Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-31 / 25. szám
2 fÖt.WA MEGYEI WÉPŰJSAIS 1963. január 31. Miért jó a jó tsz ? Egészségügyi statisztikánk Gyulajiak Döbröközön Nemrég egy szekszárdi orvosházaspár szabadságra ment: haza utaztak a Heves megyei faluba, ahol a férj, a fiatal orvos édesapja a tsz-ben bognármester. Ismerek banktisztviselőt, akinek az öccse tsz-fogatos, miniszterhelyettest, akinek a nagybátyja tsz- brigádyezetö. postamestert, akinek az apja sertésgondozó. Az üzemi munkások tekintélyes többségének is vagy testvére, vagy más rokona dolgozik termelőszövetkezetben. Már csak ezen az alapon is kevés olyan ember él hazánkban, aki számára közömbös lehetne a szövetkezeti gazdák élete, a gazdaság anyagi helyzete. Ha másért nem, a rokoni kapcsolatok és szálak miatt érdekli, érinti az orvost is, a pedagónust is, miért jó, vagy miért rossz az a tsz, ahol esetleg éppen édesapja, vagy testvére dolgozik. A szövetkezetek megszilárdítása tehát ilyen szempontból is közügy. Tolna megyében a politikai, a gazdasági vezetés a Vili. kongresszus szellemében azon fáradozik. a szövetkezeti gazdák tízezreivel, hogy 1963 a megszilárdulás éve legyen. Ehhez minden jószándékú segíteniakarásra szükség van. A közvélemény egészséges állásfoglalására még inkább: arra, hogy rossz tsz nincs, csak esetlen, gyenge vezetés, vagy kedvetlen, immel-ámmal dolgozó tagság. íme, erre az újabb bizonyság. — Mennyit? — Négymilliót. — Nekünk ilyet nem jó hallani. — Van ismerősük Döbröközön? Kiss Jenő az egyik gyulaji vendég bólint. — Hogyne, az egyik brigádvezető ... De várjunk csak! Nem is a brigádvezetőt mondom, hanem Kovács Józsit, fókázót, vagyis takarmányos. — Rendben van. Tessék nézzék. Pontosan megmutatom, hogyan áll Kovács József. 719 munkaegységére 29 766 forint készpénzt kap. 20 941 60 forintot egyösszegben, holnap veszi kézbe. A zárszámadó közgyűlésen 2331 prémium jutott neki, de néhányszáz forint még mindig jár. Kiss Jenő és Kovács István a két gyulaji vendég .izegrino- zog. Kár, hogy nincs náluk’ se ceruza, se papír, néhány számot érdemes lenne felírni. Megkapják a papírt, a ceruzát és a Zöld Mező Tsz egyik vezetője bíztatja őket, hogy mondjanak még közös ismerősöket. — Mondjuk Takács Kálmán, legénykori haverom — mondja Kovács István. Takács Kálmánnal a döbrö- közi tsz-ben nincsenek éppen megelégedve, de a vendégelt kívánsága parancs. Takács Kálmán egyösszegben még 7293 forintot kap. Ifjú Tóth Gyula fogatos még 13 066.20 forintot A döbröközi Zöld Mező Tsz- ben az egy munkaegységre jutó összérték 59.10 forint, ezen belül a készpénz 41 forint. — Nekünk ilyet nem jó hallani — ismétlik újból és újból a gyulaji vendégek, az Új Barázda Tsz tagjai, Kiss Jenő és Kovács István, akiket azért vittem magammal Döbröközre, hogy velük együtt nézzem meg milyen volt a Zöld Mező Tsz- ben a zárszámadás, ók legyenek rá tanúk, hogy ami az újságban megjelenik, az szépítés nélkül és szóról szóra igaz. A gyulaji tsz gyenge, a döbröközi gazdag. Gyulajon még ma sem tudják pontosan, hogy mennyit osztanak, talán 24 forintot ér majd egy munkaegység. Talán! A Zöld Mező Tsz irodáján a két gyulaji tsz-tag és a döbröközi közös gazdaság vezetői között arról folyt a beszélgetés, hogy miért jó az egyik, és néhány kilométerrel odébb miért gyenge a másik tsz. Ott talán más isten dirigál? Ifjú Tóth Gyula döbröközi fogatos ugyanannyit dolgozott. mint Kovács István gyulaji fogatos. A keresetet viszont össze sem lehet hasonlítani. A vendéglátók a jövedelem alakulásáról elmondták tájéko7 - tatójukat, majd arról beszélnek, hogy mi’yen munka folyik jelenleg a tsz-ben. Hetven fogat és öt Szuper Zetor a trágyát hordja. Erre Kovács István, a gyulaji fogatos kijelentette. — Nálunk is ez megy. Tizenhat iga hordja a trágyát, mi is dolgozunk. Jani bácsi, a döbröközi elnökhelyettes a lócán ül és hallgat. Bizonyára azon gondolkodik, hátha Gyulajon is dolgoznak, akkor mi lehet a nagy eltérés oka? — Higyjék el dolgozunk —• állítja a másik gyulaji vendég, Kiss Jenő is. Gyorsan rákérdeznek. — Mennyi az a mennyiség, amit egy fogat kivisz trágyából? — Ezt már nem tudnám megmondani. A döbrököziek csodálkoznak. Nem! Hogy lehet. A beszélgetés során kiderül. Úgy, hogy Gyulajon nem mérik a teljesítményt, ha valaki rendesen megpakol, akkor az is egy forduló, ha csak néhány villával dob a szekérre, az is egy forduló. így is, úgy is jár a munkaegység. Döbröközön más a helyzet. A munkaegység csak meghatározót métermázsa, kilométer és teljesítmény után jár. Minden kocsi trágyát lemérnek: ez a rend. Gyulajon 16 fogat dolgozik, de hat pár ló az istállóban áll, nincs fogatos. — Az elnök összetett kézzel könyörög, hiába, nincs jelentkező — mondja a gyulaji Kovács István, pedig nálunk igazán minden tagnak érdeke lenne, hogy ne álljon kihasználatlanul hat fogat, a földek is szegények, szinte létkérdés a talajerő visszapótlás, most kellene csinálni és hat fogat kihasználatlan, mert nincs a lovakhoz a fontos munkára jelentkező, íme a nagy-nagy különbség Döbrököz és Gyulaj között. — Minket megennének az emberek, ha állni hagynánk egyetlen igát, — mondja Jani bácsi az elnökhelyettes. — Igaza van, itt mennek el a forintok — állapítják meg kedvetlenül a gyulaji tsz-tagok. De azt is bizonygatják, hogy nemcsak bennük a hiba. Varga elvtárs, a döbröközi Zöld Mező Tsz főagronómusa erre azt válaszolta, hogy szerinte is elsősorban a vezetésen múlik, hogy kedvvel, vagy kedvetlenül dolgoznak a tagok. Kiss Jenő, elő is hozakodott nyomban saját sérelmével. Szinte bizonyította, hogy valóban a vezetésnél kezdődik minden. — Ha nálunk Gyulajon az ember iparkodik, akkor felemelik a normát. Velem történt meg kérem, hogy még a hajnali harangszó előtt kimentem és este nyolcig húztam a í—r-zát. Legalább keresek. Hát ' re az történt, hogy felemelték a normát. Na3 mondom én se leszek többet olyan bolond, hogy iparkodom. Azt mondták, hogy a munkaegység-hígítást el kell kerülni. De kérdem én, mi a hígítás? Szerintem az a higítás, ha nincs a munkaegység mögött teljesítmény. — De miért van arra szükség, hogy maga kaszáljon? — tette fel a kérdést a föagronó- mus. S mindjárt meg is mondta, hogy miért. Azért, mert Gyulajon az erőgépek nincsenek jól, tervszerűen kihasználva. Ha bemennek Dombóvárra takarmánytápért, az egy napba kerül. A döbrököziek hármat fordulnának ugyanannyi idő alatt. íme itt az összefüggés. Gyulajon a napraforgó egy része megtermett és kárba veszett, mert nem volt, aki betakarítsa. „Mi egymást ennénk meg, ha ilyesmi előfordulna” — mondja ismét a döbröközi tsz elnökhelyettese. Órákig tartott ez a hasznos beszélgetés és reméljük Gyulajon majd folytatódik. Az is szóba került, a döbrököziek mondták el, mert ők is tudják, hogy a gyulaji tsz elnöke a hét jelentős részét a tsz-től, a falutól távol tölti. Szombaton, néha már pénteken Budapestre utazik a családjához és csak hétfőn, vagy kedden tér vissza, így, fél szívvel nem lehet vezetni. Ez nem felelősségvállalás. Szép fizetést kap, nem dolgozhat tehát úgy, mintha szívességet tenne. A családját persze meg kell látogatnia, de nem méhet rá a hét háromnégy napja. A döbröközi fő- agronómus feltette a gyulajiak- nak a kérdést. — Mondják emberek, hogyan történik maguknál hónap végén az előlegosztás? — Jobb arról nem beszélni. El kell menni Péterhez, Pálhoz, hogy igazolja ki hány munkaegységet szerzett. Persze, hogy elmegy az emberek kedve — mondták a gyulajiak. Láthatták, hogy Döbröközön ilyen nincs. A munkaegységek nyilvántartása és elszámolása pontosan, gondosan történik. Ha mégis előfordul hiba, akkor a brigádvezető zsebbe nyúl és fizet. Gyulajon a napraforgó egyrésze megtermett, de tönkrement Miért? A tagokat nem tették érdekeltté. Divat az alkudozás. Döbröközön viszont a vezetőség jól meggondolja, hogy mit ígér, de amit megígér, azt maradéktalanul teljesíti. — Nem az a sok. amit a tagok prémium címén kapnak, az a sok ami megterem és ott vész a földön — ez a döbröközi főagronómus nagyon helyes véleménye. Náluk a tagok minden mázsa megtermelt napraforgó után 100 forint prémiumot kaptak. — Mi ötvennel is megelégedtünk volna — jegyezte meg az egyik gyulaji vendég. Száz forint prémiumot kaptak és 13 mázsás átlagtermést takarítottak be. Idejében végezték el a munkát, Gyulajon pedig még az is kárba veszett, ami megtermett. Hát melyik a jobb? ... • Ha kissé leegyszerűsítve is, — mert az írás sajnos nem adhatja vissza teljes pontossággal a döbröközi Zöld Mező Tsz irodájában elhangzott beszélgetést, — de a beszélgetésben benne a tanulság. Legközelebb egy másik gyenge tsz-ből viszünk magunkkal két tsz-tngot Döbröközre és ott folytatjuk, ahol most abbahagytuk. Szekulit.v Péter A Központi Statisztikai Hivatal megyénkre vonatkozó jelentéséből csak két számot ragadtunk ki. S ezt is a gyógykezelésre jutó időtartamról. 1958-tól 1961 végéig, 1,9 perccel csökkent a gyógykezelés átlagos időtartama. Tehát ennyivel kevesebb időt fordíthatnak az orvosok egy-egy betegre. Ez nem valami kedvező számunkra, de nem csak ennyit olvashatunk ki a statisztikából. Olvashatunk másról is, a többi között arról, hogy megyénkben négy év alatt 34 ezer 314 fővel növekedett a társadalom biztosítottak száma, többségében a mezőgazdaságban dolgozókkal. S ez örvendetes, hisz ez azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági dolgozók is többet fordítanak ma már egészségükre. Olyan betegségüket is gyógyíttatják, amelyre évekig nem fordítottak gondot. Nem, mert az orvosra nem futotta. Most ingyenes gyógykezelésben részesülnek. Nos, ha növekedett a biztosítottak száma, az orvosok száma kevés — mondhatná valaki. 1958- ban 8,6 orvos jutott tízezer lakosra, 1961 végén már 10,4. Tehát az oriiosok száma is növekedett. Persze, nem az igényeknek megfelelően, hisz jónéhány községben várja még gazdáját az orvosi lakás. A kórházak, a rendelőintézetek azonban megfelelő szakemberekkel vannak ellátva. Ezt igazolja a kórházak forgalma- is. Megyénkben 1237 betegei tudnak befogadni a kórházak, ennyi ággyal rendelkeznek. 1961- ben 26 ezer 600 beteg gyógyítása, 419 ezer 400 napot vett igénybe. Az ápolásra fordított napok száma 1958-hoz viszonyítva több mint hetvenezerrel nőtt. A statisztikai sorokból érdekes képet kapunk a szakrendelésekről, azaz az ottani gyógykezelésekre fordított időről. Az első helyen a fogászat áll. ahol egy-egy betegre átlagosan 16—17 percet fordíthatnak az orvosok. A belgyógyászat-, a nő- és a gyermekgyógyászat egyszinten mozog, 8—9 perc az egy betegre fordítható idő. A megfelelő vizsgálathoz ezeken a helyeken is biztosított az idő. így ugye, már más képet mutat egészségügyi statisztikánk? A majosi iskolások már a nyári kirándulásra készülnek Nyilas Gáborné, a majosi iskola igazgatója telefonál. — Mi volt az útirányotok? i • — Mennyibe került az utazás? — Kétszáznyolcvanba? Majd átküldőm a Margitot, ő majd alaposabban megtárgyalja veletek a részleteket. Ajjaj, mar most izgulnak miatta a gyerekek... — Valami kirándulásról van szó? — érdeklődünk, "miután letette a hallgatót. — Igen. Az iskola első, leghosszabb kirándulásáról. Országjárásra akarunk menni, majd júniusban, az összefoglalók és a vizsga között. Csak most azt nem tudjuk, a szénszünet miatt nem hosszabbítják-e meg a tanítási időt. Mert ahhoz kell igazítani a programot... — És mi lenne áz útvonal? — Két változatot tervezünk. As egyik szerint az IBUSZ bonyolítaná le az utazást, Budapest— Eger—Miskolc—Lillafüred útvonallal. Ez személyenként kétszázötven forintba kerülne. A másik változat szerint mi magunk bérelnénk az autóbuszokat, és az útvonal így alakulna: Dunaújváros—Budapest—Eger—Miskolc —Lillafüred—Jósvafő. Ez kétszáznyolcvanba kerülne, azért érdeklődtem most az aparhantiaktól, mert ők tavaly járták végig ezt az utat. így az iskolákban kapnánk turistaszállásokat, de már most el kell kezdeni a levelezést, hogy arra az időpontra biztosítsunk helyet. — Az utazási költségeket miből hozzák össze? — Részben abból a keresetből, amely az ifjúsági szövetkezetből a tanulóknak jut, Kukoricát, cir. kot termeltek, a jövedelemből 9 förintos órabért fizetnek. Jónéhány gyerek — a VII-es Szőts Gyuri, Szabó Tamás, Balázs Gergely, a lányok közül a Krámli- testvérek. Borbély Mária — keresete meghaladja a 250 forintot. A nyolcadik osztályban a takarékbélyeget gyűjtik szorgalmasan. Az úttörőcsapatnak hulladékgyűjtésből ezerötszáz forintja van kirándulási célokra. El lehet képzelni azt az izgalmat, amellyel a gyerekek készülődnek. Nagy élmény lesz végigutazni az országot, — Hány gyerek megy a kirándulásra? — Számításunk szerint hetven. Két autóbusszal akarunk majd utazni. i GONDOLATOK I egy könyvtárban I Száraz számokról beszélgettem la minap Fehérvári Lajosnéval, a t dombóvári járási könyvtár veze- l tőjével. Azt sorolta el kérdéseimére válaszolva, mennyit fejlődlek tégy év alatt a járás falvaiban a l könyvtárak, milyen összegeket é fordítottak könyvvásárlásra. Mo- tnoton dolog adatokat sorolni is, t hallgatni is, de valahogy mégis t úgy éreztem, hogy a számok világgá ebben az esetben megelevene- f dett, mint gondolat. Éltek, valóssággal léteztek, s képet adtak arcról a változó, fejlődő világról, > amiben élünk, s amelynek egyre > több barátja lesz, talán még az > elleneink között is. E — Huszonnégy könyvtárunk tvan, s ezekben 32 ezer 700 kötet fáíí az olvasók rendelkezésére. Ha- £ marosan elérjük, hogy mindenkidre — még a legkisebb csecsemőre is — egy kötet könyv jut — hallom Fehérváriné szavait. De a gondolatom már másfelé jár. Gorkij mondása csendül a fülemben: „Szeressétek a könyvet, a tudás forrását.’’ S mindjárt kérdem is magamtól: szeretjük-e? Igen, olvasunk. De vajon csalt ennyi? Nem. Sokkal több ennél, mert áldozunk is rá. S nem azért, mert szeretünk dicsekedni a számokkal, a könyvespolcok gazdagságával, hanem azért, mert nem mindegy, hogy milyenek a ma emberei és milyenek lesznek a holnap nemzedékének tagjai. Szűkös keret, ha az anyagiakkal mérünk, de az is mond valamit. Nézzük csak: egy év alatt több mint 200 ezer forintot költöttek a dombóvári járás községeiben könyvekre. A gyarapodás kevés híján nyolcezer új kötet. Micsoda gazdagság! Mennyi szellemi kincs! S mennyi lehet belőle? Ezt egyelőre meg sem tudnám fogalmazni, még csak körülbelüli pontossággal sem. Mérhetetlen a jó könyv hatása, eredménye. Nem is lehet vele megpróbálkozni, hogy megközelítően is mondjunk valamit arról: egy cv’:-rben, érzésvilágában miféle " írásokat idézhet elő egy jó könyv. Ám hogy hoz változást, az olyan bi»
