Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-22 / 44. szám

4 TOT,VA MEGYEI NEPÜJSÄG 1063. február 22. Amikor nyílik az ajtó, a tudós épp a KRASZNOSZTAVSZKBŐL ÉRKEZETT JELENTÉSE- KET TANULMÁNYOZZA. MINDEN ENERRIATOR- RÁST /RENYHE VÉVE MŰKÖDÉSBE HELYEZTÉK A »PAJZSOT«. MÉR/S KÉRDÉSES. SIKERÜL-£ VISSZAVERNI A HOLD IRÁNYÁBÓL ÉRKEZŐ TI­TOKZATOS ROMBOLO SUR ARAKATí , Kicsodák maruk # jP" Most nincs ideje a kérdezö'skódésnek! , . ÖN VELÜNK JÖN/ PROFESSZOR URl A zárszámadások és az időjárás hatása... Érdekes, egy üzlet forgalmára mennyire kihat az időjárás, és a termelőszövetkezetek gazdálkodá­si eredménye. Példa rá a paksi bútorüzlet. A vevők egymás után nyitnak be, egyik konyhabútor után ér­deklődik, nézegeti az üzletben levő mintadarabokat, a másik gyerekágyat vásárol, a harmadik hálóbútort szeretne vásárolni, a negyedik meglevő berendezését kiegészíteni néhány kisebb darab­bal. — Azt. az egyszemélyes reka- miét szeretném — mutatja a bú­tordarabot egy alacsony kis fia­talasszony. — Aztán valami tele- vízíóasztalt, vagy szekrényt.... — Aztán egy állólámpát... — És egy könyvszekrényt... — Tessék összeszámolni, meny­i lenne az ára ... et feketeruhás, idősebb asz- ty, meg egy fiatalabb ^állítja . g nz üzletvezetőt. — Akkor kifizetnénk a bútort, és majd ha a szövetkezet ad jár­művet. elszállítjuk. — Jó, rendben van. Amikor a három asszony el­köszön, megjegyzi; — Látszik, hogy Madocsán jó volt a zárszámadás. Konyhabútort ■ vásárolt mindegyik. A zárszám­adások eléggé fellendítették a forgalmunkat. A minap, hogy ki­sütött a nap, ötvenezer forint ér­tékű bútort adtunk el. Vásárlóink jó része ugyanis vidéki, és borult időben nem akarják szállítani, mert eléggé kényes portéka. Magas, barna kabátos fiatalasz- szony jön méltatlankodva: — Szerettem volna hazavinni a bútort, de újra festették, és most szárad. — Igen. mert csak teljesen hi­bátlan bútort adunk ki — csitít- ja az üzletvezető. — Ha kifizeti érte a pénzt, nyilván hibátlannak kell lenni az árunak. Várjon in­kább néhány napot, amíg telje­sen megszárad, mert esetleg a szállítás közben elkenődhet a fes­ték. Milyen névre is vásárolták? — Mayer Mihály, Németkér... Igaz, ha két éven keresztül várni tudtunk, ez a néhány nap már nem számít — nyugszik meg n fiatalasszony. — Sajnos, a szállításnál nagyon sok bútor megsérül. A rakodó- munkásoknak sokkalta jobban kellene ügyelni, lelkiismereteseb­ben dolgozni — magyaráz az üz­letvezető. Ismét a forgalomra terelődik a beszélgetés. Hirth János elmond­ja, hogy az igényeket nagyrészt ki tudják elégíteni. — Szidást kaptunk, mert az év végén nagy volt a zárókészletünk. Aztán a zord, téli időjárás miatt a MÁV leállította a szállítást, már egy hónap óta r n kapunk utánpótlást, nálunk így most is elég nagy a választék. A zárszám­adások, mint már említettem, új­ból fellendítették a forgalmat. Azonkívül a hitelakció is... Már ez ideig negyven OTP-vásárlónk van, 275 700 forint értékkel. Töb­ben ezen felül, akik eredetileg hitelre akartak vásárolni, kifizet­ték készpénzzel. .. Most, ha megjavul az idő, talán hamaro­san megszüntetik a szállítási kor­látozást. Akkor jöhetnek a vá­sárlók. .. Mindenki vásárolhat kedvére. B. I. Új könyvek, pályázatok a tanácsi munka elősegítésére A Közalkalmazottak Szakszer­vezete a jövőben fokozott segít­séget kíván nyújtani a tanácsi dolgozók — elsősorban a válasz­tások után újonnan hivatalba lépő funkcionáriusok — valamint a társadalmi aktivisták munkájá­hoz. Ennek első lépéseként a szakszervezet — a Hazafias Nép­front Országos Tanácsával közö­sen — kiadta A községi tanács­tagok kézikönyve című munkát. Ä könyv részletesen elemzi a tanácstagok feladatait, s azokat a törvényeket és rendeleteket, amélyek alapján napi munkájú­kat végzik. Fontosságának megfelelően kap helyet a tanácsi munka a Közal­kalmazottak Szakkönyvtára soro­zatban is. Különböző pályázatok meghir­detésével is a tanácsok segítségé­re siet a szakszervezet. Az idén összesen kilenc olyan pályázatot ír ki, melyeknek témája a taná­csi ügyintézéshez nyújt támoga­tást. A legsikeresebb pályaműve­ket nyomtatásban is közzéteszik. t ,***,*#tr****^*#v#>#<#**<*#s*#**lr<r **** A. S/.OLZSi:\ YICI\ VALENTYIN IVANOV tudományos—fantasztikus regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta: SEBŐK IMRE---- 1 7 _______ E lőzmények: A Rajna-parti várkastély ódon falai modern gépóriásokat, egy gigantikus sugárágyú első, még nem egészen tökéletes mintapéldányát rejtik magukban. Feltalá­lói a szörnyű fegyvert szovjet területen végzett rombolás­sal készülnek kipróbálni. A krasznosztavszki Különleges Ren­deltetésű Erőmű tudósai felfigyelnek a veszélyre. XL. A lépcsőn leereszkedve, szem­ben az ajtóval öt ember állt, mögöttük még három. Ehhez a háromhoz csatlakozott Suhov,- be­állt a második ötös sorba. Kenye­ret rágcsálva, cigarettával a foga között el lehet itt álldogálni. Jó ez a dohány, nem csapta be a lett — erős is, illatos is. Néhányan még szállingóznak az ajtóból, Suhov mögött már két-három ötös sor van. Most már aki kijött, dühbe gurul: mit lapulnak azok a férgek a folyosón, miért nem jönnek ki? Fagyoskodhatunk itt helyettük. A zek-ek közül soha senki nem lát szemtől szembe órát. minek is nekik óra? A zek-nek csak annyit kell tudnia: közel-e már az ébresztő? Mennyi idő van még kivonulásig? Ebédig? Taka­ródéig? Mégis azt beszélik, hogy az esti számlálás kilenckor szokott lenni. Csakhogy sohasem ér vé­get kilenckor, mert második, sőt harmadik számlálást is rendez­nek. Tíz előtt nincs elalvás. És öt órakor, mint mondják, az éb­resztő. Nem csoda, hogy a mold­vai ma fájrunt előtt elaludt. Ahol a zek megmelegszik, ott rögtön el is alszik. Vasárnapig hurcolják magukkal ezt a kial­vatlanságot, úgyhogy ha vasárnap nem hajtják ki őket, az egész barakk ott alszik, sorban. No végre, jönnek már! Özön­lenek a zekek a tornácról! A barakkfelelős, meg a smasszerek kergetik őket hátulról. Úgy kell nekik. .a barmoknak! — Micsoda? — kiabálnak rájuk az első sorok? Ügyeskedtek, disz­nók? Ott