Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-13 / 10. szám
JEVGENYIN JEVTUSENKO: A kedves és jó Malek Lla egykor megkérdezték bár- Ilonka üdvözölte őt verssel, majd Lassan elkopott a „legyen szí- melyik lányt, vagy asz- ezt követően kedves és jó sza- vés” és helyette kialakult a szonyt a nyíregyházi Magelosz- vaikkal: „Meglátjátok barátaim, „mozogjon már ’, kérem hívja tó Vállálatnál: „Ki a legren de- jól fogunk mi együtt dolgozni” — fel, meg a „mi lesz már”,' „med- sebb ember a világon?” — fel- nyílt ajakkal, rajongó szemmel .dig várjak..." És megszerette derült arca mindegyiknek. Re- fogadta. Mindig is szerette Je- Hftmokit. Általában Homoki begték, sóhajtották, hogy a Malek nőt. de most úgy érezte: ezentúl hülye volt, ostoba volt, a leg- -Jénő, a Jenőke, a Jenci a leg- pedig minden áldozatra képes egyszerűbb magelosztást is rosszul rendesebb. Vagy, ha megkérdez- lenne érte. szervezte, de vele. olyan udvariaték a magelosztás tekintélyes — Légy olyan szíves.. 1 Mél- san beszélt, annyira tisztelte őt szakembereit: tóztassál, kedves bátyám... Kar- és olyan áldozatkész áhítattal . Ki a legderekabb, ki a gerin- társnő drága, kegyeskedjék... leste minden szavát, igazán nem ces, ki az, aki sohasem fúr, ki Malek így beszélt mindenkivel, lehetett nem szeretni. Mások vi- az, akinek tenyerébe belehe- hogy lássák ezek a kis ember- szont néha panaszkodtak, sőt lyezhetjük akár életünket is? — kék, ő nem olyan főnök lesz, akadt olyan figura, aki bírálatok egyöntetűen és lelkesen iga- miint elődje, ő a tenyerén fogja félét mert makogni. Egyedül a zol iák: a jó Jenő, a drága, ked* hordozni beosztottjait. Kedves Homoki értette meg őt. .vés haver, a Jenci az. maradt és jó, a Malek. S egy szeles őszi délutánon, Ilyen ember volt Malek. Sze- De azután jöttek a „zűrök”. A amikor kiszólt Ilonkának, hogy rény, hallgatag, teli forró von- kis Mimóza Bandi egy alkalom- “égy óra tizenegy perckor kíván zalommal a magelosztás iránt, mai negyven mázsa kendermag indulni a nyírmadai magelosztó Ezenkívül szép ember volt, jó helyett huszonkét kiló lucerna- igazgatójához, nem volt kocsi, ember volt. És nem fúrt, nem magot osztott szét. Amikor kér- Ilonka • zavartan referált: bántott senkit. Mindenkinek elő- dőre vonta, az csak mosolygott: — A Zsindely bácsi beszerzési re köszönt. Mindenkire mosoly- „ Jencikém, drága, elnéztem." Ma- ügyben vitte el, sajnos, még nem gott. Epés megjegyzést néha-néha lek érezte, ez így nem lesz jól: érkezett vissza, nagyritkán, és csak autó-ügyben „Nem vagyok Jencike, Mimóza — Mi a7> hogy a Zsindely báhallottak tőle. Azért az egyért kartárs, most Malek vagyok, a csi> mi az, hogy beszerzés? — haragudott, hogy az osztályveze- magelosztást instruáló főosztály csattant fel Malek — ha a föld tők autóval jöttek be, autóval vezetője! Huszonnégy órán belül alól is, két percen belül legyen mentek haza. Olyankor finom jelentést kérek, hogy megtörtént kocsi. iróniával célozgatott, hogy sze- az eredeti magelosztás! lett kocsi és elindult a gényeknek elsorvadnak a lábiz- *“ magelosztóhoz. Ingerülten maik. Egyedül a saját osztályve- Terjedt a hír a vállalatnál: nézte a forgatagot, s arra gonzetőjét, a Homokit nem kedvelte. * a Malek megváltozott. Ö dőlt; micsoda rövidlátó emberek Mert az ostoba volt, nagyképű. is érezte, hogy megváltozott. He- vannak a Magelosztó Trösztben. De ezt is csak legbizalmasabb ba- lyesebben; végre képességeinek hogy hagyták őt megsavanyodni rátainak említette, azoknak sem és tudásának megfelelő helyen a nevetséges beosztásban. Hiszen lázongva, mert olyan jelleme áll. Reggelenként, borotválkozás »kár egy megye magelosztását volt, hogy elismerte szerényebb után összevont szemöldökkel für- játszi könnyedséggel intézné, képességű felettesét is. így élt készte arcvonásait. Eleinte még Egy napon — mint felesleges Malek, amíg nyugdíjba nem ment jóízűen el-elmosolyodott: lám, szervet — feloszlatták a Magái* az instruktiv osztály vezetője, s Malek, végre elismernek, de az- osztó Vállalatot. Matekot a kerü- az ő helyér© — szinte hihetetlen után önmaga előtt sem mosoly- leti Zöldpaprika-Kis-~relő Válla- szenzáció volt ez — a kedves és gott. Nézte boltozatos homlokát: lathoz helyezték. írnoknak. Ami jó Jencit nevezték ki. igen, ez így van rendben, egy azelőtt volt. Kedvező híreket A főosztályon dallal és virág- elévülhetetlen érdemekkel rendel- hallani róla. Ismét kedves és jó. Csokorral fogadták. A legrégibb kező szakférfi került jól megér- Ö az aranyos Jenci. titkárnő, a csinos és bűbájos dóméit helyére. ORDAS NÁNDOR A nyolcvanöt éves Molnár Ferenc Az ágy Divatos volt az ágy a maga korába s nehézkes formáit mindenki csodálta — mintha egy ókori, nagy kapu leit volna sok fémje, rézgömbje, • rugalmas rugója... Esküvőre vették még valaha régen s nem olcsón, bizonnyal szép nagy summa pénzen. Gazdája az évek során megszerette. Boldog órákat élt s gyereket szült benne. Am felnőtt a lánya, kertelt asszony-sorba s a családi ágyat egyre ócsárolta. Ugyanúgy a férje, mert a fiatalság új holmiban leli a maga divatját — és a lengyel lapból kivágott kép mellett az öreg ágy, persze, igen ócskán festett. Hányszor elvette a fiatalok kedvét! Az ágy négy Sarkán a súlyos rézfejecskék a jelenkor könnyű tárgyai közt némák s mégis látók voltak. mint titkos planéták ... Ö, tömör rézgömbök, gonoszak, kevéíyek! A két fiatai hát gondolt egy merészet. Egyszer a vénasszonyt küldték az utcára, szétszedték az ágyat és dobták lomtárba. Megjött a vénasszony, szatyrát leejtette. Döbbent két szeméből könnycsepp nem hullt egy se, csupán a fájdalom ütött benne tanyát, valami végtelen, szőílah szomorúság. I Az idő néha megtéveszt: a nek ezek a darabok, He végül is, halottak nem a múlttal időnként ez a könnyedség lesz arányos messzeségben vannak tő- fárasztó és unalmas, lünk. Petőfit, Aranyt, de még a A siker korán melléje szegő- nehézkes Berzsenyit is minden dütt, s nem hagyta el haláláig, nemzedék kortársának érzi, nein Nevét mégis két olyan könyv beszélve Móriczról, Adyról, Jó- tartja meg, ami némileg idegen zsef Attiláról, akik szinte emberi életművétől: A Pál utcai fiúk, és közelségben élnek velünk. Ha ró- a hontalanság fájdalmától átkaink beszélünk, az idő elmosódik, tott Utitárs a száműzetésben, jelentéktelenné válik, mert mű- Nemcsak a könyveknek, az írók- vük szól helyettük. Mások távo- nak is megvan a sorsuk. A nagy, labb vannak, mint saját koruk, világraszóló színpadi silcereket ha nevüket mondjuk, irodalom- aratott Molnár Ferenc, aki előtt történeti emlékek derengenek az mindig Ibsen, Strindberg, Haupt- emlékezetben, s e bibliográfiai mann, később Pirandello példája ha .hatatlanság dermedtségét csak lebegett, egy ifjúsági könyvvel, a egy-egy évforduló eleveníti fel. halhatatlanság\ melléklépcsőjén Am mihez kezdjünk Molnár Fe- .jutott el a maradandósághoz. Hol renccel, akinek neve egy időben van már a pesti grund, a század- a legnagyobbak között ékeske- eleji kültelek, a diákcsat&rozá- d-ett, de az igazi irodalom mégis sok romantikája? De a kis Nett perifériára kényszerítette, mint- mécsek tragédiája mindenkát ha ezzel állt volna' bosszút rajta könnyekre indít. S utolsó könyve, a világsikerért? Ha drámáit olvas-i suk, olyan öregnek és avíttnako tűnik, angyalaival, ördögeivel, ésj Szerelmi háromszögeivel, mint a* Már két hónapja is van, hogy múlt századvég francia színpadi otthon volt látogatóban. A megszerzői, akiktől egyébként sokat\ érkezés jóleső izgalmával lépett tanult, de színpadon mégis tudi le formás, körömeipős lábával a hatni ma is, sőt nem egy d-arab-^vidéki állomás peronjára. ja biztos kasszasiker, amire egy« — Nicsak, Margitka! — rossz szezon után kockázat nél-t ta a háta mögött az őszhajú ál- kül lehet építeni. % lomásfönök hangját. A lány neNagy író volt? Nagy sikerekkel vetve fordult vissza: kezdte, s nevéhez fűződik irodai— Mindig mondtam, hogy' Bakiim reícncic az a kétes dicsősége,* sa bácsi innen megy nyugdíjba midőn a magyar dráma keresetig— nyújtotta kezét tréfálkozva, exportcikk lett, s Molnár sikerei, mert az öreg már jó húsz éve a nála jelentéktelenebbek előtt is< íőnökösködött a kis állomáson. megnyitotta a világ kapuit. De* — Kezét csókolom — csengtek ennek"a sikernek előfeltétele voltamét* fülébe a szavai, amint haar a dekadens polgárság. ameíyOzafelé lépegetett a keskeny, or- Euripában és Amerikában egyref gonabokrokkal szegélyezett ut- inkább csak a szórakozást keres-e cán. Nem is olyan régen még én te a színházban, jót nevetett ajköszöntem így neki! — mosoiy- megcsilt férjeken, s igyekezette gott magában. elhitetni a világgal, hogy szívéref Elhúzta a kiskapu Öreg, nyikor- veszi a szegénység gondját, mert* gó tolózárát, József venni nem bolond... Jcagóré, a szúette íűrészbak ott a Molnár pontosan tudta, mit kí-i sarokban... várt a polgárság, mennyi igazsá-J Az apró, falvédőkkel tarkított got bír el, s mennyi, érzelgőssége>konyhába lépett/ indítja meg. Darabjait ezért -épí-j — Mama! — kiáltott, mert sen- tette fel matematikai pontosság-*kit se talált bent. A szobába nyi- gal, ismerve a hatás ti<kát, de is-*tott. meri ' saját tehetsége ir:íá ait ia.^ — Mama, hát nem is vársz?.. Simán, zökkenőmentesen gördül-«—- fakadt ki türelmetlen nehezteaz Utitárs, ez a költői ’magaslatokon járó emlékezés, amelynek fájdalmát — néha már-már fér- f iát lan fájdalmát — a pénz, a siker, a hírnév sem tudja tompítani, meri az utitárs elvesztése azt is jelenti, hogy az utolsó szál is elszakad a hazával és az otthon- valókkal. /[Jóst lenne nyolcvanöt, éves. Ha színpadi miiveire gondolunk, csodálkoznunk kell: még csak ennyi? Mert ezek a darabok valami nagyon távoli, bizonytalan múltból szólnak hozzánk, egy olyan múltból, amelyben csa,k széptevő huszártisztek, migrénes grófnők, mindent tudó bankdirektorok élnek. De a Pál utcai fiúk és az Utitárs Molnárja itt él velünk, s ez a, két könyvét mindig szívesen emeljük le a könyvszekrényünkről, Cs. L. ■ Kegyetlen ifjúság, lám, sose sajnálod mai divatért a régvolt iíjúságot. Holott meglehet, hogy ami most új n lmi. az utókor azt is ki fogja gúnyolni. Mesélték, hogy éjjel, nyugtalan járkálva rirraszt a vénasszony a modern szobába, rézgömbjét elrejti s előveszi újból — az egyetlent — ami megmaradt a múltból. ÚJRA OTTHON hallotiri« go toiozarat, megállt a tágas ud- Attila szavával: vállára«varon. Minden a régi. A kukoriléssel. Nem tudott már annyira örülni a megérkezésnek. — Megyek már, megyek — hallotta anyja hangját a padlás- feljáróból. A nyikorgó falépcsőn kicsi, törékeny asszony jött lefelé. Kezében kukoricával telt szakajtót szorongatott. — Csakhogy megjöttél Margitkám — kászálódott le fürgén az utolsó lépcsőfokról, és boldog mosollyal huppantotía a lépcső mellé a szakajtót. Vörös, szélfútta kezét fekete kötényébe törölte, csak azután fogta át a lány vállát. Margit kétoldali-ól megcsókolta a keskeny, barázdált arcot, aztán körülnézett a szűk kis konyhában. Pillantása yégigsik- lott a ruhadarabokkal, meg mindenféle kacattal elfoglalt konyha-székeken . s csak állt, kezében a táskával, és a divatos, hosszú- nyelű ernyővel. — No, telepedj hát lel — törölte körül gyorsan kötényével az egyik sziket, ki vei te kezéből a táskát, és a kabátjából kezdte kibújtatni. Margit engedelmesen ült az asztal mellé. — Melegre teltem az ételed — csoszogott elnyűtt papucsaiban az anya a tűzhelyhez, és sorra szedte ki a sütőből a lábasokat. A lány jóízűen kanalazta a pá/ rolgó levest. — Hogy vagytok, mama? — érdeklődött, csakhogy mondjon már valamit. Bosszankodott, mert más nem jutott eszébe. Az asszony a kis sámlin ült, szorgalmasan morzsolhatta, kötényébe a kukoricacsöveket. — Jó, hogy jöttél. Holnap a kukoricát kapáljuk. Az éké zését elvégezték a férfiak, de a kapálásnak mi. , asszonyok állunk neki. Korán indulunk. Te majd megeteted az állatokat. A darálóba is kellene vinni egy kis kukoricát. És jó volna estére valami meleg étel... A lány letette a kanalat. Hosz- szú, vékony ujjaival az' abroszt piszkálgatta. — Jó — felelte kelletlenül. — Ford.: Szilts László < .><£*■ N&m bánom — tette hozzá, mikor arcán érezte anyja kutató pillantását. Az ember hazajön három napra — gondolta ingerülten — jóformán még meg se melegítette a székét, már munkával traktálják. Igaz, -nem szakadok meg az anyagraktárban — harapta be a száját — de akkor is... Egykedvűyé szelídített arccal nézett maga elé, az r.gyonrnosott abrosz fehér, apró mintáira. — Meddig maradsz? — kérdezte halkán az anya, s hala kban elfojtott szomorúság lappangott. Nemi is nézett a lár”ra, megállás nélkül pergette az ölébe a kukoricaszeme’z.et. Margit lehajtotta a f; íjét. N: ‘•el*ve botladozva kereste a szavai •:at: — Holnap... az esti vo n a 'tál viasza kell mennem...Csak- • y napra engedtek — mc . d:a zz: lesütve, tagoltan, s ho rszá ]< ■ örmeivel egyre az abroszt ni-Tta. Az asszony fölnézek. Smét, karikás szemére fekete zz ■■■ satelt a n- • ■ kit. :. '•bő. Szája szétnyílt,.— roo. Klcinf szült valamit — aztán rr ~zó. szót! an szemrehá” : ' lányát. i nézte 2 a CSABA ORSOLYA
