Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-10 / 7. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. január 10. Mi épül az országban 1963-ban ? A Középülettervező Vállalatnál elkészültek az 1963-ban épülő középületek makettjei. A balatonalmádi étterem makettje. Tervezte Kiss E. László. A képen: Szíjártó Gy örgy modelltervező. Jean Paul Sartre Leningrádban Leningrád (TASZSZ). Jean Paul Sartre, ismert francia filozófus és író kedden befejezte hatnapos leningrádi látogatását. A városból történt elutazása előtt nyilatkozatában közölte, hogy megbeszéléseikét folytatott, szovjet filozófusokkal. „Kiderült, hogy ugyanazok a problémáink*, -ezért hamar megtaláltuk a közös nyél- vet” — mondotta. A francia író rámutatott arra, hogy sok kérdésben más véleményt vall, mint a szovjet filozófusok. Egyben azonban egyetértettek: a filozófia legsürgetőbb feladata és fő problémája, hogy alaposan megismerje az emberi személyiséget a szocialista humanizmus keretében. Nagy hatást gyakorolt a híres francia- íróra -az, hogy a szovjet ifjúság mennyire érdeklődik a francia irodalom iránt. Sartre kedden visszautazott Moszkvába. Lehetőségeinkhez mérten Egy héten belül két rövid " hír jelent meg a lapokban. Az egyik karácsonyi „meglepetés” volt, a másikat a szilveszteri újságok hozták. Az első a lakosság szociális és egészségügyi ellátásának javításáról szól, a másik néhány tartós fogyasztási cikk árának leszállításáról szóló intézkedést ad hírül. Nehéz lenne eldönteni, hogy a kettő közül melyik a jelentősebb, hiszen mind az első, mind a második intézkedés évi kihatása nagyjából egyforma, 300—300 millió forint. De talán mégis, ha fontossági sorrendet akarnánk felállítani, az megfelelne az időbeli sorrendnek. Az első, a karácsonyi intézkedés — a szülési szabadság, az özvegyi nyugdíjak felemeléséről, a társadalombiztosítási szolgáltatások növeléséről stb. — égetőbb problémákra hoz megoldást, javulást. A legtöbbet a terhes és szülő nők, az anyák kaptak a karácsonyi „ajándékosztásnál”, az eddigi tizenkét hét helyett húsz hét lett a szülési szabadság időtartama, amit indokolt esetben további négy héttel lehet meghosszabbítani, ezenkívül szükség esetén kisgyermeke három éves koráig fizetés nélküli szabadságot kaphat az anya. Igen jelentős javulást hozott az új esztendő az özvegyek, nyugdíjasok helyzetében, húsz százalékkal emelték fel az 500 forintnál alacsonyabb özvegyi nyugdíjakat. Ez évente csaknem 180 millió forintba kerül az államnak. A korábbi egy hónap helyett évente három hónapi kórházi ápolást vehetnek igénybe a nyugdíjasok. Az eddiginél nagyobb mértékű társadalombiztosítási szolgáltatásban részesülhetnek a termelőszövetkezeti tagok is. Az intézkedés megszüntette a nőkre hátrányos jogszabályt, amely szerint kórházi ápolás esetén a férfiaknál alacsonyabb táppénzjuttatásban részesültek az olyan nők is, akiknek eltartásra szoruló hozzátartozójuk van. örömmel üdvözöltük a másik — az árleszállításról szóló — rendelkezést is. Ez más rétegeket érint, és nem létfontosságú szükségleti cikkek ára csökkent. Az intézkedés részben korrekciós jellegű, hiszen a mostani árleszállítással érintett cikkek egy részének az árát az ellenforradalom után kellett felemelni, azért, hogy az általános bérrendezéssel ugrásszerűen megnőtt fizetőképes kereslettel egyensúlyba hozzuk az árualapot. Az akkori áremelés éppen ezért olyan cikkekre terjedt ki,' amelyek nem nélkülöz- hetetlen'ek. Motorkerékpár, varrógép nélkül még meg lehet élni (akinek nem keresőfoglalkozáshoz kell). Az intézkedés akkor azt is célozta, hogy felszámolja az áruhiány következtében fellépő spekulációt. Ma már egyensúlyban van az árualap a fizetőképes kereslettel. Ezért lehetett többek közt olyan, nemrég még hiánycikként szereplő áruk, mint például a motorkerékpár árát leszállítani. A mostani intézkedés ezenkívül arra is irányul, hogy megkönnyítse a „második műszakot”, a dolgozó nők háztartási munkáját. A háztartási centrifuga, a varrógép árának leszállítása ezt segíti elő. inden különösebb előzetes hírverés nélkül hoztál? nyilvánosságra a két intézkedést. Ez maga is arról tanúskodik, hogy nálunk az ilyen intézkedések természetesek. Csak egyre van szűk ség ezek meghozatalához: Megteremteni a szükséges feltételeket. Ilyen értelemben pedig már tudtunk róluk, előre. Pártunk és kormányunk vezetői nyíltan beszélnek erről évek óta: Rajtunk múlik, hogyan alakul az életszínvonal, mikor és hogyan lehet javítani az életkörülményeken. „A magyar dolgozók — mondotta Kádár elvtárs a VIII. pártkongresszus beszámolójában é- saját tapasztalataik alapján, nagyon jól tudják, hogy Központi Bizottságunk és kormányunk egyetlen életszínvonal emelő intézkedést sem határoz el addig, amíg annak anyagi fedezete nincs a termeléssel megalapozva. Azt is tudja mindenki, hogy ha ilyen lehetőségünk van, a párt és a kor« mány nem késlekedik.” A kongresszuson konkrét formában is beszélt Kádár elvtárs a tervbevett intézkedésekről, ezek egy része egy hónappal később már valósággá is vált. Az ötéves terv első két esztendejében nem sikerült biztosítani az öt évre kitűzött életszínvonal- emeLkedés megfelelő arányát. Az egy főre jutó reáljövedelem — az 1957—60-as időszak jelentős emelkedése után — az elmúlt két évben csak 1—2 százalékkal növekedett. Ennek oka a szárazság — a két egymás utáni aszályos esztendő több milliárdos terméskiesést okozott a mezőgazdaságban, — a mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében fellépett „rendkívüli” beruházási igények, valamint megnövekedett honvédelmi kiadásaink voltak. Mindennek ellenére sikerült fenntartani, sőt némileg emelni a korábban elért életszínvonalat, stabilizálni a meglévőt. Pártunk és kormányunk azonban nem mondott le arról, hogy az ötéves terv végére — tehát 1965-re — az életszínvonal tekintetében is elérjük eredetileg kitűzött céljainkat. Az életszínvonal-emelkedés tehát már az idén is sokkal gyorsabb ütemű lesz a tavalyinál és az 1961-esnél. A termelés területén már létrejöttek az alapjai a gyorsabb előrehaladásinak, az idei terv a bérből és fizetésből élők reál- jövedelmének 5,6 százalékos, a parasztság reáljövedelmének 2,5 százalékos növekedését irányozza elő. A fő feladat: Megteremteni a terv eme előirányzatai teljesítésének lehetőségeit. A további intézkedések — bér, nyugdíj, szociális vonalon, vagy éppen árleszállítások terén — sem fognak késni, ha az anyagi lehetőségek meglesznek. A lehetőségek megteremtésénék útja pedig — és erre is útmutatást adott e kongresszus, sőt utat mutat az eddigi gyakorlat is — a jobb munka. Termelékenyebben, olcsóbban, többet, jobb minőségűt termelni. (J) /<n>wvwwv»^ívvvwww A BECSÜLETES EMBERNEK nincs félni valója. A tisztességes szándéknak. nincs arra szüksége, hogy lapuljon, ez csak a gyávák, a hazugok kenyere. A lapulókat nehéz