Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-13 / 36. szám
Összegezve tehát t készülékünk MŰKÖDÉSE A RADIOLOKACIO TOVABBFEJ- ' LESZTESEN ES EGY ÚJ. NAGY ATOMSÚLYÚ ANYAS. FELSZABADÍTOTT ENERG/A'JAN ALAPSZIK. A KILÖVELLŐ *>L«-SUGARAK. ANÉLKÜL,HOGY , SZÉTSZÓRÓDNÁNAK. A HOLDBA.ÜTKÖZVE VISSZA VERŐDNEK. MAJD A FÖLDET ^ÓtC/Al ÉRINTVE ÚJRA MEGJÁRJÁK A MAR MEGTETT UTAT. lay szemközeibe hozhatjuk a Földnek, a mi m ' FÉLTEKÉNKÉN LÉVŐ BÁRMELY PONTJÁT. A TALÁLMÁNY-~ nak ez A RÉSZE 'S SZINTE felmerhetetlen hadászati JELENTŐSÉGŰ. DE NÉZZÜK MOST AZ SÚG ARAKAT... £ LÉG.! AZ ONOK »Mv-SUGARANAK » BA'MULATOS « HA TEKONYSA'GÁT IS VOLT ALKALMAM MEGFIGYELNI. A SZEMEM LATTARA (GYILKOLTAKV meg, vele egy Ártatlan \ .— EMBERT. iv Fa'JDALOM— NEM ÖLTÜK MEG.' HA BEN ORVOS VESZI KEZELÉSBE. ÉLE MARAD. KÉSZÜLÉKÜNK MÉG. NEM LETES. ÉPPEN EZÉRT KÉRETUK MA IDE. SIR... íA Wdz ön tapasztalataival, KORMÁNYAINK MINDEN ANYAGI _ ESZKÖZT BŐSÉGESEN... Emmi sokai síri az Hároméves volt első napokban. Ide- Emmi, amikor örök- gén volt a környezet, befogadtál:, a nsviik- a gyerekek, a neve- re vették. A nevelőtök, mindenki. Szabad időben félrevonult valamelyik sarokba, csak -ült maga baroskadta n, és ösz- szerezzent. ha szóltak hozzá. De ahonnan múlták a>M jóravaló, becsületes munkásember. Hanem a nevelőanya. Szót is a';g lehet rá találni. Duna. góró, ba. ak'nél a neve''s csanán ii,lenből ólJi. 'pornn'.rál on a napol:, úgy oldó Hitt sokszor Iá lgl: a töb-. benne a. íésrüUség. bid; a k’s }<íny tértén ezt a A nevelői: ncgy-nagi/ crúnua. I;v k fo1 tolni. kérdez s~erc éttel ber.z -11e 1: Az ütlegel. ■ nyomait. tol. — Mintha csak két malomkő közt őrlődtem volna — vallotta a nevelőapa. — Szerettem a gyereket, de nem akartam . a feleségemmel veszekedni. A gyereknek jobb leszi ba elviszik tőlünk, mert ami eddig volt. már ne m méh et t óvá b b. Szerette. . .maga Fordította: MaSda. Hetényi Pál. Dosek l.ajos, Murányi Bea. hozzá, s a többiek is befogadták maguk közé. Emmi egy napon levélíráshoz fogott. Égi iket iskolás ba- hova nem rá'vAlnek írta. Leírta játszani, szórakozni, neki!:, úgy, ahogyan mert otthon várta a Olpan volt a többi I ö-<: K min valami kis hamupipőke. Ne- velöenyia állt 'dóén a nyomában vd . Se- meheteit a sok hivatalos ember előtt annyiszor elmondotta: rnl ?» szomorú volt az élete. Fölpanaszolta, milyen szerencsétlen volt ő annul életvidám. jókedvű gyerek között, akiknek minden megvolt, de neki nem adatott meg sem: tét. A másik levelet a járási, rendőrkapitányság gynnel&é- delmi osztályvezetőjének írta. Megkö- *szönte. hogy elhal, azték az intézetben, ahol nem hall so, egyetlen .rossz — Napycrn jó itt lenini: oka. Stfihn a szomszédok ni .-ti siitenr*v.n cl. ennivalóval. Olyankor rettenve nyelt le minden fala-, tot, mert ’ a náxnlő- arijfiá megtudta, megverte'. .Végül a sZQinszé- a leoro~>.tosabb dók sajáátUík meg a a szülői szere-, szerencsétlen gyereket. Szóllak a nőtanácsnak, a gyámügyi előadónak, tegyenek valamit az érdekében. Már maga áz apa sem bírta, felesége brutalitását. Ö maga kérte, helyezzél: el a gyereket va- '■Iohük--tihol más bánásmódban részesül. ni.