Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-30 / 24. szám

1963. január 30. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄO 3 Kádár János elvtárs beszéde a GANZ-MÁVAG választási gyűlésén (Folytatás az 1. oldalról) jci, közöttük Palotás elvtársunk az építőmunkásoktól és mások. Akkor ötezer ajánló kellett ah­hoz, hogy egy képviselőjelölt in­dulhasson. A munkáskerületekben gyűjtögettük az aláírásokat. Ha azonban azt akartuk, hogy elfo­gadják az ötezret, akkor egy jelöltnek legalább 25 000 ajánló kellett, mert a benyújtott aláírá­sokat másnap érvénytelenítették, fellebbezni sehová sem lehetett. A végén aztán, a választás kü­szöbén egy gyűlésen rajtaütve szétverték a Magyar Szocialista Munkáspártot, a képviselőjelölte­ket a rendőrségen a Horthy-rend- szer detektívjei gúnyolták: hogy vannak a képviselő urak? Nos, so­kan azok közül, akik akkor gú­nyolódtak, már gyászos véget ér­tek, de az akkori képviselőjelöl­tek közül egyik-másik ma is él, tisztelt, és megbecsült veterán harcos, sőt képviselő is van kö­zöttük. Kádár elvtárs a továbbiakban a mostani választási előkészüle­tekkel foglalkozott. Elmondotta, hogy a választóknak mintegy fele részt vett a jelölő gyűléseken, s eléggé alaposan, behatóan megvi­tatták: kit állítanak jelöltnek. Mintegy 3800 esetben kicserélték a Népfront eredeti jelöltjét és másik jelöltet állítottak, néhány száz esetben pedig két jelöltet fo­Az elmúlt négy Kádár elvtárs a következőkben az elmúlt év munkájáról, ered­ményeiről szólott. Mint hangsú­lyozta: számos nagy kérdéssel foglalkozott pártunk, a Hazafias Népfront, s ennek nyomán né­pünk és sok fontos kérdést megol­dottunk. másokban megtalál­tuk és megjelöltük a megol­dás útját és módját. Foglalkozott a Központi Bizott­ság az iparvezetés kérdéseivel, a mezőgazdaság fejlesztésének kér­déseivel, a személyi kultusz ma­radványainak felszámolásával, azonkívül összehívta pártunk VIII. kongresszusát. Ez utóbbi­nak előkészítése hatalmas fela­dat volt, hiszen az egész munkát át kellett tekinteni. Amint ezt a Statisztikai Hiva­tal közölte, a múlt esztendőben az ipari termelés 9 százalékkal nőtt, — és ez nagyon fontos — a termelés növekedésének 63 száza­léka a termelékenység emelkedé­séből származott. A mezőgazdaság a rossz időjárás miatt csak az előző évi termés mennyiségét ér­te el, viszont a mezőgazdaságtól felvásárolt árumennyiség a múlt esztendőben öt százalékkal növe­kedett. Megfelelően növekedett a teherszállítás, a személyszállítás és a külkereskedelmi forgalom, valamint 8 százalékkal nőtt a be­ruházás is az előző évhez ké­pest. A lakosság összes pénzbevéte­le 1962-ben 1961-hez képest 4,2 százalékkal növekedett, fogyasz­tása pedig 4,8 százalékkal nőtt. Az 1962. év eredményeihez tar­tozik, hogy az év végén a kor­mány hozott néhány szociális in­tézkedést. Ezek: a szülési szabad­ság meghosszabbítása, az özvegyi nyugdíj javítása, néhány fogyasz­tási cikk árának csökkentése. Amint tisztelt hallgatóim emlé­keznek rá, a kongresszuson szó esett további ilyen, az életszínvo­nalat és a nép jólétét érintő in­tézkedésekről. így a családi pót­lék felemeléséről, a kétgyermekes családoknak, valamint még né­hány más intézkedésről, amelyek megvalósításának feltételein most dolgoznak az illetékes állami szer­vek. A Központi Bizottság és a kormány számon tart sok más, az életszínvonalat érintő kérdést. Is­meretesek előttünk bizonyos mun­káskategóriák és bizonyos alkal­mazotti, értelmiségi foglalkozású emberek problémái, vagyis az, hogy az általánoshoz képest kissé lemaradtak. Becsületesen meg kell azonban mor h ’'vnk, hogy az ebben a cső- " fi­zikai és szellem' szama nagyon jelentős. gadtak' el, hogy majd a szavazók döntsék el, ki lesz közülük kép­viselő, tanácstag. Több millió ember döntötte el tebát, kit ajánlanak a lis­tákra saját ügyük képviselő­jeként, az országgyűlésbe vagy a tanácsokba. A mostani képviselőjelöltek­nek — eredeti foglalkozás sze­rint — mintegy 42 százaléka mun­kás, 18 százaléka paraszt, és 36 százaléka értelmiségi. A jelöltek kiválasztásánál kellően érvénye­sült az a követelmény, akar-e, képes-e, tud-e a tömegek által is­mert és elfogadott politika érde­kében dolgozni. Az egész választásnak ugyan­úgy, mint rendszerünknek, nem az a lényege, hogy egy párt, vagy több párt működik-e, egy párt, vagy több párt indul-e a válasz­tásokon, hanem az, hogy tőkés diktatúra van-e, vagy munkásha­talom. A tőkés országokban a ha­ladás erőivel szemben érvényesí­tik a diktatúrát, a kommunisták­kal, más haladó emberekkel, a béke egyszerű, nem kommunista harcosaival szemben a monopó­liumok, az imperialisták és a mi­litaristák javára. A mi rendsze­rünkben is van diktatúra és van elnyomás, de csak azokkal szem­ben, akik háborúra, a népi de­mokráciánk ellen szervezked­nek, uszítanak, akik nemzeti, vagy faji gyűlölködést szítanak. év eredményei Ha munkával, a termelé­kenység emelésével, a terme­lési költségek csökkentésé­vel megteremtjük a feltéte­leket — legyen nyugodt min­denki — egyetlen hétig vagy hónapig sem vár a Központi Bizottság és a kormány, hogy a megoldásra váró, az élet­színvonalat érintő kérdéseket meg is oldja. A képviselőház mandátuma négy évre szól. Ma áttekintjük az egész választási ciklust, az a kép alakul ki, hogy az országgyűlésnek és a taná­csoknak nem kell szégyen­kezniük választóik előtt. A négy esztendő alatt, vagyis 1958 óta, az ipari termelés 50 szá­zalékkal növekedett, megtörtént a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése. Nem kis eredmény az sem, hogy a traktorok számát 26 000-ről majdnem kétszeresére, 50 000-re emeltük, a műtrágya­felhasználás holdanként 150 szá­zalékkal növekedett és az átszer­vezés időszaka alatt a mezőgazda, sági termelés 8 százalékkal, a felvásárolt áruk mennyisége pe­dig 12 százalékkal nőtt. Fejlődés volt az élet minden más területén is. Jó érzés arra gondolnunk, hogy az elmúlt négy esztendő alatt a főiskolai és egyetemi hallgatók száma 34 ezerről 67 ezerre, a középiskolai tanulók száma pedig 178 ezerről 330 ezerre nőtt. Ez olyan kulturális vívmánya népünknek, amelyre büszke lehet, s egyúttal nagyon fontos biztosí­téka a jövendőnek is. Tekintélyes szám az is, hogy a kiskereskedelmi forgalom — más­képpen a fogyasztás — a négy esztendő alatt húsz százalékkal, vagyis egyötödével növekedett. Az a bizonyos individuális, egyéni sors is mutatkozik . abban, hogy fnost 2 300 000 takarékkönyv­tulajdonos van hazánkban, s a betétállomány az 1958. évi két­milliárd forintról 8.8 milliárdra emelkedett. Ez azt mutatja, hogy az egyének helyzete javul, mert különben honnan kerülne elő ez a majdnem 9 milliárd forintos vastartalék, ami mindig jól jön a háznál. (Derültség). A négyéves mérleg nem mutat tehát rossz képet. Ezeket az eredményeket a párt helyes poli­tikájának, a dolgozó emberek, a nép alkotómunkájának köszön­hetjük. Elmondhatjuk, hogy né­pünk a párt, a munkásosztály vezetésével, minden nehézséget határozottan és biztosan leküz­dött.. Eredményeink összegezése azt mutatja, bogy szilárd a »ép­hatalom, a szocializmus alap­jait leraktuk, a szocializmus teljes felépitésének időszakába léptünk. Az elért vívmányok örök- érvényűek, mert a végbement fejlődés eredményeképpen ha­zánkban megszűntek a régi rend­szer visszatérésének gazdasági, társadalmi feltételei és mert a Magyar Népköztársaság része a szocialista világrendszernek, amelynél nagyobb erő nincs a világon. A Magyar Népköztársaság a Szovjetunióval, a többi szocialis­ta országgal, a világ haladó erői­vel szilárd és biztos szövetség­ben halad előre. Megőriztük és ■ tovább fejlesztettük népünk szó- ' cialista vívmányait és biztosítot­tuk népünk békés alkotó munká­ját, a békét Kádár elvtárs itt megjegyezte, hogy a közelmúltban az Egyesült Államok kormányának brutális, agresszív fellépése következtében közel jártunk a háborúhoz. Nyílt támadással, fegyveres erővel akar­ták letörni a kubai forradalmat. Bűnösen játszottak az emberiség sorsával, agresszív lépésükkel a világháború szélére sodorták az emberiséget. A Szovjetunió bckepolitikája, ereje, megfontoltsága, felelős­ségérzete volt az, ami az em­beriséget a világháború ki­robbanásától megmentette. Számvetés a végzett munkáról Most, amikor választásra készü­lünk és számot kell adnunk a végzett munkáról, bíztató és szép a kép, amit felvázolhatunk. Fel­vetődik azonban a szokott kérdés: nincs semmiféle hiba? Minden olyan nagyon jól megy nálunk? Újra dicsérgetni kezdjük magun­kat? Nem elvtársak, nem szabad ilyen hibába esnünk. Nem szabad azt mondanunk, hogy minden na, gyón jól megy. Tudjuk, hogy nincs minden rendben, de azért időnként illő is, és szükséges is számot vetni a végzett munka eredményeivel, ez adja meg azt az érzést az egész népnek, hogy érdemes dolgozni. Kádár elvtárs itt felhívta a fi­gyelmet arra, hogy amikor a hiá­nyosságokról beszélünk tekintetbe kell venni azt a súlyos örökséget, ami a felszabadult népnek ju­tott. szervezzék a munkát, lelkesít­sék az embereket, szavaik és tetteik mindenkor fedjék egy­mást, úgy dolgozzanak, hogy tetteik a többi embert is serkentsék. A mi választási programunk rövid és szűkszavú: bevált politikánkat akarjuk folytatni ügy, hogy azt min­den területen az eddiginél is jobban, hatékonyabban érvé­nyesítsük. Külpolitikánk célja, hogy to­vább erősítsük szövetségünket a Szovjetunióval, a varsói szerző­dés országaival, a szocialista or­szágokkal, minden haladó erővel. Változatlanul küzdünk az impe­rializmus, a gyarmati rendszer, az agresszió ellen. Küzdünk az atomfegyver-kísérletek beszünte­téséért, amit a Szovjetunió leg­újabb javaslata reális közelségbo műnk demokratikus és emberies vonásait. Teljes erővel, forradalmi len­dülettel és lelkesedéssel küzdünk a burzsoá szemlélet és a kapita­lista múlt mindenféle maradvá­nya ellen, a kommunista eszmék és a kommunista erkölcs győzel­méért. Ezt azt jelenti, hogy har­colnunk kell a közösség megká- rosiiói, a bürokrácia és a lelket- lenség, a hatalommal való visz- szaélés ellen. Ha azt mondjuk, hogy rendsze­rünk a dolgozók, a munka társa­dalma, akkor abból kell kiindul­nunk, hogy szabadság, jog, ked­vezmény, dicséret, — minden jár annak az