leleplezni, mert megbújnak, s ügyködésüket különféle módon álcázzák. Nagyszokoly község becsületes dolgozóit éppen ezért gyakran tévesztik még meg a hamis próféták. Pedig nem érdemes nekik hinni, mert a falunak, az ott élő parasztcsaládoknak rosz- szat akarnak. A község egészséges közvéleménye akkor jár el helyesen, ha kiközösíti és megveti ezeket az alvilági álpapokat, akik amikor a tsz ellen, a vezetők ellen izgatnak, akkor nem a falunak akarnak jót, ellenkezőleg, azt szeretnék, ha nekik térne vissza a dologtalan, másokon élősködő jóvilág. Hazánkban ma kialakulóban van az egységes parasztosztály. Ez azt jelenti, hogy a földművesember ma már nem a régebbi vagyoni állapot szerint kap több, vagy kevesebb elismerést, több vagy kevesebb jogot, hanem kizárólag a munka alapján. Az ember „mennyi munkát végez, annyit ér”. Nagyszokoly községben azonban akadnak szép számmal olyan szövetkezeti tagok, akik ezt nem akarják tudomásul venni, nehezítik, gátolják az egységes paraszti osztály kialakítására irányuló helyes törekvéseket. A törvényes rend szigorú betartását hangoztatják és eközben éppen ők vétenek törvényeink ellen. A helyi vezetők pedig attól tartanak, hogy megsértik a törvényességet, s attól való félelmükben, hogy megsértik, a törvénytelenséget is elnézik. Elöljáróban tehát félreérthetetlenül le kell szögezni: az egységes paraszti osztály kialakítására A NAGYSZ&KOL hamis próféták való törekvés semmiképpen nem jelentheti, hogy erkölcsileg annak is van joga, aki nem dolgozik becsületesen. Erkölcsileg nincs. A volt nagygazdának ugyanolyan szava van, ha ellátja munkáját, mint az egykori agrárproletárnak, dé ne kiabáljon se a volt nagygazda, se a volt agrárproletár, ha nem dolgozik, és ennek tetejében még rendbontó is. AZOKRA AZ EMBEREKRE vo-' natkozik az, akiket a községben mindenki név szerint is jól ismer. Ezek az emberek izgatnak a nagyüzemi gazdálkodás ellen. S itt van a lényeges kérdés. Ha ugyanis a meglévő és létező hibákat bírálnák, akkor szándékuk tisztességes lenne, mert azt akarnák, hogy jobb legyen a gazdaság. Csakhogy nem ezt akarják, számtalan példa igazolja, hogy mást akarnak, s éppen ezért a falu ellenségeivé, az- előrehaladás fé- kezőivé válnak. Velük szemben tehát nincs kímélet, mert azon mesterkednek, hogy a nagyszoko- lyi családok lerongyolódjanak, elszegényedjenek, hogy • újból megismétlődjék a volt Aranykalász Tsz dicstelen korszaka, az, amire nagyon jól emlékezhetnek az ottani parasztok. A hamis próféták elsősorban a vezetők rágalmazásával próbálják megbontani a falu egységét, rendjét. Senki sem állítja, hogy az ottani Béke Tsz vezetői hibátlan emberek, de ha hibáznak, akkor a dolgozó tagok mindegyikének joga és kötelessége bírálni őket, hogy javítsanak munkájukon. A nagyszokolyi hamis próféták azonban azt szeretnék elérni, hogy a vezetők havonta váltsák egymást, mert ez egyet jelentene a fejetlenséggel, a zűrzavarral és az elszegényedéssel. A község becsületes parasztsága éppen ezért ne azonosítsa magát a lapuló mé- regkeverőkkel, s ha szükséges, bírálja bátran, szemtől szembe, de egyúttal védje is meg vezetőit. Sorozatosan ismétlődik olyan dolog, amilyenre néhány nappal ezelőtt is volt példa. Pár nappal ezelőtt az egyik tsz-tag, aki csak a szájával jeleskedik, a termelő- szövetkezet elnökét azzal fenyegette meg, hogy „nem sokáig lesz maga elnök, mert majd megmutatom én, hogy lejáratom a megye és a járás előtt”. Olyan ember mondta ezt, aki a legnagyobb dologidőben kupeckodni jár akkor, amikor a falu népe izzad és a határban fáradozik. A LEJÁRATÁST csinálják is már hónapok óta. Kihasználják a szocialista rend adta lehetőségeket és visszaélnek azzal. Nagyon jól tudják, hogy ma hazánkban a dolgozók szavát és véleményét nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezen az alapon leveleket küldözgetnek különféle szervekhez, hazugságokat írnak, rágalmazzák a vezetőket, de nem írnak igazat, mert a levelek alá nem merik odaírni saját nevüket, hanem másokét hamisítják oda. A nyáron a Földművelésügyi Minisztériumba, nemrég a Népújsághoz küldtek hamis aláírással, rágalmazó levelet. Kilóg tehát a lóláb. így akarnak zavart, nyugtalanságot teremteni a tagok és a vezetők között, s így szeretnék elérni, hogy állandó vizsgálatok nehezítsék a kibontakozást, s tereljék el a fő figyelmet a legfontosabbról, a munkáról. Nyíltan nem mernek színt vallani, s ha elérnék céljukat, ha a tagokat megtévesztve sikerülne lehetetlenné tenni a vezetőséget, akkor megkezdenék az új vezetőség piszkálását, rágalmazását. Csakhogy ma már nehéz tervszerűen lejáratni valakit. Ha az a valaki becsületesen él és dolgozik, akkor elsősorban a tagok védik meg Nagyszokoly községben is. A hamis próféták a falu népe előtt olyan színben próbálják feltüntetni magukat, mintha a község javát akarnák. De vajon jót akar-e az az ember, aki egész eddigi életét kártyázással, kocs- mázással és kupeckodással töltötte, szabad-e hinni olyan embernek, aki még mindig cselédet tart, vagy lehet-e egyetlen igaz szava annak, akit a tsz-ből bércsalásért zavartak el és aki nagyhangon kijelenti a földművesszövetkezeti boltban, hogy a népi demokrácia végét lisztes-zsákon ülve is kivárja? Ezek az emberek hamisítják a rágalmazó levelek alá Vörös János tsz-tag és mások nevét, ök, akik egész évben a napot lopják, féldeciket fizetnek néhány lumpenproletárnak, akik féldeciért hajlandók a nótájukat fújni. A LEGUTÓBBI KÖZGYŰLÉSEN éppen ők hangoskodtak legjobban; a 10—15 munkaegységes emberek. A szövetkezeti gazdák többsége viszont akkor jár el helyesen, ha kinyitja az ajtót és ezeknek a dologtalanoknak megmondja, kívül tágasabb, mert szava csak annak lehet, aki dolgozik. A Béke Tsz tagjai nem felejtenek könnyen. Jusson is eszükbe, hogy a hamis prófétáknak az az idő kedvezett, amikor a volt Aranykalász Tsz-ben a nagyszájúak nem dolgoztak, de annál többet összeloptak. Emlékezzenek rá, hogy hová vezetett ez az út: a teljes elszegényedéshez. Az Aranykalász Tsz-nek volt olyan tagja, aki a kisujját is alig mozdította a közösben, ám év végén mégis több szénája és takarmánya volt az udvaron, mint annakidején huszonkét holdas gazda korában, összelopta azok elől, akik dolgoztak, s akiknek a közösből miatta nem jutott semmi. Ennek a betyárvilágnak vége, és a falu népe ne engedje, hogy ez a betyárvilág mégegyszer megismétlődjék. Ami pedig a törvényességet illeti, arról csak annyit, hogy Nagyszokolyön is, másutt is a helyi vezetőknek nemcsak joguk, kötelességük eljárni a törvénytelenségek elkövetőivel szemben. A hamis próféták elszigetelésének legjobb módja azonban nem más, mint a legteljesebb őszinteség és becsületesség. Ha ezt mind a vezetők, mind a tagok kölcsönösen és maradéktalanul betartják, akkor nem lesz hiba, akkor a Béke Tsz tovább erősödik, tovább gazdagodik. Szekulity Péter
