Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-24 / 19. szám
4 TOlWa mtotei IfflWISSC ' Í9SS. iairaSr 34. Világjáró Tolna megyeiek: fl kanadai kaland vége „Sok urunk nem volt rest, se kóba, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk”. (József Attila: Hazám.) — Hogyan szervezkedtetek? — hangzott durván a kérdés. De a hosszú, kocsmai nagyasztalra kifeszített ember ajkai nem mozdultak. — Csiklandozzátok csak meg egy kicsit a talpát! És a mozdulatlanságba kötözött ember talpán egymásután csattant az ütlegelésre használt gumicső. Arra ébredt, hogy csuromvíz mindene, s amint kinyitotta szemét a kakastollasokat újra látta. S ahogy azok észrevették ébredését újra suhogott a gumicső, elordította magát: — Nem tudok semmiről, nem 6zervezkedtünk. Még háromszor ismétlődött ez meg. Felváltva ütötték őt, felváltva ütöttek másokat is Szedresen 1933—34-ben. S miért? Azért, mert a fenti szenvedő Bátai József kölesdi lakos, Kanadát megjárt parasztember itthon olvasgatta az unokaöccse által kintről küldött újságokat. Olvasgatták a régebbieket is. Az egyiken Sallai és Fürst képe volt — a házkutatáskor találták meg — s a részletes leírás kivégzésükről, mártírhalálukról. A kutatóknak különösen ez volt a vörös posztó. A baj ott kezdődött, hogy nem rejtették eléggé véka alá Bátaiék az abban olvasottakat. A medinai Parrag Sándor elmesélte olyan helyen is ahonnan a besúgók tovább vihették a csendőröknek. S a kanadai kaland befejezése: három bordatörés és három hónapi börtön. — Ezt az időt jobban megemlegetem, mint a kanadait — mondja Bátai József -— pedig az sem volt könnyű. Emlékszem, amikor a bordatöréssel orvoshoz mentem — jó ember volt ő —, de szíves szóval eltanácsolt. — Nem gyógyíthatom én magát jóember — mondta, — mert még én is bajba kerülhetek. Ilyen élmények után a kanadai dolgokról már kevesebb szó is esik. Pedig az ott töltött hat év sem volt fenékig tejfel. — Különösen az utolsó két és fél — mondja — amikor nem kaptam munkát. A hatalom emberei meg ott sem sokkal voltak különbek. Egyszer összegyűltünk valami húszezren Hamiltonban tüntetni: munkát, több bért akartunk. A szónokainkat egymásután vitték el. Ekkor úgy segítettünk magunkon, hogy a tömegben mindig máshol emeltük vállainkra szónokainkat. Ha a rendőrök közeledtek leeresztettük, s a lábak között menekítettük tovább. Ar- réb mások tették ugyanezt. Egy darabig csak ment ez, míg végül megunták és nyakunkra hozták a tűzoltókat. Úgy hem- pergett egyikünk, másikunk a vízsugarakban, mint ősszel a széltől hajtott falevél. — S hogy került haza? — kérdem. — Nem akartam megvárni, hogy annyi pénzem se maradjon, hogy hazáig se legyen elég. És mikor azt hittem, hogy minden rendben van, itthon vagyok végre, akkor ütött csak be igazán az istennyila. (Sz—E) Termelési tanácskozások kezdődnek a mezőgazdasági üzemekben Január végén a megye valamennyi mezőgazdasági üzemében termelési tanácskozások kezdődnek. Ez alkalommal a dolgozók megbeszélik az idei tervek teljesítésével kapcsolatos konkrét tennivalókat. Megismerkednek a Kiváló Dolgozó cím és a Szocialista brigád cím elnyerésének feltételeivel, az idei jutalmazások rendszerével. A termelési tanácskozásokon az üzemek vezetői- a dolgozók elé terjesztik jóváhagyás céljából, hogy a tavalyi munka alapján melyik brigád erdemes a Szocialista brigád cím viselésére. Ebben az esetben már azokról a brigádokról lesz szó, amelyek a feltételeket teljesítették ugyan, de a kollektíva dönti majd el, hogy melyik érdemli ki teljes joggal a megtisztelő cím