Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-31 / 25. szám

1963. január 31. TOLNA MEGYEI NEPtTjSAÖ 3 Szervezett növény­védelemmel kétszeresére növelik a lucerna maghozamát A Magyar Szabványügyi Hiva­tal és az Országos Vető magi el­lj gyei őség színes oktatófilmet ké­szíttetett a magyar vetőmagter­mesztés, a betakarítás és a magkikészítés legjobb módsze­reiről, a laboratóriumi és az üze­mi tapasztalatokról. Az új isme­retterjesztő filmet szerdán a Föld­művelésügyi Minisztérium nagy­termében mutatták be a meghí­vott kutatóknak és a gyakorlati szakembereknek. A bemutatót Vita követte. Dr. Nechay Olivér, az Országos Növényvédelmi Szolgálat helyet­tes igazgatója tájékoztatásul kö­zölte, hogy az idén — a növény­védelmi előírások szigorú érvé­nyesítése révén — az eddiginél is jobban kihasználják az aprómag- termesztési adottságokat. Első­sorban a magnak hagyott lucerna hozamának növelését tűzték fel­adatul. Az utóbbi években átla­gosan 56 kiló lucernamagot nyer­tek minden hold magnak hagyott lucernából, ami csak fele-har­mada a lehetséges hozamnak. Ez évben mindenütt kötelezővé te­szik és szigorúan ellenőrzik a lucernásokat leginkább károsító, a magfogást veszélyeztető aranka irtását, már a fejlődés kezdeti szakaszában. A jó magtermés Zárszámadás a duHakömlődi Szabadság Tsz-ben A dunakömlődi Szabadság Ter­melőszövetkezetben most tartot­ták meg a zárszámadó közgyűlést A közös gazdaság elnöke beszá­molt a tavalyi tervek teljesítésé­ről és túlteljesítéséről. A Szabad­ság Tsz áruértékesítési tervét 130 százalékra teljesítette és en­nek megfelelően nőtt az egy munkaegység betervezett értéke is. Egy munkaegységre 29.60 fo­rint készpénz és 13.90 forint ér­tékű termény, valamint takar­mány jut. A tsz-ben dolgozó ta­gok átlagos jövedelme 17.378 fo­rint. A zárszámadó közgyűlés után 904 000 forint készpénzt kaptak a tagok. Ennyi járt még a végelszámoláskor. Nagykiterjedésű rézletöhelyeket tártak tel Bulgáriában előfeltételeit a táblák helyes ki­jelölésével, a lucerna-kártevők elleni szervezett védelemmel te­remtik meg. Valószínűnek lát­szik, hogy a holdanként! mag­hozam átlaga eléri a száz kilót, így tovább bővíthetik az állat­tartás egyik legfontosabb takar­mánybázisát, s ugyanakkor telje­sebben kihasználhatják az export- lehetőségeket. A maglucema védelméhez már­is rendelkezésre állnak a szük­séges vegyszerek és a nagytel­jesítményű permetező-porozó­gépek. Az aranka ellen a régen jól bevált kuskutánt, az új ké­szítésű krezonitot és aretitet, esetleg a pétisó 35 százalékos ol­datát ajánlják, a rovarkártevők ellen először a második termés tarlóját, majd a zöld harmadik termést zöldbimbós állapotban porozzák be idegméreggel. A má­sodik porozáshoz méhkimélőszert alkalmaznak. Ahol a gazdaságok vagy egyéni termelők a kötelező aranka-irtási előírásoknak május 1-ig nem tesznek eleget a terü­letileg illetékes növényvédő állo­mások brigádjai közérdekű vé­dekezésként végzik el a munkát, a mulasztók terhére. Február 1-ével változás lesz a MÁV menetrendjében A MÁV vezérigazgatósága ér­tesíti az utazóközönséget, hogy a személyszállító vonatok menet­rendjében február 1-én, pénte­ken 0 órától változás lesz. A MÁV kéri az utazóközönsé­get, hogy a hideg időjárásra való tekintettel csak halaszthatatlan ügyekben utazzék, egyben fel­hívja az utazóközönséget, hogy utazása előtt a pályaudvarokon érdeklődjék. Aláírták az 1963. évi magyar—mongol kulturális munkatervet A magyar—mongol kulturális tárgyalások befejezése után Bu­dapesten, a Kulturális Kapcsola­tok Intézetében szerdán ünnepé­lyesen aláírták a magyar—mon­gol kulturális és tudományos együttműködési egyezmény 1963. évi munkatervét. Az okmányt magyar részről Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes, mongol részről Zsambalin Banzar a Mongol Népköztársaság ma­gyarországi nagykövete írta alá. Szófia, (MTI). A bolgár geoló­gusok Etropole város közelében nagykiterjedésű rézlelőhelyre buk­kantak. Az Elacite elnevezésű, hegyes, erdős vidéken a geológu­sok kétéves kutatómunka során megállapították, hogy e vidéken mintegy 100 000 000 tonnára tehe­tő rézérc van. A Szőnyi Kőolajipari Vállalat évi egymillió tonna kapacitású atmoszférikus nyersolaj lepárlót épített, amelynek próbaüzemel­tetését nemrég kezdték meg. A modern elvek alapján készült új berendezés működését, egy automatikus műszerekkel felszerelt I vezénylő teremből Irányítják. Most az egyes egységeket járatják j és beállítják az automata műszereket, hogy rövid időn belül teljes kapacitással dolgozhassanak. A képen: Borbély Mária ezen a kis műszerfalon ellenőrzi az egész lepárló berendezés hőmérsékleti értékeit. európai egység fekete napja99 — így kommentálják a „hatok” és Anglia képviselőinek azt az ülését, amelyen tudomására hozták á brit küldöttségnek, hogy a közös piac tagállamai között fennálló nézeteltérések miatt képtelenek folytatni Ang­liával a csatlakozási tárgyalá­sokat. Még a brüsszeli döntés előtt heves jelenetek játszódtak le az angol alsóházban, s a tá­madások középpontjában Mac­millan miniszterelnök állt. Kommentátorok megjegyzik, hogy a miniszterelnök olyan politikus benyomását keltette, aki tisztában van vele, hogy vesztett, s most már csupán a látszatot szeretné megőrizni, s elegáns visszavonulásra törek­szik. Az angol alsóház, amely előre elsiratta a közös piacot, követelte, hogy haladéktalanul hívják egybe a nemzetközössé­gi miniszterelnökök értekezle­tét, amely — mint Harold Wil­son, a munkáspárt szóvivője mondotta — adja a francia el­nök tudtára, „elegünk van ab­ból, hogy akár de Gaulle, akár bárki más kénye-kedve szerint taszigáljon bennünket...” Anglia közös piaci csatlakozá­sa meghiúsult, s a háttérben a francia elnök áll. Erre nyíl­tan utalt a brüsszeli tárgyalá­sok záróülésén Heath lordpe- csétőr, amikor sajnálkozását fe­jezte ki a tárgyalások meghiú­sulása miatt, s kijelentette: „Egyesek a tárgyalások eddigi menetét valószínűleg túlságosan sikeresnek találták ahhoz, hogy azok folytatódjanak.” Ezen a tényen az sem változtat sokat, hogy a brüsszeli tanácskozás berekesztése után Franciaország és öt közös piaci partnere meg­beszélést tartott az angol kül­döttséggel, mely után Spaak belga külügyminiszter azt mondta, hogy „az elkövetkező napokban megpróbálnak vala­mi pozitívumot elérni." Anglia előtt bezárult a közös piac kapuja. Heath azt mon­dotta, hogy „Anglia 16 hónap­pal ezelőtt teljes jóhiszeműség­gel kezdte meg a tárgyalásokat, s minden tőle telhetőt megtett, hogy ezek eredménnyel járja­nak”, az angol kormány képvi­selője pedig hozzátette: „Poli­tikai okokból és egyetlen em­ber akaratából meghiúsultak” ezek a tárgyalások. A brüsszeli kudarc után va* lamennyi tárgyaló partner han­goztatta, hogy érvényesíteni kell a közös érdekeket, s ezért újabb tanácskozásokat kell kez­deni. A francia sajtó kárhoztat­ja de Gaulle politikáját, s ar­ról ír, hogy Franciaország ma­gára marad de Gaulle makacs­sága miatt. Az Aurore szerint de Gaulle politikája csődbe ju­tott. Az Humanité az érem má­sik oldalát vizsgálva azt írja, hogy az Egyesült Államok azért támogatta Anglia csatlakozását, mert véget akar vetni Nyugat- Európa gazdasági különállásá­nak. Washingtonban attól tar­tanak, hogy a gazdasági szepa­ratizmus az atlanti szövetség politikai és katonai felbomlásá­hoz vezethet. A nyugati lapok a nyugati tábor egységéért aggódnak, s miközben azt írják, hogy Brüsz- szelben „első osztályú temetést” kapott Anglia, az angol üzleti körök már igyekeznek levonni a megfelelő konzekvenciát, s hangoztatják, hogy Angliának a Szovjetunióval és a kelet­európai országokkal kell erősí­tenie kereskedelmi kapcsolatát. Wilferd Brown, a Glacier Me­tall Company elnöke kijelentet­te: „Ha de Gaulle kizár ben­nünket a közös piacból, a leg­határozottabban a kelet-európai kommunista országok felé kell fordulnunk. A kommunista tömbbel folytatott kereskedel­münket óriási mértékben növel­hetjük.” A brüsszeli kudarcnak más szempontból is lemérhetők a következményei: a Financial Times hírül adja, hogy a közel­jövőben angol üzletemberek nagy csoportja indul a Szov­jetunióba. Ami pedig a kérdés másik részét illeti, az angol lapok megállapítják, de Gaulle ma­gatartása nemcsak Angliát érinti, hanem az egész atlanti tábort. A közös piaci tárgyalá­sok kudarca messzemenően ki­hat az egész nyugati táborra, s a Financial Times már azt ír­ja: „A francia elnök vétója nemcsak Nagy-Britannia helyét tette bizonytalanná a világban, hanem olvasztó tégelybe dobta a közös piacot és a nyugati szö­vetség egész rendszerét...” Sajtóértekezlet Moszkvában a koblenzi per vádlottéinak kegyetlenkedéseiről TVTTVTYTVTTTTTTTrfTmmTmmfy eonyos, mint a kétszerkettő igaz- sága. Nem mondom, hogy hajdan, évekkel ezelőtt nem férhettek hozzá az emberek a könyvhöz, de hogy ennyien nem, az bizonyos. S az is, hogy nem is igényelték ilyen számmal, mert amíg kenyér­gondja van valakinek, keveset tö­rődik azzal, mit tartalmaz ennek, vagy annak az írónak a könyve. Es most ismét nézzünk egy gon­dolatébresztő számot, s variál­juk egy kicsit. A járásban 5040 beiratkozott olvasót tartottak nyil­ván 1962. végén. Nem sok szépí­tés kell hozzá, hogy megállapít­suk: kicsit, nagyot összevéve, minden hatodik ember tagja a könyvtárnak. S ha pedig azt néz­zük: 132 ezer kötetet kölcsönöz­tek ki egy év alatt, akkor azt is láthatjuk: egy-egy beiratkozott olvasó 26 könyvet olvasott el. Ezek az adatok azonban nem adnak teljes képet. Egy család ugyanis legtöbb esetben legalább három tagú. A jó könyv kézről f kézre vándorol a családban, s ami tetszett az apának, azt elolvassa a feleség, és néha a gyermek is. Az egy könyv tehát már három emberhez szólt, juttatta el hoz­zájuk a legszebb gondolatokat. Ne találgassunk azonban, ma­radjunk annál, amit a számok rrrrrs rrm mondanak. De a számok vaslogi­kája sem enged kitérőt, mert ezt mutatják: Csibrák, Dúzs, Lápafő, Várong már elérte, hogy ezer lar kosra 1200 kötet könyv jut. Kis községek ezek, olyanok, hogy azt hinné a felszínes szemlélő: sem­mit érő bennük az élet, a világ változásait látni sem lehet raj­tuk. Pedig lehet, nem csak látni, érezni is. Vágy például az előb­bieknél alig nagyobb Mucsi, ahol az összlakosság 40 százaléka rend­szeres olvasója a könyvtárnak. Nincs ebben az olvasógyűjtés­ben semmi versenyszerű. Ha né­ha mégis úgy látszik, hogy van, akkor azt az igények növekedése írja elő. Az igénnyel kell ugyanis versenyre kelni, azzal, hogy ma már nemcsak olvasnak az embe­rek, hanem azt is elvárják, hogy magas színvonalú irodalmat kap­janak. S az olvasótoborzásban