Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-21 / 43. szám
1983. február 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A zord tél után — az üzemekben A nemrég véget ért zord téli időjárás komoly nehézségeket okozott az üzemek munkájában. A jűtőanyaghiány miatt szállítási korlátozásokat volt kénytelen életbe léptetni a MÁV, ez akadályozta az üzemek nyersanyagellátását és a késztermékek elszállítását. Mint értesültünk róla, a korlátozások megszüntetése már megkezdődött, a szállítási tervben szereplő árukat már napok óta rendszeresen felveszi fuvarozásra a vasút. Kivételt az olyan anyagok képeznek, amelyek útközben lefagyhatnak, és a különböző építőanyagok, amelyekre e napokban még úgysincs szükség. De a napokban már érkezett cement és épületfa is a szekszárdi állomásra. Várható a személyszállítási korlátozások megszüntetése is. A közlekedésben tehát fokozatosan helyreáll a korlátozások bevezetése előtti helyzet. Most az üzemekben aziránt érdeklődtünk, hogyan hidalták át az elmúlt hetek nehézségeit, illetve hogyan pótolják a zord tél okozta esetleges lemaradásokat. BONYHÁDI ZOMÁNCGYÁR Napi három-négy vagon kiszállítás Mint Nagy Ferenc elvtárstól, a Zománcipari Művek Bonyhádi Gyáregysége igazgatójától értesültünk, a gyár termelésében nem okozott fennakadást a rossz idő. Alapanyagot — lemezt — kapott rendszeresen a gyár, ugyancsak folyamatosan látták el az üzemet tüzelőanyaggal. Egyedül a zo- máncanyag-ellátásban voltak zavarok, mivel erre a célra nem kaptak vasúti kocsit. A nehézséget úgy hidalták át, hogy teherautókat küldtek Kecskemétre (ott van a vállalat központi zománcolvasztója) zománcanyagért. Nagyobb nehézségek keletkeztek a készáru-raktározásnál. A kész zománcedények elszállítására ugyanis a vasúti szállítási korlátozások miatt hetekig nem kerülhetett sor. így csak néha, egyegy teherautó rakomány árut tudtak a szomszéd megyékbe elküldeni, ezenkívül az export-küldeményeket tudták útnak indítani Több, mint harminc vagonnyi zománcedény halmozódott fel a gyár készáru-raktáraiban. Ez volt az oka a belkereskedelmi kiszállítási terv nem teljesítésének, már befejezett termelési tervét januárban 101,4 százalékra teljesítette a gyár. Néhány nappal ezelőtt megkezdődött a felhalmozódott készletek leapasztása. Tizennégy napra elegendő széntartalék a Tolnai Pamutszövögyárban A Pamutszövőipari Vállalat Tolnai Gyárában némi fennakadást okoztak a szállítási korlátozások az elmúlt hetekben. A szénhiány miatt majdnem le kellett állni a gyárnak, ekkor teherautókat küldtek Pécsre szénért. Több, A gépállomások eddig 650 erő- és 7000 munkagépet javítottak ki Tartalékalkatrészeket készítenek — Traktorosképzés a két műszakhoz Tolna megye gépállomásain a téli időszakban sem tétlenkednek: készülnek a mezei munkálatokra. Most teremtik meg az egész évi jó munka feltételeit. Zsigovics Ferenc, a gépállomások megyei igazgatóságának főmérnöke a következő tájékoztatást adta a gépállomások jelenlegi tevékenységéről: — Mindenütt javában folyik a gépjavítás. A 320 szerelő mellett körülbelül 270 traktorvezetőt is beosztottunk a gépek javításához, és így nagy lendülettel folyik e munka. December közepe óta elvégeztük a főjavítást az erőgépek kétharmad részén, mintegy 650 traktoron. Jelenleg körülbelül 7000 munkagép is készen várja a munkálatok megkezdését. Zsigovics Ferenc elmondotta, hogy már most készülnek az al- katrészhiány-okozta kiesések megelőzésére. Közismert, hogy minden évben sok a gépállás alkatrészhiány miatt. Egyes darabokhoz egyáltalában nem lehet hozzájutni, vagy csak roppant nehéz körülmények között. Néha napokig üzemképtelen egy-egy erőgép viszonylag jelentéktelen alkatrész hiánya miatt. Ezért most huszonkét féle olyan alkatrészből képeznek tartalékot, amire tavasszal, nyáron gyakran van szükség. Ezek közt van hengerfej, önindító, dinamó, csapágy, hidraulikus vezérlőtömb. Az alkatrészellátás országos feladat, az ilyen helyi megoldások ugyan nagy jelentőségűek, de csak részeredménynek számítanak. Ezért továbbra is szükséges, hogy központilag javítsák az ellátást. A gépjavítással egyidőben 480 új traktorost képeznek ki a megye gépállomásain. Ezzel jelentősen növekszik majd a gépállomások szakembereinek száma, amire nagy szükség lesz az idén is, hiszen például a két műszak el sem képzelhető a szak ember-létszám növelése nélkül. Felmérték a tavaszi munkálatok kai kapcsolatos feladatokat. A felmérések szerint a gépállomások a tavaszi munkálatok idején mindössze 40 munkanappal számolhatnak. Ez idő alatt pedig csak úgy tud jak kellően ellátni feladatukat, ha az erőgépeknek legalább a 80 százalékát két műszakban üzemeltetik. mint négy vagon szenet szállítottak az üzembe közvetlenül a bányából. A januári tervet az időjárás okozta nehézségek miatt nem tudta teljes egészében teljesíteni a gyár, január közepétől a hónap végéig mintegy másfél százalékos lemaradás keletkezett. Azóta sikerült pótolni a lemaradást, ma már az esedékes tervét 100,8 százalékra teljesítette a gyár. Közben megoldódtak a tüzelőanyagnehézségek is, mint Eger József elvtárs, a gyár igazgatója közölte, tizennégy napra elegendő szénkészlete van a gyárnak. Anyagellátási zavarok a Dombóvári Fémtömegcikk- gyártó Vállalatnál A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatot igen nehéz helyzetbe hozta a téli időjárás, illetve az emiatt bevezetett szállítási korlátozás. Az anyagszállítmányokat teljesen leállították, csak egy-két alkalommal sikerült Budapestről beszerezni és teherautóval az üzembe szállítani lemezanyagot. A nehézségek csökkentésére megváltoztatták a januári és februári termelési programot, azokat a termékeket vették — a negyedéves terven belül — előbbre, amelyek viszonylag munkaigényesebbek, az anvagieénye- sebb termékek gyártását leállították. hogy foglalkoztatni tudják a dolgozókat. A másik problémát az okozta, hogy megteltek készáruval az üzem raktárai. A fuvarozási korlátozások a vállalat termékeire is vonatkoztak. Eddig csak néhány teherautó-rakomány készárut sikerült elszállítani. Mint Győri Károlv elvtárs, a vállalat anvagbeszerzője elmondta. a nehézségek még ma sem szűntek meg. nem kannak anyagot, és egyelőre késztermékeiket sem tudják elszállítani. Tegnap például anyaghiány miatt nem tudtak horganyozni. Sürgős segítségre volna tehát szüksége a vállalatnak, hogy tervét — amelynél eddig komolyabb lemaradás nincs — telieshem tudio Ők is a munka hősei Három hónap óta tartó kemény tél teszi próbára az ember erejét. A fagy, a hó ellen küzdő emberek helytállása megérdemel minden dicséretet és tiszteletet. A munka hősének nevezzük a bányászt, aki szabad idejét, pihenőnapjait áldozza fel, hogy szénhez jusson az ország. Hősi küzdelmet vívnak az elemekkel, a közlekedés és a Rosta dolgozói, hogy mozgásban tartsák az ország vérkeringését. Mozdonyvezetők, kalauzok, sofőrök, szerelők, kézbesítők, rakodómunkások, kocsikísérők ezrei birkóznak nap mint nap a kegyetlen időjárással. Hókotrók és útegyengetők dacolnak az eléjük tornyosuló akadályokkal, éjt nappallá téve, sokszor napokig meleg étel nélkül, távol a családjuktól. És sorolhatjuk még a tél hőseit, a mentősöket, körorvosokat, villanyszerelőket, útőröket, vadőröket... Joggal dicsérjük a munka hőseit magunk között, újságban, rádióban. televízióban és gyűléseken. Csak róluk szóltunk eddig, kevesebbet, róluk, akik fagyot lehelő hajnalokon elindulnak a majorokba, vagy dermesztő szélben vontatókra, szekerekre ülnek. Róluk beszéltünk eddig még halkabban : az állattenyésztőkről: fejő serié shi zl alókról, tők. Sokszor kezdetleges körül* mények között, kevés tapasztalattal teleltették át a tél legmostohább hónapjaiban termelő- szövetkezetük értékes állatállományát. Tudjuk, nem minden tsz-ben ad örömre okot az idei zárszámadás. Sajnos, akad még olyan termelőszövetkezetünk, ahol elégedetlenek az emberek. De nincs olyan termelőszövetkezet a megyében, ahol emberi gondatlanságból nagyobb kárt okozott volna a hosszan tartó, kegyetlen időjárás, ahol egyetlen napig is éhesen, vagy szomjasan maradtak volna az állatok. A közös vagyonnak egyre inkább gazdájává váló szövetkezeti tagok szép új jellemvonása ez a derekas helytállás. Sokezer állat- tenyésztő adta le szavazatát hősies munkájával a szövetkezeti rendszer, az új szocialista élet mellett ezen a télen. Minden nap szavaztak a szövetkezeti állat- tenyésztők, takarmányosok, ami. kor hajnalban elindultak a majorokba, vagy járművekre ülték a csontig hatoló szélben. Reméljük, most már hamarosan döntő rohamra indul a tavasz. Könnyebb lesz az élet, s könnyebb lesz a munka is. Sokat beszélünk majd erről a télről, és gulyásokról, elletőkről, gondozókról, pásztorokról, takarmányosokról, éjjeliőrök-1 dicsérjük azokat, akik hősiesen ről akik ugyancsak nagyon ne- végezték munkájukat. A munka héz körülmények között állnak hősei közül ne felejtsük ki soha helyt mezőgazdasági nagyüze- j azokat, akik mezőgazdasági nagy- mekben I üzemeink állatállományát áttelefKülönös tiszteletet érdemelnek tették, a termelőszövetkezeti állattenyész- Gy, J. ÖTVEN SZÁZALÉK Éppen a tizenkettediknek léptem be a szekszárdi állomás előtt álló vonat egyik fülkéjébe. Természetesen a pontos számot csak később konstatáltam, amikor már az események elgondolkoztató módon alakultak. Általában ahhoz volt az ember szokva azelőtti hogy a vonaton az utasok legtöbbször semmiségekről beszélnek, hadd teljék az idő, vagy kártyáznak. No jó, van most is ilyen, de egyre többen vannak WiTJ,.V.W.W^WWWAn/W,ilftP//ZÍÍ/IHIflH«irHI/VlVlMlUWMVW/fAWMÍÍMWMW tdbeitímt <L\án.táúi ívek — Kedves titkár úr — szólt Sebestyén Jenő doktor, képviselő jelölt szekszárdi tartózkodóhelyén írnokához — legyen szives ezeket az ajánlási íveket jól tegye el, majd ha este hazajövök magamhoz veszem. Reggel ugyanis tízre, a határidőre be kell adnunk. — Legjobb lesz, ha átviszi a Molnár Nyomdába, hogy zárják el a páncélszekrénybe — tette még hozzá. — Megvan, mégis csak sikerült — dörzsölgette ösz- sze elégedetten a kezét — hiába lármáztak Örffyék. Majd leesik az álluk holnap délelőtt, hogy megszereztem az ajánlásokat. — Különösen ezek a bátaszé- kiek — mélázott el szinte már csak magában morfondírozva — ezek nagyszerű fickók. Igaz, engem sem sokkal jobban szeretnek, mint Örffyt, de az a fontos, hogy az ajánlást, meg a voksot majd nekem adják. — Az a König István olyan kommunistaféle szocdem, mégis azt mondta: ha már a saját jelöltünket nem léptethetjük fel, inkább az ellenzék, mint a kormánypárt jelöltjére szavazunk. Megbuktatjuk örffyt, ha addig élünk is, és ha rajtunk, bátaszéki építő munkásokon múlik. — No, isten vele titkár úr — szólt felállva — esté még benézek. Igaz is — fordult vissza még az ajtóból — az ajánlási ívekre úgy vigyázzon, mint a szeme fényére. A titkár meghajolt üdvözlésül. A képviselőjelölt úr pedig távoRégi választási történet zott, de ha nincs úgy elragadtatva önmagétól talán elkaphatta volna a titkár diadalmas mosolyát, mely felvillant az arcán, míg meghajlásával el nem rejtette. Este azonban kétségbeesett arccal fogadta főnökét: — Képzelje képviselő úr — előlegezte neki hízelgőén a titulust — nem tudom, hogy történhetett, eltűntek az ajánlási ívek. Éppen el akartam vinni a nyomdába, de gondoltam előbb megebédelek. Mire visszajöttem csak a hűlt helyét találtam. A jelölt úr csak kékült, zöldült, hápogott, s egy karszékbe hanyatlott. Jó időbe telt mire annyira magához tért, hogy amúgy magyarosan kikáromkodhatta magát. — Szólt a rendőrségnek? — mondta mikor valamelyest magához tért. — Igenis, azonnal — válaszolt a titkár — csak nehezen hiszem, hogy valami foganatja lenne — tette hozzá óvatosan — mert nagyon azt firtatták: kire gyanakszunk? Meg azt rebesgették, mit tegyenek egy ilyen megfoghatatlan dologban. — Majd én teszek! — ugrott fel tettre készen ültéből a jelölt. Azonnal kocsit, megyünk a körzetbe, még az éjjel meg kell lenni újra az ajánlásoknak. így érkeztek éjfél után Báta- székre. Végigjárták a hangadókat, s mindenütt otthagyták a megfelelő íveket. És megindult az ellenzék korteshada, még azon éjszaka az ajánlások megszerzéséért. Nem volt könnyű dolguk, hiszen az utcákon kettőzött csendőrjárőrök cirkáltak. Szidták is őket mikor látták, hogy a kormánypártiakat minden teketória nélkül engedik tovább, őket meg nem. Lekerültek ezért a kertek aljára, s mint a tolvajok bújkálva, szidva a kormánypártiakat, meg magát a tolvajt is gyűjtögették az aláírásokat. Mondogatták is közben: a fene a derekukat ezeknek a csendőröknek is, bennünket bezzeg szemmel tartanak, de a tolvajt azt még csak nem is firtatják. Ott kereskedhetnének, nem itt. Ennek tudható be talán, hogy némelyik aláírásgyűjtő, hogy gyorsabban végezzen, maga is aláírogatott több nevet is. Egyszóval reggel nyolcra meglett a lista. Be is adták rendjén. Nem is lett volna semmi baj, csak az egyik aláírásgyűjtő buz- góságában, vagy mérgében elfeledkezett magáról, s olyan nevet írt az ívre, akit a nyomorúság rég Törökországba űzött. A karhatalom pedig, amely a tolvajt mégcsak nem is kereste, ebben az esetben teljes kapaci- lással a nyomozásra adta magát, így derítették ki a turpisságot. Addig húzták-vonták az ügyet, az embereket míg a választás is í'égen lezajlott, természetesen Örffyék teljes győzelmével. Sz. E. már a könyvolvasó, vagy éppen a közügyekről tárgyaló utasok. Sőt nem egyszer tapasztaltam, hogy valóságos kis tapasztalatcserék folynak le, ha a különböző falvak termelőszövetkezeteinek tagjai verődnek össze. Most azonban mást figyeltem meg. A fülke egyik sarkában két fiatalember elmerülten ■ beszélget egymással. Nem suttognak. Hallja mindenki, hogy valami szakmai vizsgákról folyik a diskurzus. Szó esik a felkészülésről, s közben adják egymásnak a jó tanácsokat. A másik sarokban két nő tárgyal, s nem divatról, ruhákról, hanem szintén tanulásról. T éppen nagy örömükre egyikőjük egy segédanyagot tud ígérni a másiknak, hogy a felkészülést segíthesse. Látszik rajtuk, az egyik azért örül, mert segíthet, a másik mert segítséget kap. A másik oldalon két férfi hajol egymáshoz. Nem éppen fiatalok, amit az ezüstös hajszálak mutatnak. Beszélgetésükből ennyi hallatszik: — Hallom, végeztél a félévivel — mondja az egyik. — Még egy, a politikai gazdaságtan vissza van — válaszolja a másik. — Ez nehezebb, tudod, azért hagytam utoljára, hogy alaposabban felkészülhessek. S te, túl vagy már rajta? — teszi hozzá. — Szerencsére — válaszolja a kérdezett —, s méghozzá négyes lettem. Ennek láthatóan mindketten örülnek. Úgy látszik, gondolkodom el, ha véletlenül is, egy tanulókocsiba szálltam, mert a többiek mintha tisztelnék a témát, nem beszélgetnek. De nem is bóbiskolnak, nem nézegetnek ki az ablakon. hanem némán figyelik a beszélgetőket. S ha az illem nem korlátozná, talán ők is beleszólnának a beszélgetésbe, ilyen formán: „Ohó. nemcsak ti tanultok, hanem, én is”, vagy úgu: ..jó nektek”. Ekkor végeztem el gondolatban a számítást: tizenkettőből — ?z már biztos — hatan tanulnak. E- pedig ötven százalék. Lehet, nem mindenütt ilyen még az < ám. de ki merné állítani, hogy nem errefelé haladunk, sőt még tovább is, a 100 százalék felé. (i-e)
