Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-08 / 32. szám
4 TOLNÁ MFC YET NEPŰJSAE Mir,?,, február *; A HÍRNEVES ANGOL ATOMTUDÓS KOCSIJA £TŐ7T azonban megnyílik A HEGY BELSEJÉBE VEZETŐ NEHÉZ ACÉLKAPU. A RAJNA PART/ VÁRKASTÉLY ES ERESZ KORNYÉKÉ- ZÁRT TERÜLET. RÉGEN SS LEGÉNYEK ŐRIZTÉK. MA A TENGEREN- TÚL/ NAGYHATALOM HAPEREJÉNEK EGY KÜLÖNLEGES OSZTAGA TARTJA TÁVOL TŐLE A KÍVÁNCSISKODÓKAT. Sir Arhthuréorrington amerikai kollegájának meghívására jött IDE... Mr. MacN/ll py MAR VA'RJA. fót m VRAM. aSCS KÉT FÉRJ négy szakember 4. SZOLZSE\YlCÍ\ TÍZ ÉVE VAGY OK »KIJÁRÓ AGRONÓBÍUS« — mondja Perler József, a pincehelyi Vörösmaty Tsz főagrcnómusa. s utána hangjában némi iróniával, felsorolja a munkahelyeket. Vándorlásának állomásai nem változtak gyakran. Róla nem lehet elmondani azt. amit jónéhány agrónórnusról: meg sem melegedett áz' egyik helyen, és máris helyet változtatott. A tízévi »kijárás» harmadik állomása volt a pincehelyi Vörösmarty Tsz, ahová másfél' évvel ezelőtt került fő- agronómusnak. —. Az elmúlt másfél év alatt nemcsak megismertük, de meg is szerettük Józsi bácsit — mondja Major István brigádvezető. — Csendes szavú, de nagyon határozott ember. Híre előbb jutott a községbe, mint ő maga. Tudtuk íóla. .hogy éveken keresztül dolgozott állami gazdaságban. Azt is hallottük, hogy jó szakember. A községnek, amelynek több mint hatezer holdas a határa, jó szakemberre van szüksége. Perler József élőit ugyanis valóságos átiáróház volt a Vörösmarty Tsz. Az első évben három agronómus fordult meg Pincehelyen. Az egyik még meg nem tudott melegedni, jött a másik. Családi és letelepedési gondjaik miatt ‘ hamarosan továbbálltak. Nem készültek hosszabb pincehelyi tartózkodásra. Kiutazóként, albérleti lakásban laktak. Perler József íőagronómus is másfél év óta' teszi meg az utat hetenként kétszer Pincehely és Zomba között. De most már megunta a vándoréletet,- Véglegesen letelepszik Pincehelyen. Megszerette a községet, és őt is megszerették a Isz-tagok. Azt vallja, a szakember csak úgy tud teljes értékű munkát végezni, ha a nap minden szakában együtt van az emberekkel. együtt a munkában, örömükben, gondjaikban* — AZ El,HATÁROZÁS nem máról, holnapra született meg. Érlelődött bennem;- s a- -döntési! gyorsította a tsz elnöke. Szügyi Elek elvtárs, aki arra bíztatott, hogy telepedjem le. Előttem állt dr. Kiss József főkönyvelő barátom esete. Ö is, mint jómagam, »kijáró» szakember volt. de hamarabb megunta az utazgatást, és változtatott: a helyzeten. A főkönyvelőnek, dr. Kiss Józsefnek a termelőszövetkezet is segített abban, hogy letelepedjék Pincehelyen. Szolgálati lakást vásároltak számára, középlejáratú ‘hitellel. A főkönyvelő augusztus * óta családostól' a faluba költözött. Azóta nyugodtan végzi niun. | kaját, mert nem kell utazgatnia ' kalaznói otthona és pincehelyi munkahelye között. Kiss Józsefet a -munka után kellemes otthon vár- j ja, s ez gyorsította meg Peder j Józsefben is azt az elhatározást, hogy letelepszik. Pincehelyen. Az elmúlt év őszén házat vásárolt, bár a ház maga nem sokat ér, de a telek annál többet. A tavasz- szal kezdik meg a ház felújítását, -amelyhez OTP-hitelt vesz igény* fce. | — MÉG NÉHÁNY HÓNAP és — remélem — véglegesen meg- szűnik az én vándorlásom is — .mondja. — Hogy miért csak re- 1 ínélem? Azért, mert a letelepü• léshez két dolog kell: az egyik, i hogy" fennakadás nélkül megkap- ‘ hassam a házépítési kölcsönt, A másik, hogy feleségem áthelye- , zéséhez megkapjuk a támogatást. 1 Feleségem ugyanis Zombán általános iskolai pedagógus, és az áthelyezését meg kell oldani, nehogy fordított helyzet álljon elő, és neki kelljen vállalni a »kijárást». Pincehelyen az utóbbi néhány év alatt szinte ugrásszerűen nőtt a falusi értelmiségek száma. A kórház orvosai, az állandóan bővülő iskola pedagógusai, az állatorvos. a képzett mezőgazdasági szakemberek, a falusi értelrii- ségiek körét bővítik, és ez jó. ®ít“~K"iss”" József és Perler József letelepedésével négy szakembert kapott, illetve kap a köz- *éég.