viselését. A. SZOLZSENYACIN: Fordította: Peters Magda, Hetényi Pál, Dosek Lajos, Murányi Bea. XVI. — Az ám, de az építésvezető csak rájön, ha majd meglátja a kátránypapírt az ablakokban! — Arra, hogy mi voltunk? Azt mondhatjuk, hogy már így találtuk az ablakokat, amikor az építkezésre érkeztünk, hát csak nem tépjük le?! — Ez is igaz. A rossz kesztyűben megdermedt a kezük. Ujjailcat már nem érezték. A láb a válenkiban csak bírja. S ez a fő. A fagyos kéz felenged a munkában. A szűz havon átgázolva száncsapásra értek. A raktártól a centráléhoz vezetett. No, akkor már vitték cementet. Dombon áll a hőerőmű, mögötte végződik a zóna. Rég nem járt ott már senki. Egyenletes hótakaró fedi az oda vezető utakat. így még jobban szembeötlik a száncsapás. — Frissek, mélyek a nyomok. A mieink voltak. A centrálé körül már takarítják a havat, falapátokkal utat törnek. Elkelne a daru az építkezésen. Csak hát kiégett a motorja, s aligha csinálták meg azóta. Cipe- kedhetnek az emeletre. Hordhatják a maltert, az ablakblokkot. A centrálé — szürke csontváz — két hónapig ott állt a hóban, elhagyatva. Most ott van a 104-es brigád. Ugyan mi tarja benne a lelket? Üres hasak, ponyvhvászon övvel összehúzva. Csikorgó fagy. Melegedő nincs. Szikrányi tűz sincs. De a brigád megérkezett, s újra kezdődik az élet. A gépterem bejárata előtt szétesett a malteros láda. Ócska volt már, Suhov nem is remélte, hogy egészben meghozzák. A brigadé- ros a rend kedvéért teremtetté- zetí, de tudta, hogy senki, sem hibás. Megörült, amikor Kilgas és Suhov odadöcögött a kátránypapírral. Uj ötlete támadt, s máris rendelkezett. Súhov csövet eszkábált össze a kályhához, hogy egykettőre be lehessen fűteni. Kilgas két másik észttel malteros ládát csinál. Szenyka Klevsin fejszét fog és hosszú léceket hasít. Csak fél ablakszéles a kátránypapír, a lécre kell szegezni. De honnan vegyék a deszkát? Melegedőhöz deszkát ki nem utal a munkavezető. A brigadéros körülnézett. A brigád is. Egyetlen lehetőség van. Az emeletre vezető lépcső korlátjáról le kell verni két szál deszkát. Ne tátsa a száját, aki le-feljár. Akkor nem esik le. Mi mást lehetne tenni. Nem mindegy a zeknek? Érdemes törnie magát? így is, úgy lehúzza a tíz évet a táborban! Nem erőlteti meg magát és kész. Elnyűgölődik estig, az éjszaka az övé. De bíz ez nem megy. Erre találták fel a brigádot. A lágerben más a brigád, mint a szabad emberek világában, ahol Iván Iva- nics és Pjotr Petrovics külön- külön kap bért. Ez itt olyan szervezet, hogy a zekek egymást hajtják. A vezetőségnek nem is kell nógatni őket. Vagy pót- adagot kap, vagy megdögliK mindenki. Ez a rend ... Lazsálsz, te piszok? Én meg éhezzek miattad? Nyomás, a kutya istenit! Szorongatott helyzetben pedig végképp nem ücsöröghet az ember. Kényszerűségből lót-fut, ha akar, ha nem. IVfint a 104-es brigád. Mert móst vágj' csinálnak melegedőt két óra leforgása alatt, vagy elviszi őket az ördög. Pavlo már hozott szerszámot. Akad néhány csodarab is. Suhov válogat. Bádogosszerszám nincs. Sebaj, jó lesz az a lakatoskala- pács, meg a kisbalta. Ugy-ahogy megteszi. A csodarabokat illesztve kesztyűben is meggémberedik a keze. Miközben a bádogot kalapálja, minduntalan öeszeütögeti tényé-1 rét. (Ejnye, kőműveskanalát a közelben dugta el. Ugyan az övéi vannak itt, de kicserélhetik Akár Kilgas is.) Aztán, mintha a szél kiseperte volna az agyát, megfeledkezett mindenről, nem törődött már semmivel, csak arra gondolt, hogy könyökcsövet kell kivezetnie, -különben őket füstöli ki a kályha. Elküldte Gopcsikot, keressen drótot, megkötözni az ablakon kimenő csövet, A sarokban van még egy alacsony platnis kemence. Arra terítik a fagyos homokot, hogy felengedjen és száradjon. Már be- fűtötték, s a kapitány és Fetyu- kov ládában hordja rá a homokot. Ehhez nem kell ész. A brigadéros ezért egykori nacsalniko- kat küld ilyen munkára. Fetyu- köv is valami nagyfejű volt egy hivatalban. Autón járt, Az első napokban még ugrált és ráripakodott a kapitányra. A kapitány behúzott neki egyet. Ezen aztán megegyeztek. Az emberek már tódulni kezdtek a kemencéhez melegedni. A brigadéros rájuk förmedt: — Ej, de a fejetekre ütök! Először rendezkedjünk be! Megvert kutyának elég mutatni a korbácsot. Kegyetlen a hideg, de kutyább a brigadéros. Mindenki ment a dolgát végezni. Suhov figyel. A brigadéros halkan mondja Pávelnek: — Maradj itt! Tartsd erősen kézben őket! Megyek befejezni a százalékolást. A százalékolástól több függ, mint magától a munkától. Amelyik brigadérosnak esze van, erre fekszik rá. Ebből él az ember. Az okos brigadéros bebizonyítja, hogy elvégezték, amit nem végeztek el. Amiért keveset fizetnek, azt addig forgatja, amíg jól fizető mun Ica nem lesz belőle. Ehhez kell a nagy ész. Meg a mutyizás a normásokkal. Nekik is dugni kell. Meg hogy kinek kell a százalék! No kinek? A tábornak. A tábor sok fölös ezrest kapar össze az építkezésről. Prémiumot oszt tisztjeinek, Meg Volkovoj- nak, a tábor ostorának. A zek pedig pótadagot kap este — kétszáz gramm kenyeret. Ez a kétszáz gramm kormányozza az életét. Hoztak két vödör vizet, de útközben jéggé fagyott. Pavlo belátta, kár hordani. Hó-olvasztással többre mennek. A vödröket feltették a kemencére. Gopcsik vadonatúj alumínium- huzalt szajrézott. A villanyszerelők abból építik a vezetéket. — Ivan Gyenyiszics! Kanál öntésre is jó lesz. Megtanít engem kanalat önteni? (Folytatjuk) IM- nhnnm: «MM» mmtm WWW -iHtittiWMimiii' wuiiiwnniit:'iiiiiiiiiMiitt «Mimin mmmm imhiium» hiwimm nm iiiiMHOHHHH» «iiiinitim* niiimiHvinu» «i«m> uMiiiiiiiiiimni' 29, — Nem úgy van az — kel föl János — De nem is közepén kezdjük a sort, ti lemaradtatok valamiről, azt kell pótolni, azután jön csak a leves. Ne is tedd addig eléjüli a tányért, Katikám. Az újonnan jöttek kezébe nyomja a pohárkákat és tölt a pálinkából. — Na még egyet! — Elég lesz — int elhárítóan Csekő — jószerivel még nem is ettem máma. Mindenféle emberek ügyében szaladgálok egész nap. És újra ráhunyorít Jánosra. Szóval rendben van — gondolja János, és nem érez se örömet, se megnyugvást. De Kati örül. Láthatóan vidámabb lett, amint meglátta Csekő nunyorgatását. Nem siet ki a konyhába, ahogy letette a tányérokat, friss levessel a tálat, oda. all János háta mögé, a vállát is megszorítja lopva, hogy más észre ne vegye, s csak áll, mintha még várna valamit, egy szót, teljes bizonyosságot. De Csekő most csak az étellel foglalkozik, mélyen merít a tálba, meg is nézi, mi akadt kanalára és visszaereszti a csibelábat, szárnyvégét éppúgy, mint amikor János először látta otthon az asztalnál ülni. Olyan jó étvággyal eszik, hogy Kati kínálja: — szedjen mégegyszer. — Miért, más nem lesz? — és odatolja a tálat az újságíró elé: — Te csak szedj, komám, neked sok folyadékot rendelt az orvos. Az meg csak szabadkozik és közben újra telemeríti tányérját. — A negyven csepp leves után — emeli fel Szőke István a hozzá közel eső üveget, — mert már három üveg is van az asztalon, és tölt a szomszédainak, János meg a többi poharat tölti tele, az általános koccintásra az újságíró csak a fejével integet, keze. szája tele van, éppen a csibenyakról szopogatja le a húst. olyan alapossággal, mintha múzeum számára tisztogatná a csontokat. , Aztán fogja ő is a poharat, és igyekszik utolérni a többieket, Kati hozza az új tálakat, egyikben tejfölös csirkepaprikás, a másik tetézve galuskával. — Mondtam, hogy lakodalomba jöttünk — tréfálkozik az öreg Lovas. Aztán komolykodva néz Jánosra: — Vagy talán valami családi ünnep is van nálatok, szüle, tésmap, vagy évforduló? Nehogy aztán szégyenben maradjunk köszöntő nélkül. — A köszöntőt azért elmondhatod — bíztatja az öreget Kósa. — Csak addig várj vele, míg én elmegyek, hatkor szemináriumot kell tartanom. — Abból nem lesz már semmi! — Volt itt elég szeminárium az utolsó napokban. — De már összehívtuk az elv- társakat. Ott lesznek hatra. — Fele — mondja két nyelés közben Szőke. — Hogyhogy fele? — Például én se leszek ott — mutat magára az öreg Lovas. — Ahogy nézem, Szőke Pista se, aztán Gara Józsi máma öli disznót, sorolhatnám tovább is. de kihűlne az étel. Kosa nézi a terített asztalt, két óreg szeminaristáját, amint jókedvűen merítenek a tálból és gondtalan nekifeledkezéssel ülnek az asztal mellett, fölrémlik előtte még Gara Józsi képe is. aki fo- gatos a Dózsában és most talán a kolbászt számolja, vagy a szalonnákat sózza már f>e, a kamrában — és egy pillanatig mégis úgy érzi: mennie kell. Még mozdítaná a régi nyugtalanság, az a iobogás, ami soha nem szűnt meg ebben a sovány fekete emberben, hogy áldozatok nélkül semmire se megyünk, hogy ha választanod kell a terített asztal és a kötelesség között, mindig a kötelesség az első. De milyen igaza van az öreg Lovasnak: volt itt elég szeminárium az utolsó napokban. Veszi hát Kosa János a papírt meg a ceruzát. ír néhány sori. és küldik a gyereket az üzenettel a tanácsházára. A társaság hozza meg az étvágyat. Emberek, akik kenyéren, szalonnán is elvannak napokig, és ha dologidőben otthon, vagy a határban, vagy akár úton. vendéglőben is sietve bekapnak valamit. szinte észre se veszik, mii ettek, nem kóstolgatják az ízeket, most a társaságban ínyencekké válnak, még az egy falasra valót is külön figyelemmel púpozzák föl a villára, szálaira szedve a húst és meghempergelve a galuskát a sűrű paprikás-tejfölös lében. Esznek és újra szednek, versengve. Még a járási tanácselnök-helyettes is, aki pedig kis-étkű. kevés italú ember, másodszor szed a galuskából, az újságíró meg rossz beosztással él: hol húst kell még vennie a, maradék galuskához, hol galuskát a húshoz. Sűrűbben emelik a poharat is, most már nem körbe- koccintanak. csak megbillentve kissé a többiek felé: igyék mindenki, amikor kedve tartja. — A háziasszonynak nincs pohara — udvariaskodik az elnök- helyettes és láthatóan készül valamire, üres tányérján egymás mellé fektette a kést. villát, elgondolkozva néz maga elé, biztosan komolyan vette a köszöntőről mondott, tréfálkozást. Kati nem vár több unszolást, poharat hoz magának, hagyja, hogy teletöltsék, az elnökhelyettes koccint, de nem iszik mindjárt, várakozón néz körül az evőkön, néhány pillanat kell, míg mindenki észreveszi magát és megfogja poharát, az elnökhelyettes már szólna is. de Kosa megelőzi, emeli a poharát az asszonyok egészségére, akik nélkül semmire se menne ez a gyámoltalan férfinépség és . különösen a háziasszony egészségére, aki' ezzel a vacsorával is megmutatta. mii tudnak a magyar asszonyok. — Nincs még vége — mondja nevetve Kati. — És ezt csak most mondja, amikor harmadszor szedtünk? — Fér még oda. ne féli semmit. (Folytatjuk.)