- — irta — ,.cíi.tjk,, A .,,,gyárniigri tárotthon meg ne morid- gyaíásó-n az asszony jók senkinek.- hol va- minden rosszat el- gyok, mert nem szeretnék mégegyszer visszakerülni. Emmi sorai: vádirat a szülő ellen, aki mérhetetlen önzésével, kegy ellenségével pokollá tette egy gyermek éleiét, Ellene még azt sem lehet enyhítő körülményként felhozni, hogy csak nevelőszülő. mondott Emmiről, Pedig nem volt rossz a kislány, csak szeleteit volna úgy szórakozni. mint a többi. olyan szépen öltözni. és hogy tízórait. uzsonnát vigyen az iskolába minden nap. Mert csak osztálytársai szánták meg néha és juttatlak neki a magukéból. at asszony— .Vem, nem tudtam /szerelni. — Akkor miért vette megához, miért fogadlak • örökbe? Kein gyerek kellett, hanem házicseléd? — Azt akartam, hogy munkához szokjon. — Nem lehetett másképp, csak állandó veréssel? — Sokszor kötőtűvel szurkolta a kezemet — panaszkodott a kislány. Tárgyalás után megszületett a döntés; ffimmit^ intézetben helyezik el. mert nevclöávyja tarthatatlanul bártik vele. holott, azzal)• fogadta örökbe~hogt) anyja helyett anyja lesz. Emmi tehát intézetbe került, de ügye még nem zárult le. Most azt követeli nevelőanyja. hogy vegyék le a nevükről, mondván. hogy ö nem fizeti, az intézeti tariásdijat. Erről inaid későbbi tái gyalus dönt. Nem mindennapi eset. megbukott egy tanult) a szülök iskolájában. Emmi nevelőanyja maga állította ki a bizonyítványt; megbukott gyermeknevelésből, szülői hivatásból, emberiességből. Bl. VALENTYIN IVANOV tudományos—fantasztikus regénye nvomán írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta: SEBÖK IMRE Előzmények: A Rajna-parti várkastély ódon falai modern gépóriásokat, egy szörnyű új fegyver első, még nem egészen tökéletes mintapéldányait rejtik magukban. Feltalálói Forrington, a hírneves angol atomtudós közreműködésével szeretnék tökéletesíteni sugárágyújukat, amely sokezer kilométer távolságból sebez — de ölni még nem XXXIII. És ugyanakkor élesen, kiáltóan imádkozott magáért: ..Uram! Ments meg! Ne engedj az egyesbe!’’ Mindezek a gondolatok azalatt villantak át rajta, mialatt az őr megszorította az első kesztyűt és megmozdította a kezét, hogy megszorítsa a másikat, a hátúidét. is. (Egyszerre markolta volna meg a kész y ükéi két kézzel, ha Suhov két kezében tartja ts nem egyben.) De akkor a motozás vezetője. aki igyekezett mielőbb szabadulni, rákiáltott a konvojra: — No. hozzátok a gépgyáriakat! És az őszbajúszú őr ahelyett, hogy Suhov másik kesztyűje után nyúlt volna, legyintett — eredj. És' átengedte. Suhov szaladt.hogy utolérje a csoportját. Azok már t: 1 sorakoztak ötösével a kél hosszú gerenda között, an.ely vásári, lóállásra hasonlított és áfáié karámot képezett a mrne'o: lop számára. Könnyedén lulott, nem is érezte a földet, és nem imádkozott újra. hálaimát, mert nem volt.'rá ideje, és minek is. Az oszlopukat vezető konvoi most egészen félrehúzódott, utal engedve a gépgyáriak konvojának, és már csak a parancsnokra várt: A fadarabokat, amelyeket a menetoszlop még a motozás előtt eldobált, a konvojbeli örök összeszedték maguknak, azokat a fadarabokat pedig, amelyeket az őrök szedtek el a motozásnál, balomba gyűjtötték a főkapu mellett. A hold egyre magasabbra kúszott. a világos, fener éjszakában' egyre erősödött a fagy. A konvojparancsnok a kapuőrségre ment. hogy visszakapja az elismervényt 46li főről. Beszél valamit Prjahá- val. Volkovoj helyettesével, aztán elkiáltolta magát— K—460! A moldvai, aki a menetoszlop mélyén lapult, felsóhajtott, és kiment a jobboldali gerendához. Fejét továbbra is a válla közé húzta. — Gyere ide! — parancsolta Prjaha a gerendát tartó cölöp mellől. A moldvai odament. Ráparancsoltak. hogy tegye hátra a kezét és álljon ott. , Szóval szökési kísérletet varrnak a nyakába. A BUR-ba viszik. A kapu előtt, a karámtól jobbra és balra állott két kapuőr. a három embernyi magas kapu lassan megnyílt és elhangzott a parancs: — ötösével sora-kozz! (..Kaputól hátrálni" itt nem kell: minden kapu mindig befelé, a zóna felé nyílik, hogy ha a zek-ek tömegesen nyomnák is belülről, ne taszíthassák ki.) Első! Második! Harmadik!... Ennél az esti számlálásnál a táborkapun át visszatérő zek az egész napinál átfagyoitabb. ki- éhezettebb, szélfúvottabb — és az esti üres hasakat felmelegítő merítőkanál olyan most a számára, mint a szárazságban az eső. — ellenállhatatlanul vonzza magához. Ez a merílőkanál drágább most a foglyoknak a szabadságnál. drágább az éleiénél, egész elmúlt és eljövendő életénél. Amikor átjutunk a táborkapun, a zekek, mint a menetben a katonák, — harsányak, erősek, lendületesek — hajrá, oszolj! A lágerben ..uraságok"-nak. akik a stáb-barakkból nézik a beözönlő zék-ek áradatát. — szörnyű ez a látvány. Ettől-a számlálástól fogva, először azóta, hogy reggel fél. hétkor kivonulásra kongattak.' a zek szabad ember. Áthaladtak a zóna nagv kapuján, át a zóna előtti térség kiskapuján, végig a tábor főutcáján, a két sövény között — és most szétszóródnak, ki merre lát. Ki merre lát. de a brigadéroso- kal elkapja a munkaelosztó: — Brigadérosok! A PPCS-be! Suhov elrohant a BÚR mellett, a barakkok között — a csomag- kiosztóba. Cézár meg elmem, méltóságteljesen. kimérten, a másik irányba, ahol az oszlop körül már kavargóit a nép. s az oszlopon ott volt a furnírláblácska. melyre tintaceruzával felírták mindazokat, akik ma csomagot kaptak. A táborban nem igen írnak papírra. inkább l'urnjrra. Ez valahogy szilárdabb, biztosabb1 — a táblán. Anacsálnyikok1 riieg mun- kaeloszlók, is ilyen táblán számolják el. hány fő ide. hány oda. Másnap levakarják es* újat írnak. Takarékosság. Akik a zónában maradnak, még így is szednek sápot: elolvassák a táblán, kinek van csomagja, elébe mennek a főúton, és rögtön megmondják neki a számot. Ha sokat nem is, egy cigarettát ezért is csak kapnak. Suhov a csomagkiosztóba futott — melléképület a barakk mellett, amihez még előteret is ragasztottak. Az előtérnek kívülről nincs ajtaja, szabadon bejár a hideg, de mégiscsak jobb itt, hiszen legalább tető alatt vannak. Az előtérben a fal mentén húzódott a sor. Suhov beállt. Tizenöten voltak előtte, ez tovább tart, mint takaródéig. Akik pedig az erőműves menetoszlopból elmentek megnézni' a listát, azok már Suhov mögött lesznek. A gépgyáriak is mind. Nékik alkalmasint másodszor is el kell jön- niök a csomagért, holnap reggel. Állnak az emberek a sorban, zacskókkal, zsákocskákkal. Amott, az ajtó mögött (maga Suhov ebben a táborban még egyszer sem kapott csomagot, de így beszélik) kisbabával felnyitják a ládákat, a .smasszer mindent sajátkezűleg kiszed és megnéz. Ezt felvágja, azt széttöri, megtapogatja, kiszórja. Ha valami folyadék érkezett üvegben, vagy bádogedényben, kidugaszolják és átöntik néked, akár a markodat tartod oda, akár az összecsavart törülköződet. Az edényt nem adják ki, félnek valamitől. Ha pirog-féle5 érkezik édesség, vagy kolbász, hal. a smasszer egyből beleharap. (Próbálj csak tiltakozni, rögtön beléd- köi: ez tilos, amaz szabálytalan — és nem adja ki. Aki csomagot kap. annak a smasszertől kezdve adnia és adnia kell). Amikor pedig befejezték a csomag átvizsgálását. a ládát megint csak ne n. adják ki, söpörj mindent a zacskóba, vagy a buslát szárnyába és kolródj, jön a következő. Némelyiket úgy siettetik, hogy ottfelejti. ami a polcon van. Vissza pedig ne jöjj érte. Nincs ott. Valaha. Uszty-Izsmában Suhov még kapott néhányszor csomagot. De mrga írta meg a feleségének: kárba vész az. ne küldj, ne vedd el a gyerekektől. Bár szabadon Suhov .könnyebben táplálta egész családját, mint itt egy szál magát, tudta, hogy mibe kerülnek ezek a küldemények. s azt is tudta, hogy tíz évén keresztül úgysem vonhatja el a családjától. Jobb hát anélkül. De hiába határozott így, valahányszor a brigádból, vagy közelében a barakkból csomagot kapott valaki, (vagyis majdnem minden nap), elszorult a szíve, hogy riem neki szól a csomag. És bár erősen megtiltotta az asz- szonyrmk. hogy akár husvétra is küldjön valamit és soha nem is ment az oszlophoz megnézni a listát, jolt-e valami a gazdag brigadérosnak, olykor valahogyan mégiscsak azt várta, hogy odafutnak hozzá és azt mondják: — Suhov! Miért nem jössz? Csomagod van! De senki sem jött oda . .. És egyre kevesebb és kevesebb oka volt visszaemlékezni Tyern- genyevo falura és az ottani házikóra... Elnyűtte az itteni élet ébresztőtől takarodóig, nem hagyott időt feleslegesen emlékezésre. Most, amikor ott állt azok között, akik azzal a közeli reménynyel vigasztalgatták hasukat, hogy nemsokára szalonnába mélyeszí- hetik a fogukat, vajat kenhetnek a kenyérre, vagy egy kis cukorral édesíthetik a bögréjüket, Suhovban csak egy vágy élt: idejében érkezzen az étkezőbe brigádjával együtt és forrón ehesse a levest, nem hidegen. Feleannyit sém ér a hideg, mint a forró. 1. Nacsalnyiknok neveitek minden tel- jebbvalót. 2. pirog sütemény. (Folytatjuk) TOl'NA MEGYEI NEPÍIjSAG 1963. február II Szülői hivatásból: elégtelen