- fi -két- feleség- pedagógus. Pozsonyi Ignácné Tizenöt nagyüzemet épít az idén a legnagyobb gyárépítö vállalat Az idén több mint 400 millió forint értékű munkával segíti az ipar fejlesztését az ország legnagyobb gyárépítője a 31. számú Építőipari Vállalat. Rövidesen átadják Kazincbarcikán a Borsodi Vegyikombinát- új PVC-üzemét, A vegyipar másik nagy központjában Tiszaszederkényben az építők már helyet adtak a gép-szerelőknek, s így az év végéig a Tiszai Vegyikombinát több részlegében megkezdik az üzempróbákat. Az utolsó simításokat végzik el az idén a berentei könnyübetongyárban. A nyáron adják át az új gyárat, amely évente 3 80 000 köbméter betonból készít majd könnyű elemekei az építőiparnak. VALENTYIN IVANOV tudományos—fantasztikus regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta: SEBÖK IMRE Előzmények: A Szovjetunióban jelentős kísérletet hajtanak végre. Az »Energit« beváltja a hozzá fűzött reményeket. Pillanatok alatt megsemmisít egy nagykiterjedésű, vízalatti hegyvonulatot, utat nyitva a meleg óceáni áramlatnak. A tengeri közlekedés előtt kitárul egy eddig hajózhatatlan, hatalmas vízterület. XXIX. Ezzel befordult a habarcskeverőbe. A vakolókanalat nem lehet egyszerűen ledobni. Megtörténhet, hogy Suhov holnap nem vonul ki, vagy a brigádot a szocváros építésére vezénylik. Lehet, hogy tél évig sem kerül ide — s odavesszen a vakolókanál? Azt már nem! A habarcskeverőben minden tűzhelyet eloltottak. Sötét van. Rémes, Nem a sötét rémes, hanem az, hogy mindenki elment, egyedül ő fog hiányozni a kapunál, s a konvoj elpáholja. Kutat a szeme, s megpillant egy jókora követ a sarokban. Félrebillenti, mögécsúsztatja a vakolókanalat, visszaengedi a követ. Kész! Most aztán mielőbb utolérni Szenykát! Szenyka előrefutott vagy száz lépésnyire, de megállt. K levs in a bajban soha sem hagyja cserben az embert. Ha felelni kell — hát feleljenek együtt! Egymás mellett futott a két ember: a kicsi, meg a nagy. Szenyka másfél fejjel magasabb Suhovnál, meg aztán maga a feje is jókorára sikerült. Vannak naplopók, akik a stadionban önként versenyt futnak egymással. így kellene megfuttatni őket, a bitangokat, egésznapi munka után, még ki nem egyenesített gerinccel, nedves kesztyűben, félretaposott válenkiben, ekkora fagyban! Meghajszolták magukat, mint a veszett kutyák, csak a lihegé- siik hallik: hi-hi, hi-hi! Dehát a brigadéros is ott lesz a kapunál, s majd megmagyarázza a dolgot. Már egészen közel járnak a tömeghez. Szörnyű. Száz meg száz torokból egyszerre tör fel: az anyád, az apád erre-arra; ez meg az a szádba, az orrodba, a bordáid közé! Hogyne lenne szörnyű, amikor ötszázan szidják az embert! De az a legfontosabb, hogy miként fogadja okét a konvoj. Nem, a konvoj miatt nem kell aggódni. A brigadéros maga is itt van, az utolsó sorban. Tehát negmagyarázta; magára vállalta á késést. Ám az emberek üvöltenek, káromkodnak. ügy ordítanak, hogy vnég Szenyka is sokat meghall belőle. Lélegzetet vesz, teljes termetében kiegyenesedik. Egész életében hallgat, de most — dúl- fúl, mint a fenevad! Felemeli az öklét, verekedni készül. Csend lesz. Itt-ott nevetnek. — Hé, száznégyes! Hiszen ez nem is süket! — kiáltják. — Most kitudódott... Mindenki nevet a konvoj is. — ötösével összeállni! De a kaput nem nyitják ki. Fordította: Nem bíznak önmagukban. A tömeget hátrazavarják a kaputól. (Mindenki a kapuhoz tódult, ostoba módra, mintha így gyorsabban menne.) — Ötösével összeállni! Első! Második! Harmadik! S amint a soron következő öt embert szólítják, azok néhány métert előbbre lépnek. Suliov közben kifújta magát, körülnézett: a hold vörös tányérja már felkúszott az égboltra. Mintha fogyni kezdene. Tegnap ilyenkor jóval magasabban állt. Suhov örül. hogy minden simán ment. Oldalba böki a kapi tányt. s odaveti: — Hallod, kapitány, a ti tudományotok szerint hová lesz a régi hold? — Hová lesz? Ostobaság! Egyszerűen nem látható! Suhov a lejét csóválja, nevet. — Nos, ha nem látható, akkor honnan tudod, hogy van? — Szerinted talán havonta új a hold? — csodálkozik a kapitány. — Mi van ezen csodálni való? Lám. naponta születnek emberek, miért, ne születhetne négyhetente egysker a hold? — Fuj! — köpött a kapitány. — Életemben nem találkoztam még ilyen ostoba matrózzal. Nos, hát hova lesz a régi hold? — Éppen ezt kérdem tőled: hová lesz? — szól Suhov, kitátva a száját. — Nos? Hová? SuhQv.^sphajtoit-. és kissé s»lv>. pit ve mondta: — Nálunk úgy mondják: a régi holdat' az isten felaprózza csillagokra. — Micsoda vadak! — nevet a kapitány. — Soha nem hallottam ilyet! Mi az, te hiszel istenben. Suhov? — No és? — csodálkozik Suhov. — Ne higgyen valaki ha dörög menny? — S miért teszi ezt áz isién? — Mit? — Miért darabolta fel a holdat csillagokra? — Mi van' ebben érthetetlen?! — Suhov vállat, von. — A csillagok időnként lehullanak. Pótolni kell őket. — Fordulj meg. az anyád... — ordít a konvoj. — Áll» be a helyedre! Már hozzájuk, értek a számolásban. Előrelépett az ötödik százas csoport tizenkettedik sora, s ketten maradtak még hátra: Buj- novszkij meg Suhov. A konvoj összezavarodik, a számlálótáblákon silabizál. Nem stimmel. Megint nincs meg a létszám. Legalább számolni tudná nak! Négyszázhatvankét embert számoltak, s azt mondják, négyszáz- hatvanháromnak kell lenni. Peters Magda. Hetényi Pál, Dosek Eajos, Murányi Bea. Ismét mindenkit visszakergettek a kapuból (az emberek a kapunál ismét összetömörültek). — Ötösével felállni! Első! Második! Ezek az újraszámlálások annál bosszantóbbak, mert most már nem a kincstári, hanem a szabadidő múlik. A foglyok idejének rovására megy. amíg a sztyeppén átvonulnak a lágerig, meg a lágerkapu előtti motozás is! Minden munkahelyről csak úgy rohannak az emberek, igyekeznek egymást megelőzni, hogy előbb kerüljenek a motozásra, tehát, hogy előbb csússzanak be a lágerbe. Amelyik csoport elsőnek ér a lágerbe, aznap ő az úr: varja az étkezde, a küldeményeknél is ő az első. elsőnek jut be a megőrzőbe, az egyéni konyhába, a levelekért, a KVCS-be, elsőnek adhatja le cenzúrázni a levelet, elsőnek mehet a rendelőbe, a borbélyhoz, a fürdőbe, vagyis mindenütt az első. Meg aztán a konvoj is igyekszik minél előbb leadni bennünket, hogy ő is hazamehessen, saját lágerébe. A katonának sincs Ínyére a ténfergés, sok a tennivaló, kevés az idő. Lám. a számolásnál most rájuk kerül a sor. Amikor az utolsó öttagú sort előre léptették, Suhovnak úgy rémlett, hogy hárman maradnak a végén. De nem, megint csak kelten. A számlálók az őrparancsnok- hoz sietnek táblájukkal. Magyaráznak. Az őrparancsnok elkiáltja magát: — Száznégyes brigadéros! Tvurin fél lépésnyire kilép: — Igen. — Senki sem maradt tőled a hőerőműnél? Gondolkozz! — Senki. — Gondolkozz, mert letépem a fejed! — Senki, pontosan tudom. Közben a brigadéros szeme sarkából Pavlóra tekint: vajon nem aludt-e el valaki ott a habarcskeverőben ? — Brigádonként sorakozó-ó-ó! —. kiáltja az őrparancsnok. Eddig úgy álltak ötösével, egymás mellett, ahogy éppen került. Most óriási kavarodás, zúgás támadt. Innen-onnan felhangzik: »Hetvenhatos, hozzám!« . »Tizen- hármas. ide!«, »Harminckettes!« A száznégyes brigád minden tagja hátul volt. hátul is gyűltek- össze. Látja, Suhov: az egész brigád üres kézzel áll. annyira belemerültek az ostobák a munkába, hogy fahulladákot se gyűjtöttek Csalt kettőjüknél van egy-egy kis csomó. (Folytatjuk)
