Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-21 / 43. szám
Olyan közel Mint valami tu, úgy FÚRJA AT XI mindénsFIÁÉT Krasznoszta vszkhoz. MINT TEGNAP EST£, még egyszer sem érte . A EÖLD felületét. * -Helyes a következtetés „ ,, Mihail Andrejev/cs! az £romu ve SZELYBEN VAN! NEM TUDOM, KIK FENEKEDNEK RÁ, DE ROMBOLÓ SUGARUKKAL LEGJOBB MÚL KATARSAMAT KIS HÍJÁN MEGGYILKOLTAK f Változik A2 iranya . y ÉS MINDEN NAP CSAK KÉT-HAROM PERCRE VILLAN FEL. EZEK *3 JELEK ARRA VALLANAK, HOGY A SUGAR t NEM TERMÉSZETES EREDETŰ. Kft PoDARJOV AKADÉMIKUS KOCSIJA CSIKOROGVA FEKEZ AZ ERŐMŰ BEJÁRATÁNÁL. A TUDÓS IZZÓ TÜRELMETLENSEGGEL SIET FEL A LÉPCSŐN. CSAK NAGY. ÖNURALOMMAL TUDJA LEKÜZDENI A TORKÁT FOJTOGATÓ IZGALMAT. K -Helyes a következtetés „ ,, Mihail Andrejev/cs: az £romu ve SZELYBEN VAN! NEM TUDOM, KIK FENEKEDNEK RÁ, DE ROMBOLÓ SUGARUKKAL LEGJOBB MÚL KATARSAMAT KIS HÍJÁN MEGGYILKOLTAM, f Tíznapos iskola — tan ulsággal Miért szűnt meg az esti oktatás Keszőhidegkúton? Tínapos működés után a keszőhidegkúti dolgozók esti iskolája váratlanul becsukta kapuit. Az eset alig több mint tíz embert érint közelről, mégis érdemes megvizsgálni, nehogy követői akadjanak. A „miért szűnt meg?” kérdésre látszólag megfelel egy-két nehezen legyőzhető objektív körülmény, azonban nemcsupán erről van szó. Számadatokat idézhetnénk arra, hogy a megye hány községében működik, mekkora létszámmal esti iskola — s ezek közül vajmi kevésnek jobbak az adottságai. Amikor a tanács és ■ az iskola Keszőhidegkúton előkészítő felméréseket végzet, hogy milyen lehetőségek vannak a községben az iskola beindítására, huszonhét jelentkezőre akadt. Ennyien lettek volna hajlandók beiratkozni felnőttként az általános iskola hetedik osztályába. A lemorzsolódás még közvetlenül a beindulás előtt elkezdődött, a vállalkozók közül többen nem rendelkeztek a hat általánossal, tehát nem folytathatták hetedikben. Mindezek ellenére az induláshoz szükséges minimális létszám, a 12 fő összejött. Többségük csak a hiányzó osztályokat akarta pótolni, mert érezte, hogy ma már kevés a hat általános még a legegyszerűbb munkakörben is. Másokat viszont a munkahelyen buzdítottak a tanulásra, mert jelenlegi állásuk betöltésének ez hamarosan feltétele lesz. Az indítékok kétféle- sége nem döntő, de az iskola megszűnése után különösen azok kerültek kellemetlen helyzetbe, akiknél a munkahely kívánsága olt a továbbtanulás. Az osztály összetételének vizsgálatakor kiderült, a „diákok” fele a vasútnál van alkalmazásban. ahol a szolgálati idő gyakran szól bele az órák rendszeres látogatásába. Erre hivatkozik leginkább a két pedagógus — Erdélyi Margit és Dancz Zsófia — is. Arról azonban már nem esett szó, mit lehetett volna tenni a hiányzások csökkentésére. A tankönyvek beszerzése másutt és másfokú iskolákban is gyakran okozott átmeneti döceenő- ket, de nem emlékszünk olyan példára, hogy valahol is nyomós érvként kerüljön ez mérlegre az iskola beszüntetése mellett. Olyan példát azonban tudunk, hogy ameddig nem sikerült a tankönyveket beszerezni, addig a pedagógusok részletes jegyzetek lediktá- lásával segítettek az esti iskolásoknak. Keszőhidegkúton a pedagógusoknak nem volt gyakorlatuk a felnőttoktatás vezetésében, ez volt az első vállalkozás. Sikertelensége ellenére azonban nem szabad engedni annak a véleménynek, hogy a további próbálkozás reménytelen. A „diákok” így vélekednek: jövőre, ha gondosabb előkészítés után megindul az iskola, ismét elkezdik a tanulást. A pedagógusok — kissé megkésve ugyan — már látják, a lehetőségek adottak Keszőhidegkúton is. A következő tanévre tervezik az újrakezdést, most már azzal a tanulsággal, hogy több áldozatot kíván ez a munka tanulótól, tanártól egyaránt, de megéri. M. M. Márciusban kezdődik a Filmbarátok Körének előadássorozata Lapunkban korábban hírt adtunk arról, hogy Szekszárdon új előadássorozatot tervez a Filmbarátok Köre. A