Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-21 / 43. szám

1983. február 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A zord tél után — az üzemekben A nemrég véget ért zord téli időjárás komoly nehézségeket oko­zott az üzemek munkájában. A jűtőanyaghiány miatt szállítási korlátozásokat volt kénytelen életbe léptetni a MÁV, ez akadályoz­ta az üzemek nyersanyagellátását és a késztermékek elszállítását. Mint értesültünk róla, a korlátozások megszüntetése már meg­kezdődött, a szállítási tervben szereplő árukat már napok óta rendszeresen felveszi fuvarozásra a vasút. Kivételt az olyan anya­gok képeznek, amelyek útközben lefagyhatnak, és a különböző épí­tőanyagok, amelyekre e napokban még úgysincs szükség. De a na­pokban már érkezett cement és épületfa is a szekszárdi állomásra. Várható a személyszállítási korlátozások megszüntetése is. A közlekedésben tehát fokozatosan helyreáll a korlátozások bevezetése előtti helyzet. Most az üzemekben aziránt érdeklőd­tünk, hogyan hidalták át az elmúlt hetek nehézségeit, illetve ho­gyan pótolják a zord tél okozta esetleges lemaradásokat. BONYHÁDI ZOMÁNCGYÁR Napi három-négy vagon kiszállítás Mint Nagy Ferenc elvtárstól, a Zománcipari Művek Bonyhádi Gyáregysége igazgatójától érte­sültünk, a gyár termelésében nem okozott fennakadást a rossz idő. Alapanyagot — lemezt — kapott rendszeresen a gyár, ugyancsak folyamatosan látták el az üzemet tüzelőanyaggal. Egyedül a zo- máncanyag-ellátásban voltak za­varok, mivel erre a célra nem kaptak vasúti kocsit. A nehézsé­get úgy hidalták át, hogy teher­autókat küldtek Kecskemétre (ott van a vállalat központi zománc­olvasztója) zománcanyagért. Nagyobb nehézségek keletkez­tek a készáru-raktározásnál. A kész zománcedények elszállításá­ra ugyanis a vasúti szállítási kor­látozások miatt hetekig nem ke­rülhetett sor. így csak néha, egy­egy teherautó rakomány árut tud­tak a szomszéd megyékbe elkül­deni, ezenkívül az export-külde­ményeket tudták útnak indítani Több, mint harminc vagonnyi zo­máncedény halmozódott fel a gyár készáru-raktáraiban. Ez volt az oka a belkereskedelmi ki­szállítási terv nem teljesítésének, már befejezett termelési tervét januárban 101,4 százalékra telje­sítette a gyár. Néhány nappal ezelőtt megkez­dődött a felhalmozódott készletek leapasztása. Tizennégy napra elegendő széntartalék a Tolnai Pamutszövögyárban A Pamutszövőipari Vállalat Tolnai Gyárában némi fennaka­dást okoztak a szállítási korláto­zások az elmúlt hetekben. A szén­hiány miatt majdnem le kellett állni a gyárnak, ekkor teherautó­kat küldtek Pécsre szénért. Több, A gépállomások eddig 650 erő- és 7000 munkagépet javítottak ki Tartalékalkatrészeket készítenek — Traktorosképzés a két műszakhoz Tolna megye gépállomásain a téli időszakban sem tétlenkednek: készülnek a mezei munkálatokra. Most teremtik meg az egész évi jó munka feltételeit. Zsigovics Ferenc, a gépállomások megyei igazgatóságának főmérnöke a kö­vetkező tájékoztatást adta a gép­állomások jelenlegi tevékenysé­géről: — Mindenütt javában folyik a gépjavítás. A 320 szerelő mellett körülbelül 270 traktorvezetőt is beosztottunk a gépek javításá­hoz, és így nagy lendülettel folyik e munka. December közepe óta elvé­geztük a főjavítást az erő­gépek kétharmad részén, mintegy 650 traktoron. Jelen­leg körülbelül 7000 munka­gép is készen várja a munká­latok megkezdését. Zsigovics Ferenc elmondotta, hogy már most készülnek az al- katrészhiány-okozta kiesések meg­előzésére. Közismert, hogy min­den évben sok a gépállás alkat­részhiány miatt. Egyes darabok­hoz egyáltalában nem lehet hoz­zájutni, vagy csak roppant nehéz körülmények között. Néha napo­kig üzemképtelen egy-egy erő­gép viszonylag jelentéktelen al­katrész hiánya miatt. Ezért most huszonkét féle olyan alkatrészből képeznek tartalékot, amire tavasszal, nyáron gyakran van szükség. Ezek közt van hengerfej, önindí­tó, dinamó, csapágy, hidraulikus vezérlőtömb. Az alkatrészellátás országos feladat, az ilyen helyi megoldá­sok ugyan nagy jelentőségűek, de csak részeredménynek számíta­nak. Ezért továbbra is szükséges, hogy központilag javítsák az el­látást. A gépjavítással egyidőben 480 új traktorost képeznek ki a megye gépállomásain. Ezzel jelentősen növekszik majd a gépállomások szakembereinek száma, amire nagy szükség lesz az idén is, hiszen például a két műszak el sem képzelhető a szak ember-létszám növelése nélkül. Felmérték a tavaszi munkálatok kai kapcsolatos feladatokat. A fel­mérések szerint a gépállomások a tavaszi munkálatok idején mind­össze 40 munkanappal számolhat­nak. Ez idő alatt pedig csak úgy tud jak kellően ellátni feladatukat, ha az erőgépeknek legalább a 80 száza­lékát két műszakban üzemeltetik. mint négy vagon szenet szállítot­tak az üzembe közvetlenül a bá­nyából. A januári tervet az időjárás okozta nehézségek miatt nem tud­ta teljes egészében teljesíteni a gyár, január közepétől a hónap végéig mintegy másfél százalékos lemaradás keletkezett. Azóta si­került pótolni a lemaradást, ma már az esedékes tervét 100,8 szá­zalékra teljesítette a gyár. Köz­ben megoldódtak a tüzelőanyag­nehézségek is, mint Eger József elvtárs, a gyár igazgatója közöl­te, tizennégy napra elegendő szén­készlete van a gyárnak. Anyagellátási zavarok a Dombóvári Fémtömegcikk- gyártó Vállalatnál A Dombóvári Fémtömegcikk­gyártó Vállalatot igen nehéz hely­zetbe hozta a téli időjárás, illet­ve az emiatt bevezetett szállítási korlátozás. Az anyagszállítmányo­kat teljesen leállították, csak egy-két alkalommal sikerült Bu­dapestről beszerezni és teherautó­val az üzembe szállítani lemez­anyagot. A nehézségek csökken­tésére megváltoztatták a januári és februári termelési programot, azokat a termékeket vették — a negyedéves terven belül — előbb­re, amelyek viszonylag munka­igényesebbek, az anvagieénye- sebb termékek gyártását leállítot­ták. hogy foglalkoztatni tudják a dolgozókat. A másik problémát az okozta, hogy megteltek készáruval az üzem raktárai. A fuvarozási korlátozá­sok a vállalat termékeire is vo­natkoztak. Eddig csak néhány teherautó-rakomány készárut si­került elszállítani. Mint Győri Károlv elvtárs, a vállalat anvagbeszerzője elmond­ta. a nehézségek még ma sem szűntek meg. nem kannak anya­got, és egyelőre késztermékeiket sem tudják elszállítani. Tegnap például anyaghiány miatt nem tudtak horganyozni. Sürgős se­gítségre volna tehát szüksége a vállalatnak, hogy tervét — amely­nél eddig komolyabb lemaradás nincs — telieshem tudio Ők is a munka hősei Három hónap óta tartó ke­mény tél teszi próbára az ember erejét. A fagy, a hó ellen küzdő emberek helytállása megérdemel minden dicséretet és tiszteletet. A munka hősének nevezzük a bányászt, aki szabad idejét, pi­henőnapjait áldozza fel, hogy szénhez jusson az ország. Hősi küzdelmet vívnak az elemekkel, a közlekedés és a Rosta dolgozói, hogy mozgásban tartsák az ország vérkeringését. Mozdonyvezetők, kalauzok, sofőrök, szerelők, kéz­besítők, rakodómunkások, kocsi­kísérők ezrei birkóznak nap mint nap a kegyetlen időjárással. Hó­kotrók és útegyengetők dacolnak az eléjük tornyosuló akadályok­kal, éjt nappallá téve, sokszor napokig meleg étel nélkül, távol a családjuktól. És sorolhatjuk még a tél hőseit, a mentősöket, körorvosokat, villanyszerelőket, útőröket, vadőröket... Joggal dicsérjük a munka hő­seit magunk között, újságban, rá­dióban. televízióban és gyűlése­ken. Csak róluk szóltunk eddig, kevesebbet, róluk, akik fagyot lehelő hajnalokon elindulnak a majorokba, vagy dermesztő szél­ben vontatókra, szekerekre ülnek. Róluk beszéltünk eddig még hal­kabban : az állattenyésztőkről: fejő serié shi zl alókról, tők. Sokszor kezdetleges körül* mények között, kevés tapaszta­lattal teleltették át a tél leg­mostohább hónapjaiban termelő- szövetkezetük értékes állatállo­mányát. Tudjuk, nem minden tsz-ben ad örömre okot az idei zárszám­adás. Sajnos, akad még olyan termelőszövetkezetünk, ahol elé­gedetlenek az emberek. De nincs olyan termelőszövetkezet a me­gyében, ahol emberi gondatlan­ságból nagyobb kárt okozott vol­na a hosszan tartó, kegyetlen idő­járás, ahol egyetlen napig is éhesen, vagy szomjasan maradtak volna az állatok. A közös vagyonnak egyre in­kább gazdájává váló szövetkezeti tagok szép új jellemvonása ez a derekas helytállás. Sokezer állat- tenyésztő adta le szavazatát hő­sies munkájával a szövetkezeti rendszer, az új szocialista élet mellett ezen a télen. Minden nap szavaztak a szövetkezeti állat- tenyésztők, takarmányosok, ami. kor hajnalban elindultak a ma­jorokba, vagy járművekre ülték a csontig hatoló szélben. Reméljük, most már hamaro­san döntő rohamra indul a ta­vasz. Könnyebb lesz az élet, s könnyebb lesz a munka is. Sokat beszélünk majd erről a télről, és gulyásokról, elletőkről, gondozókról, pásztorok­ról, takarmányosokról, éjjeliőrök-1 dicsérjük azokat, akik hősiesen ről akik ugyancsak nagyon ne- végezték munkájukat. A munka héz körülmények között állnak hősei közül ne felejtsük ki soha helyt mezőgazdasági nagyüze- j azokat, akik mezőgazdasági nagy- mekben I üzemeink állatállományát áttelef­Különös tiszteletet érdemelnek tették, a termelőszövetkezeti állattenyész- Gy, J. ÖTVEN SZÁZALÉK Éppen a tizenkettediknek lép­tem be a szekszárdi állomás előtt álló vonat egyik fülkéjébe. Természetesen a pontos számot csak később konstatáltam, ami­kor már az események elgondol­koztató módon alakultak. Általában ahhoz volt az ember szokva azelőtti hogy a vonaton az utasok legtöbbször semmiségek­ről beszélnek, hadd teljék az idő, vagy kártyáznak. No jó, van most is ilyen, de egyre többen vannak WiTJ,.V.W.W^WWWAn/W,ilftP//ZÍÍ/IHIflH«irHI/VlVlMlUWMVW/fAWMÍÍMWMW tdbeitímt <L\án.táúi ívek — Kedves titkár úr — szólt Sebestyén Jenő doktor, képviselő jelölt szekszárdi tartózkodóhe­lyén írnokához — legyen szives ezeket az ajánlási íveket jól te­gye el, majd ha este hazajövök magamhoz veszem. Reggel ugyan­is tízre, a határidőre be kell ad­nunk. — Legjobb lesz, ha átviszi a Molnár Nyomdába, hogy zárják el a páncélszekrénybe — tette még hozzá. — Megvan, mégis csak sikerült — dörzsölgette ösz- sze elégedetten a kezét — hiába lármáztak Örffyék. Majd leesik az álluk holnap délelőtt, hogy megszereztem az ajánlásokat. — Különösen ezek a bátaszé- kiek — mélázott el szinte már csak magában morfondírozva — ezek nagyszerű fickók. Igaz, en­gem sem sokkal jobban szeret­nek, mint Örffyt, de az a fontos, hogy az ajánlást, meg a voksot majd nekem adják. — Az a König István olyan kommunistaféle szocdem, mégis azt mondta: ha már a saját je­löltünket nem léptethetjük fel, inkább az ellenzék, mint a kor­mánypárt jelöltjére szavazunk. Megbuktatjuk örffyt, ha addig élünk is, és ha rajtunk, bátaszéki építő munkásokon múlik. — No, isten vele titkár úr — szólt felállva — esté még bené­zek. Igaz is — fordult vissza még az ajtóból — az ajánlási ívekre úgy vigyázzon, mint a szeme fényére. A titkár meghajolt üdvözlésül. A képviselőjelölt úr pedig távo­Régi választási történet zott, de ha nincs úgy elragadtat­va önmagétól talán elkaphatta volna a titkár diadalmas moso­lyát, mely felvillant az arcán, míg meghajlásával el nem rej­tette. Este azonban kétségbeesett arc­cal fogadta főnökét: — Képzelje képviselő úr — előlegezte neki hízelgőén a titulust — nem tu­dom, hogy történhetett, eltűntek az ajánlási ívek. Éppen el akar­tam vinni a nyomdába, de gon­doltam előbb megebédelek. Mire visszajöttem csak a hűlt helyét találtam. A jelölt úr csak kékült, zöldült, hápogott, s egy karszékbe hanyat­lott. Jó időbe telt mire annyira magához tért, hogy amúgy ma­gyarosan kikáromkodhatta magát. — Szólt a rendőrségnek? — mondta mikor valamelyest ma­gához tért. — Igenis, azonnal — válaszolt a titkár — csak nehezen hiszem, hogy valami foganatja lenne — tette hozzá óvatosan — mert na­gyon azt firtatták: kire gyanak­szunk? Meg azt rebesgették, mit tegyenek egy ilyen megfoghatat­lan dologban. — Majd én teszek! — ugrott fel tettre készen ültéből a jelölt. Azonnal kocsit, megyünk a kör­zetbe, még az éjjel meg kell lenni újra az ajánlásoknak. így érkeztek éjfél után Báta- székre. Végigjárták a hangadó­kat, s mindenütt otthagyták a megfelelő íveket. És megindult az ellenzék korteshada, még azon éjszaka az ajánlások meg­szerzéséért. Nem volt könnyű dolguk, hi­szen az utcákon kettőzött csend­őrjárőrök cirkáltak. Szidták is őket mikor látták, hogy a kor­mánypártiakat minden teketória nélkül engedik tovább, őket meg nem. Lekerültek ezért a kertek al­jára, s mint a tolvajok bújkálva, szidva a kormánypártiakat, meg magát a tolvajt is gyűjtögették az aláírásokat. Mondogatták is közben: a fene a derekukat ezek­nek a csendőröknek is, bennünket bezzeg szemmel tartanak, de a tolvajt azt még csak nem is fir­tatják. Ott kereskedhetnének, nem itt. Ennek tudható be talán, hogy némelyik aláírásgyűjtő, hogy gyorsabban végezzen, maga is aláírogatott több nevet is. Egy­szóval reggel nyolcra meglett a lista. Be is adták rendjén. Nem is lett volna semmi baj, csak az egyik aláírásgyűjtő buz- góságában, vagy mérgében elfe­ledkezett magáról, s olyan nevet írt az ívre, akit a nyomorúság rég Törökországba űzött. A karhatalom pedig, amely a tolvajt mégcsak nem is kereste, ebben az esetben teljes kapaci- lással a nyomozásra adta magát, így derítették ki a turpisságot. Addig húzták-vonták az ügyet, az embereket míg a választás is í'égen lezajlott, természetesen Örffyék teljes győzelmével. Sz. E. már a könyvolvasó, vagy éppen a közügyekről tárgyaló utasok. Sőt nem egyszer tapasztaltam, hogy valóságos kis tapasztalatcserék folynak le, ha a különböző fal­vak termelőszövetkezeteinek tag­jai verődnek össze. Most azonban mást figyeltem meg. A fülke egyik sarkában két fiatalember elmerülten ■ beszélget egymással. Nem suttognak. Hall­ja mindenki, hogy valami szak­mai vizsgákról folyik a diskurzus. Szó esik a felkészülésről, s köz­ben adják egymásnak a jó taná­csokat. A másik sarokban két nő tár­gyal, s nem divatról, ruhákról, hanem szintén tanulásról. T éppen nagy örömükre egyikőjük egy segédanyagot tud ígérni a másiknak, hogy a felkészülést se­gíthesse. Látszik rajtuk, az egyik azért örül, mert segíthet, a má­sik mert segítséget kap. A másik oldalon két férfi ha­jol egymáshoz. Nem éppen fiata­lok, amit az ezüstös hajszálak mu­tatnak. Beszélgetésükből ennyi hallatszik: — Hallom, végeztél a félévivel — mondja az egyik. — Még egy, a politikai gazda­ságtan vissza van — válaszolja a másik. — Ez nehezebb, tudod, azért hagytam utoljára, hogy ala­posabban felkészülhessek. S te, túl vagy már rajta? — teszi hoz­zá. — Szerencsére — válaszolja a kérdezett —, s méghozzá négyes lettem. Ennek láthatóan mindket­ten örülnek. Úgy látszik, gondolkodom el, ha véletlenül is, egy tanulókocsi­ba szálltam, mert a többiek mint­ha tisztelnék a témát, nem be­szélgetnek. De nem is bóbiskol­nak, nem nézegetnek ki az abla­kon. hanem némán figyelik a be­szélgetőket. S ha az illem nem korlátozná, talán ők is beleszól­nának a beszélgetésbe, ilyen for­mán: „Ohó. nemcsak ti tanultok, hanem, én is”, vagy úgu: ..jó nek­tek”. Ekkor végeztem el gondolatban a számítást: tizenkettőből — ?z már biztos — hatan tanulnak. E- pedig ötven százalék. Lehet, nem mindenütt ilyen még az < ám. de ki merné állítani, hogy nem errefelé haladunk, sőt még to­vább is, a 100 százalék felé. (i-e)

Next

/
Thumbnails
Contents