Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-10 / 34. szám

A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

Jr

ODALMI MELLÉKLETE

VIADUKT

A

hogy a Felicia átzökkent fénycsóvába, már él is vágódott, gyanútlan, és ha most életfogy- az elütött emberi testen, Hirtelen úgy érezte, jön mö- tiglanra ítélnék, akkor is várna nyomban meg is torpant, götte valaki. Csak egy pillanatra rá csökönyösen. Igen, most már Ä férfi kipattant a kormány mel- fordult hátra, csak annyi ideig, világosan tudja, hogy Erzsit, lől, de nem lépett tovább, Fülelt, hogy a távoli kép megmaradjon egyedül Erzsit lehet szeretni. Ilde hangot nem hallott. idegeiben, aztán visszakapta a letve: lehetett volna. Kellett vol— Nem bírom megnézni, nem fejét. na.

bírom megnézni — mormogta. A rendőr! Igen, az, jól látta az Hetek óta hagyta, hogy az ese- Tanácstalanul nézett körül: egy egyenruháját, még a sapkáját is menyek sodorják magukkal. Ma. lélek sem járt a közelben, fél egy S máris hallotta, hogy távolról rian férje magas pozícióban van; is elmúlhatott. Elállt az eső, az ott kopognak nyomában a ke- a viszony nem pattanhat ki; tud- út kikoptatott gödreiben össze- mény, csizmás léptek. Hát ilyen ta, hogyha megúnná, Mariann még gyűlt a víz; megannyi csillogó hamar? _ a kocsiért sem merne lármát

tükröt borzolt fel újra meg újra Leheletén azonnal megérzi csapni. És az a legpiszkosabb az a szék majd a hubertusz szagát. Hat egészben, hogy ez a tudat benne

Futásnak eredt. Először hosszú, felet ittak meg ketten, Marianna! motoszkált elejétől fogva, elnyújtott, lábujjhegyen lopakodó Az igazoltatás után az lesz az

léptekkel, mintha valami csíny, első kérdés; honnan jött, ami- '■j-ajnalokon, amikor ölébe ejvagy játék részese lenne; aztán kor...? | | tett stoppolással, asztalra

eszeveszett rohanással, találomra, Sietősre fogta a lépéseket de borulva találta feleségét, s

be az egyik utcába.- aztán ijedten újra lelassított. Még finoman ágyba fektette, vagy

ötven jnéter után kifulladt, azt hiszi az, ott mögötte: mene- amikor reggelente belépett az meg kellett állnia. Visszanézett kül. osztályba — undorodott önmagáA torkolatnál ott sötétlett a Feli. Igen, azt kérdeznék legelőször: tó! Kerülte tanítványai nyílt te- cia, még az ajtaja is nyitva ma- honnan jött merre járt, mit esi- kintetét. Etikát is tanított nekik... radt. Befogta a szemét, s újra nált, kivel töltötte az éjszakát? S tavaly az egyiknek — akit elcsip- szaladni kezdett. Tulajdonképpen Nem, nem szabad megvárnia; így tek valami házibulin, ki kellett öntudatlanul cselekedett. Semmi jobb lesz. Erzsi, a-gyerek, meg az volna csapni, de a lány elbuj- sem jutott eszébe, csak fojtogatta,-osztálya, a IlI/b — így legfeljebb dosott, Pesten tartóztatta föl a mint valami görcs, a páni ré- azt tudják majd csak, hogy gá- rendőrség — a lelkére beszélt: műiét. zolt, véletlenül..., mindenkivel elő- még előtte az egész élet, mindent

Befordult egy mellékutcába, jó fordulhat. És, hogy lekiismeret- jóvá lehet tenni, mindennel szemdarabig alacsony vadgesztenyefák furdalásában... be lehet nézni, nem szabad lealatt surrant, majd átvágott a másik oldalba. A sarkon újra má- I4

sik utcát választott — zeg-zugos,

"tette^a*^ gyereket^ De^ ^Ar^Jzmélt, hogy a rendőr----------------- , - , maga vár^Otfgörn^ a Epései már ^ közelebb ko

é

s sötét erre a varos, nyugodtan stöDDolás felett- legfeljebb az pognak a hata mögött, eltévedhet akárki. í^aboruu'devá^Tegnap h - A temetésemre ^szmut^s

Mély árokban csörgedezett itt esfe js várt éjfélig. Azelőtt is, hozna az osztályom g ,

AAnln —. -Folmorf cárnc "iávHíl ___- i :_ n /r: _ J 1

a

z esőié a felmart, sáros járda meg azelőtt is. Minden nap, mi- mellett. Az ablakok — csupa ala- óta a kocsi megvan.