egy kicsit már ez is benne van. Régi világ, új világ keveredik egy könyvtárban. Sajátos formájú küzdelem folyik a polcok kö­zött. A könyvtáros, szinte misz- sziószerű posztján, a gondolkodás átformálásáért, az ember pedig azért küzd, hogy minél többet is­merjen meg a világból, régiből és újból, egyaránt. Sz. I. I inga! ötletemberek utaznak Moszkvába London (MTI). A brüsszeli fej­lemények a kelet-európai piacok lehetőségeire terelték az angol nagytőke és az üzleti körök fi­gyelmét. Az új irányzatot jelző első fecske egy TU—114 mintájú óriási szovjet repülőgép lesz, amely február 8-án indul Lon­donból Moszkvába. A gépet Roy Thomson, a kanadai származású angol sajtómágnás bérelte, hogy az angol gyáripar és pénzvilág vezető tagjait saját költségén moszkvai kirándulásra vigye az Anglia és a Szovjetunió, valamint szövetségese; közötti kereskede­lem növelésének tanulmányozá­sára. A vendégek teljesen meg f®gják tölteni a 170 ülés« re­pülőgépet, amelynek méretei olyan nagyok, hogy a londoni re_ pülő téren használt lépcsőfel jára­tok nem érnek fel a repülőgép ajtajáig. Thomson reméli, hogy a kirándulás utasai gyümölcsöző megbeszéléseket fognak folytatni iilletékes szovjet személyiségekkel, Moszkva (TASZSZ). Ismeretes, hogy hónapok óta folyik a nyu­gat-németországi Koblenzben 12 volt SS háborús bűnös pere. Az is ismeretes, hogy az NSZK kor­mánya megtagadta a tárgyaláson való részvétel jogát azoktól a szovjet jogászoktól és tanúktól, akik Koblenzbe akartak utazni. Ezek a szovjet jogászok és szem­tanúk szerdán Moszkvában sajtó- értekezletet tartottak, amelyen a per vádlottait leleplező anyagokat és okmányokat ismertettek. — A vádlottak padján olyan személyek ülnek — állapították meg a sajtóértekezleten —, akik Belorussziában a második világ­háború alatt részt vettek nők, gyermekek és öregek meggyilko­lásában, városok és falvak ezreit pusztították el. A német fasiszta hódítók ke­gyetlenkedéseinek kivizsgálásával foglalkozó belorusz bizottság a sajtóértekezleten közölte, hogy a köztársaság hároméves megszállá­sa alatt mintegy másfél millió békés polgárt gyilkoltak meg. A hitleristák nem teljes adatok sze­rint, csupán Minszkben és kül­városaiban több mint háromezer embert irtottak ki. A bizottság bejelentette, hogy a volt SS-ek ellen Koblenzben emelt vádak „tizedrészét sem te­szik ki azoknak a bűncselekmé­nyeknek, amelyeket e személyek valójában elkövettek, s amelyek bizonyítására a bizottság birtoká­ban a legkülönfélébb okmányok, szemtanúk közlései és egyéb ada­tok vannak”. Heuser és a többi vádlott köz­vetlenül részt vett sok olyan bün­tető művelet végrehajtásában, amelyeknek mindegyike városo­kat és falvakat törölt el a föld színéről, és békés polgárok ezreit és ezreit semmisítette meg. A bi­zottság tulajdonában lévő okmá­nyok bizonyítják például, hogy Minszkben a különböző európai országokból — Németországból, Franciaországból, Ausztriából, Lengyelországból és máshonnan — ideszállított zsidókat tömegé­vel semmisítették meg, s ezeket a megsemmisítő „műveleteket” a koblenzi per fővádlottja, Heuser személyesen irányította. A belorusz bizottság megálla­pítja, hogy a koblenzi perben olyan személyeket szerepeltetnek tanúként, — von der Holz, Het- mann. Much és mások —, akik maguk is háborús bűnösök. A moszkvai sajtóértekezleten részt vevő szovjet jogászok és szemtanúk követelték a koblenzi per vádlottainak szigorú meg­büntetését, valamint a bűnösök­ként leleplezett tanuk felelősség­re vonását.

Next

/
Thumbnails
Contents