kezdés időpontját február 23-ában állapították meg. Eddig azonban a vártnál kevesebb bérletes jelentkezett, s így az előadássorozat megindítása nem valósítható meg ebben az időpontban. Előreláthatólag március első napjaiban indul meg az új előadássorozat, ha kellő számú jelentkező lesz. Az előadások a film és más társművészetek kapcsolatáról szólnak, és illusztrálásképpen olyan híres filmek kerülnek bemutatásra, mint az Egy nyáron át táncolt, Szerelmem Hirosima, vagy a Róma 11 óra. Az előadásokra kéthetenként, szombaton kerül sor, délután 3 órai kezdettel. Bérletek válthatók a szekszárdi Garay mozi pénztáránál, illetve igényt lehet bejelenteni a hivatalok, vállalatok kul- túrfelelőseinél, vagy a TIT Tolna megye titkárságán. A. SZOLZSEYYICIJX 1 Fiai Dárdaily VALENTYIN IVANOV tudományos—fantasztikus regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta: SEBÖK IMRE-------------------------1 6 -------------E lőzmények: A Rajna-parti várkastély ódon falai modern gépóriásokat, egy gigantikus sugárágyú első, még nem egészen tökéletes mintapéldányát rejtik magukban. Feltalálói a szörnyű fegyvert szovjet területen végzett rombolással készülnek kipróbálni. A krasznosztavszki Különleges Rendeltetésű Erőmű tudósai felfigyelnek a veszélyre. ? XXXIX. — Az írásbeli magyarázatokat megírta, akinek megparancsolták? — írják! — válaszolt meggyőződéssel Tyurin. — Már le kellett volna adni. — Műveletlen emberek vannak nálam, nem könnyű dolog. (Ez Cézárnak szólt, meg a másod- kapitánynak. Hiába, derék ember a brigadéros, jól megmondja, amit gondol.) — Toll sincs, tinta sincs. — Lennie kell. — Elveszik! — Idefigyelj brigadéros, ha sokat jár a szád bekasztlizlak! — ígérte barátságosan Kurnoszeny- kij. — Holnap reggel kivonulás előtt az őrszobában legyenek a magyarázatok! És írjátok rá, hogy a tilos holmikat mind leadták a személyi holmik megőrzőjében. Érted? — Értem. („Megúszta a kapitány!” — gondolta Suhov. Maga a kapitány meg se lát, se hall, csak olvado- zik a kolbász fölött.) — No már most, — mondja a smasszer. — S—311, — van nálad ilyen? — Meg kell nézni a listán, — sötétül el a brigadéros. — Tán fejben tartom én ezeket a fene számokat? (Hantézik a brigadéros, legalább éjszakára meg akarja menteni Bujnovszkijt, bevenni a számlálásba.) — Bujnovszkij itt van? — Mi? Itt vagyok! — szólal meg a kapitány Suhov priccse alól, a fedezékből. Az ugrálós tetíi elsőnek kerül a fésűbe. Az ám. — Te vagy? No jó, S—311. Szedelőzködj. — Ho-vá? — Tudod jól. A kapitány csak felsóhajtott és krákogott. Alkalmasint köny- nyebb volt neki sötét éjszakán viharos tengerre vezetni a torpedó- naszád-rajt, mint most otthagyni a kedélyes beszélgetést és a jéghideg karcerbe menni — Hány nap? — kérdezte csendes hangon. Tíz. No, davaj, davaj, gyorsabban! És máris kiáltoztak a naposok: — Számlálás! Számlálás! Kimenni számlálásra! A számlálás levezetésére küldött smasszer tehát már a barakkban van. Körülnézett a kapitány — vigye a buslátot? Úgyis leszedik ott róla, csak a pufajkát hagyják meg. Kimegy úgy, ahogy van. Azt remélte, hogy Volkovoj megfeledkezik róla (pedig Volkovoj senkinek semmit sem felejt el) és nem készült fel, még dohányt sem rejtett a pufajkájába. Fordította: Kézbevinni meg hiábavaló, a motozásnál rögtön elveszik. Míg a sapkáját vette, Cézár mégis odadugott neki néhány cigarettát. — No, minden jót, testvérek, — a másodkapitány zavartan bólintott a 104-es brigádnak és elment a smasszer után. Néhányan utána kiáltottak, ki azt; fel a fejjel, lei azt: ne hagyd el magad, — de mit is mondhattak neki? Maguk építették a BUR-t, ismeri a 104-es. A falak kőből vannak, a padló cement, ablak nincs semmiféle, a kemencéket csak annyira fűtik, hogy a jég leolvadjon a falról és tócsákban álljon a padlón. Aludni puszta deszkán alhatsz, ha tudsz a vaco- gástól, kenyér 300 gramm egy napra, leves csak a harmadik, hatodik és kilencedik napon. Tíz nap! Tíz nap itteni karcer, ha ezt szigorúan és végig leüli valaki, — soha életében nem lesz már egészséges. Tüdőbajt kap és ki nem kerül többé a kórházakból. Aki pedig 15 nap szigorítottat leül, azt már csak az anyaföldbe viszik. Míg a barakkban élhetsz, imádkozz örömödben, és le ne bukj. — Hé, kifelé, háromig számolok! — kiabál a barakkfelelős. — Aki háromig ki nem megy, felírom a számát és átadom a felügyelő polgártársnak! A barakkfelelős — az még csak a cifra gazember. Pedig velük együtt zárják a barakkba egész éjszakára, de a főnökséggel tart és nem fél senkitől. Tőle viszont mindenki fél. Az egyiket átadja a smasszernek, a másikat ő maga' törli képen. Rokkantnak számít, mert az egyik ujját verekedésben leszakították, a pofája meg akkora, látszik hogy bűnöző. Közönséges bűnöző, csirketolvaj. de a többi paragrafus között az 58/14-est is a nyakába varrták, ezért került ebbe a lágerbe. Világos, hogy akit most felír a papírra és átad az őrnek, azt egyesbe csukják két napra, kivonulással. így hát a rabok lassan megindulnak az ajtó felé, ott tömörülnek, tömörülnek, a felső priccsekről is leugrálnak már, mint a medvék, s a szűk ajtó felé tartanak. Suhov, kezében tartva a már megsodort, rég óhajtott cigarettát, ügyesen leugrott, bedugta lábát a válenkibe és már menni akart, de megsajnálta Cézárt. Nem keresni akart tőle még valamit, de szívből megszánta: olyan sokat képzel magáról ez a Cézár, közben meg semmit sem ért az életből: ha csomagot kapott, nem gyönyörködni kellett volna benne, hanem mielőbb a megőrzőbe vinni, számlálás előtt. Enni kéPeters Magda, Hetényí Pál, Dosek Lajos, Murányi Bea. sőbb is lehet. Most aztán mihez kezdjen Cézár a csomaggal? Az egész cuccot kivinni magával számlálásra, röhej! — ötszáz torokból harsogna a röhej. Ha itt hagyja, pillanatok alatt szétkapkodják, akik számlálás után elsőnek futnak vissza a barakkba. (Uszty-Izsmában még kegyetlenebb volt a törvény: ott munkából haza érve, a banditák, a bűnözők mentek elől, s mire a hátul haladók beértek, a szekrénykéiket már kiürítették.) Látja Suhov, hogy Cézár észrevette magát, kapkod ide-oda, de már késő. Keblébe dugja a kolbászt, meg a szalonnát, legalább ennyit kivigyen a számlálásra, legalább ennyit megmentsen. Suhov megsajnálja és kitanítja: — Lapulj itt, Cézár Markovics, amíg csak lehet, húzódj be az árnyékba, várd ki az utolsót is. Amikor aztán a smasszer meg a naposok végigjárják a priccseket, minden lyukba benéznek, eredj ki. Mondd, hogy beteg vagy! Én majd kimegyek elsőnek és elsőnek ugróm vissza. Ezt így csinálják! És kifutott. Először keményen tolakodnia kellett Suhovnak, (a megsodort cigarettát az öklében őrizte). De már a folyosón, amely közös volt a barakk két fele számára, meg az előtérben senki sem törekedett előre, a ravasz népség, inkább a falhoz húzódtak, két sorban jobbról, kettőben balról — csak egy embernyi átjárót hagytak középen: menjen ki a fagyba, aki ostobább, mi itt is elvagyunk. Úgyis egész nap kint a fagyban, most aztán még tíz percet fagyos- kodni? Nem ettünk kefét. Dögölj meg ma te, én majd csak holnap! Máskor Suhov is ugyanígy a falacskához húzódik. Most azonban kackiás léptekkel kivonul és még henceg is: — Mitől ijedtetek meg. tök- filkók? Nem -láttatok még szibériai fagyot? Gyertek melegedni a farkas-napocskára! Rajta, adj tüzet, apó! Rágyújtott az előtérben és kiment a tornácra: „Farkas-napocska”, így nevezték Suhov vidékén tréfából a holdat. Magasan állt már a hold! Még egy kicsi és az ég tetején lesz. Fehér az ég, a csillagok fényesek* de ritkák. A hó fehéren csillog, a barakkok fala is fehér, a reflektorfény már nem is sokat számít. Amott egy barakknál fekete tömeg hullámzik — jönnek ki, sorbaállni. A másiknál is. Barakktól barakkig nem beszélgetés hallatszik, csak a hó csikorgása. (Folytatjuk) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. február 21.
