Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-17 / 40. szám

A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG •* RODALMI MELLÉKLETE VMUIHBA A Kossuth Kiadó most jelentette 3 ix xsjzrJz jr*°* h»s»" **­képpen emlékezik meg a feledhe­tetlen afrikai szabacjsáqharcos ~ Alill(icld<3.íg folytötjllk cl facir­nagyszerű életéről. Az alábbiak- amíg CSäk teljesen íel Jiem ban részieteket idézünk a kitűnő számol j tik a gyarmati rendszer könyvből. valamennyi maradványát... Ne­künk, a szabad Afrika és anem- 2 zeti egység harcosainak,, nincs öt —ia« « ír;- más gondunk, csak az. hogy szép esztendővel ezelőtt, a Via és gazdag országunkat egy nagy, Ännn^0lff A'SágírÓ VO!t 1 szabad * virágzó nemzet hazájá- kozeppont egy fogadáson, amelyet vá t€gyük Afrika ivében... Min­& a- nw"reír^^f'h:iV • den erőforrást, minden értéket Az illető Kongobol tért vissza, mozgósítunk a nemzeti újjáépítés — Es a nők? — kérdezték tőle. céljára. Mindaz, ami Kongóban — Meglehetősen sznobnak, történt: zsarolás. Belgiumnak vagy kiéhezettnek kell lennie an- Kongó szétszakítására irányuló nak, aki bájt talál ezekben a te- kísérletei -újabb kudarccal fog- remtésekben. Mégis meg kell nak végződni... mondanom, hogy egyesek közü­lük egy gentleman nak se válna- 4. nak szégyenére. Magas termetűek. 'finom vonásúak. testük hajlékony Az írástudatlanok arany­és kemény, s olyan örömökbe ■;záma országunkban körülbelül vannak beavatva, amelyeket csak 90 százalék, de csaknem minden ritkán ismertetnek meg a fehé- kívülről tudja az Ave Maria-t; a ro-mai katolikus egy­ház mindig támogatta azt az el­nyomó és kizsákmányoló rend­vannak. Manapság azonban ke- o^lgzn-^^Satt IT™™ TV*' kéífgtele' sítás legkülönb Segítőtársai a hlt- II SÄ térítők; a ..Presence Congolaise” ■ 5. ‘ , ' .. . . ., .. ugyanahhoz az újságtröszthöz tar­tunk az első éjszaka jogarok “ . . cit|„ ^ n,„ Kongóban is kiveszőben vannak ^ katolikus'’ to­pok; mindenki tudja nálunk, hogy rekkel... — És a kannibálok? — Voltak:. i És még most is a hagyományok. Még esznek em­bert. de csak helyenként, illetve „ , , . . .- v* süsä 3SSU.Ä és a Keleti Tartomány északi vi­dékein. De fehéreket már nem esznek. Á belgák nagyon szigorú­ak e tekintetbén. Egymást meg- ehetik — mondta egy hittérítő —, de bennünket hagyjanak ki a já­keresztény szakszervezetek pén­zelik. Ezek védelmezik a hittérí­tők iskoláit, dicsérik a kongói katolikus ifjúsági szervezetet, tá­madják Patrice Lumumbát, har­colnak a „kommunizmus” ellen, tikból'.*1 Persze T gyarmaü “köz- "»Sétálják Youlou Mbert ab- igazgatás közbeléphetne.. bet _ Brazzaville „Pomáde kirá­lyát _ 2. r s. Egy öreg kongói mesélte: Lumumba egyre csak íróaszta­— Vásár volt a falumban. Nem Iánál ül. Uj és új mellékszerep- közönséges nap valóságos ünnep, lök rajzanak körülötte... A tö- Kereskedők érkeztek messzi föld- meg nemzetté változik, felelős és ről. Szöveteket, takarókat, kel- igazságosztó, önfeláldozó és &zp- méket hoztak eladásra. Sörrel vérén nemzetté. Ez nem játék. kínáltaid, és mi férfiak ittunk. Lumumba tekintetéből a törté- Ök csak kínáltak. A törzsfőnökök nehmet lehet kiolvasni... és az öregek nagyon büszkék vol- — Azt prédikálták nekünk, tak a megtiszteltetésre és a ke- hogy bele kell törődnünk a ke­reskedők megbecsülésére. Ün- reskedők korbácsütéseibe, a meg- nep volt ez, dobok szóltak, sőt csonkításba, a kényszermunkába, gramofonok is harsogtak és a az éhezésbe; ma pedig a kereske- kereskedők sört kínáltak. Az dők azt prédikálják nekünk, hogy asszonyok nevettek és boldogan béküljünk ki a kínzóinkkal. Igen! hallgatták a kereskedők történe- Mi hajlandók vagyunk együttmű- teit. A férfiak azonban nem is ködni, de csak azokkal, akik beszéltek a kereskedőkkel — az tiszteletben tartják szabadságun- idegenekkel, ahogy mondani szó- kát, csak azokkal, akik azért kás. Azok akkor erőszakkal meg- jönnek ide, hogy népünket szol­fogták a kezüket, s megérintet- gálják, nem pedig, hogy uralkod- ték velük a szöveteket és vala- janak rajta... mennyi árut. A törzsfőnökök szó g nélkül hagyták, s nevetve nézték , . . az asszonyokat; mi férfiak el Az arénában, mintegy szjni- akartunk menni, de az asszonyok előadásra váró, csendben felso- visszarángattak és a kereskedők rakozott tömeg szeme _ előtt z ránk dobálták a takarókat, az iftu Lumumba «oportja harsog, asszonyok pedig nevettek, és fel- „Uhuru uhuru, uhuru. Lumum kapták a takarókat, a szövete- ba beszel: két, és a kelméket, a gramofonok — Belső nehézségeink, a meg tánczenét játszottak. Nesze, törzsi küzdelmek, a politikai el­mondták a kereskedők, nesze, és lenzék gócpontjai „véletlenül” az asszonyok, akiknek nincs több azokra a vidékekre összpomtosul- eszük, mint egy tyúknak, elfő- nak, amelyek leggazdagabbak ás- gadták. Én is vettem, a fivérem ványkincsekben és energiaforrá- is, az asszonyok részére. Akkor sokban. Tudjuk, hogyan szervez- az idegenek főnöke kiabálni kéz- ték meg mindezt és hogyan szít- dett Azt mondta, hogy ez előleg ják az ellentétet ma is orszá- a bérre. Miféle bérre? Nem tud- gunkban. A mi Katangánk urá- ta senki. Hétfőn hajnalban elin- niumja, reze, aranya miatt, Bak- dultunk. A törzsfőnök és az őre- wangánk pedig a gyémántja gek azt mondták, dolgozni kell miatt az imperialista cselszövé- mennünk a fehérekhez, mert az nyék fészke lett. Ezek a cselszö- asszonyok megvették a takarókat vények arra irányulnak, hogy és a szöveteket. Egy évig dől- lehetővé tegyék országunk gaz- goztam fizetés nélkül az anya- őrségi visszahódítását... Nemzet­gokért, és még két évig a kiírni kö :i kapcsolatainkban nem al- rézbányában. Bárcsak a haloünk 1 :.u >:. .unk semmiféle megkülön- is feltámadnának, hogy : i:. in Kérőért. Kongó nyitva áll niin- nánafr a í^getlenségre.» denki előtt, és mi késaek vagyunk elmenni bárhová. Egyetlen köve­telésünk a2. hogy elismerjék és tiszteletben tartsák függetlensé­günket... 7. Hol van Lumumba? Mobutu, a félkegyelmű, sorra modellt ül a nyugati „nagy hír­ügy nökségek” fotóriportereinek; ócsárolja jótevőjét, azt az em­bert, aki szenvedő testvérei ne­vében megbocsátotta neki be­súgó múltját. Híre jár, hogy Patrice Lumum­ba fáradhatatlanul beszél őrei­hez, s azok napról napra figyel­mesebben hallgatják. Kaszavubu elrendeli, hogy a foglyot szállít­sák a belga gyarmat katolikus fővárosába... A piszkos, toraon- borz, mezítlábas Lumumba le­fogyott az éhségtől. Rövidlátó szemével pislog... Mobutu iszik. Kaszavubu beszél: „Bölcsen kell vezetni Kongót, finoman...” 8. Luc Samalenge mondja: — Ekkor Gatt, a kapitány lőtt... Patrice Lumumba még tér­den is dacolt velünk, mintha megvetne bennünket; hogy ő el­lene semmit sem lehet tenni, neki nem lehet meghalni, mint ahogyan a bárgyú nép hiszi... Lumumba még ellentéllt... Azt mondta, semmit sem lehet tenni a szent ügy ellen... Hogy mi a gyarmatosítók fizetett szolgái va­gyunk... Erre Csőmbe kiabálni kezdett. Monongo megháborodotfc és gyengéden belenyomta a szu­ronyát... Nem is jött mindjárt vér. Lumumba továbbra is ott térdepelt, fejét hátravetette, és ekkor lőtte tarkón a kapitány... Luc Samalenge megmarkolja a poharát, fürkészve nézi az alját, inni próbál, de a folyadék az aj­kába csorog, éá összekeveredik a verejtékkel. A miniszter úr bele­süpped részeg mámorába, de feléled és nyomban ráhibáz a rögeszméjére: — Hol van eltemetve? Egy fa alatt, azt mondták... Ezentúl Ka­tanga, Kaszai minden fája, Kongó minden fája egy új vallás oltára lett, ahol a nép és Lumumba, a próféta, találkoznak egymással... (Gellért György fordítása alapján) Egy éve Héví­zen jártam. Üdü­lő parasztembe­rekkel beszélget­tem, olyanokkal, akik majdhogy­nem először lép­tek túl a falu határán, s kóstoltak bele abba a másik életbe, arait röviden így szoktunk nevezni: jól megérde­melt pihenés. Néhány napja pe­dig egy zárszámadást követő be­szélgetésen vettem részt Duna- szentgyörgyön, ahol hasonló kérdésekről eseti szó, mint an­nak idején Hévízen, a Pannónia étteremben. Mindkét helyen azt mondták: nagyon örülnek ami­ért odavetődtem, de azt sem bánták volna, ha egy külföldi újságírót láthatnának helyem­ben. Mert volttá neki mondani­valójuk. A Pannóniában azt szerette volna, elmondani a kül­földi. újságírónak a gyulavári termelőszövetkezet hatvanéves tehenésze, hogy végre sikerült: kitárult előtte egy másik világ, amit csak hírből, könyvből is­mert. A dunaszentgyörgyi zár­számadáson viszont arról hal­lott volna ismét, hogy sikerült. Kétszeresen. Egyszer azért, mert a nyáron már három autóbusz- szal utaztak a szövetkezeti gaz­dák a Balatonhoz, másodszor azért: mert majdnem megdup­lázódott a munkaegység értéke. Melyik volt az ok és melyik a következmény — ne firtas­suk ezt. Mdradjunk annál, hogy a kettő szorosan összefügg. Utazni, üdülni ugyanis csak az a parasztentber mehetett és me­het, akinek van miből, s dol­gozni viszont az dolgozik leg­inkább és legönzetlenebbül, aki­nek van miért. A dunaszent- györgyiek például még gondol­ni se igen mertek addig az uta­zásra, amíg valamennyire is rendbe nem jött a házuk tája. Mert a háztáj és a tágabb világ között összefüggés van. Egy má­sik parasztember ismerősöm így mondta: nem lehet kinyitni addig a külső ablakot belülről, amíg az ember a belsőt ki nem nyitja... Nyiladoznak a belső ablakok. Az idei zárszámadásokat sehol sem követte ünnepi ováció. En­nek nem is lett volna semmi értelme. Az a sok természetes megnyilatkozás azonban, ame­lyeket az ember pro és kontra hallott, arra mutat: az ablakok kitárulása nem véletlen jelen­ség, hanem a társadalom belső életéből származik, gyökerei on­nan erednek. S egyben tör­vényszerű is ez a jelenség, több évi kitartó munka eredménye. A munkát szinte mindenki is­meri, a szemünk előtt lezajlott történelmi folyamatot is. Ki így, ki pedig amúgy fogja fel. Egyben azonban a legtöbben megegyeznek. Abban, hogy a régi talajon elképzelhetetlen lett volna ekkora átalakulás. Menjünk azonban vissza egy röpke idő­re meg du­naszentgyörgyi beszélgetéshez. Azt mondta az egyik ember: az idén nem három,, hanem öt autóbusz megy majd a Bala­tonhoz, vagy az ország más vi­dékére. S ha jól emlékszem, eh­hez hasonlót hallottam már vagy tíz—tizenöt helyjen. Nem kell hozzá túl sok általánosí­tás, hogy kimondhassam: az üdülőhelyek, a kiránduló vidé­kek közönsége az idén és jö­vőre méginkább tarkább, színe­sebb és változatosabb lesz. A parasztemberek, a termőföldek szorgos kezű dolgozói egyre na­gyobb területet vesznek birtokba. És ismét álljunk meg egy pil­lanatra, egy külföldi vendégnél, illetve annak szavainál. A Hor­tobágyon kísérgettül: néhány éve. Keseregve csóválgatta a fejét, mondván: eltűnik a pusz­ta és a magyar paraszti vidék patriarchális romantikája. Ma­gyarországból nyugati mintához hasonló ország lesz. Mi is a fe­jünket csór,éltük, s mondtuk neki: valóban eltűnik a pat­riarchális romantika. De csak azért, hogy helyét egy másik­nak adja át, ennek az új ro­mantikának, az utazó, az üdülő parasztok romantikájának, de méginkább a valóságának. S eb­ben nincsen semmi a nyugati mintából. Sőt. Eredeti szocia­lista sajátosság, szocialista minta. Hitetlenkedve nézett ránk, s ar­ra gyanakodott, olyanról akar­juk meggyőzni, ami valójában még nincs. Az ö szemével ne­héznek látszott elképzelni azt, amit Hévízen, Harkányban, Hajdúszoboszlón, vagy máshol tapasztalhattunk mi, akik köze­lebb éltünk az eseményekhez. Ki sem vonhattuk magunkat belőle, hiszen végeredményben velünk történtek meg. És itt a végén most már be­szélhetünk az okról és a kö­vetkezményről. Úgy is, mint előzményről, úgy is, mint be­következettről, és úgy is, mint két összefüggő dologról. Ok-e, hogy a mezőgazdasági termelő- munka egyre eredményesebb? Természetesen. Következ­mény-e, hogy a parasztember kilép korábbi szűkös világából? Kétségtelenül. Am mindjárt te­gyük hozzá: az emberibb élet­mód oka. egyben a termelési színvonal és a jövedelmezőség emelkedésének is. S így az is világossá válik, miért szerették volna a héví­ziek, hogy külföldi újságíró lá­togassa meg őket. S az is, miért merik mondani Dunaszentgyör- gyön, hogy az idén nem három, hanem öt, vagy még több autó­busz indul el a községből or­szágjárásra. Szolnoki István Ä kordélyos lovat Rigónak hívták. Nem mintha olyan szé­pen tudott volna fütyülni, mint ez a kedves madár, hanem mert olyan fekete volt, mint repülő rokonai. Rigóval rengeteg baj volt. Lustálkodott, de irgalmatlanul. A kordélyosok időnként jól el­húzták a nótáját (persze la­páttal, mert annak nem marad nyoma, mint a vesszőnek), de Rigó esetében még az ilyen ha­tározott rábeszélés is eredmény., télén maradt. Hogy honnan jött ez a fekete lustaság, azt nein: tudta senki, bár egyesek esküd, tek rá, hogy ekkora munka­undorral és ekkora feketeséggel csak temetkezési vállalatnál működhetett korábbi életében. így volt-e vagy, sem, nem tudták. Szokássá vált viszont, hogy ha új ember jött a vál­lalathoz, az első nap Rigót kapta a keze alá. Ha más ha­szon nem is származott ebből, mindenesetre jókat nevettek az új hajtó próbálkozásain, Sokfelé járt. sokat tapasztalt ember volt Miska. Hajtotta a vére, sehol sem maradt meg hosszabb ideig. Amikor meg­kérdezték tőle, miért állt be haj tónak, csak ennyit vála­szolt: — Mert kordélyos még nem voltam. Rigó már ott állt a munka­helyen, befogva. Miska oda­ment hozzá, s nógatni kezdte. De Rigó nem mozdult. A le­gény beszélt hozzá kedvesen, szépen. Rigó még a fülét se mozdította. Beszél hozzá Miska idegen nyelven is. Semmi, de semmi! A többi hajtó persze ott állt a közelben. Nagyokat kuncogtak. Az egyik végre oda­szólt a legénynek: — Ne káromkodjon előtte, szakikám, mert ez alighanem temetkezési ló volt. aztán nem szokta meg a kemény szót. Felharsant a nevetés. Miska csak nógatta tovább a lovat. Kínálta kenyérre], cukorral, de a jószág csak nem mozdult, Az emberek közben kinevet­ték magukat, no meg a munka is kezdődött. De azért a fél­szemük továbbra is Miskán maradt. Látják ám, hogy a Rigó egyszer csak megindul. Szépen, egyenletes léptekkel, halad a legény után. Még a fü­le is a magasba ágaskodik, a fejét gangosán tartja. Ez aztán a csoda. A Rigó elindult. Sőt, megállás nélkül, egyenletesen dolgozik. Mi történt? Az em­bereknek sehogy se megy a fe­jébe a dolog. Mi az ördögöt csinálhatott Miska a csökönyös jószággal? Végül ketten a le­gény közelébe somfordáltak. Elől Miska lépkedett, mögöt­te a Rigó. Szép tartással, pec­kesen, gyönyörködni való lép­tekkel. No — Miska énekelt neki. Elnyújtott, óbégató, már kicsit rekedtes hanrom. így: — Öh, adj uram KÖK nyugo­dalmat ne-eki-i. és örök vilá­gosság fényeskedjék r.e-o-ki-L. Gál Fái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents