Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-20 / 42. szám
4 TÓIVÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG I5ß3. február 20, A fáradhatatlan AKTIVISTA Kevesen vannak azok a bony- I Biró János tollat fogott, betegedi járásban, akik nem isme- ágyában, és a járási népfront rik Biró János bácsit, a Hazafias | titkárának többek között a kö- Népfront járási elnökségének tagját, a mozgalom egyik leg- odaadóbb, legaktívabb katonáját. Kora tavasztól kéiső őszig hol ebben, hol abban a községben bukkan fel motorjával. Jóságos mosollyal arcán kopogtat a községi vezetők, dolgozók ajtaján, hogy mint a népfront járási vezetőségének egyik tagja, segítséget nyújtson a községi problémák megoldásában. Pár hónapja már, hogy nem látjuk szikár alakját. Pihen hűséges társa, a motorkerékpárja is, de csak azért, mert Biró János a népfront lelkes agitátora beteg. De még betegágyában is a munkáról gondolkodik. Tudja azt, hogy a népfront-mozgalom valamennyi tagja most igen aktívan dolgozik annak érdekében, hogy a választások napján a Hazafias Népfront jelöltjei döntő győzelemmel kerüljenek ki és hogy a mostani választás egyben pártunk helyes politikájának, a szocializmus további építésének igenlése is legyen. vetkezőket írta: «■Kedves Balogh Elvtárs! Nagyon szeretnék a választásoknál segíteni. Talán addig jobban leszek. Ha itt a Bőripari Ktsz-nél iesz a szavazóhelyiség, oda átvezetne a vöm, mert menni alig tudok. Ha gondolod, hogy szükség lenne ottlétemre, nagyon szívesen segítik«. Kedves Biró Elvtárs! Nagyon meghatott bennünket az a lelkesedés. amit még betegséged sem tudott tőled elvenni. Újabb erőt. lelkesedést adott azoknak, akik most helyetted is végzik a munkát. Azt kívánjuk, hogy mielőbb gyógyulj meg. Visszavárunk a népfront aktívái soraiba, és reméljük. hogy tavaszra újra be- áilhatsz a sorodba, hogy együttesen dolgozhassunk" népünk boldogabb jövőjéért. Balogh József a Hazafias Népfront bonyhádi járási titkára 4. SZOLZSEXYICiX Mbisü emberek Azt szokták mondani, hogy az ' nek egyenes következménye arc a lélek tükre. Különösen találó ez parasztemberekre vonatkozóan, akik nem szokták indulataikat véka alá rejteni. Ha az ember beletekint az arcokba egy zárszámadó közgyűlésen, könnyen megállapíthatja a sikert, vagy sikertelenséget. amellyel az elmúlt esztendőt zárták. Udvariban mindenki békésen, elégedetten hallgatja a beszámolót, amely képet ad a múlt évi jó munkáról. Sokan vannak, akiknek évi jövedelme meghaladja a 30 000 forintot, 45 forintos munkaegység melleit. Az adottságok nem igen jobbak, mint a tamási járás többi köz-égénél, amelyek között még akadnak gyenge tsz-ek is. Ha mégis keresnénk a jók színvonalára való felemelkedés okát, azt a megállapítást tehetnénk, hogy az emberek gondolkodásmódjában, s ami enVALENTYIN IVANOV tudományos—fantasztikus regénye nyomán írta CS. HORVATH TIBOR, rajzolta: SEBÖK IMRE----- ■■ 1 5 ----E lőzmények: A Rajna-parti várkastély ódon falai modern gépóriásokat, egy gigantikus sugárágyú első, még nem egészen tökéletes mintapéldányát rejtik magukban. Feltalálói a szörnyű fegyvert szovjet területen végzett rombolással készülnek kipróbálni. A krasznosztavszki Különleges Ren. deltetésű Erőmű tudósai felfigyelnek a veszélyre. XXXVIII. És Suhov egyszerre, mintha elvágták volna. nem várt többé semmit Cézár szétrakosgatott inyencfalataiból. Nincs rosszabb, mint kecsegtetni a hasat, aztán becsapni. Itt van 400 gramm kenyér, meg 200. meg a matracban is kereken 200. Elég is ez. Kétszázat most elrágicsál, holnap reggel felmar 550-et, négyszázat kivisz a munkára — jobb sem kell! Az meg a matracban, hadd lapuljon csak ott tovább. Milyen jó, hogy Suhovnak volt ideje bevarrni. A szekrénykéből, lám. a 75-ösben is eltűnt — aztán mehetne a sóhivatalba. Mások úgy vélekednek: aki csomagot kapott, az teli zsák, tépj tőle, amit tudsz! Pedig ha meggondoljuk, amilyen könnyen jötty olyan könnyen el is megy. Kiosztás előtt sokszor a csoma- gosok is boldogok, ha egy kis külön kására tehetnek szert. És ők is rimánkodnak a csikkért. Aztán meg smasszernek. briga- dérosnak, — és a csomagkiosz- t ottan ülő uraságnak hogy is ne kellene adni? Máskülönben ez a lógós legközelebb úgy eladminisztrálja .a csomagodat, hogy egy hétig sem kerül a listára. Hát a megőrzésnek, akinek az egész élelmet leadják, akihez holnap kivonulás előtt Cézár is elviszi a csomagját zsákban (tolvajok elől. motozás elöl. meg a nacsalnyik is ígv parancsolja), — .’ebnek a parazitának ha nem juttatsz jócskán, morzsánként még többet csipeget el tőled. Egész nap ott csücsül a padkán, rágcsálja a mások eledelét, aztán ellenőrizd! No és c y-o1 gálatokért, ahogyan Suhovnak is? És ^ fürdésnek. hogy leire!egye a rendes fehérneműiéi, valamicskét csal; adni kell érte? Meg a borbélynak, aki ót papirossal borotválja (vagyis papírokba töröli a borotvál, nem pedig a mer-isién térdedbe), ha sokat nem is. 3—4 cigaret- tácskát szintén adni kell. Hát a KVCS-ben, hogy a leveleit félretegyek. ne szórják el? Ha meg kedved támad egy napocskát ellógni, oldaladon heverészni a zó- ruibsn, a doktornak is vinni kell. 2Hát a szomszédnak, akinek közös szekrénykéje van veled, mint a kapitánynak Cézárral, — lehet-e nem adni? Hiszen minden fala- lodal számontartja, még a lelketlen sem állja meg, ad. Hát csak irigykedjék, akinek mindig kövérebb a más falatja, de Suhov érti az életet és nem Sfeni a fogát a máséra. | Közben ledobta a válenkit, fel- ? mászott a priccsére, kivette a ípengedarabot a kesztyűből, megnézte és elhatározta, hogy holnap 2jó kövecskét keres és megélesíti 2rajta a pengéi cipészkésnek. munkához való viszonyában történt lényeges változás. Nem is kívánkozik el senki a faluból. A fiatalságnak csábító ugyan a havi fizetés, mert nem- tudják úgy értékelni a termény- beni részesedést, de ígéretet kapták árra, bogy a jövőben munkaegységük 60 százalékát havonta. Készpénzben kapják meg. összekovácsolódolt. egységes lett a tagság. Ékes bizonyítéka ennek, hogy Tárnok Pétert," akinek a ló . Itörte a lábát, nap mint nap meglátogatják. Munkatársai, barátai míg a kórházba is elmentek hozzá, hogy könnyebbé tegyék számára a kényszerpihenőt. Az emberek bíznak a vezetőségben, de bíznak magukban is, s ez a záloga a további jó munkának. Tóth Dénes Fordította: Négy nap múlva, ha reggel- este eldolgozik rajta, pompás kis- kést csinálhat, jó kis görbe éllel. De addig, sőt holnap reggelig, a pengécskét el kell dugni. Az ágydeszkába dughatja, a keresztdeszka alá. Amíg nincs ott alatta a kapitány. vagyis nem szórja a képébe a fűrészport, Suhov fejtől megfordította nehéz matracát, amelyben nem gyaluforgács, hanem fürészpor volt, és nekiállt eldugni a kiskést. Látták ezt a felső szomszédai, a baptista Aljoska, meg az ágyközön túl, a szomszéd priccsen a két észt fivér. Tőlük azonban nem tartott Suhov. Felyukov jött be a barakkba, szipogva. Meggörnyedt. Száján szétmázolódott vér. Úgy látszik, megint, megverték a csajkákért. Senkire sem néz. nem rejtegeti könnyeit, úgy megy el az egész brigád rtieliett, felmászik és pokrócba bújik. Tulajdonképpen sajnálatra mél-, tó. Nem éri meg a büntetése végét. Nincs tartása az életben. Megjött a másodkapitány is vidáman. kis ibrikében saját főzelű teát hozott. A barakkban két teás hordó ál), de micsoda tea az? Csak melegvíz, épphogy megszínezve, ócska lötty. szaga meg a hordótól a gőzölt, befülledi fa szaga. Egyszerű igavonóknak való tea az. De Bujnovszkij nyilván egy marék igazi teát kapott Cézártól, bedobta az ibrikébe és futott a vízforraló helyiségbe. Elégedetten helyezkedik el odalent a szekrényke mellett: — Majdnem megégettem az Ujjamat a forró vízzel! — dicsekszik. Cézár odalent a papírlapokat rakosgatja, egyiket ráteszi a másikra. Suhov meg betakarta a matracot, hogy ne lássák és fel ne túrják. De megint csak nem tudnak meglenni Suhov nélkül — Cérar felemel kerti!; a két prices közül, egyből Suhovra pillant és kacsint. — Gvenyiszics! Azt... a tíznaposat add ide! Vagyis az összecsukható kis bicskát, Ilyen is van Suhovnak, ezt is az ágydeszkában tartja. Ha az ujját behajlítja, még annál is kisebb a bicska, de úgy vág, az a cseppség, elvágja az öt ujjnyi vastag szalonnát is. Suhov maga csinálta ezt a bicskát, maga munkálta meg és élesítette. Odamászott, kihúzta a bicskát,’ odaadta. Cézár bólintott és megint eltűnt. Lám, ez a kés is — kereset. Hiszen az őrzéséért karcer jár. Csak akiben nincs semmi emberi érzés, az tehetne így: add ide a bicskádat, mi kolbászt vágunk vele. néked meg egy nagy túróst. Peters Magda, Hetényi Pál, Dosek Lajos, Murányi Bea. Cézár most megint adósa lett Suhovnak. Amikor így elintézte a kenyeret meg, a késeket, az volt Suhov következő tennivalója, hogy előhúzza a zacskót. Most ő vett ki belőle egy csipetnyit, ugyanakkorát, amekkorát kapott és az ágyközön odanyújtotta az észtnek: köszönöm. Az észt széthúzta a száját, mintha mosolygott volna, ágyszomszédjának, a fivérének mormogott valamit, és a csipetnyi dohányt külön-külön megsodorták — kipróbálják, szóval milyen a Suhov dohánya. No, nem rosszabb a tieteknél, kóstoljátok csak egészséggel! Suhov maga is megkóstolta volna, de valami belső óra azt mutatta neki. hogy nem sok idő van már hátra a számlálásig. Éppen az az idő van most. amikor a smasszerek mászkálnak a barakkokban. Ha most dohányozni akarna, ki kellene mennie a folyosóra. de Suhovnak valahogyan melegebb itt az ágyon. Pedig a barakkban vacogsz is, de egyelőre elviselhetönek tűnik. Suhov mindezt megcselekedte és kezdte apránként ' tördelni a kenyeret a 200 grammos darabból, de akaratlanul is hallotta, hogyan beszélget, otí alatta, a kapitány meg Cézár. — Egyék kapitány, egyék, ne kéresse magát! Vegyen itt ebből a füstölt halból. Kolbászt is vegyen. — Köszönöm vészek. — Kenjen vajat a cipóra. Valódi moszkvai cipó! — (5. ó, nem is hinné az ember hogy van még hely, ahol cipót sütnek. Tudja, erről a váratlan bőségről eszembe jut egy eset. Egyszer elugrottam Arhangelszk- bé... A fél barakkban 200 torok csapolt zsivajt, Suhov mégis kivette, hogy megkongatták, a síndarabot. De senki sem ügyelt oda. Suhov azt is észrevette: bejön a barakkba Kurno'Szenykij őr, egészen apró legényke, pirospozsgás arcú. Papírost tartott a kezében, ebből meg a magatartásából látható volt, hogy nem dohányzókra jött vadászni és nem is számlálásra kizavarni, hanem valakit keresett. Kurnoszenykij megnézte a papírt és megkérdezte: — Hoi a száznégyes? — Itt, — válaszolták. Az észtek eldugták a cigarettát és szétlegyezték a füstöt. — Hát a brigadéros hol van? — No? — Tyurin csak a pri.es- cséről szólt oda. ép pen hogy a Iáhát tette a padlóra. (Folytatjuk) (X)RA A RAJNAI VÁR KASTÉLYA AN VAGYUNK,
