Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-19 / 41. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1983. február 19. >W«WWWVW\i>VS/VSA/\ * c4 mi jelölt jeink Benke Valéria, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, | a Társadalmi Szemle főszerkesz- | tője, megyénk szülötte. Az egyszerű gyönki órásmester gyermeke, munkáját, életét a dolgozó nép szolgálatába állította. Már a felszabadulás előtt, az elnyomatás sötét éveiben felismerte, hogy a népet felemelni, csak a néphatalom megteremtésével lehet. Ennek a célnak szenteli azóta is életét. Ezért küzdött az ellenforradalom előtt, és napjainkban is. Ezért is jelölték képviselőnek. A tudomány harcosának kijáró tisztelettel jelöltők dolgozóink Bognár Józsefet, a mozdonyvezető fiából lett egyetemi tanárt, képviselőnek. Bognár József, kora ifjúságától küzd népünk érdekeiért. 1944- ben részt vett az ellenállási mozgalomban, és azóta is a dolgozó nép felemelkedéséért tevékenykedik. Ezzel rászolgált a Tolna megyeiek bizalmára. Tolna megyében jól ismerik Vass Istvánnét, a nők egyenjogúságának, a békemozgalomnak egyik fáradhatatlan harcisát, az országgyűlés alelnökét. Vass Istvánné azok közé tartozik, akik már gyermek-mpp- kás korúban megizlelték a tőkés kizsákmányolást, és egy életre azt nem felejtették el De megismerte, mit jelent a háború, és annak minden szenvedése. Ezért harcol minden erejével a békéért, ezért emelte fel szavát a parlamentben is, az ország és a dolgozó nép érdekében. Mint fáradhatatlan munkásasszonyt, tisztelik a me. gyében, ezért is jelölték képviselőnek. Az egység jegyében Széljegyzet a cikói zárszámadási közgyűlésről Sokat hallottam az előző zár- számadási közgyűlésről, amely elvtelen veszekedéssé fajult. A cikói tsz-t az utolsók között emlegették, az elrettentő példák közé tartozott, s a pesszimisták csak a távoli jövőre jósolták javulását. És ime, megtörtént a fordulat. A zárszámadó közgyűlés, melyen az elmúlt napok egyikén részt vettem, fegyelmezett, higgadt mederben folyt le. Az elnöki és főkönyvelői beszámolók olyan számokat említettek, amelyek megörvendeztették a tagok és vendégek szívét egyaránt. Az 1961-es évi holdankénti egy mázsa kukorica helyett 1962-ben 36 mázsa termett. A hatvanegyes év 600 000 forint adóssággal zár rult, a hatvankettes év során a szövetkezeti vagyon egymillió forinttal nőtt, és a szövetkezet megszabadult az állami támogatás segítségével adósságaitól. Tavaly hasonló időszakban az állatállományt éhség fenyegette, a szövetkezet kölcsön-takarmányért kö- nyörgött, ma bőségesen el vannak látva az állatok takarmánnyal. Az érdem elsősorban is a cikói Uj Élet Termelőszövetkezet tagságáé. Tavaly tavasszal a helyzet aggasztó volt, de az emberek nem estek kétségbe. A munkaegységelőleg mindössze 5 forint 50 fillér volt, nem egy családnak kenyérproblémája volt, de azért mindenki dolgozott. Az emberek hittek! Elhitték, hogy a helyzet nem reménytelen. Hittek a szövetkezet megjavulásának lehetőségében. Hittek saját erejükben, a munkában, amelynek gyümölcsét hosszúnak tetsző hónapok érlelték. Mélyreható változások mentek végbe a vezetésen belül. Régebben a vezetés az elkövetett hibákat elhárította magától és azt mondta, minden hiba a tagságban van. A tagságban, amely nem szeret dolgozni! Tavaly szerencsére kiűzték ezt a szemléletet a vezetésből. A kényelmes, önigazoló álláspont helyett a vezetés színvonalának emelését, az önkritika szellemének meghonosítását tartották legfontosabbnak. Többet foglalkoztak az úgynevezett „apró munkával”, a szövetkezeti dolgozók apró-cseprő problémáival, s ezáltal a vezetés iránti bizalom megnövekedett. A cikói szövetkezet tagjai a tavaszi, nyári és őszi munkákat elsők között fejezték be a járás szövetkezetei közül. Cikóra felfigyeltek! Érdeklődni kezdték a változás okai iránt.' Az okok sokrétűek. A vezetésben és a tagságon belül fennálló bonyolult ellentétek megoldása volt az első és leghosszabb ideig tartó lépés a változás elősegítése érdekében. Föléledtek és működésbe jöttek a szövetkezeti demokrácia szervei. Igaz, munkájukban még ma is van hiányosság, de az ellenőrző bizottság, a fegyelmi bizottság és a vezetőség egyetlen évben sem foglalkozott olyan sokoldalúan, behatóan a szövetkezet szempontjából nagy fontossággal bíró, a tagságot izgató kényes kérdésekkel, mint a hátvánkettes évben. Vezetők és vezetettek kölcsönös őszinteséget követeltek, és a párt- szervezet mindent elkövetett annak érdekében, hogy aki hazudik, arról személyre való tekintet nélkül lerántsa a leplet. Az izgága hangot, a személyeskedést kiszorította a higgadtság és a tárgyilagosság. A zárszámadó közgyűlési beszámolóban szép gazdasági eredményről tanúskodtak a számok: de nekünk a számok mutatta eredményeknél is többet jelent a változás, amely .az emberekben ment végbe, az emberek szívében és fejében. Hogy az eredményekkel büszkélkedhető számok halmaza létrejöhessen, szívós munkát kellett folytatni az emberekért, külön-külön minden emberért. Szót kellett érteni! Magyarázni kellett. Lélektől lélekig kellett hatolni. A nagyarányú nevelőmunka oroszlánrészét a kis- létszámú pártszervezet és a széles körű párton kívüli aktívahálózat végezte. Nehéz néhány sorban érzékeltetni a Cikón történteket. Hiba lenne azt állítani, hogy a kép, amelyet a jelen mutat, tökéletes. A szövetkezet, ha szabad hasonlattal élnem, frissen gyógyult betegre hasonlít. A súlyos betegségből felépült embernek nagyon vigyáznia kell, mert könnyen visz- szaeshet. így van ez az Uj Élet Tsz esetében is. Az új év új ellentéteit újból meg kell oldani még csírájában, ha nem akarjuk, hogy elfekélyesed- jenek és megbénítsák a munkát. A csírák megvannak, s ezek az ünnepi hangulatú közgyűlés ellenére is aggodalmat okoznak. A megoldáshoz tárgyilagosság, józanság kell. A betegség még benne lappang a felgyógyult szervezetben. Hangsúlyozni szeretném, hogy lappang! Csak az veszi észre, aki nagyon ismeri a körülményeket. Hogy az idén még magasabb szintre kapaszkodhasson a szövetkezet, tovább kell erősíteni a Vezetés és a nép kapcsolatát, a vezetés és a szövetkezet egységét. Igaza volt Bátki Sándor főagro- nómusnak, aki hangsúlyozta: „Ne pihenjünk a babérokon, minél kevesebbet ünnepeljünk, és minél előbb lássunk neki a közvetlen előttünk álló tavaszi feladatok megoldásához.” ■ H. T. W Mi újsága szekszárdi postahivatalban? G. Kovács István képviselőjelölt Döbröközön, abban a közös gazdaságban tsz-elnök, amelyik eredményeivel szinte egyik évről a másikra lett országos hírű. G. Kovács István a jelölő gyűlésen gazdatársai bizalmát megköszönve kijelentette: minden erejével és tudásával a tsz-ek megszilárdításán akar fáradozni. Programjának ez a lényege. Meggyőződése, hogy a közös összefogás eredményeként a mezőgazdaság nagyszerű eredményeket produkálhat. Megválasztása esetén ennek az ügynek lesz szószólója, harcosa az ország- gyűlésben is. /vs/wvywvMWi/vvwv A Rosszul kezdődött a nap, azaz a hajnal. A postahivatal vezetőjét fél háromkor riasztotta fel a telefon berregése. Hőgyészről jött az üzenet: segítséget kérünk, gépkocsink felmondta a szolgálatot. Ez a néhány szó azonnali intézkedést követelt, hisz a gépkocsi rakománya fontos postai küldeményeket tartalmazott, köztük a Népszabadságot, s a többi központi lapokat. A rovatoló, Besztercei György álmos szemekkel nyitott kaput, hogy útjára bocsássa a tartalék kocsit. De bármennyire is gyors volt az intézkedés, az újságok késve érkeztek Szekszárdra. Emiatt gyakran berregett fel a postahivatal telefonja... — A postás dolgozókon kívül kevesen tudják, hogy minden éjszaka egy-egy küzdelem számunkra — mondja Birtalan József, a szekszárdi postahivatal vezetője. így van ez valóban, a vonatok közlekedésének korlátozása miatt olykor „szorult” helyzetbe kerül a posta is. A köd, a hó, a jég, késlelteti a gépkocsik menetidejét, a postát, a választ ígérő leve- Uéket, pedig mindenütt várják. £ Többé kevésbé eleget tesznek 5 azért feladatuknak, s ha az ország távolabbi részéből egy kicsit {késve érkezik a csomag, vagy a '’várt üzenet, nem csak ők tehetőnek róla. Nem a legkedvezőbb ^körülmények között végzik mun- 1 Okújukat, zsúfoltak a munkahelyek j ; a tőlük telhetőt mégis megteszik. | És nem is akárhogyan, az ott dolgozók többségéről elmondhat- íjuk, hogy szívvel, lélekkel. ? Mert a kedvezőtlen körülmé- ^ nyék .között is ragaszkodnak /vy\/w\/\/\/w\o^/\/w\<>wvniunkahelyükhöz, szakmájukhoz. A szocializmus ügyének szentelte életét Prantner József is, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, az egykori kőművessegéd. Vállalta a szocializmus eszméit a Horthy-bíróság előtt, és fáradhatatlanul tevékenykedik a felszabadulás óta eltelt időben is. Tolna megye dolgozói jól ismerik, és biztosak abban, hogy becsülettel képviseli érdekeiket. iÄi A dolgozókkal folytatott beszélgetés legalább is erről győzött meg bennünket. Ezek közül a dolgozók közül mutatunk be néhányat. A telefonközpontos Károly Pálné nyolcadik éve dolgozik a postán. Évek óta már a telefonközpontban. Nemcsak róla, valamennyi ott dolgozóról el lghet mondani, hogy szolgálat közben egy perc pihenőjük sincs. A jelzőlámpák, hol itt, hol ott villannak fel, s egyik pillanatban Budapestre, a másikban már Szegedre kapcsolják a beszélni kívánókat. — Nem idegesítő ez a foglalkozás? — Megszoktam és nem is cserélném fel más szakmával, pedig lenne rá lehetőségem, a szívem idehúz. — Ide persze, mert a férje is a posta dolgozója — veti közbe egyik kolleganője. Az előfizetők közül kevesen tudják elképzelni, hogy milyen úton-módon kapcsolják össze a hívottal, s talán ezért is olykor türelmetlenségük. De aki egyszer is látta munka közben a távbeszélőket, csak dicsérőleg szólhat munkájukról. Károly Pálné a legjobb munkaerők közé tartozik, erről tanúskodik a kiváló dolgozóknak járó oklevél, amelynek birtokosa. S erről az is, hogy a 0—01 tárcsázása után nem sokáig várakoztatja a hívókat. A távírász Huszonegy évi szolgálati időt tud már maga mögött a távírda egyik rendezője, Moharos László- né. A postahivatal 'minden osztályán dolgozott már, s a tapasz- I tálatok alapján vallja, hogy a1 legszebb hivatás a táviratok kezelése, rendezése. Pedig ott is jócskán zajos az élet. Csendes napokon ezer-ezerkétszáz táviratot vesznek és továbbítanak, tömeges névnapokon négy-ötezret. — Akkor dolgozunk jól, ha a vett táviratot harminc percen belül továbbítjuk is. Tessék csak kiszámítani ezt ötezer táviratnál — mondja, hogy nyomatékot adjon munkájuknak. Persze, ha felszaporodik a munka, mint például Júlia napkor, a távírda is kap segítséget. Minden munkaerőt mozgósítanak, hogy a dísztáviratok időben az ünnepeitekhez érjenek. A szocialista brigád Velük nem találkoztunk, csak már az utcán kézbesítés közben. Horváth János kézbesítő brigádja egy éven át küzdött a szocialista munkabrigád címért. — Sikeresen? — A legutóbbi termelési tanácskozás döntése alapján igen. Úgy értékelték, hogy megérettünk a szocialista címre. Nem volt könnyű ez a verseny, szigorú feltételeket szabtak a brigád tagjai. Ezek között a legértékesebbnek a szocialista típusú ember formálását tartják. A kézbesítő brigád a szolgálati idő után is gyakran találkozik hasznos szórakozással, közös feladat megoldásával töltik idejüket. A szekszárdi postahivatal dolgozói közül elsőnek ők nyerték el a megtisztelő címet. A dicséretet azonban a hivatal valamennyi dolgozója megérdemli. A tavalyi év 104.8 százalékos teljesítésében valamennyiük munkája benne van, úgyszintén idén az év első hónapjaiban, amikor teljesítményük a nehéz viszonyok között is túlhaladta a száz százalékot.
