Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-07 / 31. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1963. február 7. Konzultáció internacionalizmus é$ a KGST A múltban gyakran válaszoltunk sok feltett és fel nem tett kérdésre úgy, hogy »azért«. Nagyon egyszerű lenne ilyen módon válaszolni azokra a kérdésekre is, amelyek például ma a KGST-vel kapcsolatban merülnek fel. De amilyen egyszerű ez a válasz, oly kevéssé hasznos. Válaszolatlanul maradna sok olyan j ószándékú ember kérdése, akiknek ez azért probléma, mert sajnos felszabadulás előtti történelmünk sok ténye olyan fenntartást szült, hogy nem jó nekünk idegen országokkal »közösködni«, mert ennek csak »mi isszuk meg a levét«. S nem válaszolnak azok kérdéseire sem, akik attól félnek, hogy a KGST- ben való együttműködés úgy szünteti meg a részt vevő országok közötti színvonal-különbséget, hogy a fejlettebb, jobban álló országok a gyengébbek segítése miatt az elmáradottabbak színvonalára kerülnek. Vagy azoknak az elégedetlenkedőknek, akik azért emelnek szót, mert jól bevált cikkek termelését, mint például a rádió, a KGST szakosításon belül »elprofilozták« tőlük. Nézzük, mi is a helyzet ebben az egyáltalán nem egyszerű kérdésben? Mindenekelőtt látnunk kell, hogy a nemzetközi együttműködés szükségessége nem propagandaszólam. és nem is szocialista találmány. A tőkésvilág bővülő nemzetközi gazdasági kapcsolatai bizonyítják, hogy a fejlett kapitalista országok külkereskedelmi forgalma már sokkal gyorsabban nő, mint a termelése és az, hogy mindent megtesznek azeddig kialakult nemzetközi gazdasági kapcsolataik szervezettebbé tétele érdekében. (Montánunió, Európai Közös Piac — »Hatok« —, Európai Szabad kereskedelmi Társulás — »Hetek«, — hogy csak a legnagyobbakat említsük). Nem az így ékezetünkön, hanem a kapitalista országok közötti ellentéteken múlik, hogy ez nem sikerül nekik az óhajtott mértékben. Mi az oka ennek a nagy erőfeszítésnek? A kereskedelemből Bzármazó egyéni haszon mellett elsősorban az, hogy a tőkések is világosan látják; a termelő erők jelenlegi fejlettségi fokán az egyes országok gazdasági együttműködése — másszóval a munka- megosztás nemzetközivé válása — törvényszerű. Éppen úgy nem lehet előle kitérni, mint ahogy azt sem lehetett megakadályozni, hogy az ipari termelés — a történelem meghatározott szakaszában — elszakadjon a mezőgazdaságtól, majd később az egyes iparon belüli szakmák is egymástól. Aki ezt a folyamatot akadályozni akarná, nem kevesebbre vállalkozna, mint arra, hogy megállítsa az idő kerekét. M linden országnak szüksége van a nemzetközi munka- megosztásra. Mégpedig minél fejlettebb és minél kisebb egy ország, annál inkább. A kis- és közép-országok erőforrásai nem elegendők ahhoz, hogy valamennyi iparágat korszerűen és egyszerre fejlesszenek, a legmagasabb technikai színvonalon működtessenek. Ma, amikor a verejtékkel kibányászott szén helyett az atomokban lévő csodálatos energiát akarjuk felhasználni, mit tegyen egy viszonylag kis ország — például Magyarország —, amelynek nincs lehetősége, hogy olyan költséges kísérleteket folytasson, amelyekkel a sokfajta lehetőségből a leggazdaságosabban működő atomerőmű-típust kiválaszthatja. Nyilván nagy haszon számunkra, hogy olyan nagy ország, mint a Szovjetunió, a tudományos együttműködés keretében minket is bevon e kísérletekbe, s így kő. zösen használjuk majd a munka gyümölcsét. De nemcsak az ilyen költséges tudományos kísérletek, hanem az ipari termelés gazdaságossága is feltételezi a nemzetközi együttműködést. Ma a modern, gépesített, automatizált termelés olyan nagy sorozatok gyártását igényli, amely szinte minden termékfajtánál meghaladja egy kis ország szükségletét. Pl. maró- és radiál- fúró géptermelésünk 10 százaléka kielégíti országunk igényét. Mit csinálnánk a többivel, ha nem lenne nemzetközi kereskedelem? Pedig a termelékenység emelése méginkább követeli a szakosítást, specializációt, egy-egy ország részéről. Vagyis azt, hogy mind kevesebb fajta termékből, mind többet gyártson, s ezt cserélje el a számára szükséges termékekre! De a bővülő választékigényeket fogyasztási cikkekből is akkor tudjuk kielégíteni, ha mind több külföldi cikket hozunk forgalomba, segítségül hívjuk a külkereskedelmet, a nemzetközi árucserét. Ma már nem kell nagy köz- gazdasági tudás annak felismeréséhez, hogy a nemzetek közötti specializáció és kooperáció szükséges, hasznos, hogy a népgazdaság autarchiás nacionalista alapon álló fejlesztése — már csak az ötvenes évek szomorú tapasztalatait tekintve is — igen súlyos, nehezen jóvátehető hiba. B KGST-vel kaDcsolatos fél. reértések tehát nem is a nagy kérdések, hanem általában a kisebb konkrét ügyek félreértése miatt vannak. Mert — mondják —, elvben minden helyes lehet, de miért adták át Bulgáriának a rádiógyártás egy részét, amely pedig kedvező exportcikkünk? Szívesen gyártanánk itthon rádiót? Nyilvánvalóan Igen. Akkor hát miért mondunk le róla? Több okból. Először is azért, mert Magyarországon a híradás- technikai ipar fejlett lévén, elsősorban olyan komplikált, nagy értékű termékek gyártását helyes vállalnunk, — például távbeszélő központokat, mikrohullámú berendezéseket, stb. —. amelyekhez nagy gyártási hagyomány és tapasztalat kell. A rádiókat, amelyek nem ilyen komplikáltak, a mi gyártási tapasztalataink fel- használásával inkább olyan ország készítse, amelyik most építi ki híradástechnikai iparát. így helyes ez, a nemzetközi proletárinternacionalizmus szellemében, de erre ösztönöz bennünket saját érdekünk is. Ha ugyanis nagytudású híradástechnikai mérnökeinket, műszerészeinket, szerelőinket rádiógyártással foglaljuk le. kevesebb erőnk marad a sokkal fontosabb nagyberendezések gyártására, aminek gyors fejlesztése pedig ismét nemzetközi, de egyben nemzeti érdekünk is. Ugyanilyen alapon természetesen mi nemcsak leadunk, hanem kapunk is »profilokat«. A KGST segítségével indulhatott meg nálunk a golyóscsapágy-gyártás, nőtt nemzetközi méretekben is tetemessé az orvosi műszergyártás, kombájngyártás, stb. Ha a termékeket kizárólag annak alapján profiloznánk az egyes országokra, hogy ma hol gyártják legkorszerűbben, legtermelékenyebben, akkor az előbb említett termékeket mi sem gyárthatnánk. Ez a szemlélet pedig ellentmondana annak a követelménynek, hogy a KGST segítse az elmaradottabb országokat a fejlettebbek utolérésében. A jobban és kevésbé fejlett országok színvonalának közeledéséül Országgyűlés Felsőházának naplójából... A laháskérdésröl GLÜCKST All L SAMU ügyvéd, az OMKE főügyésze, 1934. JVj 13-án mondotta: „...ez idő szerint a fővárosban 12 000 üres lakás van, miért is a további építkezést nem szabad favorizálni. Igen, T. Felsőházi Budapesten 300 000 lakás van, ez az üresen lévő 12 000 lakás tehát körülbelül alig több, mint 4 százaléka az összes lakásoknak. Ha újabb építkezés során egy esztendőben további 3000 lakást építünk, az csak égy-egy százaléknyi emelkedést és fokozódást jelent. A háztulajdonos szempontjából nem az a döntő, és nem is az rontotta meg a háztulajdont, hogy négy, vagy öt százaléknyi üres lakás van. Minden háztulajdonos készséggel megnyugodnék abban, hogy 4 százalékos vesztesége legyen a lakásüresedés címén. A háztulajdonost inkább, az bántja, hogy nincs keresete a főváros lakosságának, nincs meg tehát a lehetősége a főváros lakosságának arra, hogy a házbéreket meg tudja fizetni. Ennek következtében a háztulajdonosnak is az az érdeke, hogy legyen építkezés, legyen kereset, hogy foglalkoztassák az a negyven ipar, legyen kenyere annak a százezer embernek, akik az építési iparban közvetve, vagy közvetlenül foglalkoztatva vannak, VEREBÉLY JENŐ 1935. I. 16-án mondotta: 1928 november havában Budapesten 178 üres lakás volt, 1929- ben 767, 1930-ban 1014, 1931-ben 2605, 1932-ben 8067, 1933-ban 12 097, és, 1934 májusában már 12 270 üres lakás volt, tehát azures lakások száma rövid pár esztendő alatt 178-ról 12 270-re emelkedett, Hogy némileg megvilágítsam ezeket a számokat, felhozom azt, hogy ebből a 12-270 laká'sból egyszobás 6000 körül volt, kétszobás 3000-en felül, háromszobás 1565, négy szobás 824, ötszobás 326, hatszobás 195 volt. Az összes lakásokhoz viszonyítva százalékban 1934 májusában 4,77 százalék üres lakás volt, ami tetemes, erős feszültséget jelent A lakáskeresők igénye mindennek dacára nincs kielégítve. 244 251 lakás közül 80 513 lakásnak volt csak fürdőszobája, tehát 163 738 vojt fürdőszoba nélkül. Villanyvilágítása nincs 20 százalékának, vízvezetéke nincs 23 százalékának, gázvezetéke nincs 62 százalékának és WC-je nincs 46,2 százalékának. A lakosság igényeinek kielégítésére pe vonatkozóan egyáltalán nem kell félni, hogy a kiegyenlítődés’^v>/'v'vs^/w«\/\/v\*s/\/s/s*^s^/v>^/v/w>*s/wv\/>/\^^^^^^^ a fejletlen országok színvonalán fog bekövetkezni. Ez ellentmondana a józan észnek, a gazdasági törvényeknek, a statisztikai adatoknak. Az iparilag elmaradottabb országok azáltal érik utói az élenjárókat, hogy termelésük gyorsabb ütemben nő, mint a fejlettebbeké. Ennek következtében az egy főre jutó ipari termelés — amely egy adott ország színvonalának egyik legfőbb ismérve —, egyre közelebb kerül egymáshoz. Lengyelország egy íőfe eső termelése 1950-ben 77 százaléka volt a Szovjetunióénak. 1958-ban e s2árrt 85 százalékra emelkedett. Románia egy főre jutó termelése az 1950. évi 46 százalékos arányról 1958-ban jóval 50 százalék fölé nőtt, stb. S ez a kiegyenlítődés egyre tovább tart. Ezek a statisztikai adatok legalább is két dolgot bizonyítanak. Egyrészt azt, hogy az egyes országok fejlettségi színvonala között a különbség a legfejlettebbek színvonalán fog bekövetkezni, másrészt, hogy a szocialista országoknak történelmileg azonos időben kell elérniök a kommunizmusba. Persze, hogy ez milyen gyorsan fog bekövetkezni, az elsősorban tőlünk függ. Á gépek szerelmese Alig két esztendeje vizsgázott a géplakatos-szakmából, máris nagy szakértője a mezőgazdasági "épeknek. Pretz *.dám, a Dal- 'andi Állami azdaság gépműhelyének legszorgalmasabb ifjúmun- Nemcsak munka közben, szabad idejében is szívesen tesz- vesz a gépek között. — Olyan kiváló szakember egyik kása. akarok lenni, mint egykori mestereim — mondja. A gépek javítása szalagszerűen történik ez azonban nem jelenti azt, hogy ismétlődnek a feladatok. A gépműhely vezetői ügyelnek arra, hogy a fiatalok önálló megbízatást is kapjanak. A végzett munkájuk mennyiségétől és minőségétől függ keresetük alakulása. Pretz Ádám átlagosan 1300 forintot keres havonta. Nem a legtöbb, de nem is a legkevesebb kérését ez az ifjúmunkások között. B ármilyen hasznos, nélkülözhetetlen dolog is a KGST, mégis csak keret, amit nekünk kell megtöltenünk tartalommal. S e téren még igen sok a tennivalónk. Bár a KGST munkájában is feltétlenül fontos a feladatok fokozatosan történő kiszélesítése, itt az idő, hogy nagyobbat lépjünk előre. Hiszen nemcsak a KGST-orszá- gok közös tervezését, többoldalú külkereskedelmi és tudományos megállapodásait, közös beruházásait, közös bankját, stb. kell megteremtenünk, ami valóban igen sokoldalú, s nagyon komplikált kérdés, hanem olyan, minden bizonnyal könnyebben megoldható problémákat is, mint a KGST- országok közös vasúti, légiforgalmi szervezete, stb., ami azért is igen fontos, mert a munka- megosztás szélesedése minőségileg is magasabbrendű szállítási problémák megoldását igényli. E kérdések gyorsabb és köny- nyebb megoldását fogja rendkívül erőteljesen segíteni a KGST XVI. ülésszakán hozott elvi és szerve, zeti kérdések végrehajtása, amely az eddiginél is szilárdabbá teszi a szocialista országok közötti kapcsolatokat. S ezzel nagymértékben növeli a szocialista országok erejét, s világot formáló hatását, az egész emberiség javára. Dr. Gara.ni József A javító-szolgáltató, hálózat bővítése és a lakosság igényének kielégítése fontos gazdasági és politikai feladat. Ma már a falusi háztartásokban is gyakori a, mosógép, a centrifuga, a .porszívó és paől.ókefélő, .Használhatóságuk fokozódik, ljia az időközben mutatkozó hibákat helyileg is ki tudják javítani. Sok községben még ma sincs cipész, lakatos, asztalos, villanyszerelő, stb., és ha a lábbeli, bútor, vagy rádió javításáról van szó több kilométer távolságot kell a lakosságnak megtenni. Az iparpolitikai terv ilyen irányú végrehajtásában-' az elmúlt évben szép munkát végeztek a kisipari termelőszövetkezetek. A megyében 52 fiókot, illetve szolgáltató részleget hoztak létre. Női fodrász 20, férfifodrász-részleg 6 alakult. Háztartási kisgép- javító részleg három helyen, két helyen szobafestő, négy községben kerékpár-' és' motorkerékpár- szerelő, három helyen villany- szerelő és két községben ruha- javító részleget hoztak létre. A kfcsz-ek, kooperálva a földművesszövetkezetekkel, 86 községben szerveztek felvevőhelyet. Különösen a dombóvári és a bonyádi járásokban jó az ily ed irányú begyűjtő-javító., .tevékenység. A javító részlegek 947 pár cipő, 88 pár gumicsizma, 371 rádió, 88 tv-készülék, 77 mosógép javítását végezték el, közel 100 000 forint értékben. Az igények növekedése számos új szolgáltatási ág kialakítását teszi szükségessé. A tsz-ek néhány jó kezdeményezéssel segítik az úgynevezett második műszak megkönnyítését. A Bonyhádi Ruházati Ktsz és a Szekszárdi Fodrász Ktsz takarító szolgáltatást szervezett. Hasonló célt szolgál a házivarrónő szolgálat is, amely két helyen működik, de további szélesítésük másutt is hasznos lenne. Igényként jelentkezik az üvegező, az esernyőjavító és töltőtoll javító stb. szolgáltatás is. Az idei évben további 27 új szolgáltató részleget, illetve fiókot hoznak létre a ktez-ek a megyében. Megnyílt Cipész Ktsz női ésférti- fodrászüzlete A szövetkezet korszerűen felszerelt üzletében fővárosi igényeknek megfelelő kiszolgálással látja el a község és környék lakosságát. Képünkön*! Gyurcsik Mária Fekete Istvánné rizuráját ké- ziti. A háttérben Juhász Györgyné mun- •ban. (24)