De ha a tárgyalásra jönnének... Hülyeség! Fiatalkorúakat nem is

csony, földszintes, kopott ház — Minél előbb be kell járatni, engednek a tárgyalóterembe

it nem érted? A te érdeked is! De azért persze megtudnak.

világtalanul kísérték útját; távol hát „„„ .. __________ , ,

e

gy kutya ugatott. Máskor meg nem érek rá, csak Mindent megtudnának. ...

Belelépett a vizesárokba. Boká- este, nagyon jól tudhatod —■ Düh öntötte el a rendőr Irán ján felül ért. Benne tett meg mondotta a féleségének. Úgy álla- Nem, nem hagyja magat. Ha ia- vagy harminc lépést — még szá- podtak meg Marianna!, egyelőre kiált, vagy futtyent, tutasnuit molta is. ezt mondja; aztán meg majd ki- ered. ,

Ez az utca -világosabb, neon- találnak valamit. Ha nem fedeztek volna /nos

fényes főútvonalba torkollt. Té- A kocsi valójában Mariané, fel, ha nem kopogna mar itt s továzott, hogy kilépjen-e. De at- csak az ő nevére Íratták. Marian nyomában a rendőr, a/koi,.., * - tói a lehetőségtől,, hogy vissza- két hete vette — neki. Pontosad- kor előbb bebolyongana a v> felé induljon, megrettent. Fél- ban a tárgysorsoláson nyertes fölmenne mégegyszer a vaioa, cipőjében szortyogott a víz, de lottószelvényt vásárolt; ő pedig kószálna hajnalig, es csati a - nem is érezte. lobogtatva mutatta otthon, meg a kor — agyonfagyva es elcsi»azi a,

tantestületben is (majd megpuk- félig ájultan az almossagtél es a

L

assan-lassan azért kezdett k adtak a kollégák!): Ezt a mázlit! félelemtől tenne meg azt... visszatérni öntudata. Már Egy szelvénnyel játszik, s lám. Mar elhagyta a tuzoltolaktany felismerte, hogy merre jár: mégis beütött... és hideg szel csapott az .

ez a nyolcas műút; négyszáz mé- Tulajdonképpen nem szereti ezt Aztán lcet meredek sziklatat koz tér után ráfordult • a viaduktra. az öregedő és pénzes asszonyt, futott az út. Olyan szorongás eu Ebben, a Pillanatban — hidegen, aki elkényeztetett szerelmi szom- rajta erőt, amüyent meg so - józanon, inkább enyhülést, mint jóságában akaszkodott rá. De a sem érzett. Foltekintett o„- újabb rémületet hozva — bele- dolgok akarata nélkül, vagy el- vacogtatoan csillagáé Y?.u hasított a gondolat, hogy mit kell lenére történtek: restellte vissza- bolt. A lepesek ismét kozde tennie. Nincs más választása. utasítani, sajnálta, meg hizelgett kopogtak; ebből jött ra, no„y

Vajon meghalt-e az ismeretlen? is neki, ahogy fektében végig alig vonszolja magat. Egy piuaVagy csak elvesztette az eszméié- szokta simítani a homlokát: natig közel állt ahhoz, hogy visztét? Annál rosszabb: az. áldoza- — Te sokkal tehetségesebb szarohan, és odatartja két csu.ctot cserben hagyni... Esetleg a vagy, rég másutt volna a helyed, lóját a eie: -----------------------k

órházban fog már elvérezni. Tu- Erzsi — Erzsi más. Erzsinek — Tessek! Itt vagyok. En valajdonképpen azt sem tudja, nő fogalma sincs arról, hogy már gyök. lárimák hunvorno-talr

volt-e, vagy férfi? Sikoltani sem tízezer kilométer benne van a , ÍCSF a orogtak KZ?h“e?ért rá szegény. Ahogy a sarkon, kocsiban, meg. hogy a kocsihoz T\e most élesen kanyarodott Mely es hatalmas a csend, felez éles kanyar után belekerült a pénz is kell valahonnan, Erzsi

Az Isten őszi csillaga című új magyar filmet vetítették, A nézőtéren csupa fiatal: gimnazisták, ipari tanulók. Megdöbben- ten figyelték a vásznon pergő eseményeket, s az előadás végén néhányan közülük vegyes érzelmekkel távoztak. Beszélgető csoportok alakultak ki, s egy ilyen csoportban azt mondja egy tizenhat év körüli lány: nem a valóságot mutatta be a film, erősen túlzott, mert nehéz elképzelni, hogy az egykori kubikosok, akikkel valójában jót akartak, ki akarták emelni őket a szegénységből, a sikertelenség láttán vezetőjük, jótevőjük ellen forduljanak. Ilyen erejű szegénység — tódította a másik — elképzelhetetlen. Talán inkább az lett volna reálisabb, ha a film úgy állítja be, hogy az elkeseredettség közönyhöz, fásultsághoz vezetett. így természetesebb, valószerűbb színezetet kapott volna a cselekmény. .

Megjegyzés nélkül hallgattuk a beszélgetést néhányan idősebbek. Nem találtuk furcsának az elemzést még ebben a formában sem. Megszoktuk, hogy a külsőre, vagy első látásra éretlennek tartott fiatalok egy film vagy egy könyv után azt keresik: miként kapcsolódik a mű a valósághoz.

Volt azonban abban a beszélgetésben egy megrajzolatlan momentum, ami szinte az első pillanatra megragadott. Megközelítő pontossággal így fogalmazhatnám meg: ezek a fiatalok csak egyféle valóságot ismernek, a ma valóságát. • Gondolataikban csak ez nyer megfogalmazást, ez, a mai realitás. A múltról, vagy a ma kezdeteiről emlékeik is alig vannak. Hallottak ezt, azt, a hallomásokból megismert, gyakran tragikus történetek, amelyek abban az időben át meg átszőtték a hétköznapokat, nem kerekedo 1

Mi ennek fi* jellemzője? Sokféleképpen -V7 lehetne ezt felvetni, több oldalról megvilágítani. Most azonban szorosan a témánál maradva csak így körvonalazzuk: az is jellemzi, hogy a vitatkozó fiatalok és sokezer más társuk egészen sajátos módon értelmezi az elkeseredést, a fásultságot* a közönyt, s egy sereg más fogalmat. így például vitatják az Isten őszi csillaga című film cselekményének igazságát, realitását, mert azt mondják: az ember gondolkozó lény, s nemcsak a mában, hanem a holnapban is gondolkozik. Tudja, hogy az első sikertelenség még nem jelenthet végzetes kudarcot. így aztán nem is követheti olyasféle ősz- szecsapás, tragédia, mint amir lyennel a film megismertette.

Ha a mából nézzük, igazuk van. Ha viszont a közelmúlt történelméből, akkor ellent kell mondanunk. Akkor ugyanis az éhes emberek szemével kell nézni a világot. Azok álláspontjára kell helyezkednünk, akik úrnak, csalónak, gazembernek tartották azt, akinek a tenyerét nem törte kérgesre a szerszám, a kubikostalicska nem húzta görnyedtre a vállát. Vagy a cseléd szemszögéből, aki bőrén érezte, mekkora a különbség a gazda és a szolga világa között. A jó szándék kevés volt a válaszfalak ledöntésére! Még akkor is semminek bizonyult, ha mint a film elbukó pozitív hősének esetében, szilárd eltökéltséggel, kemény akarattal párosult. Nem kellett a tragédiához más, csak egy véletlen, ami at elképzeléseket megingatta, mert a szegénység óriási hatalom volt. Nemcsak a szívet keserítette, hanem az agyat is elborította, s olyan cselekményeket idézett elő, amilyeneket a mából már elképzelni is körülményes. Ezeknek ugyanis adott volt a társadalmi talaja, nem véletlenül

keletkeztek vagy , .. robbantak ki. S ha már kirobnek egésszé, mondjuk nemzett .bantak,nehéz volt őket megáilétté fejükben. Hogyan is ke- Utáni. Az emberi ösztönösséo

rekednének? Kapcsolatuk, személyes élményük nem kötődik ahhoz a világhoz, amelyben a társadalmi osztályok nemzedékeken által, kibékíthetetlen ellentétben álltak egymással szemben. Nem ismerik annak a nációnak a világát, amelyik a sokezer holdas latifundiumok árnyékában próbált megkapaszkodni valahogy, s fenntartani saját, szűkös létét. De annak a generációnak is csak részben ismerik a sorsát, amelyik az ezeréves vágy teljesülése, a földosztás után harcolt foggal, körömmel a minőségileg más holnapért.

Ok már csak ezt a „minőségileg más holnapot” ismerik.

tönösség kíméletlen végletekbe csapott át, s olyan gátakat is felszakított, amelyek azt a vizet tartották féken, amelyik a még pusztítóbb árvizet okozta, A keserűség, a megalázottság érzése a kilátástalanságot szülte, a kilátástalanság pedig a tragédiát, amelynek az áradata olyan embert, embereket sodort el, akik jót akartak.

A vitatkozó fiataloknak alapjában, egy konkrét helyzet esetében igazuk van. Ám, ha a történelem láncolatát nézzük, igazságuk menten vitássá válik, S itt van egy érdekes dolog. Éspedig az, hogy jó az ilyen vitásság. Jó, mert amellett szól: a ma . nemzedéke már csak alig ismeri a sanyarú múltat, s lelkét már nem töri darabokra annak embert alázó és ölő miazmája.

SZOLNOKI ISTVÁN

TÉNAGY SÁNDOR:

SÉTA

Figyelek: jó hallani a sétaneszt, a szaggatott meg-megindu lást, aztán a csöndet, ahogyan dadog

a láb, a lépés: ezek — tudom — boldog szerelmese’ majd egyirányú, tompa csosszanások, bús goromba

zajjal: nyugdíjas-közöny: egy zsörtölődő bácsi tán;

suhancok jönnek, kis csapat (köztük jövendő meccs-titán),

frissek, talpaik alól szikrázva fröccsen a kavics — engem ki figyel vajon.

D Lélegzete elakadt, mint a

megfőj tottaké, mellkasa

az út, s a sziKiataxaK sze- lauauauit a paiajc csooogasa. s őrülten megfeszült, beles kapuvá nyíltak a mély túlharsogta most már az egészen húnyta a szemét, fejét fölfelé völgykatlan fölé. Ott nyújtózko- közel dübörgő rendőrcsizma zaját tartotta, hogy a leeresztett szemdott előtte a pompázatosán hosszú is. héjakon át is csak a magasságot

híd; két szegélyén ostor nyeles _ — Még ötöt lépek, és akkor lássa, és megfogta a korlátot, neonlámpák sorakoztakf'a korlat átbukom a korláton — harapta A lépés ott koppant mellette; rácsozata kertvárosok villasorára össze fogait. A gondolatok már Aztán még egyet koppant és emlékeztetett. , villámgyorsan, teljes rendetlen- még egyet.

Úgy érezte, hogy a rendőr már ségben cikáztak agyában. — Azt — Rosszul van? nem is siet, hanem szalad utána, mondják, az öngyilkosság mindig Egy vasutas volt. Már elment

Ahogy rálépett a hídra, még va- pillanatnyi elmezavar. Ez az, ez mellette, úgy fordult vissza, gyadabbul lüktetett a halántéka, szí- ;az! _ nakodva.

ve a torkában dörömbölt. Nein > — Még hármat... ' - —Semmi, köszönöm,

mert oldalra tekinteni, a híd vé- ; Jó volna egy kicsit kifújnia A vasutas megrántotta a vállát; généi álló épületre meredt. magát, egy icipicit megállni, el- továbbsietett; szolgálatból igyeEszébe jutott (hányszor jártak ^szívni még egy cigarettát, vagy kezhet hazafélé. erre együtt Erzsivel!), hogy itt, .csak égy slukkot... Most érezte, hogy reszket a láahol most halad, villanyvezeték . — Még kettő.... Állat! Gyilkos ba. Cigarettáért nyúlt .a zsebébe; húzódik át a híd alatt. v állat, ez a rendőr! Belekergeti a de nem talált: persze, ott hagy— Itt nem, itt nem, odébb kell «hajóiba, pedig ott, a kocsinál, ta- -ta a kocsiban. S mintha csak mennem! — gondolta, és irtozat ;j^n nem is halt meg az’ az em- azért menne, elindult-, visszafelé« fogta el a lehetőségtől, hogy eses ,ben Talán csak eltörött a lába... először tétován, aztán már futva, közben érintheti, átszakíthatja a ;Talén.,,- ... — Ha jön egy kocsi, megállíörótot, vagy az vág bele a na- — Meg egy... Most már mind- tóm — gondolta. — Talán még sába. _ egy/ pedig....- pedig legalább csak meg lehet menteni.

Alatta, negyven méteres mély- végig lehetne gondolni ezt az ségben régi. villanykörtés utcai egészet... Koncz István

*