Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-06 / 30. szám

4 TÖTvi wem fffipűJSÁG M8S. fébfH.ír fc Vakító fénylobbanas... AZTÁN MINTHA VALAMI SZÖRNYETEG SZORÍTÁSÁBAN MARA A TENGER BŐbULNE £L, ISZONYÚ ROBAJ TAMAD... MAJD HATALMAS HULLÁMHE­GYEK INDULNAK ROHAMRA A , BIZTOS TÁVOLBAN KiRAKOZD BIZTOS TÁVOL, HAJÓK FELL • Á VÍZALATTl HEGYVONULAT PUSZTULÁSÁ­VAL MEGNYÍLT AZ ÚT A M£LEC\ ÓCEÁNI ÁRAM­LAT SZAMARA. A »GYILKOS TENGER V VN HAJÓZHATÓVÁ vált. Ifr .............. au­Helyesen mondod. Kolja: ,--------( PUSZTÍTOTT AZ ATOMENERGIA, DE. T avaly csaknem 4,5 millió forintért vásároltak könyvet a megye lalvaiban A falun végbemenő kul túr­ion-;) dalom egyik beszédes bizo­nyítéka a könyvforgalom alakulá­sa. Ha ilyen szempontból vizs­gáljuk az elmúlt öt év fejlődését Tolnában, jogos büszkeséggel könyvelhetjük el az elért ered­ményeket. Hiszen még nem volt arra példa, hogy a falusi lakos­ság ennyit áldozott volna szép- irodalmi és szakirodalmi művekre, mint az elmúlt esztendőben. Pontosan négymillió-négyszáz- huszonegyezer forint volt me­gyénk községeiben a könyv­forgalom. Ez mintegy háromszázötvenezer forinttal több. mint az 1961-es, cs 350 százalékkal magasabb, mint öt évvel ezelőtt, az 1957-es esz­tendőben volt. A kedvezően alakult falusi könyvforgalomnak több kézen­fekvő magyarázata is van. Min­denekelőtt az, hogy az emberek önművelésük egyik jól bevált módszerének tartják a szépiroda­lom és a szakirodalom olvasását. A másik, — mivel évről évre emelkedik a falusi emberek át­lagjövedelme —, van miből köny­vet vásárolniok. S végül, de egy­általán nem utolsó sorban az a körülmény is áldásosán érezteti hatását, hogy ma már nincs megyénkben egyetlen olyan község, de még puszta sem, ahol nem vásá­rolhatnák meg helyben a könyveket. A nagyobb községekben lévő, nyílt árusítású könyvesboltok mellett ugyanis a földműves­szövetkezetek 231 bizományosa foglalkozik az irodalom terjesz­tésével. A kultúra és tudomány fáradhatatlan terjesztői között legtöbb a pedagógus, akik szép eredményeket érnek el. A nevelők tavalv közel fél­millió forint értékű könyvet adtak el a falvakban. Nem kevés az olyan falusi peda­gógus könyvbizományosok száma, mint a váraljai Moldovány Vilma, aki az alig több, mint 1500 lakosú kis községben egy év alatt 40 120 forint értékű könyvet adott el. Vagy a közigazgatásilag Dombó­várhoz tartozó Szarvasd-pusztán Szilvássi Józsefné tanítónő, a 102 lakost számláló településen 3120 forint értékű könyvet adott el. Népszerűek voltak megyénk falvaiban, és szép eredménnyel zárultak tavaly a különböző könyvterjesztéseket szolgáló ak­ciók is. Az ünnepi könyvhéten, az őszi megyei könyvheteken és a mezőgazdasági könyvhónap idején ugyanis több mint negyed-millió forint értékű könvv talált gaz­dát. Harminckét alkalommal talál­koztak az elmúlt évben ma élő neves írók és költők me­gyénkben falusi olvasóikkal, a TIT előadói pedig 54 alka­lommal tartottak irodalmi témájú előadást, és 340 eset­ben rendeztek nagyszabású könyvbált a községekben. S minden rendezvényen a hely­színen rögtönzött könyvárusítást bonyolított le a földművesszövet­kezet, aminek az eredményeként az említett alkalmakkor is több- százezer forint értékű könyvet adtak el. Melyik író legolvasottabb ma a falvakban? Erre nehéz volna vá­laszolni. Népszerűek a Jókai-, Mikszáth- és Móricz-művek, a ma élő magyar írók közül pedig Ber- kesi regényeit keresik legtöbben a falvakban. De nap mint nap szélesedik a könyvelőfizetők tá­bora is. A »Milliók könyvtára«. >Az én könyvtáram« és hasonló sorozatoknak közel négyezer elő­fizetője van a községekben. R. A. SZOLZSE.\YICi\. Fordította: Peters Magda, Hetényi Pál, Dosek Lajos, Murányi Bea. Több új szaklexikon készül Az Akadémiai Kiadó lexikon­szerkesztőségének irányításával előreláthatólag még ebben az év­ben megjelenik, illetve nyomdába kerül az atommag-lexikon, a fotó­lexikon, a magyar irodalmi lexi­kon, a művészeti lexikon és a természettudományi lexikon első kötete. Hosszabb ideje dolgoznak már a magyar életrajzi, az orvosi, a jogi és a filmlexikon szerkesz­tőbizottságai is. Az életrajzi lexi­kon főleg a könyvtárosok munká­ját könnyíti majd meg. A lexi­konban helyet kapnak majd ki­váló magyar emberek, politiku­sok és hadvezérek, tudósok és közgazdászok, költők, írók, fes­tők. zenészek életrajzi adatai. Kizárólag szakemberekhez, egészségügyi dolgozókhoz szól az orvosi lexikon. A háromkötetes mű gazdag illusztrációkkal át­tekintést ad az orvostudomány mai állásáról, a gyógyítómunka fejlődéséről. Megkezdődtek az egykötetes filmlexikon munkálatai is. fl rajnai Dánia VALENTYIN IVANOV tudományos—fantasztikus regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta: SEBŐK IMRE Előzmények: Az Északi-óceán egy távoli pontjára szovjet haditengerészeti egységek vonulnak fel és megadott pontokon fémes csillogású hengereket bocsátanak a hullámok közé. A műveletet Nyikolaj Szergejevics Sztyepanov mérnök, a Különleges Energetikai Intézet tudományos munkatársa irányítja. XXVII. Der most majd a kőművesek mögé áll és nézni fogja őket. Suhov ki nem állhatja ezeket a megfigyelőket. Mérnöknek szeret­né kiadni magát a disznó! Egy­szer megmutatta, hogyan kell falazni, de Suhov kinevette. Építs fel saját kezeddel egy házat, s akkor majd mérnök leszel! Tyemgc-nyevben nem ismerték a kőházakat, a parasztok fából építkeztek. Az iskola is gerendák­ból készült, hat köbszázseny fát (1 köbszázseny 9.712 köbméter) hoztak az erdőből. A lágerben meg szükség volt' kőművesre, ám tessék, Suhov kőműves. Akinek a keze két szakmához is ért, az akár tízbe is beletanul. Der nem zuhant le, csak meg­botlott egyszer. Csaknem futva kaptatott fel. — Tyu-urin! — kiáltja kidül­ledő szemmel. — Tyu-u-urin! Nyomában pedig a lépcsőn ott fut. Pavlo is, úgy ahogy volt, la­pátostól. Dernek tábori buslátja van, de új, tiszta. Remek bőrsapka. Azon is rajta a szám, mint valameny- nyiükén: B—731. — Nos? — Tyurin feléje indult a vakolókanállal. A brigadéros sapkája ferdén ült a fején, fél­szemére csúszva. Itt valami szokatlan történik. Sehogyse szabadna elszalasztani, de a habarcs meg kihűl. Suhov rakja, rakja a falat és figyel. — Neked meg mi jutott eszed­be?! — üvölti Der, fröcskölve a nyálat, — Ennek nem karcer sza­ga van! Ez bűnügy, Tyurin! Meg­kapod a harmadik büntetésedet! Suhov csák most döbben rá mi­ről. van .szp, Kilgasra pillant — már ő is megértette. A kátrány- papír! Meglátta a kátránypapírt az ablakon. Suhov önmagáért egyáltalán nem aggódik, a brigadéros nem fogja beköpni. Miatta nyugtalan­kodik. Nekünk a brigadéros apánk, nekik csak figura. Az ilyen ügyekért bizony ott észa­kon minden teketória nélkül a brigadéros nyakába varrták a második büntetést. Oh. hogy eltorzult a brigadé­ros arca! Földhöz vágta a vako­lókanalat, csak úgy nyekkent! S Der felé tett egy lépést! Der kö­rülnézett: Pavlo ütésre emeli a lapátot. Bizony a lapátot! Nem vélet­lenül hozta magával... Szenyka is — noha süket — megértette, miről van szó: csípő­ire tett kézzel odajött. S Szenyka egészséges, erős. Der pislogott, begyulladt, nézi, hová menekülhetne. A brigadéros Der felé hajol, s egészen halkan, de nyilvánvaló fölénnyel odaveti: — Elmúlt az az idő, hogy bün­tetésekkel fenyegetőzz! Ha egyet­len szót is szólsz, vérszopó, jól jegyezd meg, ez lesz az utolsó napod az életben! A brigadéros egész testében remeg a felindultságtól, remeg ás sehogy6em tud megnyugodni. A keskeny arcú Pavlo meg te­kintetével valósággal keresztül­szúrja Derű — Mi az. mi van veletek, em­berek! — Der elsápadt, s Igyek­szik minél távolabb kerülni a lépcsőtől. A brigadéros többé egy szót sem szóit, megigazította sapkáját, felemelte elgörbült vakolókanalát és a fal felé indult. Pavlo is lassan leódalgott a lapáttal. Lassan, kelletlenül... Der maradni sem mer, lemenni sem mer, Kilgas mögé lapulva álldogál. Kilgas meg falaz — mintha a patikában orvosságot mérne. Egyáltalán nem siet. Dernek min­dig hátat fordít, mintha nem is látná. Der a brigadéroshoz settenke­dik. Hol van most a gőgje! — Mit mondok majd a munka­vezetőnek, Tyurin? A brigadéros rakja a falat, oda se fordul: — Mondja azt, hogy ott volt. Odament — úgy találta. Der még egy darabig ott áll­dogált. Látja, most nem fogják megölni. Aztán kezét zsebre dug­va, lassan odébbáll. — Hé, S—854-es, — mordult oda — miért olyan vékonyan ra­kod a habarcsot? Valakin ki kellett töltenie a mérgét. Suhovba sem a ferdeség, sem a hézagok miatt, nem köt­hetett bele, azért —. vékonynak találta a habarcsok — Szabad legyen megjegyez­nem, — mondta selypitve, de gúnyosan Suhov — ha vastagon raknám a habarcsot, tavasszal az egész centrálé elolvadna.. — Kőműves, jegyezd meg, amit a csoportvezető mond — vetette oda komoran Der. felfújva a ké­pét, ez volt a szokása. Helyenként talán vékony, lehe­tett volna /vastagabban is rakni, ha nem télen rakják hanem em­beri módra. De. hisz az embere­ket is meg kell szánni. Kell a teljesítmény. De mit magyaráz­zam, úgysem érti meg! Der lassan megindul lefelé a lépcsőn. — Hozassa rendbe nekem a darut! — Idáit ja utána a falról a brigadéros. Mik vagyunk mi — öszvérek? Kézzel hordani a sa­laktömböt az emeletre! . — Megfizetik neked — jegyzi meg Der még a lépcsőről, de bé­késen. — „Talicskára?" Fogja hát a talicskát, s próbálja feltolni a lépcsőn. ..Tróglira” fizessék! — Tán azt hiszed, hogy rajtam múlik? A könyvelőség nem szá­molja el a „tróglira". — Könyvelőség! Az egész bri­gádom azért dolgozik, hogy négy kőművest kiszolgáljon. Mennyit keresek? A brigadéros pattog, de közben szünet nélkül rakja a falat. — Ha-bar-csot! — kiáltja le. — Haa-bar-csot! — veszi át tőle Suhov is. Mindent kiigazí­tottak már a harmadik sorban, meg a negyedikben, most aztán bele! Ki kéne feszíteni egy sor­ral feljebb a zsinórt is, de egy sort tán nélküle is kihajtunk. Der leérve bement az irodába, melegedni. Kellemetlen neki a dolog, az biztos. Meggondolandó nekimenni ilyen farkasnak, mint Tyurin. Ha jó viszonyban lenne az ilyen brigadérosokkal, kutya baja se lenne: görnyednie nem kell, felemelt adag, külön fülké­ben lakik — mi kell még? Feljöttek a tróglisok. Azt mond­ják, hogy a villamossági munká­latok vezetője és a szerelő is el­ment, nem lehet a felvonót rend­behozni. Marad hát az öszvérmunka! Bárhol is dolgozott Suhov, min­denütt azt tapasztalta, hogy a gépek vagy maguktól tönkre­mennek, vagy a zek-ek teszik tönkre. Tönkretették a rönkszál­lító művet: fadarabot ékelnek a láncba és megindítják. Hogy pi­henjenek. Mert bizony rönkrakás közben nehéz kiegyenesíteni a derekat. — Salaktömböt, salaktömböt! — kiált a brigadéros. Kifogyott. Az anyjuk istenit ezeknek a léhűtő tömbhordóknak meg adogatóknak! — Pavlo kérdi, mi legyen a habarccsal? — zúgják alulról. — Mi lenne, keverjetek! — Fél ládára való van! — Akkor még egy ládával! Nagy a sürgés-forgás! Az ötö­dik sort rakják. Az imént az első sornál még görnyedtek, most pe­dig már mellig ér a fal. Hogyne hajtaná őket a brigadéros, amikor se ajtó. se ablak, csak a puszta fal, gyorsan lehet rakni. A zsi­nórt is át kéne állítani, de erre már késő. — A 32-es elment leadni a szerszámokat — jelenti Gopcsik. A brigadéros csak a szemével vág oda. — Magad dolgával törődj, va­karcs! Hord a téglát! Suhov körülnézett. Igen a nap már lebukóban van. Vörös sávot húz a szürkés ködfátyolra. S ők úgy meglógták a dolog vé­gét, hogy jobban nem is lehet. Már az ötödik sort rakják, az ötödiket és befejezik. Csak még kiegyengetik. (Folytatjuk) A mesterséges vihar elultevel Sztyepanov mérnök Moszkvába indul, siet beszámolni PODARJOV AKADÉMIKUSNAK, A IHL ÁGHÍRŰ FIZIKUSNAK A SIKERRŐL.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents