Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

s. jaaasf Stítíí.i dwikÜEi, SIlíCJMő cÁ maquk we jvhM Néhány évvel ezelőtt nagy W- iúk, csatározások, színhelye volt Bogyisak*. miniden egyes tanács* — Minek fizessünk máé kiilö®? Elég az, ha fizetjük az adóí_ •— y-itaitkozoiSt az eltenzék. — Nem úgy van az egészen.. Nem várhatunk mindent ae ái- lamtói. Elég támogatást kaptunk azzal, hogy az árvíz után felépí­tette a falut Ha azt akarjuk^ hogy a mi községünk is fejlődjön, hozzá keU járulnunk anyagiakkal is — érvelt a nagyobbik tábor. A viták során egyre nagyobb lett azoknak a tanácstagoknak; a tábora, akik a saját hozzájárulás mellett; kardoskodtak, és egyre kisebb lett az ellenzék. Végül is a tanácsülés megszavazta a köz­ségfejlesztési hozzájámilás kötele­ző fizetését. Nem akar valamiféle felhámy- ‘lorg&tás lenni, de a bogyiszlói­ak az árvíz után mindegyre olya» hitben ringatóztak: majd az ál­lam... Majd az áWam épít köz­épületeket. járdát. Ezt a közhangulatot változtat­ta meg néhány évvel ezelőtt az altkor újonnan választott tanács. És most Qszkó István vb-titkár gyónt számvetést végez, mivtel is gyarapította a. községfejtesatési alap a községeit. ■— A legnagyobb létesítmény az 1961-ben, négyszázezer forintos költséggel felépült egészségház. Öltözőt építettünk a sportpályán, felújítottuk a tűzol tószertárat, So­kat költöttünk járdaépítésre is. Öt kilométert tesz ki az újonnan készített járda, kát kilométernyi régi téglajárdát újítottunk fel. Öt­százezer forintót fizettünk ki az új járdákért, százezret a felújítá­sért. A titkár arról is beszél, hogy Amc -éj egészség ház, a tanácstagok — Bbteg Böte Gá­bor, Miiszlai József. id. Frank bajos — hogyan, működtek közre a községf’e.jl-esztési feiadatok meg­valósításában, társadaámi munka szervezésével. Feank Lajos kör- zeUéfoen például az évi 200 forint hozzájáruláson felül még ötven forintot fizettek, hogy a<z utcájuk-' ban mielőbb elkészüljön a beton­járda. — Különösen az egészségivéz felépítése jelentett sokát — álla­pítja meg a tanácstitkár. — An­nak előtte egyáltalán nem volt .ki- dégítő a község egészségügyi 'el­látása. Most lényegesen könnyebb a védőnő munkája, könnyebben bonyolítanák le oításcfcat, szűrő- vizsgálatokéi,. Az egészséghaz megépítése sókat javított a község egészségügyi helyzetén. Eár annak idején sok szócsata zajlott .te Bogyiszüóu tanácstagok és tanácstagok, tanácstagok és vá­lasztók között, elmondhatják a bogyiszlóiak; a maguk ereje, hozzájárulása számos újat, ma­radandót alkotott az elmúlt négy év alatt.. JÓI szóiakoztunk Hangulatos szilveszter megyeszerte jföi szilvesztereztünk. örömmel ragadunk tollat minden évben, hogy beszámol­junk az évforduló esemény ei- iőí, s az örömet mindenekelőtt az adja, hogy így kezdhetjük beszámolónkat: »Jól szilveszte­reztünk«. Sőt, most még azt is. hozzátehetjük, hegy az idén jobban, hangulatosabban, mint tavaly. Nagyon sokan a házi összejövetelt választották, hogy elkerüljék a nagy tolongást a szórakozóhelyeken. így aztán nagyon sok házból szűrődött ki egész éjszakán át a zene, a vi­galom zaja. A szórakozóhelyek azonban ennek ellenére sem maradtak üresek, sőt, min­denütt olyan zsúfoltak voltak, hogy egy tűt sem lehetett volna leejteni. A földművesszövetkezet csak­nem minden faluban gondos­kodott a jó hangulatról. Külö­nösen jól sikerült Hőgyészen. ahol a kisvendéglőben már dél­után öt órakor minden asztal­nál ültek, tehát foglalt volt. Reggelig zsúfolt volt a község terjedelmes kultúrterme is. A Vendéglátó Vállalat is ki­tett. magáért. A vállalat min­denekelőtt Szekszárd városban gondoskodott szilveszteri meg- lepetésrőilr Sokak szerint a Kispipában sikerült legjobban a szilveszteri összejövetel. Itt meglehetősen családias légkör alakult ki. Éjfélkor malacot sorsoltak, de az eddigiektől el­térően, malacpecsenyét is le­hetett rendelni, sőt, malacból készült savanyúlevest is. A Télikert elsősorban a fia­talabbakat vonzotta. Nem volt üres szék. s hiány a jókedvben. A Vendéglátó Vállalat vidéki egységei közül mindenekelőtt Dunaföldváron és Bonyhádon sikerült jól a szilveszteri mu­latság. A legnagyobb forgalmat' a dunaföldvári étterem bonyo­lította le. összesen 22 000 forin­tot hagyott a közönség az ét­terem pénztárában. A legkedveltebb ital megye­szerte a bor és a pezsgő volt, A megyei vendéglátóipari he­lyeken- körülbelül - 1-00 hektó bort mértek ki-, s nagyon sok pezsgőt adtak el. A Vendéglátó Vállalat szilvész térkor összesén 250 000 forintot forgalmazott. A vártnál nagyobb volt a forga­lom ételekből. Új tantárgy a főiskolákon: Munkásvédelmi ismeretek A Pedagógusok Szakszerveze­tének kezdeményezésére, s a fel­sőoktatási intézmények munkavé­delmi ankéfjain tett javaslatok alapján — az egyetemeken, tanár­képző főiskolákon, a tanító- és óvónőképző intézetekben is beve­zetik -a munkásvédelmi ismeretek oktatását. A művelődésügyi miniszter rendelkezése 'részletesen előírja az óktatás eredményességét- se­gítő intézkedéseket. Ezek között szerepel' mintaszerű munkakörül- tnények Kialakítása az ínfézmé- ftyekt gyakorlati munkahelyein (műhelyben, laboratóriumban, műteremben, stb). Kitér a rende­let arra is. hogy az intézményen kívül (üzemben, terepen, stb) szervezett gyakorlatokon az okta­tást üzemi szakemberek lássák el. A minden felett győző. ■ a A faluban lassan napirendre Került olyan, aki megszólta térnek a dolog fölött.; Az őket s azt mondta: nem lesz idősebbek tudomásul ve- áldás ezen a házasságon, nem szik, a fiatalok pedig így véleked- esznek meg együtt tíz ltiló sót; neki Talá* örült is volna az illető, ha — Amit tettek jogosan tették, egy héttel az esküvő után már helyesen cselekedtek;.. nem együtt, hanem egymástól S most lássuk a történetet. elszakadva jönnek haza abból a Kezdődött egy olyan moreen- városból. így talán ki is mentek tumnaal, amelyik egyrészben volna eléjük az állomásra is. De természetes, másrészben viszont ,így sem maradtak fogadóbizott- már szokatlan, négí. Ami meg- ság nélkül. Barátaik, azok, akik szokott ivott benne-, egy fiú és segítették őket, s azok is, akik egy lány tál átkoztak. A találko- csak együtt éreztek velük egy- záshói .udvarlás, majd szerelem formán örömmel és tisztelettel lett; S ami régies ízű és kivéte- fogadták őket. Örültek a boldog- tesc az egyik szülőnél akadályok- sáluknak és tisztelték a bátor­ba, fenntartásokba ütköztek. Sze- ságukat. Mert kellett is ahhoz r-ehnük már az első időkben ko- egy kis bátorság, hogy szakítás, moly próbákat áHt ki, egyszer ismételt találkozás és szökés, tit- még mintha meg is szakadt vol- kos és félig tiltott esküvő után nas egy évig nem találkoztak. S haza jöttek. Más meg úgy vette: ha találkoztak, úgy néztek egy- hazaéheztek. Pedig korántsem, •másra, mint az idegenek, mert Hazajöttek a falu-ba. mert iga­nem akartak kellemetlenséget, zán odatartoztak, ott; akarnak Fájt mindegy ütőknek, már hogy- boldogok lenni, ne fájt volna... Fűdig tart a történetük. Ott. Keserves esztendő volt, jó voít. F ahol megesett, a tamási hogy vége szakadt, hogy legalább “ járás egyik községében önmaguk előtt tisztáztak min- többet is beszélnek róla. Taglal- den-t, többek