Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-28 / 49. szám
1963. február 38. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 N. Sz. Hruscsov beszéde Moszkva Kanyilin választókerületének gyűlésén (Folytatás az 1. oldalról) dön két, különböző társadalmi rendszerű állam alakult ki. De mihez vezethet a reális helyzetnek, a Német Demokratikus Köztársaság létezésének tagadása? Hiszen ez azoknak a nyugat-németországi agresszív, revansvágyó erőknek a platformja, amelyek nem mondtak le Európa térképének átalakítására vonatkozó terveikről. Hruscsov kijelentette: „Meg vagyunk győződve arról; hogy a francia nép megérti, hogy mennyire veszedelmes a re- vansizmust támogatni Nyugat- N émetországban. A revans: olyan háború kezdete, amely feltétlenül Franciaország ellen is irányul”. n nimet békeszerződés Eurépa békéjének biztosítéka A szovjet kormányfő így folytatta: „A feszültség Európa közepén, amit a német békeszerződés hiánya okoz, évről évre aláássa az emberiségnek a tartós békéhez fűzött reményeit. Amíg nem írják alá a béke- szerződést és ezzel nem oldják meg a német kérdést, ' nem lesz nyugalom Európában és, következésképpen, nem lesz nyugalom a világon. Ezért — mondotta Hruscsov — a szovjet kormány továbbra is igyekszik meggyőzni az államok •— volt szövetségeseink — kormányait, hogy feltétlenül fel kell számolni a második világháború maradványait. A német békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini kérdés megoldása normalizálná a helyzetet Európában, s ebben nemcsak a szocialista országok népei, hanem a tőkés országok népei is érdekeltek. Olyan helyzet alakulna ki, amely nem korlát, hanem megegyezéshez vezető ugródeszka lenne az általános béke megszilárdítását előmozdító alapvető problémákban, főképpen a leszerelés problémájában. Ezzel azonban — mondotta Hruscsov — szembeszállnak a nemzetközi helyzet rendezésének ellenzői, akik még egyáltalán nem tették le a fegyvert. Mindent elkövetnek például annak érdekében, hogy még jobban szétforgácsolják a nemzetközi kereskedelmet. Hruscsov ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra a durva nyomásra, amelyet az Egyesült Államok kormánya alkalmazott Nyu- gat-Németországgal, Japánnal, Svédországgal és más országokkal szemben avégett, hogy azok ne teljesítsék a Szovjetunióval megkötött acélcső-szállítási szerződésüket. A veszélyes karib-tengeri válságról szólva, amelyet az amerikai imperializmus idézett elő — Hruscsov azt mondotta, hogy az amerikai imperialisták láthatólag nem mond talc le az agressziók és a provokációk politikájáról. Ma a legagresszívabb amerikai körök, a „veszettek” ahogy az amerikaiak nevezik őket, arra buzdítják az amerikai kormányt, támadjon Kubára azzal az ürügy- gyei, hogy Kuba veszélyezteti az Egyesült Államokat. Az Egyesült Államok imperialista körei elégedetlenek Kuba társadalmi-politikai rendszerével — mondotta Hruscsov, és hozzáfűzte —, az Egyesült Államok kormányának meg kell értenie, hogy Kuba megtámadása nem egyeztethető össze azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a Ka- rib-tenger körzetében támadt válság időpontjában vállalt magára. Mi azt akarjuk, hogy biztosítva legyen a béke, békében és barátságban akarunk élni minden néppel. Mi baráti kezet nyújtunk az amerikai népnek is, mint ahogy nem egy ízben kijelentettük, azt akarjuk, hogy normális, jó kapcsolatok létesüljenek országaink között. Ha azonban az imperialisták — jelentette ki Hruscsov — lábbal fogják tiporni a népeknek azt a jogát, hogy maguk válasszák ki a nekik tetsző társadalmi-politikai rendszert, ha megkísérlik ráerőszakolni a népekre a maguk rendjét, akkor az termonukleáris háborúhoz vezet. Hruscsov kijelentette: A mai valóságos tények arra kényszerítenek bennünket, hogy állandóan gondoljunk és törődjünk védelmünk követelményeivel, hogy a Szovjetunió megfelelő módon ellen tudjon állni az állig felfegyverzett imperialista tábornak. »•Olyan erőre van szükségünk, hogy az imperialisták tudatában legyenek annak, ha kirobbantják az atomháborút, ők égnek el a háború tűzében«. Miután megjegyezte, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának alapvető célja többet adni a népnek, rámutatott: »Az élet írja elő. hogy óriási eszközöket kell fordítanunk katonai erőnk megfelelő szinten való tartására. Ez természetesen elkerülhetetlenül csökkenti a lehetőségeket a népnek a közvetlen javakból való részesedésére. De ezt meg kell tennünk, hogy megvédhessük az Októberi Forradalom vívmányait, a szocializmus vívmányait, visszatartsuk az imperialistákat attól, hogy megtámadják hazánkat, kirobbantsák az általános háborút. Hruscsov azt mondotta, hogy a szovjet tudósok, mérnökök, munkások nagyszerű fegyvereket teremtettek a szovjet hadsereg számára, és e fegyverek mennyisége évről évre növekszik. Ha ma béke. van — mondotta Hruscsov —, az elsősorban annak köszönhető, hogy van Szovjetunió, van szocialista országok közössége, amely gyorsan fejlődő gazdasággal rendelkezik és a fegyverzetet és a fegyveres erőket illetően felülmúlja az imperialista tábort. Nekünk nincs szükségünk háborúra. A Szovjetunió békés porondon akar versenyezni a kapitalizmussal, és a példa erejével akarja megmutatni a marxista- leninista elmélet fölényét a szocialista gazdasági rendszer, a mi rendszerünk fölényét. Hruscsov hozzáfűzte: »A Szovjetunió külpolitikája gazdasági és katonai erőnk szilárd alapjára, az egész nagy szocialista közösség hatalmára támaszkodik. Ne vonja senki kétségbe, hogy a szocialista országoknak közös eltökéltsége: megsemmisíteni minden agresszort, visz- szaverni minden olyan kísérletet, amellyel fékezni akar- ; ják az előrehaladásunkat a szocializmus és a kommunizmus felé«. Hruscsov megjegyezte, hogy a kommunizmus ellenségei, a munkásosztály ellenségei, minden eszközzel szítják a nézeteltéréseket a kommunista pártok között. Meggyőződésünk, a testvérpár- tok elég erősek lesznek, hogy leküzdjék a közöttük támadó nézeteltéréseket és vitákat. A kommunista pártok között, minden ország munkásosztálya között létrejön majd a még szilárdabb összeforrottság, a »Világ proletárjai egyesüljetek!« halhatatlan jelszó jegyében — mondotta Hruscsov. Mindent elkövetünk és él fogunk követni, hogy minden eszközzel erősítsük és összeforrasz- szuk a munkásosztályt, az’" egész világ dolgozóit — a marxizmus— leninizmus nagy zászlaja alatt. B hétéves terv sikerei N. Sz. Hruscsov, az ország I belső helyzetéről szólva, hangoz- ‘ tatta, hogy a szovjet nép sikeresen váltja valóra a hétéves tervet. A szovjet emberek jól tartják a lépést az Egyesült Államokkal folytatott békés gazdasági versenyben. Ha megnézzük az előző ötéves terv időszakát, akkor láthatjuk, hogy az ipari termelés egy főre eső növekedése a Szovjetunióban 48 százalékot, az Egyesült Államokban pedig mindössze 8 százalékot tett ki. A szovjet ipari termelés volumene jelenleg az Egyesült Államok termelésének 63 százalékát éri el az 1957. évi 47 százalékkal szemben. A köztársasági legfelső tanácsok és a helyi tanácsok választásai ebben az évben — mondotta Hruscsov —. az SZKP XXII. kongresszusának határozatai, valamint a Szovjetunióban folyó kommunista építésnek a kongresszus által jóváhagyott programja jegyében zajlanak le. A kongresszusi dokumentumok, a párt programja óriási világítótornyokhoz hasonlatosak, amelyek lehetővé, teszik, hogy a kommunizmus építését tudományos terv alapján végezzük. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangoztatta: Az a tény, hogy a proletárdiktatúra állama össznépi állammá vált. egyáltalán nem jelenti azt, hogy befejeződött a demokrácia fejlődése. Mi, kommunisták — mondotta, — továbbra is fejleszteni akarjuk a demokráciát, amelynek be kell hatolnia társadalmunk minden láncszemébe, minden sej- lecskéjcbe. Pártunk sokoldalúan fejleszti a lenini demokratikus elveket, mind az államigazgatásban. mind pedig a termelés irányításában. A kommunizmus a lehető legdemokratikusabb eszközökkel épül. Tehát, a szocialista állam sikereinek legjobb biztosítéka: a tömegek aktivitásának és alkotó kezdeményezésének széles körű fejlesztése. Hruscsov ezután a mostani hétéves terv első négy évének eredményeiről szólott. Elmondotta, hogy az ország -iparának össztermelése ebben az időszakban 45 százalékkal növekedett, a tervben előírt 39 százalék helyett. A terven felül 28 milliárd rubel értékű terméket állítottak elő. Hangsúlyozta azt is, hogy a népgazdaság pártirányításának a termelési elv szerint most folyó átszervezése jó eredményeket hoz. A miniszterelnök ezután arról beszélt, hogy a Szovjetunió vezető helyet foglal el a világon a tudományok legfontosabb területein és az oktatásban. A párt tevékenyen közreműködik az új ember nevelésében, küzd a szocialista realista művészet felvirágoztatásáért. az absztrakt és az egyéb formalista irányzatok, a burzsoá ideológiának a művészetben való mindenfajta megnyilvánulása ellen. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára beszédében felszólította a szovjet embereket, minden módon emeljék a munka termelékenységét. Kijelentette: a szovjet ember legnemesebb kötelessége és elsőrendű feladata, hogy alkosson, megsokszorozza hazájának gazdagságát, az egész társadalom, a jövő nemzedékek jobb életének érdekében. Á Reichstag égésének harmincadik évfordulója Harminc évvel ezelőtt, 1933 február 27-én este 8 óra után lángba borult a Reichstag, a német parlament berlini palotája. „önök a német történelem nagy, új korszakának tanúi, — mondotta akkor Hitler — Ez a korszak most kezdődik, a Reichstag égésével.” A Reichstag felgyújtását ürügyül akarták felhasználni a fasiszták, hogy irtóhadjáratot folytassanak a kommunisták ellen, csak éppen rosszul szervezték meg a gyújtogatást, mert azonnal kiderült, hogy hitvány provokációról van szó. A vád szerint Van der Lubbe, az állítólagos holland kommunista, egyedül képes volt arra, hogy lángba borítsa a hatalmas épületet, holott , mindössze négy csomag alágyújtóst és egy doboz gyufát vitt magával. A valóság természetesen egészen más volt. Mint Georgi Dimitrov a lipcsei perben bebizonyította, különlegesen megbízható SA emberek Göring parlamenti elnöki lakosztályából földalatti folyosón hatoltak a Reichstag- ba, gyúlékony anyaggal leön- tötték a bútorokat és felgyújtották az épületet. Walter Oehme, aki annak idején a bécsi Abend berlini tudósítója volt, most á Berliner Zeitungban emlékezik vissza a Reichstag égésére. Mint írja, néhány órával a tűz előtt a rendőrség körülfogta a parlament épületét, s még a parlamenti belépővel rendelkező újságírókat sem engedték a közeibe. Csupán a hitlerista Angriff és a Völkischer Beobachter tudósítói közelíthették meg az épületet, de ők már a tűz előtt külön engedélyt kaptak erre Göringtől. Az is a megrendezést bizonyitja, hogy még február 27-én este Hitler, Göring, Oöbbéls és a többi'ípsitzta előkelőség a helyszínre sietett, s még azon az éjszakán megkezdődött a nagyszabású embervadászat, Berlinben 1500, egész Németországban pedig több mint 10 000 hazafit tartóztattak le. Börtönbe került Egon Ervin Kisch, a híres riporter, s nem sokkal később a fasiszta hóhérok foglya lett Ernst Thälmann, a Német Kommunista Párt elnöke is. Abban igaza volt Hitlernek, hogy a Reichstag égése új korszak kezdetét jelentette Németországban, a német nép legsötétebb, legtragikusabb korszakának kezdetét. Mert a Reichstag égése volt a jel a hazafiak elleni példátlan atrocitások, emberek százezrei elhurcolásának kezdetére. Égre nyúló lángoszlop jelezte a hitlerista terror kezdetét, míg tizenkét évvel később, 1945 áprilisában a szovjet hadsereg katonái kitűzték a győzelmi zászlót a Reichstag épületére. Harminc éve gyulladt ki a Spree parti épület, mert Hitler ezzel akart ürügyet teremteni ahhoz, hogy megsemmisítse a polgári demokrácia utolsó maradványait is. De nem árt arra sem emlékezni, hogy Konrad Adenauer, akkor Köln városának főpolgármestere, 1933 március 30-án ezekkel a szavakkal köszöntötte a nácik gaztettét: „Üdvözöljük a kommunizmus megsemmisítését és a marxizmus elleni harcot, amely a háború utáni időkben eddig nem lehetett olyan hatékony, mint volt.” Ugyanez a Konrad Adenauer ma Nyugat-Németország kancel lárja, s a bonni szükségállapotról szóló törvény, amely Adenauer nevéhez fűződik, semmiben sem különbözik a Reichstag égése után kiadott „szükségrendelettől”, mert ugyanaz a cél vezérli: kíméletlen harc a haladó erők ellen, harc a re- vansért, idegen területek meghódításáért. Bonni kormánykörök megdöbbenéssel fogadták az újabb szovjet—amerikai megbeszélések* tervét Bonn (MTI). Bonni kormánykörökben szerdán azt hangoztatták, hogy a kormány egyetért azzal az amerikai javaslattal, amely szerint ismét meg kell kezdeni a Szovjetunióval a puhatolódzó megbeszéléseket a nyugat-berlini kérdés rendezéséről. Bonnban ezzel kapcsolatban rámutatnak arra, hogy a washingtoni négyhatalmi nagyköveti bizottságban, amely erről a kérdésről tárgyalt, Franciaország képviselője ellenezte a megbeszélések új raf el vételét. Kormánykörökben továbbra is azt hangsúlyozzák, hogy aligha várható pozitív eredmény ezektől a megbeszélésektől. A Die Welt értesülése szerin* Adenauer kancellár — bár hivatalosan még nem foglalt állást ezzel a kérdéssel kapcsolatban — »alig leplezett megdöbbenéssel reagált«, midőn tudomására jutott. hogy Washingtonban a meg. beszélések újrafelvételét tervezik. A lap szerint a kancellár kifejezésre juttatta ez^el kapcsolatos »kellemetlen érzéseit«, Morris amerikai követtel folytatott legutóbbi megbeszélésén. Adenauer a követ értésére adta, hogy nem fog ugyan szembehelyezkedni a megbeszélések, folytatásával, ha ezt az Egyesült Államok kívánja és hasznosnak tartja, de attól fél, hogy a megbeszélések során engedményeket tesznek majd a szovjet állásponttal szemben. Megkezdik munkájukat a Népújság tanácskozó brigádjai A lakosságot érintő és érdeklő problémák alaposabb és gondosabb feltárása érdekében, a hatékonyabb intézkedés lehetőségeinek megteremtése érdekében a Népújság Szerkesztő Bizottsága tanácskozó brigádokat hoz létre. Ezek segítségével és közreműködésével foglalkozik időnként a lap egy-egy olyan feladattal, amelynek jó, vagy rossz előkészítése döntő kérdés. Ilyen jelenleg egyebek között a mezőgazdaságban a két műszak megszervezése. E munka elvégzését, előkészítését jövő héten a Várdoi Gépállomás körzetében vizsgi meg a tanácskozó brigád. Tag a Gépállomások Megyei Igaz tóságának, a járási mezőgaz sági osztálynak egy-egy dolgoz I a körzet egyik tsz-elnöke, v; mint a Népújság munkatársa, tanácskozó brigád tapasztala a Népújságban minden eseti közli. A közeljövőben egy err< célra létrehozott szakember-i lektíva, a háztáji árutermc helyzetét vizsgálja majd n valamelyik községben.