vakargatjátok a hasa­tokat? Rég kijöhettetek volna, rég megszámoltak volna. Kikergették az egész barakkot. A barakkban 400 ember van. Ez nyolcvanötös sor. Hosszú oszlop­ba húzódtak, az elején szigorúan ötösével, hátrább meg össze­vissza. — Sorakozz, ott hátul! — ordít a lépcsőről a barakkfelelős. A fene beléjük, nem állnak sorba a disznók! Cézár kijött az ajtón, összehú- zódzkodva, mintha beteg lenne, mögötte két napos a barakk in- ■nenső feléből, kettő a másikból, meg még egy sánta. Ezek beáll­tak első ötös sornak, úgyhogy Suhov a harmadikba került. Cé­zárt meg hátrazavarták. A smasszer is kijött a tornácra. — ötösével sorakozz! — kiabál a hátulsókra, ugyancsak jó torka van. — Ötösével sora-kozz!"— üvölt a barakkfelelős, neki még jobb torka van. Nem állnak sorba, a fene belé­jük. Lerohan a barakkfelelős a tornácról, közéjük rohan, elszidja az anyjukat, nyakuk közé vagdos. De megnézi, hogy kinek. Csak a béketűrőket üti. Fordította: Sorbaálltak. Visszamegy. És az őrrel együtt: — Első! Második! Harmadik!... Amelyik ötös sort szólították, nyakába szedi a lábát és fut a barakkba. Mára végeztek a fő­nökséggel! . Végeztek ám. ha nem lesz má­sodik számlálás. Azok a naplopók, tökkelütöttek, a legrosszabb pász­tor is jobban számol náluk: pe­dig tanulatlan ember, de ha a csordát hajtja, menet közben is tudja, megvan-e mind a borjú. Ezek meg itt fejtágítóra járnak, mégis sült ostobák. M.últ télen a táborban egyálta­lán nem volt szárítóhelyiség, min­denkinek a lábbelije a barakkban maradt éjszakára — akkoriban második, harmadik, negyedik számlálásra is kikergették őket a barakk elé. Fel sem öltöztek már. úgy mentek ki, pokrócba burko­lózva. Az idén szárítóhelyiséget építettek, mindegyik brigád meg­száríthatja a válenkijét. így hát most a második számlálás a ba­rakkban folyik: az egyik feléből a másikba hajtják át az embere­ket. Suhov, ha nem is elsőnek futott be, nem vette le a szemét az első­ről! Odaszaladt Cézár ágyához, leült. Ledobta válenkijét, felmá­szott a kályha melletti priccsre és onnét a kemencére rakta a vá- lenkit. Aki előbb elfoglalja, azé a hely. Aztán vissza. Cézár prics- csére. Ott ült. lábát maga alá húzva, fél szemmel azt nézte, hogy Cézár zsákját ki ne rántsák a fejrész alól, félszemmel meg azt. hogy a válenkijét le ne lök­jék, akik a kemencét rohamozzák. — Hé! — kellett kiabálnia — te, te vörös! Hova lökdösőd azt a válenkit? Rakd le a magadét, de a máséhoz ne nyúlkálj! Áradnak, áradnak a barakkba a zekek. A huszas brigádban azt kiabálják: — Leadni a válenkiket! Most kiengedik őket a válen- kikkel a barakkból, becsukják a barakkot. Aztán majd szaladnak: — Főnök polgártárs! Engedjen be a barakkba! A smasszerek meg összegyűl­nek a stábban és táblácskáikon könyvelik, megszökött-e valaki, vagy mindenki a helyén van. No, Suhovnak ma ezzel nincs dolga. Már Cézár is törtet vissza­felé a priccsek között. — Köszönöm, Iván Gyenyiszo­vics! . • Suhov bólintott, mint a mókus, fürgén felmászott. Most már vé- gigeddegélheti a kétszázgrammo­sát, második cigarettára is rá­gyújthat, alhatik is. Csakhogy a sikerült naptól úgy felvidult Suhov, aludni sem aka­rózik neki. Az ágyazás egyszerű dolog Su­hovnak: a piszkos fekete pokró­cot felhajtja a matracról, a mat­racra fekszik (lepedőn nem aludt negyvenegy óta, mióta hazulról elkerült; csodálkozik is. minek Peters Magda, Hetényi Pál, Dosek Lajos, Murányi Bea. foglalkoznak az asszonyok lepe­dőkkel, fölösleges mosás.) fejét a forgáccsal töltött párnákra teszi, lábát pufajkába dugja, a pokróc­ra jön a buslát, aztán: hála ne­ked Uram, megint elmúlt egy nap! Köszönöm, hogy nem a kar- cerben alszom. Itt még hagyján. Suhov fejjel az ablak felé fe­küdt, Aljoska meg ugyanazon a priccsen, egy deszkával elválaszt­va Suhovtól, de a feje a másik irányba, hogy lássan a . lámpánál. Megint, az evangéliumot olvassa. Nincs tőlük messze a lámpa, lehet olvasni, még varrni is. Meghallotta Aljoska, hogy Sú- hov fennhangon dicsérte az Is­tent és odafordult. — Lám csak, Iván Gyenyiszo- vics, a maga lelke is áhítozik rá, hogy imádkozzék az Istenhez. Miért nem teszi hát az ő akara­tát? Suhov Aljoskára sandított. An­nak melegen tüzelt a szeme, mint két gyertya. Felsóhajtott. — Azért, Aljoska, mert olyan az imádság, mint a kérvény, vagy oda sem ér, vagy „sajnálattal el­utasítják”. A stáb előtt van négy lepecsé­telt ládikó. a megbízott havonta egyszer kiüríti. Sokan dobnak be kérvényeket ezekbe a ládi- kókba. Várnak, számlálgatják a napokat: talán két hónap múlva, talán egy hónap múlva megjön a válasz. De válasz nincs. Vagy ..Eluta­sítják”. Mert keveset imádkozott, Iván Gyenyiszovics, rosszul, buzgalom nélkül, azért nem teljesedtek be az imái. Az imának rendíthetet­lennek kell lennie! Ha hite lesz, és azt mondja ennek a hegynek: — mepj, ejt •— elmegy. Suhov elmosolyodott és még egy cigarettát sodort. Rágyújtott, az észt adott tüzet. — Ne mesélj már, Aljoska. Nem láttam én olyat, hogy a hegyek elinduljanak. Igaz, hogy nem is láttam hegyeket. De ti ott, a Kau­kázusban, az egész baptista klub­bal együtt imádkoztatok — el­indult egyetlen hegy is? — Hát igen, ezek a hegylakók: imádkoztak Istenhez, ugyan kit zavartak? Mindegyik kereken 25 évet kapott. Mert most ilyen idők járnak: 25 év egy adag. — De mi nem is imádkoztunk azért, Gyenyiszovics, suttogja Aljoska. Evangéliumával köze­lebb mászik Suhovhoz, egészen az arcához. — Az Ur arra tanított,-, hogy minden múlandó a földi javak közül, csak a mindennapi kenyérért fohászkodjunk: ..A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. — Szóval az itteni kenyérada­got? — kérdezi Suhov. De Aljoska csak mondja a ma­gáét, a szeme a szájánál is töb­bet mond, s még a kezét is tör­deli. szorongatja. (Folytatjuk) ...... NEPTE­<LERES ENER- A1 INTÉZET MOSZK­VA! SZÉKHAZA. A KÉT JÖ­VEVÉNY MÉR SOHA NEM JÁRT AZ ÉPÜLETBEN. NINCS akitől útba igazítást kérjenek. MÉR/S ha­tároz OTT LÉPTEKKEL KÖZELEDNEK PoDARJOV AKADÉMIKUS. SZOBA'JA FELE.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents