Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-31 / 25. szám
1963. január 31. TOLNA MEGYEI NEPtTjSAÖ 3 Szervezett növényvédelemmel kétszeresére növelik a lucerna maghozamát A Magyar Szabványügyi Hivatal és az Országos Vető magi ellj gyei őség színes oktatófilmet készíttetett a magyar vetőmagtermesztés, a betakarítás és a magkikészítés legjobb módszereiről, a laboratóriumi és az üzemi tapasztalatokról. Az új ismeretterjesztő filmet szerdán a Földművelésügyi Minisztérium nagytermében mutatták be a meghívott kutatóknak és a gyakorlati szakembereknek. A bemutatót Vita követte. Dr. Nechay Olivér, az Országos Növényvédelmi Szolgálat helyettes igazgatója tájékoztatásul közölte, hogy az idén — a növényvédelmi előírások szigorú érvényesítése révén — az eddiginél is jobban kihasználják az aprómag- termesztési adottságokat. Elsősorban a magnak hagyott lucerna hozamának növelését tűzték feladatul. Az utóbbi években átlagosan 56 kiló lucernamagot nyertek minden hold magnak hagyott lucernából, ami csak fele-harmada a lehetséges hozamnak. Ez évben mindenütt kötelezővé teszik és szigorúan ellenőrzik a lucernásokat leginkább károsító, a magfogást veszélyeztető aranka irtását, már a fejlődés kezdeti szakaszában. A jó magtermés Zárszámadás a duHakömlődi Szabadság Tsz-ben A dunakömlődi Szabadság Termelőszövetkezetben most tartották meg a zárszámadó közgyűlést A közös gazdaság elnöke beszámolt a tavalyi tervek teljesítéséről és túlteljesítéséről. A Szabadság Tsz áruértékesítési tervét 130 százalékra teljesítette és ennek megfelelően nőtt az egy munkaegység betervezett értéke is. Egy munkaegységre 29.60 forint készpénz és 13.90 forint értékű termény, valamint takarmány jut. A tsz-ben dolgozó tagok átlagos jövedelme 17.378 forint. A zárszámadó közgyűlés után 904 000 forint készpénzt kaptak a tagok. Ennyi járt még a végelszámoláskor. Nagykiterjedésű rézletöhelyeket tártak tel Bulgáriában előfeltételeit a táblák helyes kijelölésével, a lucerna-kártevők elleni szervezett védelemmel teremtik meg. Valószínűnek látszik, hogy a holdanként! maghozam átlaga eléri a száz kilót, így tovább bővíthetik az állattartás egyik legfontosabb takarmánybázisát, s ugyanakkor teljesebben kihasználhatják az export- lehetőségeket. A maglucema védelméhez máris rendelkezésre állnak a szükséges vegyszerek és a nagyteljesítményű permetező-porozógépek. Az aranka ellen a régen jól bevált kuskutánt, az új készítésű krezonitot és aretitet, esetleg a pétisó 35 százalékos oldatát ajánlják, a rovarkártevők ellen először a második termés tarlóját, majd a zöld harmadik termést zöldbimbós állapotban porozzák be idegméreggel. A második porozáshoz méhkimélőszert alkalmaznak. Ahol a gazdaságok vagy egyéni termelők a kötelező aranka-irtási előírásoknak május 1-ig nem tesznek eleget a területileg illetékes növényvédő állomások brigádjai közérdekű védekezésként végzik el a munkát, a mulasztók terhére. Február 1-ével változás lesz a MÁV menetrendjében A MÁV vezérigazgatósága értesíti az utazóközönséget, hogy a személyszállító vonatok menetrendjében február 1-én, pénteken 0 órától változás lesz. A MÁV kéri az utazóközönséget, hogy a hideg időjárásra való tekintettel csak halaszthatatlan ügyekben utazzék, egyben felhívja az utazóközönséget, hogy utazása előtt a pályaudvarokon érdeklődjék. Aláírták az 1963. évi magyar—mongol kulturális munkatervet A magyar—mongol kulturális tárgyalások befejezése után Budapesten, a Kulturális Kapcsolatok Intézetében szerdán ünnepélyesen aláírták a magyar—mongol kulturális és tudományos együttműködési egyezmény 1963. évi munkatervét. Az okmányt magyar részről Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes, mongol részről Zsambalin Banzar a Mongol Népköztársaság magyarországi nagykövete írta alá. Szófia, (MTI). A bolgár geológusok Etropole város közelében nagykiterjedésű rézlelőhelyre bukkantak. Az Elacite elnevezésű, hegyes, erdős vidéken a geológusok kétéves kutatómunka során megállapították, hogy e vidéken mintegy 100 000 000 tonnára tehető rézérc van. A Szőnyi Kőolajipari Vállalat évi egymillió tonna kapacitású atmoszférikus nyersolaj lepárlót épített, amelynek próbaüzemeltetését nemrég kezdték meg. A modern elvek alapján készült új berendezés működését, egy automatikus műszerekkel felszerelt I vezénylő teremből Irányítják. Most az egyes egységeket járatják j és beállítják az automata műszereket, hogy rövid időn belül teljes kapacitással dolgozhassanak. A képen: Borbély Mária ezen a kis műszerfalon ellenőrzi az egész lepárló berendezés hőmérsékleti értékeit. európai egység fekete napja99 — így kommentálják a „hatok” és Anglia képviselőinek azt az ülését, amelyen tudomására hozták á brit küldöttségnek, hogy a közös piac tagállamai között fennálló nézeteltérések miatt képtelenek folytatni Angliával a csatlakozási tárgyalásokat. Még a brüsszeli döntés előtt heves jelenetek játszódtak le az angol alsóházban, s a támadások középpontjában Macmillan miniszterelnök állt. Kommentátorok megjegyzik, hogy a miniszterelnök olyan politikus benyomását keltette, aki tisztában van vele, hogy vesztett, s most már csupán a látszatot szeretné megőrizni, s elegáns visszavonulásra törekszik. Az angol alsóház, amely előre elsiratta a közös piacot, követelte, hogy haladéktalanul hívják egybe a nemzetközösségi miniszterelnökök értekezletét, amely — mint Harold Wilson, a munkáspárt szóvivője mondotta — adja a francia elnök tudtára, „elegünk van abból, hogy akár de Gaulle, akár bárki más kénye-kedve szerint taszigáljon bennünket...” Anglia közös piaci csatlakozása meghiúsult, s a háttérben a francia elnök áll. Erre nyíltan utalt a brüsszeli tárgyalások záróülésén Heath lordpe- csétőr, amikor sajnálkozását fejezte ki a tárgyalások meghiúsulása miatt, s kijelentette: „Egyesek a tárgyalások eddigi menetét valószínűleg túlságosan sikeresnek találták ahhoz, hogy azok folytatódjanak.” Ezen a tényen az sem változtat sokat, hogy a brüsszeli tanácskozás berekesztése után Franciaország és öt közös piaci partnere megbeszélést tartott az angol küldöttséggel, mely után Spaak belga külügyminiszter azt mondta, hogy „az elkövetkező napokban megpróbálnak valami pozitívumot elérni." Anglia előtt bezárult a közös piac kapuja. Heath azt mondotta, hogy „Anglia 16 hónappal ezelőtt teljes jóhiszeműséggel kezdte meg a tárgyalásokat, s minden tőle telhetőt megtett, hogy ezek eredménnyel járjanak”, az angol kormány képviselője pedig hozzátette: „Politikai okokból és egyetlen ember akaratából meghiúsultak” ezek a tárgyalások. A brüsszeli kudarc után va* lamennyi tárgyaló partner hangoztatta, hogy érvényesíteni kell a közös érdekeket, s ezért újabb tanácskozásokat kell kezdeni. A francia sajtó kárhoztatja de Gaulle politikáját, s arról ír, hogy Franciaország magára marad de Gaulle makacssága miatt. Az Aurore szerint de Gaulle politikája csődbe jutott. Az Humanité az érem másik oldalát vizsgálva azt írja, hogy az Egyesült Államok azért támogatta Anglia csatlakozását, mert véget akar vetni Nyugat- Európa gazdasági különállásának. Washingtonban attól tartanak, hogy a gazdasági szeparatizmus az atlanti szövetség politikai és katonai felbomlásához vezethet. A nyugati lapok a nyugati tábor egységéért aggódnak, s miközben azt írják, hogy Brüsz- szelben „első osztályú temetést” kapott Anglia, az angol üzleti körök már igyekeznek levonni a megfelelő konzekvenciát, s hangoztatják, hogy Angliának a Szovjetunióval és a keleteurópai országokkal kell erősítenie kereskedelmi kapcsolatát. Wilferd Brown, a Glacier Metall Company elnöke kijelentette: „Ha de Gaulle kizár bennünket a közös piacból, a leghatározottabban a kelet-európai kommunista országok felé kell fordulnunk. A kommunista tömbbel folytatott kereskedelmünket óriási mértékben növelhetjük.” A brüsszeli kudarcnak más szempontból is lemérhetők a következményei: a Financial Times hírül adja, hogy a közeljövőben angol üzletemberek nagy csoportja indul a Szovjetunióba. Ami pedig a kérdés másik részét illeti, az angol lapok megállapítják, de Gaulle magatartása nemcsak Angliát érinti, hanem az egész atlanti tábort. A közös piaci tárgyalások kudarca messzemenően kihat az egész nyugati táborra, s a Financial Times már azt írja: „A francia elnök vétója nemcsak Nagy-Britannia helyét tette bizonytalanná a világban, hanem olvasztó tégelybe dobta a közös piacot és a nyugati szövetség egész rendszerét...” Sajtóértekezlet Moszkvában a koblenzi per vádlottéinak kegyetlenkedéseiről TVTTVTYTVTTTTTTTrfTmmTmmfy eonyos, mint a kétszerkettő igaz- sága. Nem mondom, hogy hajdan, évekkel ezelőtt nem férhettek hozzá az emberek a könyvhöz, de hogy ennyien nem, az bizonyos. S az is, hogy nem is igényelték ilyen számmal, mert amíg kenyérgondja van valakinek, keveset törődik azzal, mit tartalmaz ennek, vagy annak az írónak a könyve. Es most ismét nézzünk egy gondolatébresztő számot, s variáljuk egy kicsit. A járásban 5040 beiratkozott olvasót tartottak nyilván 1962. végén. Nem sok szépítés kell hozzá, hogy megállapítsuk: kicsit, nagyot összevéve, minden hatodik ember tagja a könyvtárnak. S ha pedig azt nézzük: 132 ezer kötetet kölcsönöztek ki egy év alatt, akkor azt is láthatjuk: egy-egy beiratkozott olvasó 26 könyvet olvasott el. Ezek az adatok azonban nem adnak teljes képet. Egy család ugyanis legtöbb esetben legalább három tagú. A jó könyv kézről f kézre vándorol a családban, s ami tetszett az apának, azt elolvassa a feleség, és néha a gyermek is. Az egy könyv tehát már három emberhez szólt, juttatta el hozzájuk a legszebb gondolatokat. Ne találgassunk azonban, maradjunk annál, amit a számok rrrrrs rrm mondanak. De a számok vaslogikája sem enged kitérőt, mert ezt mutatják: Csibrák, Dúzs, Lápafő, Várong már elérte, hogy ezer lar kosra 1200 kötet könyv jut. Kis községek ezek, olyanok, hogy azt hinné a felszínes szemlélő: semmit érő bennük az élet, a világ változásait látni sem lehet rajtuk. Pedig lehet, nem csak látni, érezni is. Vágy például az előbbieknél alig nagyobb Mucsi, ahol az összlakosság 40 százaléka rendszeres olvasója a könyvtárnak. Nincs ebben az olvasógyűjtésben semmi versenyszerű. Ha néha mégis úgy látszik, hogy van, akkor azt az igények növekedése írja elő. Az igénnyel kell ugyanis versenyre kelni, azzal, hogy ma már nemcsak olvasnak az emberek, hanem azt is elvárják, hogy magas színvonalú irodalmat kapjanak. S az olvasótoborzásban egy kicsit már ez is benne van. Régi világ, új világ keveredik egy könyvtárban. Sajátos formájú küzdelem folyik a polcok között. A könyvtáros, szinte misz- sziószerű posztján, a gondolkodás átformálásáért, az ember pedig azért küzd, hogy minél többet ismerjen meg a világból, régiből és újból, egyaránt. Sz. I. I inga! ötletemberek utaznak Moszkvába London (MTI). A brüsszeli fejlemények a kelet-európai piacok lehetőségeire terelték az angol nagytőke és az üzleti körök figyelmét. Az új irányzatot jelző első fecske egy TU—114 mintájú óriási szovjet repülőgép lesz, amely február 8-án indul Londonból Moszkvába. A gépet Roy Thomson, a kanadai származású angol sajtómágnás bérelte, hogy az angol gyáripar és pénzvilág vezető tagjait saját költségén moszkvai kirándulásra vigye az Anglia és a Szovjetunió, valamint szövetségese; közötti kereskedelem növelésének tanulmányozására. A vendégek teljesen meg f®gják tölteni a 170 ülés« repülőgépet, amelynek méretei olyan nagyok, hogy a londoni re_ pülő téren használt lépcsőfel járatok nem érnek fel a repülőgép ajtajáig. Thomson reméli, hogy a kirándulás utasai gyümölcsöző megbeszéléseket fognak folytatni iilletékes szovjet személyiségekkel, Moszkva (TASZSZ). Ismeretes, hogy hónapok óta folyik a nyugat-németországi Koblenzben 12 volt SS háborús bűnös pere. Az is ismeretes, hogy az NSZK kormánya megtagadta a tárgyaláson való részvétel jogát azoktól a szovjet jogászoktól és tanúktól, akik Koblenzbe akartak utazni. Ezek a szovjet jogászok és szemtanúk szerdán Moszkvában sajtó- értekezletet tartottak, amelyen a per vádlottait leleplező anyagokat és okmányokat ismertettek. — A vádlottak padján olyan személyek ülnek — állapították meg a sajtóértekezleten —, akik Belorussziában a második világháború alatt részt vettek nők, gyermekek és öregek meggyilkolásában, városok és falvak ezreit pusztították el. A német fasiszta hódítók kegyetlenkedéseinek kivizsgálásával foglalkozó belorusz bizottság a sajtóértekezleten közölte, hogy a köztársaság hároméves megszállása alatt mintegy másfél millió békés polgárt gyilkoltak meg. A hitleristák nem teljes adatok szerint, csupán Minszkben és külvárosaiban több mint háromezer embert irtottak ki. A bizottság bejelentette, hogy a volt SS-ek ellen Koblenzben emelt vádak „tizedrészét sem teszik ki azoknak a bűncselekményeknek, amelyeket e személyek valójában elkövettek, s amelyek bizonyítására a bizottság birtokában a legkülönfélébb okmányok, szemtanúk közlései és egyéb adatok vannak”. Heuser és a többi vádlott közvetlenül részt vett sok olyan büntető művelet végrehajtásában, amelyeknek mindegyike városokat és falvakat törölt el a föld színéről, és békés polgárok ezreit és ezreit semmisítette meg. A bizottság tulajdonában lévő okmányok bizonyítják például, hogy Minszkben a különböző európai országokból — Németországból, Franciaországból, Ausztriából, Lengyelországból és máshonnan — ideszállított zsidókat tömegével semmisítették meg, s ezeket a megsemmisítő „műveleteket” a koblenzi per fővádlottja, Heuser személyesen irányította. A belorusz bizottság megállapítja, hogy a koblenzi perben olyan személyeket szerepeltetnek tanúként, — von der Holz, Het- mann. Much és mások —, akik maguk is háborús bűnösök. A moszkvai sajtóértekezleten részt vevő szovjet jogászok és szemtanúk követelték a koblenzi per vádlottainak szigorú megbüntetését, valamint a bűnösökként leleplezett tanuk felelősségre vonását.
