Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-10 / 34. szám
(^áizáttmadátt Az erdész és az agronómus kapujából, hát helyette oda állítfent a kis hegyi falu- ja a lovat, megköti, s megyen be. mélázgat — most van a párzás. ban — eg'esz télen birkózott egy- Most mée frissehhn^t Pfi ftiTÁC7CP- MaÍiÓ? 1ű07 rnartfrvrmi 9 A nn .í 1 ■»*.- - . .......----PPI _— Nem hiszem, hogy késtem — a kis hegyi falu *- ’ ’ _...... __ ‘ __ __________ ____ , . — Most még frissebbnek és egészsé- Nehéz lesz megfogni? Annál naínassal. Ahogyan a fiatal tanító- gesebbnek látszik az arca, mint gyobb a dicsőség n° Márja megérkezett, nyomban máskor. Vágtázás közben vala- " És valóban, déltájon választ elkezdték. ^ honnan messzi nyugat felől lan- kap. Igen messziről az irányt A birkózáson persze nem azt gyos áramlatot érzett által úszni sem tudja pontosan! mert vissz- .;el! értem, hogy időnként ölre a tájon, s ettől olyan fuycsa ide- hangzik ay. erdő, de fő, hogy vámjai tek, s megdögönyözték egy- ges lett, hogy jóformán szólni lasz jött. mast... Ajjaj, huncutabbak an- sem tud Máriához, csak rója a Figyeli a hangját: vajon hím, nal a mi embereink. Mert nem szobát keres ztül-kaSul, nagy lép- vagy tojó lesz? Tojónak véli, lett volna.semmi baj, ha Mária, tökkel. mert a hang erőtlen és nagyon f tanítónő nem születik olyan fe- — A gazdász jó fiú ám, — lassan közeledik. Az agronómus kete hajjal, s azt a fekete hajat csicsergi a tanítónő. — ígért ne- egy szünetben óvatosan előre kú- hetenként _ nem fésüli át valami kém valamit. Csakhogy nem szik, most innen küld üzeneteket, észbontó új frizurába. Hol leen- mondom meg, mit. Holnap már Meg lesz a császármadár. Csak gedte, s az szétterült vállán, mint hozza Is. nehogy ' elügyetlenkedje. Kéznél egy fekete palást, hol fölrakta Az erdész megtorpan. A gaz- legyen a kalap, s hirtelen rácsap .kontyba, vagy egy hirtelenjöti dász? Holnap már hozza is? majd erősen rászorítja meg ne ötlettel átcsapta jobbra az égé- Ugyan mit? Aztán lassan mosoly- szökjön. Mert legtöbbször úgy szét. De még ez is bocsánatos ra derül. van. hogy az ember becsalogatja, bűn, ha egy őszinte pillanatában — Mit hozhat? Mi van ilyen- s amikor már biztosnak véli'a azt mondja vagy egyik, vagy má- kor a határban? Bogáncskóró? fogást, akkor szökik el a madár. ,iik gavallérjának: Ha-ha-ha — nevet és csapkodja Ezért hát elhatározza, hogy en— Köszönöm, hogy néha meg- a térdét. — Vagy nynlat hoz? nél a bokornál makacsul kitart, látogat,, de kérem ne fáradozzon. Kisnyulat? Jó sűrűlombú, jól bújtat, itt várDe nem mondta! Ha az egyik jött, arra mosolygott, ha a másik, akkor meg arra. . ; Az erdésznek — Bodrog Andrásnak— ígérte, hogy nyáron megtanul. lovagolni, mivel Bod- rrög lóháton jár, ;S minden reggel : vágtázik .egyet az erdőben. Úgy .hiszi, ettől jobb sport nincs, nem -is lehet. Ilyenkor az erdész, ha-nem riasztotta volna vissza a garettafüst után kiszellőztessen •'látly kétes pajkossága, ölbe kap- és ahogy kitartja az arcát a sza- -ta volna a tanítónőt, de ehelyett badba, megérzi, hogy a ház elé -csak jött-ment nagy léptekkel a lopakodott a tavasz. Sóhajt, szobában. — Vajon hová mént az erdész? Orbán Sándornak? Az agronó- És mit