kismotor és Gépgyár sze­relőmunkása, aki kéthetes tan- íolyamot vezet a bátaapátl Aranykalász Tsz-ben. — Szép és felelősségteljes mun­kával szeretnénk megbízni Fodor elvtárs — emlékszik vissza a közte és az üzemi párttitkár kö­zötti beszélgetésre. — Egy kis vidéki pártmunká­ról lenne szó — így a párttitkár. — Vidéki? Csak nem Duna­keszire akartok ismét küldeni? — Nem. Ezúttal messzebbre kell menned. Tolnába, és annak is a legtávolabbi csücskébe — mondta az én párttitkárom, és az eléje kiterített térképen együtt kerestük meg küldetésem helyét, Bátaapátit. — És mi lenne a feladatom ebben az istenhátamögötti falu­ban? Csak nem tsz-t szervezünk ismét, mint annakidején Duna­keszin? — kérdeztem. — Á, dehogy. Ezt a munkát már régen befejezték a Tolna megyei elvtársak — mondta ne­vetve, és így folytatta. — Tan­folyam vezetésével bízunk meg, Fodor elvtárs, és nehogy azt hidd, csupán egy-két napról van szó. Két hétig tart a tanfolyam, és a bátaapáti tsz-tagok már várnak — mondotta. — Hát így történt,, ez az előz­ménye annak, hogy én Bátaapáti községbe kerültem, és az elvtárs­nővel itt találkoztam. — Hogy milyen tapasztalatokat szereztem? Várakozásomon felül jókat. Érdeklődőek a bátaapáti emberek, szívesen politizálnak, és szívesen tanulnak. Az első fog­lalkozást harmincötén hallgatták meg: a VIII. pártkongresszus anyagából, a szocializmus alap­jainak lerakásáról szóló előadást És milyen nagyszerű volt az elő­adás utáni vita. amely két irány­ban folyt. Köztem és a hallgató­ság között, de szenvedélyesen vi­tatkoztak egymás között is. öröm volt hallgatni, ahogy beszéltek az eredményekről, és szemtől- szembe egymás hibáiról. És még- egy nagyszerű tapasztalatom van. Nagyon jól érvényesül a tsz-ben az összefogás szelleme. Önkén­telenül is a mi üzemünk szocia­lista brigádjai jutottak eszembe, amikor tanúja voltam az alábbi esetnek: Az előadást már be­fejeztük, de még egy jó ideig együtt maradtunk. Beszélgettünk. Egyszer csak jön az egyik foga- tos, és mondja, már kilenc óra is elmúlott, és nem érkezett meg az a szánkó, amelyik az orvosért ment a szomszéd faluba. Az tör­tént ugyanis, hogy Czank János tsz-tag fia megbetegedett. A tsz- vezetőség azonnal intézkedett. Szánt menesztett a szomszédos községbe orvosért. Elmúlt egy óra. két óra, sőt már kilencre járt az idő, a fogat és az orvos sehol. — VALAMI BAJ TÖRTÉN­HETETT a fogatossal, elakadt a hófúvásban — mondták a tsz- tagok. és négy fogatos egy szán­nal azonnal útnak indult keresé­sükre. A világért sem lehetett volna hazatanácsolni az embe­reket. Már 10 óra felé járt, ami­kor az orvos és a fogatosok vala. mennyien megérkeztek. Mint ki­derült, nem volt különösebb baj, csak annyi, hogy dr. Csanádj György körzeti orvosnak mő- csényi, zsibriki és mórágyi bete­geit kellett sürgősen meglátogat­nia, és miután a fogatos vállal­kozott arra, hogy az orvost az egyik betegtől a másikig szál­lítja, így történt a késés. — Ha tudom azt. hogy ilyen riadalmat okoz egy ember távol­léte, a világért sem veszem igénybe a szánt — mentegetőzött a fiatal orvos, de mindjárt hozzá is tette. — Tudják, emberek, mi­lyen nagyszerű érzés látni, hogy egy ember keresésére az egész falu népe megmozdult. A családok látogatása — eddig '14 családot látogattam meg —, csak megerősítette jó tapasztala­taimat — folytatja Fodor Mihály elvtárs, a kéthetes téli tanfolyam vezetője. JÖL ÉLNEK BÄTAAPÄTIN a termelőszövetkezeti tagok. A legtöbb helyen jól berendezett és tiszta a lakás, de nem hiányzik a rádió, a lemezjátszó és a mosó­gép sem. őszintén szólva ez na­gyon meglepett. Elmondhatom, ió benyomásokkal megyek vissza Budapestre. A bátaapáti tsz- tagok szorgalmasan dolgoznak és I olyan közösségben élő emberek, akik munkájukkal meg tudják te­remteni • a jólétet és a bodogu- lást. ebben az istenhátamögötti A fejlett szocialista és tőkés országokban a tudományos mű­helyek különböző típusai rohamo­san gyarapodnak. A szocialista országok felsőoktatási intézmé­nyeiben is egyre nagyobb szere­pet kap a tudományos kutató­munka, s az oktatás, nevelés mel­lett mint harmadik tényező hatá­rozza meg a felsőoktatási intéz­mények munkájának jövőjét. A Szovjetunióban például 1955 és 1959 között 71 százalékkal, évi átlagban 14,3 százalékkal növeke­dett a tudományos intézetek dol­gozóinak létszáma. A tudományos kutatóintézetek száma az elmúlt 20 évben több mint kétszeresére növekedett, s 1959 és 1961 között mintegy 600 új tudományos in­tézményt hívtak életre a Szovjet­unióban. A tudomány közvetlen termelő­erővé válásának második ténye­zője a termelés jellegének meg­változtatása a tudomány hatásá­ra. E folyamat során a termelés valamennyi anyagi elemében (energia, munkaeszköz, munka­tárgy) átcsoportosulás megy vég­be. A termeléshez szükséges ener­gia előállításának új forrásai nyílnak meg az atomenergia fel- használásával, s a termonukleá­ris folyamat „megszelídítésével”. A vezető ipari országokban a vil- lamosenergia-szükséglet minden 10 esztendőben megkétszereződik, minden 33 évben pedig tízszere­sére növekszik. A legközelebbi évszázadokban a szüntelenül nö­vekvő igények mellett a víziener­gia és a szerves eredetű üzem­anyagok (szén, ásványolaj, gáz, stb.) már nem tudják kielégíteni a villamosenergia-szükségletet. Az atom- és termonukleáris ener­gia előállítása megoldja ezt a problémát. A rendelkezésre álló urán- és tóriumkészletek több mint 50 ezer esztendőre kielégít­hetik az emberiség villamosén er- gia-sztikségletét. A szén- és ás­ványolaj helyettesítéséhez mind­össze 400 tonna deutériumra van szükség. Az emberiség a növekvő számú atomerőművek segítségé­vel nem csupán fedezni tudja „tü- zelőanyag”-szükségletét, hanem jelentékenyen meg is sokszoroz­hatja készleteit. Az atomerőmű a tapasztalat szerint gazdaságosabb is az olyan hőerőműnél, amely tá­vol fekszik a szénlelőhelyektől, vagy gyenge minőségű üzem­anyaggal dolgozik. Az atomerő­mű kezelő személyzete nem egé­szen harmadrésze a hőerőműé­nek. Teljes mértékben automati­zálható, nem szennyezi a levegőt korommal és füsttel. Az iparban egyre nagyobb tért hódít a termelési folyamatok komplex gépesítése és automati­zálása, amely a munkaeszközök­ben teremt forradalmi változást. A termelés automatizálása nap­jainkban a technikai haladás fő Iránya. Az automatizálással el­vileg az anyagi javak korlátlan bősége megteremthető anélkül, hogy a nyersanyagok készter­mékké történő átalakulásának egész folyamatát emberi kéz érin­tené, vagy az ember közvetlenül beavatkozna a termelési folya­matba. Az automatizálás legkor­szerűbb formái nemcsak a fizi­kai munkának, hanem a termelés közvetlen irányításának és ellen­őrzésének a gépesítését is lehető­vé teszik. Jelenleg az iparilag leg­fejlettebb országokban az egyes gépek és munkafolyamatok auto­matizálásáról egyre inkább az au­tomata gépsorok széles körű al­kalmazására térnek át, de nem kis számban ismertek teljesen au­tomatizált üzemek is. Világszerte ismert a szovjet Sztanko- konsztrukcija Művek, ahol a fém­anyagot villamos kemencébe rak­ják, majd számos gépi művelet után szállításra kész dugattyúk I hagyják el az üzemet. A folya-' mat alatt 1500 elektronikus mű­szer ellenőrzi az automata gépek munkáját. Ford Cleveland-i üze­meiben 42 gép 14 perc alatt állít elő motort úgy, hogy a gépek az ember közvetlen beavatkozása nélkül 532 műveletet végeznek el. A programvezérléses, gyorsműkö­désű, automatikus elektronikus számológépek megalkotása lehe­tővé teszi a termelési folyamatok azelőtt ember által végzett ve­zérlési funkcióinak teljes helyet­tesítését. Nem kevésbé változik a ter­melés harmadik anyagi eleme, a munka tárgya sem a kémiai ku­tatások nyomán létrejött és lét­rejövő műanyagok, valamint a nyersanyagbázis kiszélesedése ré­vén. A munka tárgyaival szem­ben a termelésben támasztott új követelményeket egyre tökélete­sebben elégítik a ki a műanya­gok. Könnyű fajsúlyúak, egyen­letes minőségben gyárthatók, könnyen, és sokféleképpen meg­munkálhatok, s különböző ter­mészeti és mesterséges tényezők­kel szemben nagy ellenálló ké­pességgel rendelkeznek. Legfőbb jelentőségük azonban az, hogy ma niiiiiiiiiiüi': iHMiiiiMiw •iiiiuiniiiBitiii': «iiinnnw; !■«». már adott célra meghatározott tu­lajdonságokkal rendelkező mű­anyagok gyárthatók, mondhatni „rendelhetők”. A vegyipari termé­kek és kémiai eljárások nagy sze­repet játszanak a mezőgazdaság korszerűsítésében is. Felhasznál­hatók mint műtrágyák, talajja­vító eszközök, gyomnövény- és rovarirtó-szerek, az állatok fejlő­dését serkentő anyagok, stb. A kemizálás előrehaladása egyik fő tényezője a terméshozamok és termelékenység ugrásszerű emel­kedésének. A tudomány közvetlen terme­lőerővé válásának harmadik fel­tétele az ember termelési helyé­nek és szerepének megváltozása. Ma az ember, mint az anyagi ja­vak termelője, még közvetlenül vesz részt a termelési folyamat­ban, s a jelen generáció még to­vábbra is — nem kis mértékben fizikai erőkifejtése révén — részt fog venni, A szocializmus teljes felépítésével, a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának tökéle­tesedésével a termelés hatékony­ságát egyre kevésbé a közvetlen élőmunka-ráfordítás, s egyre in­kább nagyobb és döntő súly- lyal a tudomány általános színvo­nala és technológiai felhasználá­sának foka fogja meghatározni. A kommunizmus társadalma ar­ra hivatott, hogy megváltoztassa a termelésről, a termelés anyagi és műszaki alapjáról, a termelők szubjektív oldaláról, az emberről kialakult összes elképzelést. A kommunizmusban a munka az eddig kevés szakképzettséget igénylő, nehéz munkából új tar­talmú munkává válik, amely szervesen összeegyezteti a fizikai és szellemi funkciókat, s egyre mélyebb kapcsolatba kerül a tu­dományos tevékenységgel, a ter­melési folyamat új tartalmával. A szocializmust és kommunizmust építő országok egész kulturális és művelődési politikája a mun­kások és termelőszövetkezeti pa­rasztok általános műveltsége és szakképzettsége növelésére irá­nyuló tevékenysége figyelembe veszi e távlati feladatot és célki­tűzést. A tudomány eredményeinek teljes kibontakoztatása, a tudo­mány közvetlen termelőerővé válása, s ezzel a termelőerők szinte korlátlan fejlődése, s az ember javára való felhasználósa csak a kommunista társadalom­ban valósulhat meg. A tudomány és a műszaki haladás új vívmá­nyainak, az atomenergia békés felhasználásának, az automatizá­lásnak, a kemizálásnak a megva­lósítása ugyanis a termelés tár­faluban. Pozsonyi Ignácné luniiiiiiiiiin- '»Hiimunuuii 'iiniiiwiiiiiiin MiniMm- niimimiwii» : -nitmiimmniH' -nmiiiwim» «iimmt huimiiwiuiiih) hmihhmm» mmmmm: mmimmimim-' imiiminh» •mnniiiiHmiii- mm /peirGé<z ereklyéje 115 évvel ezelőtt jelent meg a Kommunista Kiáltvány Azon a napon, amikor a Kom­munista Kiáltványról hangzott el előadás, a 10 órás szünetben Szirosz Petrosz, aki mellettem ült, egy könyvet húzott elő táskájá­ból és elém tette. Többen-körénk gyűltek és nézegették a különös, elsárgult, görögbetűs könyvet. A Kommunista Kiáltvány első gö­rögnyelvű . kiadása volt. Petrosz érdekes történetet mondott' a könyvvel kapcsolatban. Kiderült, hogy a görög szabad­ságharc idején egy rendőrkapi­tányságon találtak rá az elkob- .zott tárgyak halmazában. Petrosz a legfiatalabb partizánok közé tartozott. Tizenhat éves volt ak­kor. A kapitányságot rövid tűz­harc árán foglalták el. Mindent átkutattak. Rábukkantak néhány besúgó nevére is. A rendőrség sok embfert beépített a munkás­mozgalomba. Peirosz megtalálta a könyvet. Belelapozott. Sokáig nézegette, s aztán eltette kenyérzsákjába. Két hét múlva vette megint kézbe. -Olvasni kezdte. Ugv érezte min- -den sorát neki írták.- A borítólap alatti oldalon a 'rendőrség pecsétes bejegyzése ■arról árulkodott, hogy a könyvet 1910-ben kobozták el. A harcok szünetében sokat né­zegette a könyvet, amely a ba­rátja lett, lelkesítette és erőt köl­csönzött neki. A borítólapon vér­nyomokat fedezett fel. Tűnődött. Vajon kinek a 'vére? Hártyán ál­dozhattak már vért és életet a szabadságért azok közül, akik e könyv tanítványai voltak? Amikor elbukott a szabadság­harc. az utóvédekhez osztották be. Az utolsók között hagyta él a gö­rög földet. Egy folyón kellett át­úsznia. Csak a géppisztolyát és a könyvet hozta magával. Baráti országba került. Zokogtak körü­lötte honfitársai. Sokan úgy vél­ték minden örökre elveszett. Neki is vérzett a szíve, de nem sírt. Hatodszor is nekilátott, hogy el­olvassa a könyvet. A Kommunis­ta Kiáltvány erőt adott neki. Érezte, hogy nincs egyedül. Hogy egy országban elszenvedett ve­reség nem jelent hukást. Mert a nemzetközi kommunista mozga­lom egy-egy osztagát, ha érik is vereségek, ezek a vereségek el­törpülnek, a hatalmas világmére­tű győzelmek mellett. A világ fel­tartóztathatatlanul halad a kom­munizmus felé. És a könyvből magyarázott azoknak, akik letargiába estek, akiken erőt vett a szomorúság, a csüggedés. Érezte a hatást! örült, ha megnyugvást adhatott beszé­dével a kétségbeesésben vergődő embereknek. Egyszer egy írás­tudatlan, félvak mohamedán pa­raszt, aki a harcok végén vélet­lenéig folytán keveredett a parti­zánok közé ' megszólította: „Te diák! Hallottam, hogy csodatevő könyv van a birtokodban. Olvass nékem belőle.” Elolvasta neki elejétől a végéig. Az öreg misz­tikus dolgokat várt és a valóság­gal , találkozott. Nem értett meg mindent, de amit megértett azt örökre megjegyezte. Világossá Vélt előtte a szabadságharc értel­me és egy valami: hogy szegény és gazdag, elnyomó és elnyomott mindig és mindenhol harcban állt egymással. Hogy a világ minden elnyomottjának össze kell tartani, mert az egység adja az erőt. Petrosz beszélt. Mi a könyvet néztük. A könyvet, amely ember­szíveket lobbantott lángra, s megvilágította a sötétben botor­kálok előtt a kivezető utat. Rá­gondoltunk a könyv testvéreire is, akik orosz, angol, kínai, né­met, spanyol nyelven ugyanazt az igazságot mondták el több mint százesztendőn keresztül az embe­reknek. S a szavak meghódították az embereket. „Anyagi erővé vált” a gondolat. Az elnyomottak megértették mi a teendő. A világ jelentős részén lerombolták a ré­git és új életbe kezdtek, s ahol még nem győztek ótt fáradhatat­lan buzgalommal készítik elő n győzelmeket. Véget ért a tízperc. Petrosz óvatosan, újság közé csúsztatta a könyvet, amelyet ereklye gyanánt őriz és visszatette a táskájába. Azóta sokat gondoltam erre a rendőrségi irattárból, mondhat­nám úgy is,, börtönéből szabadul1 görög kiadású Kommunista Kiált­ványra. Hiszem, hogy eljön az idő, amikor a görög munkásmoz­galom története kiállításán száz­ezrek tekintik meg hazájában, amelynek athéni nyomdájában megszületett. H. T. sadalmasodásának további nagy mértékű fokozódását eredménye­zi, s ez parancsolóan megköveteli az egész társadalom gazdasági életének tervszerű irányítását. A tudomány és technika mai forradalma azonban nemcsak a tőkés rendszer kereteit, feszíti szét, hanem az országhatárokat is. A tudomány termelőerővé válásá­nak folyamata nem valósulhat meg a meglévő oi-szághatárok kö­zött. Objektíve szükségessé válik a szocialista országok termelésé­nek, tudományfejlesztésének nem­zetközi összehangolása. A tudománynak nem lebecsül­hető hatása van korunk társa­dalmának nagy kérdéseire. Ko­runk fő célkitűzéseinek megvaló­sításában: a béke megőrzésében és a két világrendszer közötti bé­kés gazdasági és kulturális ver­senyben megkülönböztetett sze­rephez jutnak a tudományok mű­velői. A nukleáris világkatasztró­fa elleni harc élvonalában tevé­kenykednek a világ haladó tudó­sai, s egyre szorosabban kapcso­lódnak össze a békéért küzdő tö­megek mindennapi munkájával, harcával. Illés János Szántó Lajos az MSZMP Tudományos és Kulturális Osztályának munkatársa.

Next

/
Thumbnails
Contents