Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-07 / 31. szám

4 tor,na ivtegte! NEpüjsäg IÍHJ3. február t Mint valami giganti- í KOS PEPLEKTOP... SOKA PA I A fÖLDNEK ÉPPEN EZT A PONTJÁT SOPTTJÁK HALVÁNY KEKESPEHEP PÉNYBE... Ml LEHET EZ i „ j Masnap A PIATAL MEP- NOK MEGKEZDI ÉVI SZABAD­SAGÁT. VADKACSÁRA VADÁ­SZIK A KP ASZ NŐSZ TA VSZK- KÓPNYÉKI TAVAKKAL. EGY ESTE... * l ...ezA »pusztítás* a pejlo'déstszol­gálja. A K/SÉPLET IGAZOLJA. HOGY AZ »Enepg/t« hataíos pegyvep. csakhogy NEM A HA'BOPÚ- HANEM A BÉKÉS EPÍTÖMUNKA PEGYVEPE. éénypoppás a Mold B pelszíhén!... képzelődöm. H/ába keres magyarázatot a rejtély □munGDHCinnn 4. SZOLZSE\YICIV; t{Xb'tC4foßt Új eayipíomi—magyar kooprodukciós film Először talán arról, amit feltét- a következő: Két idegenbe sza- lenül a film javára írhatunk. A kadt magyar kisfiú — megsze- film kalandps történése fölé emel- mélyesítői Tóth Laci és Kiss Anti kedik ki nem mondottan, hogy — bolyongása, kalandjai egy tá- ez a koprodukciós alkotás is a voli országban, míg végre meg- maga módján szolgálja két ország valósul elhatározásuk, hazake- népeinek egymáshoz való köze- rülnek édesanyjukhoz. ledését. Nemcsak* az alkotócso­port és a színészek kerültek itt belsőbb kontaktusba egymással, hanem egyaránt új ismeretekkel gazdagodhat az egyiptomi és ma­gyar néző is, A két országban bo­Utjukat sok-sok ember összefo­gása segíti — és itt a nagysike­rű francia filnyre, Ha a világon mindenki ilyen volna”címűre gon­dolunk önkéntelenül. amelynek más eszközökkel, és komolyabb nyolódó cselekmény kitűnően al- í u , kaimat adott arra a film alkotói- hangvétellel, de hasonló volt * nak, hogy országaikat is bemutas- mondand°Ja sák. A film számtalan arcot, karak­„ , tért villant elénk, amelyek közül A magyar néző megcsodálhatja feltétlenül meg kell emlékeznünk az egyiptomi ősi kultúra reme- Pécsi Sándor „tengeri medvéjé­keit, a legendás szfinxeket, pira- ről”, Psota írén vénkisasszonyá- misokat, a Királyok völgyét, a ról, Latabár Kálmán bűvészéről, karnaki oszlopcsarnokot, ezért Jahya Sahin, aggódó apájáról, a cserébe az egyiptomi néző mégis- bájos Zahya Ayoub, Fatima ala- merkedhet Budapesttel, a Bala- kításáról és elsősorban a legna- tonnal, és hazánk más, gyönyörű .gyobb gyerek-színészi teljesít- tájaival. ményt nyújtó Ahmed Farahat A film egészét ez a törekvés je- Muszt:af ójától, lentősen befolyásolta, a két ren- \ film összességében dicséretes dező. Mészáros Gyula és Seif El rendezői munka, bár ritmusá- Din Chawkat és Pásztor István nak helyenként árt a cselekmény­operatőr elsősorban a látványos. t)ől kilógó szálak bőbeszédű is- színes, gazdagon hömpölygő kép- mertetése. A mesés elemek he- sorokra épített. lyett egy—két kalandos fordulat A történet — amely vélemé- talán jobban élénkítette volna a nyűnk szerint több lehetőség ki- filmet. bontására tett volna alkalmas — ' M. M. * _ j-* Peters Magda, Hetényi Pál, Fordította: Dosek IajoSj Murányi Bea. XXVIII. A tróglisok — akár a kifulladt lovak. A kapitány hamuszürke lett. Hiszen mar negyven éves, '.agy körülötte jár. A hideg erősödik. Suhovnak jár a keze, de ujjaiba a hitvány kesztyűn át bele-belenyilall a hideg. Bal lábán a válenki már nem állja a fagyot. Suhov topog, topog. A falazás már nem jár gör- nyedéssgj. viszont minden salak- tömbért. minden kanál habarcsért meg kell törni a derekat. — Emberek, emberek! — no­szogatja a tróglisokat Suhov. — Nekem a falra rakjátok a salak­tömböt! Fel a falra! A kapitány készségesen tenné, de nincs hozzá ereje. Szokatlan munka. Aljoska más: — Jól van, Iván Gyenyiszics. Mutassa, hová rakjam. Nem tud ellentmondani ez az Aljoska, bármire is kérjék. Ej. ha mindenki ilyen lenne a vilá­gon, még ő. Suhov is! Ha valaki kér valamit — miért ne segít­sünk *rajta? Az egész zónában, végig a centráléig hallható volt, hogy kongatnak. Bevonulás! Suhov összekaparja a habarcsot. Eh. jól kidolgoztuk magunkat!... — Habarcsot ide. habarcsot! — kiáltja a brigádéi-os . Van még ott egy ládával, az imént keverték. Most aztán fel kell használni, nincs más megoldás. Ha a ha­barcs a ládában marad, holnapra úgy megkeményedik, hogy csá­kánnyal sé töröd fel. — Oda se emberek, rajta! — kiáltja Suhöv. Kilgas íelpaprikázódik. Nem szereti a H&Ü&zát. S úg'f Wkjá a falat, ahogy éri! Odalentről felszalad Pavlo egy tróglit togva. de vakolókanalat is tart a kezében. Beáll falazni. Ötödiknek. Most, a két falrész találkozási pontján az illesztés a legfonto­sabb. Suhov szemügyre is veszi, melyik tégla lesz a legalkalma­sabb. Aljoska féléje nyújtja a kalapácsot: — Itt van, csinálja kedvére! Az elkapkodott munka nem « ^ , ,ó Most> hQgy mindenkinek ? csak a gyorsaságra van gondja, Suhov már nem siet, hanem a falat szemléli. Szenykát balra tolja, maga meg jobbra, a szeg­lethez megy. Ha most ferdén fa­laznak, vagy a szegletet elszűkí­tik, valóságos katasztrófa lesz: holnap félnapi munkába kerül. — Állj! — Pavlot félretolja Suhov, s a téglát beigazítja a helyére. Onnét, a szeglet felé nézve úgy tűnik, mintha Szenyká- |nól kipúposodna. Odasiet, két s téglával helyrehozza. | A kapitány úgy vonszolja a 4 tróglit, mint a heréit ló. VALENTYIN IVANOV tudományos—fantasztikus regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta: SEBÖK IMRE Előzmények: A Szovjetunióban .jelentős kísérletet hajtanak végre. Az »Energit« beváltja a hozzá fűzött reményeket. Pillanatok alatt megsemmisít egy nagy-kiterjedésű, vízalatti hegyvonulatot, utat nyitva a meleg óceáni áramlatnak. A tengeri közlekedés előtt kitárul egy eddig hajózhatatlan, hatalmas vízterület. — Még két brógli lesz! — kiált­ja. A kapitány már majdnem ösz- szecsuklik. de húz. Suhovnak is volt egy ilyen heréit lova. Suhov kímélte, de aztán a ló magát tette tönkre. Később a bőrét is lenyúz­ta. A Nap már teljesen alábukott. Most már Gopcsik nélkül is nyilvánvaló: nemcsak, hogy min­den brigád leadta a szerszámot, hanem rqár a nép is özönlik a kapu felé (nyomban a kon gat us után senki sem mozdul, nem olyan ostobák, hogy fagyoskodja- nak. Mindenki a melegedőkben kuksol. De elérkezik a brigadérosok ál­tal megbeszélt pillanat, s vala­mennyi brigád együtt tódul ki. Ha nem beszélnék meg, akkor — ezek a zekek olyan megátalko­dott, konok népség — egymásra várva, éjfélig is elüldögélnének a melegedőkben. A brigadéros is észbekapott, maga is látja, hogy nagyon el­időztek. A raktáros alighanem csúnyán lekutyateremtettézi. — Hé, habarcshordók! — kiált­ja most már a brigadéros. — In­duljatok lefelé, a nagy ládát ka­parjátok ki, s amit találtok ben­ne. vigyétek abba az árokba, a te­tejére meg dobjatok hatat, hogy ne lehessen látni! Te meg Pavlo, fogj két embert, szedd össze a