Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-11 / 8. szám

4

TÖT.XA MEGYEI ,NEPÍ)JSA0

1963. január 11;

A cél és a tartalom:

nevelni, egységbe kovácsolni az embereket

Pártklub, családi klub, nősök klubja. Ahány emberrel beszéltem Tevelen, legalább annyiféle elnevezéssel találkoztam, amikor az új létesítményről, a pártklubról volt szó. Egy bizonyos. Az elnevezés bár sokféle, de a cél, a tartalom egy. Közelebb hozni az embereket, a párttagokat és pártonkívüliéket egymáshoz, hogy munka után a gépállomás dolgozói, a tsz- tagok, az értelmiségiek és a kisiparosok együtt legyenek, együtt szórakozzanak.

A község fiatal vezetőit, a párttitkárt, Beke Ambrust, a tanács elnökét, Ambrus Lukácsot és a művelődési ház tapasztalt igazgatóját, Rápolti János pedagógust régóta foglalkoztatta a falusi emberek összehozásának gondolata, mivel a község ösz- Szetétele eléggé sokrétű. Az elgondolást tett követte. Tévéién létrehozták a pártklubot, amely bár nemrég óta működik, de a faluban igen népszerű.

Kellemesen befűtöt t terem várja munka után a szórakozni vágyókat. Hiányoznak ugyan a klubot otthonossá varázsoló függönyök és a falakról a képek, de vannak kényelmes asztalok, székek, televíziókészülék, biliárdasztal, sakk és más társasjátékok. A pártklubban tartják a párttaggyűléseket és az oktatást. A rendezvények után a résztvevők — ez már rendszerré vált — együtt maradnak. Közösen nézik meg a televízió műsorát, de ha történetesen nincs, kialakulnak a beszélgető csoportok, vagy előkerülnek a társasjátékok. Innét kapta a pártklub elnevezést.

Néhányszor már rendeztek a klubban családi összejöveteleket, s az általános vélemény az volt: milyen jó, hogy a szórakozni akarók nemcsak a kocsmában, hanem a klubban is megtalálják szórakozásukat, ahová a feleségek is elkísérhetik férjüket. A családi klub elnevezés eredete ez.

Egy bizonyos, rövid idő alatt is látogatott szórakozóhely lett Tevelen a klub. A vasárnapokon és a munka után, a mozin kívül ide járnak szórakozni a családok, s amíg a férfiak biliárdoznak. vagy társasjátékot játszanak, az asszonyok — ha ugyan nem csatlakoznak a játszókhoz — beszélgetéssel, kézi- munkázással töltik idejüket.

A klubban kialakult szabály — bár írásban nem rögzítették azt —, hogy a klubesteken részt vevők alkalmazkodnak egymáshoz. Amikor a TV megkezdi adását, félreteszik a társasjátékot, s mindenki a TV-t nézi. A másik ilyen önkéntesen vállalt szabály a klub berendezéséért és rendben tartásáért vállalt felelősség, amely mindenkire vonatkozik. A vasárnapi klubest utón hétfőn délelőtt még nem takarították ki a termet. Ennek ellenére nem látszott meg, hogy az előző napon legalább 60—70 ember fordult meg itt. Vasárnap egész nap esett az eső, de a padló tiszta volt, szanaszét dobált csikkeket sem lehetett látni, övják, becsülik a teveliek a klubot, amelyre igen büszkék, mert szocialista megőrzésre vették át.

Tevelen a klubélet most van kialakulóban., de a kezdeti tapasztalatok azt mutatják, hasznos volt a pártszervezet és a tanács kezdeményezése.

POZSONYI IGNACNÉ

Jelenkor-est Szekszárdin

A Megyei Könyvtár és a Könyv- találkozó jellegű esten. A régi barát-mozgalomban részt vevő megyeháza nagytermében megtar- szervek rendezésében Szekszárdon tandó előadást január 18-ra, este hamarosan irodalmi rendezvény- j 7 órai kezdettel tervezik, ame- re kerül sor. Ennek keretében | lyen részt vesz Pákolitz István, a Pécsett megjelenő Jelenkor cí-j Tüskés Tibor, Thiery Árpád, Lá- mű irodalmi folyóirat munkatár- í zár Ervin, Pál József író, illetve sai részt vesznek egy író—olvasó költő.

Fordította:

Peters Magda, Hetényi Pál, Dosek Lajos; Murányi Bea.

A. SZOLZSENYICIIS:

v.

Az étkezdében hideg van ahhoz, hogy sokáig üldögéljen az eniber. Legtöbben fejükön hagyták a sapkájukat, úgy ettek, lassan, szétfőtt halfoszlányokat keresgélve a fekete káposztalevelek alatt, és az asztalra köpködték a szálkát. Amikor egész halom gyűlik össze — valaki majd lesöpri a padlóra, mielőtt az új brigád letelepedne. A szálkák recsegnek, ropognak a padlón a válenkik talpa alatt.

De egyenesen a padlóra köpködni a szálkát — ezt illetlenségnek tekintették.

A barakk közepén két sor oszlop-, vagy támasztékféle húzódott. Az egyik ilyen oszlop mellett ült Suhov brigádtársa, Fe- tyukov, és Suhov reggelijét őrizte. Fetyukov azok közé tartozik, akik még rosszabbul állnak a brigádban, mint Suhov. Külsőre egyforma a brigád, mindenki egyforma fekete buslátot visel, a busláton szám, de belülről lépcsősorra hasonlít. Bujnovszkii például soha nem hajlandó leülni a csajkával, Suhov sem végez el akármilyen munkát — vannak még, akik alacsonyabb fokon állnak.

Fetyukov észrevette Suhovot és nagyot sóhajtva átengedte neki a helyet.

— Szerencséd, hogy mindent itt találtál. Már meg akartam enni helyetted, azt hittem, hogy kivontak a forgalomból.

De nem maradt ott tovább, tudta, hogy Suhov nem hagy neki semmit, mindkét csajkát tisztára nyalja.

Suhov előhúzta válenkijéből a kanalat. Nagyon kedves volt neki ez a kanál, bejárta vele egész északot, maga öntötte a homokban alumíniumdrótból. A nyelébe bele is véste: ,,Uszty-Izsma, 1944”.

Azután Suhov levette a sapkát borotvált fejéről, bármilyen hideg is volt, nem engedte meg

magának, hogy sapkában egyék. Jól felkavarta a megbörösödött levest, és gyorsan megnézte, mi került a csajkájába. Amolyan közepes adagot kapott. Nem merítették a kondér színéről, de a fenekéről, a sűrűjéből sem. Úgy látszik, hogy Fetyukov, amíg a csajkát őrizte, kihalászta belőle a krumplit.

A levesnél az a jó, hogy forró, de Suhové most már egészen kihűlt. No mindegy. Enni kezdte, lassan, figyelmesen. Akkor sem kell sietni, ha ég a tető a fejed felett. A táborlakó — az alvást nem számítva — csak reggel él magának, tíz percig, amíg reggelizik, délben öt percig, amíg ebédel, és öt percig este, amíg elkölti a vacsorát.

A leves napról napra ugyanaz volt, persze aszerint, hogy milyen zöldséget raktak el télire. Tavaly csak sózott répát tettek el, úgy, hogy szeptembertől júniusig csak répaleves járta. Most meg — feketekáposzta. A táboriak júniusban éltek a legjobban: akkorra kitogy minden zöldségféle, és darát kapnak helyette. A legrosz- szabb időszak a júlids: ilyenkor csalánt vágtak a kondérba.

Az apró halból nagyobb részt csak szálka jutott neki, a hús szétfőtt, levált a csontokról, csak a hal fején és farkán maradt belőle valami. Suhov egy szemernyi húsfoszlányt sem hagyott a gyenge halcsontvázóri; riiég meg is rágta, le is szopogatta á szálkákat, azután az asztalra köpte. A hal minden részét meg szokta enni: a kopoltyúját, a farkát, még a szemét is megette, amikor a helyén maradt, de ha kivált a fejből, és a csajka színén úszott a nagy halszem. akkor nem ette meg. A többiek ki is nevették ezért.

Suhov ma spórolt: nem ment a barakkba, ezárt nem kapta meg a kenyér-adagját és most kenyér nélkül ette a levest. így is elég az étel, a kenyeret majd később elmajszolhatja.

Muhar-kása volt a második étel. Megsűrűsödött és egybeállt. Suhov darabokra tördelte. Egészen kihűlt, pedig melegen is íztelen, nem lakatja jól az embert: hiába, a fű csak fű marad, még' akkor is, ha olyan sárga, mint a köles. Ezt találták ki dara helyett. Azt mondják, a kínaiaktól tanulták. Frissen főve 300 grammot nyom — és még jó, ha annyit: kása, és mégsem az. de kása helyett adják.

Suhov lenyalta a kanalat és visszatette a helyére, a válenkibe, feltette sapkáját és elindult a kórház felé.

Még mindig sötét volt az égbolt, — a tábor villanyégői elűzték róla a csillagokat. A két reflektor még mindig széles fény- pásztákat' vetett a zónára. Amikor ezt a tábort, ezt a különleges tábort megépítették, az őrségnek még nagyon sok világítórakétája is volt, amilyeneket a fronton használnak, s alig hogy kialudt a fény. fehér, zöld és piros rakéták:-1 lövöldöztek a zóAa fölé, miniha igazán háború lett volna. Azután megszüntették a rakétá- zást. Talán sokba került?

Még ugyanolyan sötét volt, mint ébresztőkor, de a tapasztalt szem sok apró jelből könnyen megállapíthatta, hogy közeledik a kivonulás. A Bicegő segédje (Bicegő, az étkezdéi ügyeletes még segédet is tarthatott, és. etethetett), elindult, hogy reggelizni hívja a 6. barakk rokkantjait, akiket nem vittek táboron kívüli munkára. A szakállas, öreg festő nagy keservesen eltámolygott a kulturális nevelőosztályra festékért és ecsetért, hogy számokat rajzoljon. Újra megjelent a Tatár, nagy léptekkel, sietve átvágott a stáb felé vezető úton. Általában megritkult odakinn a nép, — mind összebújtak, hogy megmelegedjenek az utolsó kellemes percekben.

(Folytatjuk)

«mmiiw» imiimimi HmiHiHtiHunt- «ímmiiw* «momu» «Miiiwmw» «iiiimiiiiih iimiiiiiiiiiiiii 'Miiiiiühihihiu- •iiiiiihiihiiiii» <miiiimiiw ‘üniiiiuwiinit 'lumimnmiHH- tuuwHiiniiui> -1111111111111111111- iiiiiiiiiiihiiiiw- iimhmiiim» «ihihim» <iiwiiimm» hiiiiuiiwiiim» iiiiiimiim- -iwiiiiíuihiiw- iiimiiiimiíWi iiiitiiimiuuf

SIPOS GYULA:

18.

Sári nem volt szép a szónak abban az értelmében, ahogy a szépségkirálynőket és a kozmetikai szalonok reklámképeit szépnek tartják. Középtermetű telt asszony volt, nem kövér csak formásán gömbölyded, orrát, száját mintha kissé elnagyolták volna, a feje formája volt szép, meg a szeme. A szeme élt legelevenebben az egész asszonyban: nevetni tudott vele, vitatkozni, tagadni és igent mondani és ragyogni, dióbarnán rácsodálni a világra. Talán itt volt a varázslata a szemében.

— Tudod, én boszorkány vagyok ám! A mi falunkban még kétszáz évvel ezelőtt boszorkányokat fogtak pörbe. Bizony! — és szökdécselt, mintha seprőn lovagolna.

A mozgása! Régi képes újságokban sokszor jelent meg fénykép szépségkirálynő-választásról. Álltak a lányok a bizottság komoly férfi tagjai előtt s egy élte- sebb kopasz úr, a „szakértő” centiméter szalaggal mérte bokájukat és csípőjüket, a mellbősé- get, a lábszár karcsúságát. Mit mondanak az ilyen számok és mit mondanak a tökéletes arányok is a belső sugárzás nélkül! Tökéletes arányú dísznők hidegek és ilLattalamok tudnak lenni, mint a nagy meddő dáhliák és néha kis piszék és kócosak illatoznak részegítőn. És még ez se minden, a nyugvó test szépsége. Épp úgy bájolhat az asszony mozgásával, lépésének muzsikájával, egy kéznyújtással, vagy ahogy a poharat az asztalra teszi, ahogy fölegyenesedik munka közben, a mozdulat ezernyi változatú harmóniája úgy hozzátartozik, mint madárhoz a repülés. Sárinak a mozgásában volt valami köny- nyedség, a táncnak, a játéknak az üdesége.

Köd van ugye? Sokszor kérdezték egymástól később, amikor már szükség volt erre a ködre, hogy ne lássák az utat, hova vezet.

Eleinte ritkán találkoztak és János mosolygott is ezen, akkor titkolództak legjobban, amikor

még nem volt titkolnivalójuk. A présházban, amely annyira szomszédos volt, hogy feltűnés nélkül láthatták egymást, Nagyligeten néha és egyre inkább úgy, mint a kamaszok az első szerelem hónapjaiban. Kati tartotta a haragot és hónapokig fölemlegette az Anna-napi búcsút, a nagyligeti táncos lányt, János szokatlan makacssága meglepte ugyan, de nem hajlította meg. Valami konok versengés alakult ki köztük: ki bírja tovább? Jött az őszi munkák sok gürcölése, napok, melyek után az ember tompa el- nehezedést érez vállában, derekában és alig várja, hogy végignyújtózhasson az ágyon. A szüret ezernyi gondja, segítség kell, meg hordó kell, meg újra be Nagyligetre, hogy vegyék át idejében a mustot — mentek a napok névtelenül és számolatlanuL Egyszer még a szüreti előkészületek idején, bor is volt benne, János meg akarta csókolni Sárit és az asszony kihúzta magát az ölelésből. — Csak játszik ez velem? — aggodalmaskodott akkor János. — Talán teste sincs ennek a nőnek, csalódott, elfásult azért beszél annyit a lélek örömeiről, a testetlen szépségről és azért útálkozik annyira a rábámészkodó férfiakon? Milyen undorodva tudott beszélni a mocskos tekintetekről, és ajánlatokról! Nagy szerelem, szerencsétlen házasság, kihűlt, kiégett, visszamenekült a tiszta gyermeki

világba. Érdekes, hogy férjéről, házasságáról sohasem beszélt. Néha egy félmondattal, de azt is elharapta és inkább szomorúság volt a hangjában mint vád vagy gyűlölködés.

Jól is van ez így — gondolta János — lélekbéli társ és vigasztaló s ő szemébe mer nézni Katinak bármikor, mert tartja ezt a fájdalmas hűséget. Mégse volt ez vigasz, egyre jobban belebonyolódott érzéseibe.

KÉT ASSZONY

Köd volt azon a délutánon is, a berek felől húzódott föl, megállt félúton a horhó emelkedőjé nél, tenger, melyből csak a hegycsúcsok látszanak ki, aztán ostromló gomolygással tört egyre feljebb, kúszott az út mélyedésében, végül körülölelte a présházat, a diófát, az egész hegyet. Nem gyújtottak lámpát, csak ültek eldőlve egymás mellett a heverőn, nézte Sárika szemét s a behunyt szemű csókok után szájának nedvesen fénylő vonalát, olyan egyszerű volt, olyan tiszta, hogy ennek így kellett történni.

— Kedvesem — és simogatta az asszony haját, aki most már bújt mellé hálásan és szerelmesen.

— Köd van ugye? — kérdezte akkor is Sári, János meg arra gondolt: olyan ez mint az istenkísértés, mint amikor gyerekkorában, az első kételkedések idejón a kályha tűzébe doboít egy szentképet, dördüljön meg az

ég, nyilatkozzon meg az úr hatalma s akkor ő hívő lesz és alázatos lélek. A kép elégett, mint más papírdarab, csak aranyozott szegélye fénylett kissé tovább, aztán fekete pernyévé pöndörödött az is. Milyen egyszerű az ő szerelmük is. milyen természetes, nem dördül meg az ég. nem dől össze a világ, a nagy ébresztőóra ugyanolyan egyhangúsággal ketyeg tovább az ablak párkányán mint eddig.

— Mi lesz velünk?

— Ne gondolj rá, hát nem jó így? — kérdezte vissza Sárika. De ha próbálta is elfeledni, mindig kínozta a kérdés. — A gyerekek miatt — mondta egyszer Sárikának — nem hagyhatom ott őket, nem ronthatom el az ő életüket.

— Te, kedvesem, olyan jó, hogy ezt mondod, hogy így gondolkozol, vagyis olyan rossz. Érted?

János értette. Már félsza vakból - mozdú latokból is értették egymást, megvolt az az emlékekből, beszélgetésekből, hangokból kiformálódott titkos nyelvük, mely annyira segít megteremteni két ember külön világát. Sokkal kevesebbet titkolóztak már, az is előfordult, hogy János a Vargaházban látogatta meg Sárit, mikor az öregasszony nem volt otthon, Nagyligeten meg néha úgy jártak, mintha senki sem ismerhetné fel őket.

(Folytatjuk)