hoz? — tűnődve csukja musnak?... Csak is azt, hagy be a*z ablakot, s amikor eszébe csalogatott ritka madarat. Szinte •megtanul motorozni, mert attól jut a császármadár, ledobja ma- még a lélegzést is visszafojtja, s modernebb, kellemesebb nincs gát a sezlonra és felkacag, hosz- lassan emelkedni kezd fektéből, is, mint amikor az ember rohan szán, úgy hogy rázkódik a kis hogy annál nagyobb erővel csapszembe a széllel, s hogy erre az fekhely és minden zugot betölt hasson zsákmányára, alkalomra direkt nadrágot csinál- a nevetés. Most! !! tat majd, mert a szoknya az Az agronómus már kora reggel S ekkor hirtelen egy nagy test olyan buta jószág, aláesap egy az erdőbe érkezik Előbb alapos csapódik mellé, kis szél és mindjárt kész a ké- terepszemlét tart,, mert a császár- Emberi alak. Gallyal betűzdelnvés helyzet. madarat igen körülményes dolog Az agropómus beletartja fülét rabul ejteni. Először is ki kell a beszéd áradatába, de mivel ’választani egy jókora bokros te- Jtevésbé romantikus, mint az er- füleiét, hogy el lehessen rejtőzni-- rdő híres pletykása, árulkoja be, hadd jöjjön a helyébe és U irtelenében elhallgat. Za- akkor zsupsz, rá a kalapot. vartan kalapja után nyúl, Sipolgat szorgalmasan, az iz- pislogat a tanítónőre, majd gyor- galomtól egyre melegszik, mert ean elmegy. Elmenőben szól csak jön a madár szaporán, talán vissza: mégiscsak hím lesz, de nagyon Égj’ erdesz nem ígérget... fiatal. Nem baj. Mindegy csak De cselekszik. Mária korán magára maradt. legyen. Beálcázza magát gallyal, csuAz ablakhoz lépett, hogy a ci- pán pár méterre lehet már a kis bolond. 1 Iyenkor kell vigyázni a va-' ■ dásznak, nehogy elragadja az indulat, s meggondolatlanul elriassza, a küzdelmek árán bedész, inkább arra gondol: ez nagyon bíztató, és szép ... Csakhogy egyelőre hárman vagyunk. ve, kezében egy sípocska. És egy kalap, lecsapásra készen. Zöld kalap! Az erdész! A két férfi legszívesebben széjdója, a féketerigó elől. Nehogy jel szaladna, de az ijedelemtől idő előtt riassza az amúgy is semmire sincs gondolatuk. Csak £s ez sok. Mert vetésforgót ké- gyanakvó madársereget: „Csekk, felállnak és nyeldekelve nézik szíthet három ember, értekezleten ott lehet az egész falu, de bért latok.’ tavasszal motorozni? Oda nem Másodszor csekk... csiribiri. Vigyázat emszerezni kell egy egymást, Kézben a kalapot, a madárcsalogató sípot és a szivarzsebbe, ingnyakba tűzdelt gallyakell több, csak egy férfi és egy sípocskát, amivel az ember jól bat. „utánozhatja a császármadár sze- És a tavaszi erao athatolhatatValamivel le kell járatni ezt a Zöldkalapos erdészt, kihessenteni ebből a fészekből. Mondja is rögtön: — Drága Marika ... mondja... az erdész... ez nem hozott még magának semmi ajándékot? Mert látja, ha én lennék az ő helyében, már régen itt énekelne ebben a szobában egy csodaszép madár. Mondjuk... mondjuk... egy császármadár. relmi üzeneteit. Majd így csapja lan sötét lesz... be az áldozatot. S mindenek fö- Mária, a tanítónő esténként lőtt nagyon türelmesnek kell azóta is leskelődik ablakon, ka- lennie. pun. Nem jönnek. Egyik sem jön. Már reggel van. Teljes az er- Pedig annyira várja, azt a csodádéi zene-bona. Apró széncinegék latos császármadarat — ó, mindtisztogatják a fák törzseit, kis felcserek, s időközönként figyelmesen körülhallgatnak: hát a mester dolgozik-e? Igen, a harkály is kopog. A varjak — mint komoly hivaegy már ki hozza, — de annyira szeretné látni és otthon fogva tartani, hogy már a kalitkát is elkészítette neki. • Tóth Béla A tanítónő szinte sikongott az talnokok időnként, kiszállnak örömtől: — Jaj, de szeretném, istenkém, de szeretném; ha lenne egy császármadaram — solyan igézőén nézi az agronómüst, hogy az majdnem égő végével kapja be a cigarettát, s nem is tud tovább maradni. Megy, mint akit végképp megbabonáztak. S korán fékszik, hogy másnap idejében szántott területre, s nagy káro- gással térnek haza. És néha megszólal a síp is. Ritkán, de igen szabályos hangon: Titti-ri-tti, ti-ti. Az agronómus egy Bokorban fekszik és vár: De válasz egyelőre nincs sehonnan. Ismét jelez. Semmi. liehet, már költenek — gonrhéhessén az erdőre... Megfogni a‘ császármadarat. *■ dolja, mert ennyi idő Az erdész, keresztülvágtázott után lehetetlen, hogy még választ már a falun néhányszor, végre se kapjon. Néha fogytán a tűre-, lafja,’eltűnt a motor a tanítónő lem, de mégis kitart. KÓPIÁS SÁNDOR: Valóságos mát és jövendőt,.. Megvetem a szépség villódzásait, ha nem cseng a tartalom drága aranya. Az illanó, változó látszat egyetlen percem se töltheti be, s nem borulok le hódolattal a csillogások fények tengerpartján. Áz egyszerű, szigorú lényeg többet ér. mint száz szemfényvesztő bűvészmutatvány, vagy mint a szép szavak színes léggömbjei. Én valóságos inát és jövendőt akarok látni, érezni, teremteni, mely délibábbal nem pótolható. Az arcot nézem, nem a tükröt, mely könnyen eltörik, az arcot, az embert, a kőbevéshetetlent. Nekem a Nap kell, mely piegvakít. nem a kölcsönfényű holdak csillagok. Nem ujjongok ha szivárványt látok. noha tetszetős. mint minden, ami semmi Az én világomban nem tarka színekből: acélból készülnek ívelő hidak. BÜZÄS HUBA: u z m a r a Sötét gyerekszemek örök mesék titokban táncot lejtő dallamok pipás meghitt öregje én vagyok kinek ruhája rongy de lelke még sötét gyerekszemek örök mesék varázslója maradt ki éjszakát hordoz zsebében s minden csillagát elveszti néha fönn a téli ég egyre halványuló ciklámenén megfagy szavától kék utak sara menyasszonyfákon csillag-zúzmara és csitt! csillogni kezd minden szegény ruháján is a fény ezüstje még vagy tán lelkűkben is e fény remeg? itt jártam újra csitt! figyeljetek sötét gyerekszemek örök mesék KISS DÉNES: Emlék-bujócska A mai napom is verstöredék, észrevétlen elhagytam lényegét — így halványulhatott el arcodon egy pillantással a kamaszkorom. A megszokás elrejti a jelent s késve idézem azt az idegent, ki emlékként szemem mögött maradt — mint annyi kedves, messzi könyvalak. Szűk lett a ruhám — szűk a táj vele. s a csillagoknak sem volt még neve.. De ki elindult, menjen hát tovább! magával viszi úgyis otthonát. Az emlékezés is verstöredék: egy kisfiú elvesztette felét — Este kizárták s fél: gubbaszt a fán. Te már sose találod meg anyám. Nyolcvan éve ssületett Nagy Lajos ÉBLI KATALIN: ]öjj on az éj! Forró csókokon át vezet sorsom, érzem a vágyak égő ujjait én, életem titka e perc. Kínoz, s tépi 'a lelkem a kétely. Atok-e ez vagy áldás? Mondj valamit! Mondd, hogy egy álom a lét, s holnap már feledésbe merülve tűnik a gondom, ígérj szebb napokat, s hinni fogok teneked! ígérj százezer végtelen percet, s megteszek érted mindent. Izgat a múlt, s izgat a messzi jövő. Nézd, hogy mennyire várom a csókod: oltom az alkonyt, jöjjön hát el az éj, s végre csak nékem örülj! Már életében klasszikusnak számított, s a halála óta eltelt nyolc esztendő csak növelte tekintélyét és olvasótáborát. Pedig a sors nem hordozta tenyerén; „ha pgyik ember bántja a másikat, én ellenállhatatlanul és tántoríthatatlanul és mindörökre annak a pártján állok, akit bántanak” — ez az emberi és írói hitvallás nem biztosíthatott neki helyet a Horthy-korszakban, s milyen tragikus, hogy az 50-es évek meg nem értése ismét háttérbe szorította Nagy Lajost, Csak halálakor jajdultunk fel, mintha egy egész ország érezte volna a veszteség iszonyatát. Ez a csendes, halk szavú író, aki legszívesebben kávéházakban üldögélt, félelmetesen ismerte az életet, s keserű lázadó volt, aki nem érte be a valóság regisztrálásával, s ezért tudott túlnőni korán. Fanyar, szálkás mondatai mindig előre mutatnak, mindig a jövő útját keresik, akkor is, ha a Horthy- korszak uralkodó rétegeiről ír. s akkor is, amikor munkások, parasztok jelennek meg könyve lapjain. Nem olyan átfogó, nem olyan teljes világ az övé, mint Móriczé, azt a letűnt kort Nagy Lajos munkáiból nem lehetne olyan pontosan rekonstruálni, illetve, az ő képe mást mutat, mini Móriczé. Mert Nagy Lajos ritka adománnyal is rendelkezett, sajátos, fanyar humora volt, hajlott a szatíra felé, s ha nem is olyan harsány, mint Karinthy, mélyebb, s talán iga- zabb is. Mert soha nem a felszín ragadta meg, nemcsak mulattatni akart, hanem az igazságot kereste. Ebben áll titka, s ez magyarázza, hogy majd félszázados írói működése megannyi mesterművei jelent. S milyen szerteágazó ez az életmű, a magyar életet mennyi oldalról tudja bemutatni! A Kiskunhalom, A falu álarca, a Budapest Nagykávéház, s önéletrajzi könyvei, A lázadó ember, A menekülő ember, a magyar próza igazi értékei, s ma már tudjuk, hogy József Attilának volt igaza, amikor a Kiskúnhalmot remekműnek nevezte. De talán regényeinél is közelebb állnak hozzánk novellái, a műfajnak ezek az igazi remeklései. Skálája itt is rendkívül nagy: az 1919 májustól, vagy a Tanyai történet tragikumától a mély pszihológiá val megírt vidám történetekig, mint az Agyveleonek nehéz feje van, a Hja, ha pénz van a zsebben szatírájáig, és talán mindenekelőtt a Képtelen természetrajz kacagtató pillanatképeiig. Gyakori a panasz, hogy világirodalmi színvonalú líránk mellett elmarad szépprózánk, igazán nagy regényt és nagy írót nem tudunk felmutatni. Az általánosítások mindig veszedelmesek. Igaz, hogy líránk Balassitól József Attiláig töretlen, egyenletesen magas értéket jelent, de azért prózánkat sem szabad lebecsülni. Eötvös, Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móricz, nemcsak hazai értékek, mert a magyar életről az egész világ számára volt mondanivalójuk. S joggal soroljuk közéjük Nagy Lajost is, akinek értéke, jelentősége csak növekszik a múló idővel. Cs. L.