szerszámokat, s vigyed leadni Gopcsikkal majd küldök neked három vakolókanalat, utoljára még berakjuk ezt a kél tróglira- való téglát. Megindultak. Suhovtól is el­vették a kalapácsot, leszedték a zsinórt. A malterosok és a tégla­hordók mind letódultak a ha­barcskeverőbe, mert fönt már nem volt dolguk. Három kőmű­ves maradt ott: Kilgas. Kievsin, meg Suhov. A brigadéros végig­megy, megszemléli, mennyit falaz­tak. Elégedett. — Jól raktuk, mi? Fél nap alatt Daru nélkül. Suhov látja, hogy Kilgasnak már alig van hátra valami kis munkája. Suhov azért nyugtalan­kodik. hogy a szerszámraktárban majd leszidják a késve küldött vakolókanálért. Ezért odaszöl Kilgasnak: — A vakolókanalakat vigye el Gopcsiknak. az enyémet nem kell leadni,' nfhes szómontartva. Én meg berakom a rést. ami meg­maradt. Nevet a brigadéros: — Hogyan is engednének sza­badon!? Hiszen sírni fog utánad a láger! Suhov is nevet, s rakja a falat. Kilgas elvitte a vakolókanala­kat. Szenyka kézre adja Suhov­nak a salaktömböket, Kiiga sék habarcsát is átöntötték Suhov lá­dájába. Gopcsik a szerszámraktárig az egész terepet végigfutotta, hogy Pavlót utolérje. S már a 104-es brigád is megindult, a brigadé­ros nélkül. Nagy erő a brigadé­ros, de a konvoj még nagyobb. Felírják a későn jövőket és be a dutyiba. összeverődött már a tömeg a kapu előtt. Mindenki együtt van. Mintha már a konvoj is ott len­ne, hogy megszámlálja a népet. (A bevonuláskor kétszer szám­lálnak: egyszer a zárt kapuk előtt, hogy tudják, ki lehet-e nyitni, másodszor a nyitott kapun való áthaladás közben. S ha úgy rém­lik nekik, hogy elhibázták, ak­kor a kapun kívül is számlálnak). — Ördögbe azzal a habarccsal! — legyint a brigadéros. — hajítsd át a falon! — Eriggy, brigadéros! Eriggy, rád ott nagyobb szükség van! — (a brigadérost Andrej Prokofje- vicsnek szólítja Suhov, de most munkája révén egy szintre került vele. Nem mintha úgy gondolná: ..Lám, egyenlővé váltam veled, hanem egyszerűen úgy érzi, hogy így van). S a lépcsőn széles lép­tekkel távozó brigadérosnak tré­fásan még odakiált: „Gyalázato­sán rövid ez a munkanap! Alig kezdünk bele, máris bevonulás!” Kettesben maradtak a sükettel. Vele ugyan nem beszélgethet so­kat, de minek is: mindnyájuknál okosabb, szó nélkül mindent megért. Puff, a habarcs! Puff. a salak­tömb! Beilleszti, ellenőrzi. Ha­barcs. Salaktömb. Habarcs. Sa­laktömb... Mintha a brigadéros említette is volna,, hogy a habarcsot ne saj­nálja, hajítsa át a falon — s us- gyi. Ám Suhovnak olyan a ter­mészete, s ezt a tábor nyolc esz­tendeje sem tudta kiölni belőle, hogy sajnál mindent, anyagot, munkál, nehogy kárba vesszen. Habarcs! Salaktömb! Habarcs! Salaktömb!... — Befejeztük, az anyád terem­tésit! Szenyka — kiáll — Hajde! Ezzel fogja a tróglit. és indul lefelé. Suhov pedig, nem törődve ve­le. hogy a konvoj menten rá­uszítja a kutyákat, visszafutott egy darabon az építkezés színhe­lyén, s onnarr vette szémüg'yre a falat. Semmi baj! Aztán a túlsó oldalra futott, megnézte a falat alulról, balról, jobbról. Szeme — akár a vízmérték. Lám. a fal egyenes! A keze még nem öreg­szik. Megindult ő is a habarcsozó fe­lé. ' Szenyka éppen kilépett onnan, s nekiiramodott a dombnak. ' — No, gyerünk! — fordul hat­ra. — Szaladj csak, én is menten megyek! — int neki Suhov. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents