Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-07 / 31. szám

1063. február 7. TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG Tizennyolc óra a Cs—800-ason Küzdelem a hóval Szekszárdtól Hógyészig <Mai életünk dokumentumaiból.. Baranyai Karcsi kibújik a CS— 800-as, a kiszolgált katonai lánctal pás vontató alól. Kezét megtörli egy rongycsomóban, bokáját ver­deső, ócska kék köpenyéről le­rázza a havat, és munkáját elé­gedett mosollyal nyugtázza: — Mehet a márka. Akár a Du­na jegét is felszántjuk vele. — Azám — tódít a szón az egyik segédmunkás. — Menne a ,,csotrogány”, mint valami ten geralattjáró. — A seprűnyél lenne rajta a periszkóp. A tréfával elütik a munka fá­radtságát. Mert nem könnyű most órákon keresztül a gépkocsi ja­vításával bíbelődni, amikor a hi deg vas odatapad a meztelen kéz­hez. Pontosan beállítják a gépkocsi­ra szerelt hóekét, ezalatt Tóth Lajos az U—28-as traktor vilá­gítását hozza rendbe. A traktorra is hóekét szereltek, egyéb híján ezt is befogták hóeltakarításra. Baranyai és Tóth az irodában jelenti, hogy elkészültek a javí­tással. A hóügyeletes kijelöli az útvonalat. — A 68-as úton haladnak, Hő- gyészig. Az útőröktől bejelentkez­nek telefonon, esetleges utasítá­sokért. Elindulunk. A CS—800-as ve­zetőülésében négyen préselődünk össze. Sebaj, legalább melegítjük egymást, hanem Tóth Lajosnak nincs irigylésre méltó helyzete. A traktor nyitott ülésében egyfor­mán éri a hó, a szél. A „csotro­gány” úgy dübörög keresztül a városon, mint valami harckocsi. Az is most, csak Baranyai Karcsi a természet erői ellen harcol ve­le. A 6-os úton maximális sebességgel rohanunk, a hóekéről surrogva repül a hó az útpadkára. A máskor oly for­galmas út szinte teljesen kihalt. Az első járművel, egy teherautó­val, csak a sióagárdi elágazás után találkozunk. Az első na­gyobb hóakadályokkal pedig a szentgáli beágazás után, de ezek nem teszik komolyabb próbára nyolctonnás vasparipánkat. A Diófa-csárdánál történik az első baj. Csak azt vesszük észre, hogy felforrt a hűtővíz. Elsza­kadt az ékszíj, és nincs tartalék. Közben odaérkezik Nagy Sándor, a szakaszmérnökség főmérnöke. Azonnal intézkedik: — Visszamegyünk Szekszárdra, és felhajtunk valahol egyet. A szerencse reményében meg­állítunk néhány autóbuszt, te­hergépkocsit, de eredmény nél­kül. Hiánycikk az az ékszíj, amely a CS—80Ö-ashoz használatos. Nem tehetünk mást, várunk. Odaérkezik az útőr. Fejcsóvál­va szidja az időjárást. — Nyolc év óta vagyok útór, de ilyen ronda telünk még nem volt. Egy Pannónia áll meg mellet­tünk. Vezetője érdeklődik, be le­het-e menni Szentgálra. — Bajosan, mert még nincs az út letakarítva — válaszd az út őr. — Mindegy, valahogy majd be­vergődöm... — Azzal indul to­vább, jóformán csak lépésben tud he ladni, állandóan ide-oda csúsz­kál alatta a motor. Ez se választhatott volna rósz- szabb időt a motorozáshoz. De már itt is van Szekszárdról a Moszkvics, az ékszíjjal. Néhány perc, és indulhatunk tovább. Az U—28-as halad elöl, és alig hagy­juk magunk mögött a Diófa-csár­dát, amint kissé lejjebb tér, hogy helyet adjon egy szembejövő te­hergépkocsinak, az árokba csú­szik. Kivontatjuk, majd mi állunk az élre. A kapott utasítás szerint be kell mennünk Felsőnánára, megtisztíta ni az utat, hogy az autóbu z, a postaautó bemehessen. Majd félórába telik, amíg meg­tesszük a három kilométeres utat, amelyen csak a szánkók vágtak sapást, azt is átszövik a kelet­kező hófúvások. Fels ír.ánán va­csorázunk. Közben beérkezik a busz. Vezetője örül, ugyanő gv az utasok is, hogy megtisztítottuk előttük az utat. Vagy húsztőnvi nézőközönségünk verődik össze, s ami a legmegnyugtitóbb szá­munkra, hogy az autóbusz veze­tője kölcsönzött egy ékszíjai, tar­taléknak. Baranyai Karcsi szinte eggyé- forr a százhúsz lóerős motorral. Szeretem ezt a munkát — kiabál a fülembe. — Ha jó a mo­tor, öröm akkor dolgozni. Keveset beszélünk, mert sza­vunkat elnyomja a hathengeres motor dübörgése. Hőgyészre érkezünk, a postáról bejelentkezünk, további utasítást kérünk. — Forduljanak vissza, közben a Teveli Gépállomásig tisztítsák meg a bekötőutat. A hőgyészi kisvendéglőben pi­henőt tartunk, forró feketével frissítjük fel magunkat. Tóth La­josnak különösképpen elkél a melegítő ital. — Otthon most tartják a fiam születésnapját... — jegyzi meg két korty között. Elmúlik éjfél, mire a Teveli Gépállomáshoz érünk. Á segéd­munkások üzemanyagot, hűtővizet töltenek fel. Ismét egy . kellemetlenség; az U—28-as egyik első gumija lapos. Az éjjeliőr egyik színhez kalau­zol bennünket, de a szabadban kell a szereléshez látni, mert a hóeke nem fér be az ajtón. Az éjszaka a feketéből kezd szürké be váltani, metsző, hideg szél fúj. Még szerencse, hogy elállt a hó. Egy óra hosszánál többet eltöl­tünk, mire a traktor újra menet képes. Zombán megállunk néhány percre, az útőrtől kell elhozni egy üres üzemanyaghordót. A néhány perces pihenő alatt Karcsi elszun dít. Nem csoda, szombat óta csak éjfél után, hajnalban került ágy­ba, járta a megye útjait. Tóth Lajos egyre jobban fázik a von­tatón. Az a fő, hogy egyre köze­lebb jutunk Szekszárdhoz. Már ismét a 6-os úton járunk amikor elhúz mellettünk egy te­hergépkocsi. Majd ismét egy, az­tán egy Moszkvics, később egy mentőautó. Kezd megindulni a forgalom. Délutáni nyomunkat már újból befújta a szél. Piarctól csak lépésben tudunk előrejutni. Mielőtt a városba érnénk, Tóth Lajos megállítja előttünk a von tatót, néhányszor körül szaladja, hogy kimelegedjen. Lábán át­ázott a csizma. Mindkét irányba lehet közlekedni A lakáskérdésről ItU,vqn például a lakáskérdés. Kétségtelenül nehéz probléma ez, de egy probléma sokféleképpen lehet nehéz. Én tudom, hogy például mi'volt 'itt 1928-ban. Sok olyan egy-, két szoba, konyhás la­kás volt Budapesten, amelyben 18—24 lélek lakott, ugyanakkor évszámra 8—10—12 000 lakás volt kiadó, és nem volt ember, aki­nek bátorsága lett volna kivenni. Akkor így volt nehéz a lakás- helyzet. Ma nehezen tudnék akár a legtávolabbi vidéki üzemben is olyan, még be sem tanított munkást is találni, akinek, ha azt mon­danám: van a szomszéd utcában egy két szoba, fürdőszobás lakás, ki mered-e venni, azt válaszolná, hogy nem merem kivenni. (De­rültség). Dehogynem merné kivenni! És nem félne attól, hogy a jö­vő hónapban tudja-e fizetni a lakbért, nem félne attól, hogy három, hónap múlva állásban lesz-e, vagy sem. Ma így nehéz nálunk a la­káshelyzet. Bár tényleg nehéz, de némi különbség a kétfajta nehéz­ség között azért van. És ezt éppen az életszínvonal emelkedése okozza. (Kádár János — Népszabadság, 1962. április 15.) A felszabadulás után megkezdődött az'.újjáépítés. A. hároméves terv végéig a megrongálódott lakóházak zömét helyreállítottuk (94 százalék), és 80 ezer új lakást építettünk. így már 1949-ben 14 szá­zalékkal több lakás volt az országban, mint 1930-ban. A szükség- lakásokban és a nyomortanyákon lakók száma már 1946-ra csak­nem a felére csökkent. 1950—54-ben 150 ezer épült fel, 1955—1957-ben 147 ezer, az 1958 —1960-as években pedig 180 ezer lakást építettünk, az 1949-1956- os években átlagban 34 ezer, az 1958—1961-es években pedig átlag­ban 62 ezer lakás épült az országban. Családonként négy fővel szá­molva, több mint 700 ezer ember költözött új lakásba 1957—1960 között. A 15 éves lakásépítési terv megvalósítása megkezdődött. Az el­ső szakaszt jelenlegi ötéves tervünk jelenti. Eredetileg 250 ezer la­kás építését terveztük erre az időszakra, de a párt és a kormány módot talált arra, hogy 300 ezerre növelje ezt a számot. Ez maga is óriási munka, s közben fel kell készülnünk az utána következő 10 év még nagyobb feladataira. Gyors ütemben fogunk előreha­ladni. Már a mostani ötéves terv során az 1961-es évvel szemben 10 hónapról 7 hónapra csökkentjük a lakások átlagos építési idejét, A/WWWvWWWSff vwvwwwwwwwwww. Végre, befordulunk a szekszár­di telep kapuján. Néhány perc múlva öt óra, több utas az állo­másra siet. A hóügyeletes aszta­lán telefon cseng, egy hang ér­deklődik, mehetnek-e az autó­buszok Tamási felé. — Igen, most érkezett meg ar­ról az útról két hóeke. Hógyészig két nyomon, mindkét irányba le­het közlekedni, de néhány helyen hófúvással kell számolni, mert! esetleg még behordhatta a szél. j Országos Tanácsa székhazában Nem nagvon akarózik egyi- sajtótájékoztatót tartottak, éne­künknek sem megválni a m|leg' lyen az 1963. evre kezdeményezett kályhától. Nehéz munka áll a két orszae°3 baromfitenyésztői ver- hóeke személyzete mögött. A vá- szervezési motoe t és fel­ros még alszik, s akik reggel au-' teteleitrsrr^rtett^k Er<iei László, tóbuszon útnak Indulnak/ csak ?e.elnokl megnyitója utan-Eeher azt láthatják, az utakról letaka- Lajosne- a szervezesl osztály ve­Felhívás a tsz-ek baremfigondozoihoz és a falusi asszonyukhoz Ország os barom fi tenyészti'hí versenyt kexdeményex a Nőtanács Szerdán délelőtt a Magyar Nők Olaszországban már tavasz van — Európa többi részében még tart a kemény hideg A szigorú európai télről ér­ező hírügynökségi jelentésekben nár akadt egy biztató mondat: llaszországban — bár az ország agtöbb részét még mindig hó­akaró borítja — tavasziasra for- lult az időjárás. Kisütött a nap, melkedett a hőmérséklet. A szomszédos Ausztriában zonban az előző napokhoz ha- onlóan kedden is havazott, ami ■alósággal kétségbeejtette a bécsi árosi hatóságokat. Az osztrák őváros hóeltakarítása rendkívül negnehezült. Bécsben november ita egymillió dollárt költöttek az itak tisztítására. Jugoszláviában kedden hóviha- ok voltak. A háztetőkre lerakó- lőtt nagymennyis ágű hó ismét öbb házat döntő-- romba, nö- relve a szigorú tél halálos áldo­zatnak számát. A legnagyobb hideget az európai országok közül kedden Francia- ország keleti részén mérték: itt mínusz 27 fokra süllyedt a hő­mérő higanyszála. Az Atlanti- óceán partvidékén hóviharok tor­laszolták el az utakat. Nem enyhült az idő Nyugat- Németországban sem, ahol ked­den mínusz 10 fok volt a hőmér­séklet. A szerdára virradó éjszaka hó­vihar söpört végig a brit szige­teken. Városok és falvak szigete- lődtek el a külvilágtól. Anglia egyes nyugati területeire katonai helikopterek szállítanak élelmi­szert. Kedden olyan erős havazás volt Stockholmban, hogy több autótulajdonos a hóbuckák alatt egyszerűen nem találta meg gép­kocsiját, rították a havat. — Aránylag csendes nap volt — köszön el tőlem Baranyai Karcsi, j — Hanem hétfőn este. Feküdni,1 bujkálni a „csoti” alatt... De zetője számolt be az asszonyok eddigi baromfitenyésztési ered­ményeiről, A Magyar Nők Országos Taná­csa két évvel ezelőtt vállalt véd nökságet a nagyüzemi baromfi­most maritalán tekintettel lesz tenyésztés fellendítése és a ház­ránk az időjárás, és megjavul. — Reméljük... BOGNÁR ISTVÁN Harmincezer hold szőlőt és gyümölcsöst telepítünk az idén táji gazdaságok baromfiállomá­nyának növelése felett. Két esz- j tendő alatt sikerült a figyelmet a ' fontos feladatra irányítani. Be- | bizonyosodott, hogy a baromfi- tenyésztés folyamatos munkát biztosít a termelőszövetkezeti asz- szonyoknak. A közös gazdaságok j baromfigondozoinak 95—98 szá­zaléka nő. Az asszonyok jó mun- | kaja is hozzájárult, hogy 1961-ben ' a tervezett 3300 vagon baromfi­hús helyett 3800 vagonnal, 1962- I ben pedig a .tervezett 4000 vagon 1 helyett 4609 vagonnal vásároltak fel. Az eddigi eredményeket és a további feladatok figyelembe véve . szervezik meg a termelő­Kétnapos országos szőlő- és gyümölcstermesztési tanácskozás kezdődött szerdán Kecskeméten.1 Az ankéton az ország minden ré_ teEÄ a falusi asszonyok új munkaver­Mi­szöyetkezetT gazdaságok, kutató s Földművelésügyi intézetek több rrnnt kétszáz szak- j nisztór’iummal, a SZÖVOSZ-szal, JánosI a Termelószövetkezeti Tanács­embere vett részt. A tanácskozást Keserű földművelésügyi miniszterhelyet­tes nyitotta meg. Elmondotta, hogy szocialista mezőgazdaságunk minden eddiginél nagyobb vállal­kozásba fogott a szőlő- és gyü­mölcstelepítés terén. A második ötéves terv időszakában ország­szerte több mint kétszázezer hold betelepítésére kerül sor, s a te­rület hetedrészén, csaknem har­mincezer holdon az idén ültetik el a facsemetéket és a szőlő­vesszőket. Ezután dr. Fejes Sándor, a Földművelésügyi Minisztérium csal együttesen. A munkacsapatok számára meg­szabott versenyfeltételek között szerepel például, hogy 3,2—3,5 kilogramm baromfi Láp felhaszná­lásával a csibék tízhetes korukra legalább egy kiló súlyúak legye- Wqk' s(j férőhelyeket folyama­tosán' ’iuh'ásználva. a munka­csapat legalább három turnusban neveljen, baromfit. A tojáshozam érdekében növelni kell a törzs- állományt, s ahol erre a feltéte­lek megvannak, cseréljék ki ás állományt intenzív fajtákra, vagy tojóhibridekre. Tekintettel a nép- gazdasági érdekekre, az azonos eredményeket elérő szövetkezetek közül az kerül előnybe, ahol a .víziszárnyas-tenyésztást az elmúlt évihez viszonyítva jelentősen emelték. A Magyar Nők Országos Ta­nácsa felhívja a termelőszövetke­zeti baromfigondozó munkacsapa­tok tagjait, és a baromfitartó fa­lusi asszonyokat, hogy vegyenek részt minél többen a versenyben. A felhívás ismerteti a verseny céljait és feltételeit, és a jelent­kezés módját. A baromfigondozó munkacsapatok a szövetkezet ve­zetőségénél, illetve a járási nő­tanácsoknál nevezhetnek a ver­senyre, a háztáji és az egyéni gazdaságok nevezését a helyi föld- művesszövetkezet és a nőtanács tartja nyilván. A termelőszövet­kezeti munkacsapatokat országos és megyei szinten díjazzák, a' ház­táji gazdaságban legjobb ered­ményt elérők számára pedig já­rásonként étkészletet, karórát, il­letve korszerű baromfietető- és itatófelszerelést adnak jutalmulj Újabb vasárnapi műszakot vállaltak a bányászok — A dolgozók kezdeménye­zésére február 17-én is termelnek a szénbányák A szénbányászok, akik a kor- _____________ _ _________ mány felhívására már két vasár­kertészeti főosztályának vezetője napi pihenőjüket fordították ter- tartott előadást, a nagyüzemi melésre, hogy enyhítsék az or- szőlő- és gyümölcstermesztés ed-1 szág tüzelőgondjait, a bányavidé- dig; tapasztalatairól és a további I kékről érkező jelentések szerint, teendőkről_______________________I most önként arra vállalkoztak, A beszámolót vita követte, szá- hogy újabb vasárnapi termeléssel mos termelőszövetkezeti agronó- növeljék az ország szénkészletét, mus, kertész számolt be gyakor- Felajánlották, hogy február lati tapasztalatairól. 117-én hiánytalanul munkába áll­nak. A Nehézipari Minisztérium­ban kijelentették, hogy egyetér­tenek a szocialista munkás­öntudatra, az ország népével való eggyéforrottságra való vál­lalkozásokkal és tán” ' Ják a dolgozók kezdeményezését. A trösztök már meg is kezdték az előkészületeket a február 17-i termelésre.

Next

/
Thumbnails
Contents