embernek, aki munkáját elvégezte, de úgyszólván semmi sem jár annak, aki kötelességé­nek nem tesz eleget. A munka a jog alapja. Elvtársak! — folytatta beszédét Kádár János. Azt kérjük, hogy a magyar nép a választás napján szavazatával támo­gassa a Hazafias Népfrontot, annak célkitűzéseit és jelölt­jeit. Azt kérjük, hogy a dolgozók munkájukkal, politikai helytállá­sukkal támogassák az ország- gyűlést és a tanácsokat, és segítsék azzal is, hogy ott, ahol kell, hal­lassák a kritika szavát. Természetesen a választás előtt, alatt, és után is kérjük a mun­kában való helytállást, azt, hogy minden dolgozó vesse latba tudá­sát, alkotó képességét, feszítse meg erejét az 1963-as terv és az ötéves terv sikeréért. A helytállás egy példáját még meg kell említenem. Ez talán a legfontosabb. Az utóbbi két esz­tendőben tulajdonképpen három­szor volt kritikus a nemzetközi Küszködni kellett a történelmi örökséggel. Harcolni kellett a ha­talomért. S amikor már azt gondoltuk, hogy végre egyenesben vagyunk, hogy most már valóban minden rendben van, a hatalom is szi­lárd, már egyesültek is azok, akiknek ez volt a történelmi út­juk, egy munkáspárt van, most már jön a fejlődés, akkor két óriási kitérő következett. Az egyik balra, — a személyi kultusz az ismert következményeivel; a má­sik pedig jobbra — az ellenfor­radalmi felkelés. Mindezeken keresztültörte ma­gát a magyar kommunisták serege, népünk és a sze- cializmus minden őszinte híve. Ha ezt mind számbavesszük és megnézzük a pillanatnyi helyze­tet, lehetetlenség jó érzés nélkül gondolni a megtett útra. Persze, most is az a helyzet, hogy van jól dolgozó miniszté­rium és — hogy udvarias legyek — van kevésbé jól dolgozó mi­nisztérium. (Derültség.) Van jól dolgozó tanács és van kevésbé jó! dolgozó tanács. Van jól dolgozó igazgató, és van kevésbé jól dol­gozó igazgató. Van jól dolgozó pártszervezet és kevésbé jól dol­gozó pártszervezet. Ugyanígy van ez a mezőgazdaságban is. De et­től nem esünk kétségbe, mert in­tézményeink, szervezeteink, gyá­raink, állami gazdaságaink, ter­melőszövetkezeteink, kulturális kutató intézeteink, a kultúra al­kotó intézményei többségükben jól dolgoznak. Most az a felada­tunk, hogy akik még nem dol­goznak jól, azokat megbiztassuk, mert erre mindig szükség van. A nagy gazdasági egységeink­nél, a gyárakban sorra kell ven­ni a viszonylagos elmaradottság okait, és ki kell küszöbölni azo­kat, hogy egészséges legyen a fej­lődés. A gyengébb termelőszövetke­zetek megsegítése igen fontos, a természeti adottságok között is van különbség, de a fő különb­ség rendszerint a vezetésben és a tagok szorgalmában mutatkozik. Minden nehézséget le tudunk küzdeni. De ehhez elengedhetet­len az is, hogy a kommunisták példásan dolgozzanak. Az a szép és megtisztelő feladat vár a fél­milliónyi felnőtt, és valamivel több fiatal kommunistára, hogy a jövőben is, mint eddig, folytassák a felvilágosítást, hozott. Lankadatlanul harcolunk a fegyverkezés ellen, az általános és teljes leszerelésért. Külpoliti­kánk alapelve változatlanul a bé­kés egymás mellett élés Belső építőprogramunk: a párt vezetésével, az egész nép részvételivel oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. Teljesítsük az idei tarvet, az öt­éves tervet, teljesen építsük fel a szocialista társadalmat, még magasabb fokra emeljük népünk általános életszínvonalát, kultú­ráját, hogy azután eljuthassunk az egész emberiség legnemesebb céljait megtestesítő kommunista társadalomba. A szocializmus, a kommuniz­mus elveiből semmit sem felad­va, rugalmas és hajlékony poli­tikát folytatunk ezután is. Ha szi­lárdan és állhatatosan kitartunk az összes társadalmi kérdésekben, a kommunizmus elvei mellett, to­vább tudjuk fejleszteni társadal­Nagyon jók j Elvtársak! Az elért eredménye­ket, a még meglévő hiányosságo­kat és az előttünk lévő célokat számbavéve elmondhatjuk: na­gyon jók a feltételeink ahhoz, hogy a legközelebbi esztendők­ben fründen téren ugyanolyan ütemben haladjunk előre, mint eddig. Ehhez szükséges, hogy a párt rendíthetetlenül és szilár­dan kövesse azt az igazi marxis­ta-leninista kommunista politikát, amelyet az utóbbi években kö­vetett, s ahogy eddig nem en­gedte magát sem jobbra, sem balra rángatni, ezután se enged­je. Arra van szükség, hogy a Hazafias Népfront mozgalom eszméje hassa át egész népünket, a nép tömörüljön még szoro­sabb egységbe és a párt veze­tésével haladjon előre a szo­cializmus útján. A párttagok és a pártonkívüliek összefogása, a különböző dolgozó osztályok szövetsége és tömörü­lése, a népfront-mozgalom való­ságos, hatékony, reális erő. A szocialista nemzeti egység pedig már születőben van, reális cél. Valósítsuk meg, hogy a szo­cialista eszme jegyében egye­süljön és tömörüljön az egész nemzet. A szocialista zászló alatt, aszo­helyzet, bár egyforma mértékben. Amikor az amerikaiak támogatá­sával az első partraszállási kísér­let történt Kubában. A világ sok országában pánik, hisztéria tört ki. Emlékezzenek vissza azokra a napokra — foly­tatta , Kádár elvtárs — nálunk az emberek talán egy kicsit job­ban figyeltek a hírekre, mint máskor, beszélgettek maguk kö­zött, de mindenki ott volt a mun­kahelyén, és az egész nép nagy­szerűen, fegyelmezetten dolgozott. Semmiféle hisztéria, pánik, vagy hasonló nem volt. Ez népünk érettségét bizonyít ja és — ne ért­sék félre, ne vegyék szerénytelen­ségnek — azt is bizonyítja, hogy népünk nyugodt abban az ér­telemben is, hogy az ország vezetésében nincs kapkodás. Népünk bízott a Szovjetunió poii! illájában, a nagy szovjet népben, Hruscsov elviársban és harcostársaiban. (Lelkes, nagy taps). i feltételeink cialista eszme jegyében lehetsé­ges a nemzeti egység megvalósí­tása és ez a nemzeti egység már kialakulóban van. A nemzetet nem őrük többé kibékíthetetlen osztály-ellentétek. Most tehát reális a cél; hirdet­nünk kell és dolgoznunk kell a megvalósításáért, hogy a szocialis­ta eszme hassa át egész nemze­tünket és az összefogás növelje a magyarság erejét. A feladatok előttünk állanak. Eszméink világosak, a párt vezet, az előttünk álló akadályokat le­küzd j ük. Ezek a bennünket vezérlő nagy­szerű eszmék történelmi eredmé­nyei, amelyek munkában és harcban születtek, s amelyek to­vábbi munkára lelkesítenek. Biz­tosak vagyunk abban, hogy esz­méink teljes és végleges győzel­met aratnak és elérjük céljainkat Pártunk, kormányunk, a Haza­fias Népfront bízik a főváros és a vidék választóinak, a munká­soknak, a parasztoknak, értelmi­ségieknek támogatásában. Meg­győződésünk, hogy a választás eredménye tovább erősíti rend­szerünket, és növeli a Magyar Népköztársaság jóhírét a nagyvi­lágban. — fejezte be hosszantar­tó, lelkes, n.agv tapssal fogadott beszédét Kádár János elvtárs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents