Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-21 / 43. szám

Olyan közel Mint valami tu, úgy FÚRJA AT XI mindénsFIÁÉT Krasznoszta vszkhoz. MINT TEGNAP EST£, még egyszer sem érte . A EÖLD felületét. * -Helyes a következtetés „ ,, Mihail Andrejev/cs! az £romu ve SZELYBEN VAN! NEM TUDOM, KIK FENEKEDNEK RÁ, DE ROMBOLÓ SUGARUKKAL LEGJOBB MÚL KATARSAMAT KIS HÍJÁN MEGGYILKOLTAK f Változik A2 iranya . y ÉS MINDEN NAP CSAK KÉT-HAROM PERCRE VILLAN FEL. EZEK *3 JELEK ARRA VALLANAK, HOGY A SUGAR t NEM TERMÉSZETES EREDETŰ. Kft PoDARJOV AKADÉMIKUS KOCSIJA CSIKOROGVA FEKEZ AZ ERŐMŰ BEJÁRATÁNÁL. A TUDÓS IZZÓ TÜRELMETLENSEG­GEL SIET FEL A LÉPCSŐN. CSAK NAGY. ÖNURALOMMAL TUDJA LEKÜZDENI A TORKÁT FOJTOGATÓ IZGALMAT. K -Helyes a következtetés „ ,, Mihail Andrejev/cs: az £romu ve SZELYBEN VAN! NEM TUDOM, KIK FENEKEDNEK RÁ, DE ROMBOLÓ SUGARUKKAL LEGJOBB MÚL KATARSAMAT KIS HÍJÁN MEGGYILKOLTAM, f Tíznapos iskola — tan ulsággal Miért szűnt meg az esti oktatás Keszőhidegkúton? Tínapos működés után a keszőhidegkúti dolgozók esti iskolája váratlanul becsukta ka­puit. Az eset alig több mint tíz embert érint közelről, mégis ér­demes megvizsgálni, nehogy kö­vetői akadjanak. A „miért szűnt meg?” kérdés­re látszólag megfelel egy-két ne­hezen legyőzhető objektív körül­mény, azonban nemcsupán erről van szó. Számadatokat idézhet­nénk arra, hogy a megye hány községében működik, mekkora létszámmal esti iskola — s ezek közül vajmi kevésnek jobbak az adottságai. Amikor a tanács és ■ az iskola Keszőhidegkúton előkészítő fel­méréseket végzet, hogy milyen lehetőségek vannak a községben az iskola beindítására, huszonhét jelentkezőre akadt. Ennyien let­tek volna hajlandók beiratkozni felnőttként az általános iskola hetedik osztályába. A lemorzsoló­dás még közvetlenül a beindulás előtt elkezdődött, a vállalkozók közül többen nem rendelkeztek a hat általánossal, tehát nem folytathatták hetedikben. Mind­ezek ellenére az induláshoz szük­séges minimális létszám, a 12 fő összejött. Többségük csak a hiányzó osz­tályokat akarta pótolni, mert érezte, hogy ma már kevés a hat általános még a legegyszerűbb munkakörben is. Másokat viszont a munkahelyen buzdítottak a tanulásra, mert jelenlegi állásuk betöltésének ez hamarosan fel­tétele lesz. Az indítékok kétféle- sége nem döntő, de az iskola meg­szűnése után különösen azok ke­rültek kellemetlen helyzetbe, akiknél a munkahely kívánsága olt a továbbtanulás. Az osztály összetételének vizs­gálatakor kiderült, a „diákok” fele a vasútnál van alkalmazás­ban. ahol a szolgálati idő gyakran szól bele az órák rendszeres lá­togatásába. Erre hivatkozik leg­inkább a két pedagógus — Er­délyi Margit és Dancz Zsófia — is. Arról azonban már nem esett szó, mit lehetett volna tenni a hiányzások csökkentésére. A tankönyvek beszerzése má­sutt és másfokú iskolákban is gyakran okozott átmeneti döceenő- ket, de nem emlékszünk olyan példára, hogy valahol is nyomós érvként kerüljön ez mérlegre az iskola beszüntetése mellett. Olyan példát azonban tudunk, hogy ameddig nem sikerült a tanköny­veket beszerezni, addig a pedagó­gusok részletes jegyzetek lediktá- lásával segítettek az esti iskolá­soknak. Keszőhidegkúton a pedagógu­soknak nem volt gyakorlatuk a felnőttoktatás vezetésében, ez volt az első vállalkozás. Siker­telensége ellenére azonban nem szabad engedni annak a véle­ménynek, hogy a további próbál­kozás reménytelen. A „diákok” így vélekednek: jövőre, ha gondosabb előkészítés után megindul az iskola, ismét elkezdik a tanulást. A pedagó­gusok — kissé megkésve ugyan — már látják, a lehetőségek adottak Keszőhidegkúton is. A következő tanévre tervezik az újrakezdést, most már azzal a tanulsággal, hogy több áldozatot kíván ez a munka tanulótól, ta­nártól egyaránt, de megéri. M. M. Márciusban kezdődik a Filmbarátok Körének előadássorozata Lapunkban korábban hírt ad­tunk arról, hogy Szekszárdon új előadássorozatot tervez a Film­barátok Köre. A kezdés időpont­ját február 23-ában állapították meg. Eddig azonban a vártnál kevesebb bérletes jelentkezett, s így az előadássorozat megindítása nem valósítható meg ebben az időpontban. Előreláthatólag március első napjaiban indul meg az új elő­adássorozat, ha kellő számú je­lentkező lesz. Az előadások a film és más társművészetek kapcso­latáról szólnak, és illusztrálás­képpen olyan híres filmek kerül­nek bemutatásra, mint az Egy nyáron át táncolt, Szerelmem Hi­rosima, vagy a Róma 11 óra. Az előadásokra kéthetenként, szom­baton kerül sor, délután 3 órai kezdettel. Bérletek válthatók a szekszárdi Garay mozi pénztárá­nál, illetve igényt lehet bejelen­teni a hivatalok, vállalatok kul- túrfelelőseinél, vagy a TIT Tolna megye titkárságán. A. SZOLZSEYYICIJX 1 Fiai Dárdaily VALENTYIN IVANOV tudományos—fantasztikus regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta: SEBÖK IMRE-------------------------1 6 -------------­E lőzmények: A Rajna-parti várkastély ódon falai modern gépóriásokat, egy gigantikus sugárágyú első, még nem egészen tökéletes mintapéldányát rejtik magukban. Feltalá­lói a szörnyű fegyvert szovjet területen végzett rombolás­sal készülnek kipróbálni. A krasznosztavszki Különleges Ren­deltetésű Erőmű tudósai felfigyelnek a veszélyre. ? XXXIX. — Az írásbeli magyarázatokat megírta, akinek megparancsol­ták? — írják! — válaszolt meggyő­ződéssel Tyurin. — Már le kellett volna adni. — Műveletlen emberek vannak nálam, nem könnyű dolog. (Ez Cézárnak szólt, meg a másod- kapitánynak. Hiába, derék ember a brigadéros, jól megmondja, amit gondol.) — Toll sincs, tinta sincs. — Lennie kell. — Elveszik! — Idefigyelj brigadéros, ha sokat jár a szád bekasztlizlak! — ígérte barátságosan Kurnoszeny- kij. — Holnap reggel kivonulás előtt az őrszobában legyenek a magyarázatok! És írjátok rá, hogy a tilos holmikat mind leadták a személyi holmik megőrzőjében. Érted? — Értem. („Megúszta a kapitány!” — gondolta Suhov. Maga a kapitány meg se lát, se hall, csak olvado- zik a kolbász fölött.) — No már most, — mondja a smasszer. — S—311, — van ná­lad ilyen? — Meg kell nézni a listán, — sötétül el a brigadéros. — Tán fejben tartom én ezeket a fene számokat? (Hantézik a brigadé­ros, legalább éjszakára meg akarja menteni Bujnovszkijt, be­venni a számlálásba.) — Bujnovszkij itt van? — Mi? Itt vagyok! — szólal meg a kapitány Suhov priccse alól, a fedezékből. Az ugrálós tetíi elsőnek kerül a fésűbe. Az ám. — Te vagy? No jó, S—311. Szedelőzködj. — Ho-vá? — Tudod jól. A kapitány csak felsóhajtott és krákogott. Alkalmasint köny- nyebb volt neki sötét éjszakán viharos tengerre vezetni a torpedó- naszád-rajt, mint most otthagyni a kedélyes beszélgetést és a jéghideg karcerbe menni — Hány nap? — kérdezte csen­des hangon. Tíz. No, davaj, davaj, gyor­sabban! És máris kiáltoztak a naposok: — Számlálás! Számlálás! Ki­menni számlálásra! A számlálás levezetésére kül­dött smasszer tehát már a ba­rakkban van. Körülnézett a kapitány — vi­gye a buslátot? Úgyis leszedik ott róla, csak a pufajkát hagy­ják meg. Kimegy úgy, ahogy van. Azt remélte, hogy Volkovoj megfeledkezik róla (pedig Volko­voj senkinek semmit sem felejt el) és nem készült fel, még do­hányt sem rejtett a pufajkájába. Fordította: Kézbevinni meg hiábavaló, a mo­tozásnál rögtön elveszik. Míg a sapkáját vette, Cézár mégis odadugott neki néhány cigarettát. — No, minden jót, testvérek, — a másodkapitány zavartan bólintott a 104-es brigádnak és elment a smasszer után. Néhányan utána kiáltottak, ki azt; fel a fejjel, lei azt: ne hagyd el magad, — de mit is mondhattak neki? Maguk építették a BUR-t, ismeri a 104-es. A falak kőből vannak, a padló cement, ablak nincs semmiféle, a kemencéket csak annyira fűtik, hogy a jég leolvadjon a falról és tócsákban álljon a padlón. Aludni puszta deszkán alhatsz, ha tudsz a vaco- gástól, kenyér 300 gramm egy napra, leves csak a harmadik, hatodik és kilencedik napon. Tíz nap! Tíz nap itteni karcer, ha ezt szigorúan és végig leüli valaki, — soha életében nem lesz már egészséges. Tüdőbajt kap és ki nem kerül többé a kórházak­ból. Aki pedig 15 nap szigorítottat leül, azt már csak az anyaföldbe viszik. Míg a barakkban élhetsz, imád­kozz örömödben, és le ne bukj. — Hé, kifelé, háromig számo­lok! — kiabál a barakkfelelős. — Aki háromig ki nem megy, fel­írom a számát és átadom a felü­gyelő polgártársnak! A barakkfelelős — az még csak a cifra gazember. Pedig ve­lük együtt zárják a barakkba egész éjszakára, de a főnökség­gel tart és nem fél senkitől. Tőle viszont mindenki fél. Az egyiket átadja a smasszernek, a másikat ő maga' törli képen. Rok­kantnak számít, mert az egyik ujját verekedésben leszakították, a pofája meg akkora, látszik hogy bűnöző. Közönséges bűnöző, csir­ketolvaj. de a többi paragrafus között az 58/14-est is a nyakába varrták, ezért került ebbe a lá­gerbe. Világos, hogy akit most felír a papírra és átad az őrnek, azt egyesbe csukják két napra, kivo­nulással. így hát a rabok lassan megindulnak az ajtó felé, ott tömörülnek, tömörülnek, a felső priccsekről is leugrálnak már, mint a medvék, s a szűk ajtó felé tartanak. Suhov, kezében tartva a már megsodort, rég óhajtott cigarettát, ügyesen leugrott, bedugta lábát a válenkibe és már menni akart, de megsajnálta Cézárt. Nem ke­resni akart tőle még valamit, de szívből megszánta: olyan sokat képzel magáról ez a Cézár, köz­ben meg semmit sem ért az élet­ből: ha csomagot kapott, nem gyönyörködni kellett volna benne, hanem mielőbb a megőrzőbe vinni, számlálás előtt. Enni ké­Peters Magda, Hetényí Pál, Dosek Lajos, Murányi Bea. sőbb is lehet. Most aztán mihez kezdjen Cézár a csomaggal? Az egész cuccot kivinni magával számlálásra, röhej! — ötszáz to­rokból harsogna a röhej. Ha itt hagyja, pillanatok alatt szétkap­kodják, akik számlálás után elsőnek futnak vissza a barakkba. (Uszty-Izsmában még kegyetle­nebb volt a törvény: ott munká­ból haza érve, a banditák, a bű­nözők mentek elől, s mire a hátul haladók beértek, a szekrénykéi­ket már kiürítették.) Látja Suhov, hogy Cézár észre­vette magát, kapkod ide-oda, de már késő. Keblébe dugja a kol­bászt, meg a szalonnát, legalább ennyit kivigyen a számlálásra, legalább ennyit megmentsen. Su­hov megsajnálja és kitanítja: — Lapulj itt, Cézár Markovics, amíg csak lehet, húzódj be az árnyékba, várd ki az utolsót is. Amikor aztán a smasszer meg a naposok végigjárják a priccseket, minden lyukba benéznek, eredj ki. Mondd, hogy beteg vagy! Én majd kimegyek elsőnek és első­nek ugróm vissza. Ezt így csinál­ják! És kifutott. Először keményen tolakodnia kellett Suhovnak, (a megsodort cigarettát az öklében őrizte). De már a folyosón, amely közös volt a barakk két fele számára, meg az előtérben senki sem törekedett előre, a ravasz népség, inkább a falhoz húzódtak, két sorban jobb­ról, kettőben balról — csak egy embernyi átjárót hagytak közé­pen: menjen ki a fagyba, aki ostobább, mi itt is elvagyunk. Úgyis egész nap kint a fagyban, most aztán még tíz percet fagyos- kodni? Nem ettünk kefét. Dö­gölj meg ma te, én majd csak holnap! Máskor Suhov is ugyanígy a falacskához húzódik. Most azon­ban kackiás léptekkel kivonul és még henceg is: — Mitől ijedtetek meg. tök- filkók? Nem -láttatok még szibé­riai fagyot? Gyertek melegedni a farkas-napocskára! Rajta, adj tü­zet, apó! Rágyújtott az előtérben és ki­ment a tornácra: „Farkas-napocs­ka”, így nevezték Suhov vidékén tréfából a holdat. Magasan állt már a hold! Még egy kicsi és az ég tetején lesz. Fehér az ég, a csillagok fényesek* de ritkák. A hó fehéren csillog, a barakkok fala is fehér, a reflek­torfény már nem is sokat számít. Amott egy barakknál fekete tömeg hullámzik — jönnek ki, sorbaállni. A másiknál is. Ba­rakktól barakkig nem beszélgetés hallatszik, csak a hó csikorgása. (Folytatjuk) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. február 21.

Next

/
Thumbnails
Contents