között ezt: az őszin- ják a szökés történetét, emlege- te, az önts érdekek nélküli ön- tik, miként fogott, össze a három zetlen szerelmet érhetik ugyan jóbarát, hogy végrehajtsa a iríe- próbák, megrázkódtatások, de két rész tettet, mint titkolta boldog- embert azért nem lehet elválasz- ságát az akkori tiik-os menyasz­tam. összetartoznak, s ők össze- szony, a mostani boldog fiatal­tartoztak. Titkolóztak, de mennyi- asszony. Ezek azonban mind el­vei könnyebb volt együtt titko- halványulnak. Három nap után lózni, mint külön-külön egymás már természetesnek veszik, hogy élőd eltitkolni a másik iránt táp- összetartoznak. S azt is, hogy Iáit érzelmeket. mindent megtesznek a boldogsá­Otthon az ellenkezés nem tört gukért. Szerelmük az alap erre. meg, makacsabb volt az időnél is Az a szerelem, ami kitartott min- amelyik annyi minden régit te- den mellett és győzött minden metetl már el. A fiú traktoros lelett. Az a szerelem amelyik, ha volt, a lány a földművesszövetke- ellenállásba ütközött még elmé­letnél dolgozott; Látszólag, semmi lyültebb. még igazabb lett, különbség sem volt közöttük. De Mondom: három nap után már csak látszólag, mert a felszín senki sem beszel házasságukról, mögött ott húzódott a régi fel- A hétköznapok sodrában elfeled­M fogás; a vagyon többet ér mint az ember. it volt mit tenni. olyan lépésre Szánták el magu­kat, ami ugyancsak régi színezetű, de mégis örökké új marad, mert nekw teljes megszöktek' hazulról, s az egyik“ kae’ág' á csöppség, feloldódik az városban házasságot kötöttek, anyai szív is. Akkor már hárrhó­Teheiték. nagykorúak már és iukat öleli magához, s elfelejti a szerelmesek egymásba, szeretik történteket. Elfelejti és megbo- a másikat úgy, mint társ a tár- csájtja. mert a szerelem mellett sat, s házasságuk örökre szóló mindenek felett győző a szeretet kötés. is... Szolnoki István keznek a körülményekről, s jól­eső melegséggel nyugtázzák majd: milyen boldogan is élnek. Esztendőre pedig, vagy kettőfe megszaporodik a család. Kettő helyett- három élet fölött lesz a# kpl ember tervei- kapocs titokban fogant kötésük, betetőzését jelenti: S amikor előszói- felsír, vagy fej­—. 1 - - •• f .. -I - * I ■ Á EMBER 1 Egész délután a? “——--------------------- onos eső. E stére nagy hideg telepedett a dombra és márvánnyá fagyott az úton a lucsok. A kis utca csendes volt, sötét. Távoli vo­natok füttye, kátyúk ugatása rivallobt néha a szétver p-es z ke - dő csendre. Zoltán örült, hogy nem ment el. szilveszterezni. Egész es-te albumba rendezte a fényképe­ket, majd miután lefeküdtek szülei, filozófiát tanulgatott; készült a kollokviumra. Éjfél­kor félcsavarta a rádiót, meg­hallgatta a Himnuszt. Dobi elv- társ újévi köszöntőjét és lefe­küdt Elaludni nem tudott. A halk táhezeme ritmusára bará­taihoz, évfolyamtársaihoz szál­lott. a gondolata és boldog új­évet kívánt. A békés csendbe bele-üvöl-tött a Cézár. Nagyon dühösen uga­tott, mint amikor az iskolából hazatérő gyerekek mérgesíteni szokták. Zoltán elmosolyodott. Ballagnak haza a szHvesztere- zők. Bizonyára őket ugatja. Az ugatás nem szűnt. Már vagy félórája üvölt a Cézár. Mi lelhette ezt az állatot? Időn­ként különösen vadul vicsor­gott a kutya, s az utca félé lo­pott, kitartóan, dühös -acsark.o- dással.' Talán csak nem jön valaki? Felkelt az ágyból. Magára vette fürdő-köpenyét. télikábát-' ját, és kiment a ház elé. Kö­röskörül csend és sötét. A főL útról idehallott a hazatérő Szil­veszterezők zaja, papírkürtök rikácsolása, felszabadult, fia­talos nevetés, rekedt ének. A járda, mint a márvány, sima és. síkos, ráfagyott az eső. Arra gondolt, jó. hogy nem ment se-, hová. Nem gyerekjáték ezen az úton felfcúszni ide a dombra. I Cézár a kerítés felé fogott------------— Ugatott veszettül, s v issaa-visszanézett a gazdájára. Az utcalámpa nem égett, az udvari fény a járdáig világí­tott. A ház előtt nincs senki. Talán csak nem szerelmesek húzódtak el itt a sötét utcában? Eh, kizárt dolog. Ilyen hideg­ben ajkukra fagyna a csók... — Cézár ide... A kutya odasunyított.’ majd hirtelen újra visszaszaladt á kerítéshez. Biztos valami ide­gén kutya, vagy macska kóbo­rol az utcán. Futott vissza a jól fűtött szo­bába. Két percig sem állt oda­kint. majd megdermedt. Ke­gyetlen ez-a tél, nem kíméli az embert. Jobban tenné ez a ku­tya is. ha bebújna ,a vackába. Zoltán visszafeküdt az agyba. A kutya kitartóan ugatott to­vább. Fene ezt a dögöt. Nem szokott ilyen hiábavalóan üvöl­tözni. 'A zene elszenderítetlé. A vi!- * lanv is égve marad', a rádió is .szólt tovább, úav aludt el bé­késen. álomtalanul. Édesanyja hangjára ébredt... — Fiam kelj fel. nézz ki. mit ugat vajon ót'ák óta ez a ku­tya. Dü-hősen keli fel. Szüleit se hagyja, aludni, a Cézár. Csak nem Veszett meg télvíz idején a szerencsétlen pára? Megnézte - az órát. ötre járt. I Kint Kemény fagyot aleg* nal. A kutya még mindig a .ke­rítésnél ágált Amikor kilépett Zoltán az ajtón, hozzáiramo­dott, majd megint a kerítés­hez,. Megbolondult ez az állat. Gondolt egyet Zoltán, cipőbe bújt és a jeges járdán csúsz­káivá. elindult a kerítés felé. a kutya a kapuhoz ugrott. Ka ­parta a földet, döfte az orrával a kaput. Valami lehet itt mégis az utcán? Zoltán belenyúlt a levélszekrénybe, kivette a kul­csot, és kinyitotta a kaput. A kutya az utca másik szé­lére rohant. Ez a rész még nincs beépítve. Üres telkeken néhány gyümölcsfa. A szélső fa mellett a Cézár megállt, mellső lábait megteszi feite és maga elé vicsorgott. A vicsorgás né­hány másodpercig tartott. Az állal megtorpant, teste megla­zult, behúzta farkát és vissza- sompolygott az udvarba. Zol­tánra rá1 se nézett. Fura eset. Igv még nem csi­nált soha ez a kutya. Zoltán kime-részfette a szeméi, és a fa alá nézett mereven, táguló pu­pillákkal. Valami sötét töme­get sejtett,'. Közelített., Oda­érvén 'ijedten látta', ember fek­szik a fa alátt. E?v bőrkabátos, csizmás, mozdulatlan ember. — Megöltek valakit! — vil­lant eszébe, ás megragadta az embert, A tehetetlen, merev test élettelenül esett vissza. Zoltán átnyalábolta és lázas si­etséggel bevonszolta a kapun. Idő, súly, távolság, jég, hideg — minden iráni érzéketlenné vált, csak vonszolta, vonszolta a csonttá dermedt bőrkabátos embert. Az előszobában merült ki, és letette a szőnyegre. Az arca véres, a félig nyitott száj­ban megfagyott a nyála, üve­ges szemei az előszoba mennye­zetére meredtek,. — Mit lehet ilyenkor tenni? Anélkül, hogy bármi is eszé­be jutott volna, kigombolta a megmerevült ember kabátját és kereste a szívét. Üvegszilánk hasított; tenyerébe. A bőrkabát belső zsebében összetört egy pálinkásüveg... A szív, a dermedt ember szíve azonban többé már nem dobbant. I Félóra múlva rt oda az Drvos. Vé­gigtapogatta az élettelen tsstat- és megrendültén sóhajlott: — Sajnos meghalt... Meg­fagyott . .. Sérülése nincs, az eséstől horzsolta meg az arcát. Elbukott holtrészegen, nem tu­dott felállni, nem volt ereje segítségért kiabálni. Mé° min­dig dől belőle az alkoh--’ bűze. Irataiból megálló’ < -tták, hogy nemrég költő 'v- ;,:)e a harmadik utcáké. • óm gyermekkel várja haza «- fele­sége. Gy. J,

Next

/
Thumbnails
Contents