Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-16 / 12. szám
4 tolva Arrrtm Vfpf js'iTl 1963. fannär 16. Japán békekíildötlség Lidicében A Hirosimából Oeviocinbe indult japán békemenet négy tagja. G. M. Szato vezetésével január 8-án a csehszlovákiai Lidicébe látogatott. A képen: A japán küldöttség a lidicei mártírok közös sírja előtt. (MTI Külföldi Képszolgálat) A kalauz és a lánya A vonatra visszafelé kevesen szálltak fel, a szomszédos nemdohányzó kupéban egyedül ült egy katonatiszt, valamilyen könyvet tartva a kezében, elmélyülteti olvasott. Amikor Baja felé utaztam, több volt az utas. Főleg diákok, valamelyik esti tagozat hallgatói. Bá~ taszéktől Bajáig mindegyik állomáson felszálltak néhányon. Az egyik szeplős, hirtelenszőke legény, számviteli jegyzetfüzetét lapozgatta, a többi felnőtt diák arról csevegett, ami úgy látszik, szenzációnak számít a környéken. Arról, hogy valamelyik községben egyszerre hárman búcsúztak el az árnyékvilágtól. Erre valaki mesélni kezdte, hogy ez még mind. semmi, az lehetett a szörnyű dolog, amikor a szakács megfőzte saját magát... Elgondolkodva 'hallgattam a beszélgetőket: érdekes, hogy az embereket mennyire foglalkoztatják az álszenzáeiók. Pedig ezen a rövid oda-vissza két és félórás úton több valódi szenzációnak lehettünk szemlélői. A felnőtt diákok egyenként és külön-külön is beszédtémák lehetnének, csak észre kellene venni, hogy mégse olyan mindennapos, ha egy családanya tanulásra adja a fejét. Aztán ott volt visszafelé a másik szenzáció is. Hárman ültek mögöttem, a kislány, az anya és az apa. A másik sarokban kopaszfejű férfi bóbiskolt, a szomszéd kupéban pedig a tiszt olvasott. A kalauz a jegyeket kérte. — Meddig? — kérdezte a mögöttem ülő családfőt. — Mözsre. — Akkor Szekszárdon várniok kell. A kalauz kiment, az asszony bosszúsan megjegyezte, hogy lám, ilyen a magyar közlekedés. Később a jegykezelő visszajött, incselkedni kezdett a kislánnyal, és beszélgetni kezdett a szülőkkel. Azok nem szívesen álltak szóba vele. A kalauz az kalauz. Az utas meg se nézi, odaadja neki a menetjegyét és kész. Ez is olyan kalauz volt, mint a többi. Ki tudja, hány év óta járja a vonalat. Csak úgy látszik, barátságosabb, közlékenyebb. Arról kezdett mesélni, hogy a legkisebb lánya tizenhét éves, a legidősebb huszonnyolc. „De még mindig nem akar férjhezmenni’, már mind a legidősebb lány. Ráér még — düny- nyögte a férfi unottan, mire a kalauz benyúlt a belső zsebbe, fényképeket vett elő és mutatta. — Ö az. Bent dolgozik Szekszárdon — aztán elhallgatott. A kislány szülei szórakozottan pillantottak a fényképre, a kalauz pedig mintha a kérdésre várna, i arra, hogy hol dolgozik a nagy-j lány. De a kislány szülei nem kér- j deztek semmit, a kalauz erre kéretlenül mondta: „Bent dolgozik!’ a lány Szekszárdon — orvos.” —• sz p — Fordította: Peters Magda, Hetényi Pál, Dosek Lajos, Murányi Bea. A. SZOLZSENYlCITSi IX. A művész átfestette Suhov pu- fajkáján az „S—854”-es számot. Suhov most már nem kötötte át a buslátot, mert közeledik a motozás, és a madzagot kezében tartva igyekezett a brigád után. Mindjárt körülnézett: Cézár, az egyik brigádbeli társa rágyújtott, de nem pipát szív, hanem cigarettát, vagyis — lőni lehet a csikket. Suhov mégsem kérte egyenesen, hanem szorosan Cézár mellé furakodolt és oldalvást elnézett mellette. Látszólag közömbös volt a tekintete. de feszülten figyelte, hogy a vöröslő hamu pereme minden szippantás után (Cézár elgondolkozott és ritkán szívott) a dohányt egyre fogyasztva, tovább halad a cigarettán és a csutkához közeledik. Rögtön ott termett Fetyukov is, ez a sakál; egyenesen Cézár elé állt és izzó szemmel nézte a száját. Suhovnak mái’ egy csipetnyi dohánya sem volt, és nem is remélte, hogy ma estig szerezhet, így hét egészen megfeszült a várakozásban, és úgy érezte: jobban áhítja ezt a csikket, mint a szabadságot, de azért mégsem alázná meg úgy magát, mint Fetyukov, hogy másnak a szájából kinézze a csikket. Cézárban mindenféle náció keveredett: nem lehet tudni, görög-e, zsidó, vagy cigány? Még olyan fiatal. Egy filmstúdióban dolgozott, de még az első filmje sem készült el, amikor letartóztatták. Sűrű, fekete, tömött bajusza van. Itt. azért nem borotválták le, mert az ügyirataihoz mellékelt fényképen is így vették le. — Cézár Markovics! — szólalt meg Fetyukov hízelgő hangon, mert nem állhatta tovább —, adjon egy szippantást. Arca megrándult a mohó vágytól. Cézár felemelte szempilláit fekete szeméről és Fetvukovra nézett. Azért szokott rá lassacskán a pipára, hogy ne zavarják, amikor dohányzik, ne kéregessék tőle a csikket. Azért dohányzott, hogy bátorító gondolatokat ébresszen magában, s valami táplálékot adjon gondolatainak. De mihelyt rágyújtott, sok szempárból sugárzott feléje: ..Add nekem a csikket!” Cézár Suhovhoz fordult és így szólt: — Nesze, Ivan Gyenyiszics! És hüvelykujjával kitolta az égő cigarettavéget a rövid borostyánszipkából. Suhov megrezzent (pedig várta, hogy Cézár neki adja a csikket), egyik kezével gyorsan, köszönő mozdulattal elvette a cigarettavéget, másik kezét pedig' a biztonság kedvéért aiája 'tartotta, hogy le ne pottyanjon. Nem sértődött meg azon, hogy Cézár finnyás volt, s nem a szipkában adta oda neki a csikket, hogy végigszívja (az egyik ember szája tiszta, a másiké pállott). Eldurvult ujjai nem égtek meg, pedig egészen a parázsnál szorongatta a csikket. Az a fő, hogy megelőzte Fetyukovot, ezt a sakált, s most addig szívta a füstöt, amíg a parázs már az ajkát sütötte M-m-m! A füst szétterjedt az éhes testben, fejébe és lábába szállt. De alig hogy szétáradt ez a kellemes érzés Ivan Gyenyiszovics testében, fülét máris zúgolódó hangok ütötték meg: — Elszedik az alsó ingeket!... Suhov már megszokta, hogy ilyen a zek élete: csak arra vigyázz, hogy át n'e harapják a torkod. De miért vennék el az inget? Hiszen maga a parancsnok adta! Nem, ez nem lehet... Még két brigád várt előttük a motozásra és az egész 104 -es brigád látta: a stáb-barakkból kijött Volkovoj hadnagy, a rendészeti parancsnok és odakiáltott valamit az őröknek. Erre a smasszer&k, akiit Volkovoj távollétében csak úgy, ahogy motozták meg az embereket, most egyszerre nagyon fürgék lelteit, s úgy vetették magukat, a rabokra, mint a vadállatok. Közben a parancsnokuk egyre ordítozott: — Ki-gom-bol-ni az ingeket! Nemesalt a zekelt és a smasszerelc félnek Volkovojtól, hanem azt mondják, maga a táborparancsnok is. Lám, az isten is meg- . bélyegezte ezt a gazembert, olyan vezetéknevet adott neki! — Vol- ltovoj csakugyan farkas. Hosszú, fekete, mogorva ember, mindig gyors léptekkel jön-megy. Hirtelen felbukkan a barakk mögül: ..Hát ez meg itl miféle gyülekezet?” Nem lehet elrejtőzni előle. Kezdetben szíjból font, karvastagságú korbácsot hordott magánál. Azt mondják, a BUR-ban ezzel verte az embereket. Vagy, amikor az esti sorakozónál a barakk előtt összegyűltek a zekek, hátulról odasettenkedett és valamelyiknek a nyaka közé sózott a korbáccsal: ..Miért nem álltái be a sorba, te állat?” A csattanásra a tömeg valósággal hullámzásba jött. Akire pedig lesújtott, az a nyakához kapott, letörölte a vértes hallgatott: nehogy a tetejébe még bevágja a BUR-ba is. Mostanában — ki tudja miért — nem hordott, magával korbácsot. Amikor erős a fagy, a reggeli és esti közönséges motozásnál egy szerű az eljárás: a rab kigombolja buslátját és széthajtja szárnyait. Ötösével állnak, és öl smasszer áll szemben velük, akik megtapogatják a zek madzaggal összekötött pufajkóját, belenyúlnak a jobb térd fölött lévő, egyetlen engedélyezett zsebbe. Az őrök kesztyűt viselnek, és ha valamilyen ismeretlen holmit tapogatnak ki, nem húzzák elő mindjárt, hanem lustán megkérdezik: „Hát ez micsoda?” Mit kereshettek reggel a zek- nél? Kést? Hiszen kést nem visznek ki a táborból, inkább behoznak. Reggel azt kell ellenőrizni, nem visz-e a rab három kiló élei - met magával, hogy megszökjön. Volt idő, amikor annyira féltek 'emiatt a kenyértől, az ebédre adott kétszáz grammos darabtól is, hogy parancsot adtak: minden brigád készítsen magának faládát, s abban vigyék a munkahelyre a brigád kenyerét, a brigád tagjaitól pedig szedjenek el minden kenyérdarabkát. Nem tudni, hogy mit akartak ezzel, elérni, talán inkább az embereket akarták gyötörni, hadd legyen még több gondjuk: harapj az. adagodba, de jegyezd meg magadban, hogy ez a tiéd, és tedd a ládába. A kenyérdarabok pedig annyira hasonlóak, hiszen egy kenyérből valók, így azután egész úton töprenghetsz és emésztheted magad: nem cserélik-e fel az adagodat? (Folytatjuk) « ...... HflttfMHMtM. HWIIMmW» «MMWWlfl» «MMHUMMMW- •HMMJtWtlUH' 4HMHMMN# ■HlftlIIHWIIIIMI' ■lllltmiHlliilllll. 'HIIIIIIIIWIHIH. 'IttttUHlWW» HIIIIHIIIImtWI. «WHIHIIIIIWI* -imilmtlWMHt- tílifldtfflWW# "IHHIHIHHH* i imilHMIIMfr illlHIIIMMM» IIHINMMWM» Ü IIHIIIII* ,;!lilllllllMIIV "IIIIIIMIIIIII, .IIIINIIIMr SIPOS GYULA: 22. Nem, nem lehet így elbúcsúzni. Kihez mehetne rajtuk kívül? Beleveti magát a munkába, vagy elsírja bánatát az öreg tanítónak. Most nem mondhatja meg neki, hogy mindennek vége, éppen most, amikar Tibor is elveszett, elmerült. Szépen kell elbúcsúz- niok. nem mocskolhatják be mindazt, ami köztük történt, ami most már mindenképpen megmarad titoknak, férfi-emléknek élete végéig. Majd — majd — nyugtatta magát. — Hiszen délután jön Csekő, sikerülni kell a dolognak és akkor már semmi se olyan sürgős. Találkoznak még és Sárika mindent megért és úgy válnak el, hogy jó emlékeik maradnak egymásról. De ezt se mondhatja el most, Katit se, meg Csekőt se, mért szomorítsa külön is, amikor éppen elég a baja, otthon a sá- pítozó öregasszonnyal, aki most a földjét siratja, és azon rémüldözik, hogy a magukfajta, öregek végül majd a szeretetházba kerülnek és úgy töltik öreg napjaikat mint a kivénült koldusok, akiknek semmijük nincs.' Itt meg ez a részeges fiatalember, aki alól mindig kicsúszik a talaj és aki Sárika nélkül talán végképp elzüllene. Most még jöjjön ő is a híreivel, mondja meg kegyetlenül, hogy nem láthatják többé egymást. nem találkozhatnak, legalábbis úgy nem ... Hagyja magára az asszonyt, aki szeretett, akit szeret, hiszen éppen ezért kell elválniok, akármilyen furcsa, ha csak jóbarátok lennének, véletlen társak egy könnyű kalandban, nem volna itt gond, minden maradhatna a régiben. De így? — Jaj, én olyan szerencsétlen vagyok! — Ha gyerekesen nyafogva ás játékos-panaszkodón is, de ijesztően igazat mondott Sárika. Annyira a szörnyű valóságot, hogy ezt talán nem is lehet, másképp kimondani, csak így, egy könnyű bukfenccel, maga-sajnáló fintorral. Másképp nem tudná elviselni az ember. János emlékezett rá. soha nem nevettek any- nyit. mint a hadifogság legkeservesebb napjaiban. Egy. szó, egy groteszk mozdulat elég volt ahhoz, hogy a lesoványodott, elkeseredett társaság hahotázni kezdjen, mert az ember élni akar, nem adja meg magát, lázzal válaszol a betegségre és éppen a legnagyobb leszorílottságban, a sorvasztó bánatban keresi a gyógyító nevetést. — Szomorú vagy bogárka! — Mert mókázol, onnan tudom, hogy szomorú vagy. Tudod mit szokott mondani édesapám? — Mesélj, úgy szeretem, mikor mesélsz. — Ez nem olyan. — Ne, gyere ide, dörmögd el, te mackó, olyan jó, amikor dör- mögsz, mondjad most már. — Hiszen tudod te is, a Mátyás királyról szóló mesét, hogv íddig nincs baj, amíg káromkodnak, meg mérgelődnek az emberek, akkor van baj. ha vigadnak, énekelnek. — Te, dörmögő medvém, most ezt mért mondod? — Csak úgy eszembe jutott. — Mert panaszkodtam? — Mert vigasztalsz. Té vigasztalsz engem. — (Jgye? Hál mondd, mit csináljak Tibivel? Olyan aranyos volt, de ezt így nem lehet. Mi lesz belőle? És miért kell három napig' inni, te érted ezt? Most jó lesz újra és szégyelli magát előttem. Más előtt nem, de engem elkerül egy hónapig, aztán küld majd valami ajándékot, virágot, vagy mint múltkor is egy nagy babát és akkor már készülhetek, mert újra beállít, mint most, három nap után, mocskosán, fillér nélkül. Beszélj vele! Kedvesem, téged szeret, beszélj vele. Közben teríti az asztalt, kenyeret rak ki, süli húst, tányérra teszi az uborkát és még savanyított cseresznyepaprikót is vesz elő, az itt van. kinn a présházban nagy üveggel, minden évben kitesznek néhány palántát, a szőlősorok közé. — Janj, Janika. egyél, én is úgy megehűltem. — Ne költsük fel? — Aludjon csak. Majd vizet kér, hoztam egy üveg ásványvizet, megmosakszik, talán eszik js nahan.v falatot, aztán kiviszem az esii vonathoz. Egyél, na... Csináljak rántottét? — Mennem kell mindjárt. — Ne siess! — és kacsintva el- neveti magát. — Te mindig úgy sietsz. Ez is a titkos nyelvhez tartozott, csak ők ketten értették senki más. csak ők ketten érezték, minden ízét és emlékét, ahogy a legbódultabb őszinteség pillanatában visszhangzott a suttogás; — ne siess, kedvesem, te. ne siess! — De most igazán mennem kell. Most dől el minden. — Minden? És ki dönti el? — néz Jánosra, mint amikor egy szigorú bölcs felnőtt korholja a bűnbee-ett gyereket. — Te Takács János 'vagy! Mondd meg mindenkinek, aki nem tudná. Te döntőd el, hogy mi lesz veled, meg velünk ... Hogy-hogy eldől minden? Eldől? Hát hiába magyaráztam eddig? Te olyan okos vagy, nem vetted még észre, ha ;ön valaki a minisztériumból, előbb megy hozzád, mint a tanácsházára. Mi a Takács elvtárs véleménye? Mi dől el? Semmi. Csak végre egyenesbe jutsz. Magának is töltött s fölemelte a poharat. (Folytatjuk)
