Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-24 / 19. szám

1963. január 24. TOLNA MEGYEI NEEtTJSAO 3 VILÁG SZÍM VON A LÓN Bonn lelkesedik a Szekszárdi állami Sokat, egyre többet beszélünk iparban, mezőgazdaságban a világszínvonalról. Célunk utolérni és túlszárnyalni a legfejlettebb kapitalista országokat, a gazdálkodás minden területén. Mi jelen­leg a világszínvonal? Tudunk-e mi már ma felmutatni valamit, amiben elértük, vagy túlszárnyaltuk a nagy múlttal rendelkező, legfejlettebb kapitalista országokat? Vannak-e olyan üzemeink, amelyeknek eredményeivel bátran odaállhatunk a világ elé? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Mohácsi Károllyal, a Szekszárdi Állami Gazdaság igazgatójával, Csekő Jenővel, a gaz­daság főkönyvelőjével és Bogár György üzemgazdásszal. A beszél­getés nyomán kitárulkozott a Szekszárdi Állami Gazdaság képe, megismertük gazdasági eredményeit, amelyek nagyrészt megközelí­tik, vagy túl is szárnyalják a világszínvonalat. Száz vagon anyag mozgatása naponként A Szekszárdi Állami Gazdaság valóban nagyüzem. Területe meg­haladja a 15 000 holdat, szántóte­rülete pedig a 10 000 holdat. Nehéz áttekinteni ilyen hatal­mas üzem sok-sok ágát. Nehéz ér­zékeltetni, röviden, találóan azo­kat a méreteket, amelyek jellem­zőek ekkora gazdaságra. Érdekes adat kínálkozik: a gazdaságban július 1-től november 30-ig — a fő termelési szezonban — napon­Világszínvonal felett A Szekszárdi Állami Gazdaság nemcsak méreteiben nagyüzem, hanem termelési eredményeit te­kintve is. Termelési hozamai ki­bírják az összehasonlítást a világ legjobb eredményeivel. Nézzük csak néhány főbb nö­vény termelési eredményeit. Kezdjük a búzával. A világ mező­gazdaságilag számbajöhető orszá­gai átlagosan 12,2 mázsa búzát termelnek hektáronként. Az Egyesült Királyságban (Anglia) 36,2, Franciaországban 26, Olasz­országban 18,1, az USA-ban 14,3 a búza hektáronkénti átlagtermé­se. Tehát ezek az adatok jelentik á.' világszínvonalat. A Szekszárdi Állami Gazdaság átlagtermése bú­zából 28 mázsa hektáronként. ■ A kukoricatermesztésben egye­dül álló eredményt ért el a gaz­daság. A múlt évben 1433 holdon, amelyből 1066 holdat öntöztek, 32,72 mázsa átlagtermést értek el holdanként májusi morzsoltra át­számítva. (Az öntözött területen 35,52 mázsát.) Vegyük elő a sta­tisztikát, és nézzük meg a világ legjobb kukoricatermelő országai­nak adatait. Kanadában 32,8, Olaszországban 32,5, az USA-ban 32,4, Franciaországban 32 mázsa kukoricát termelnek hektáron­ként. A Szekszárdi Állami Gaz­daság hektáronként 56,59 mázsa kukoricát termel. Vehetjük az árpát, cukorrépát, lucernát, silókukoricát, vagy bár­mely növényt, minden tekintet­ben állják a szekszárdiak a ver­senyt. Mondhatná valaki; könnyű ez nekik, mert öntöznek. Persze, hogy öntöznek, miután leküzdöt­ték azt a sok gáncsoskodást, amely ellenezte azt, hogy öntöz-1 ta több mint 100 vagon anyagot mozgatnak meg, szállítanak be a földről a raktárakba, vagy viszik egyik helyről a másikra. Csak a növénytermelésben több mint 12 000 vagon terményt, trá­gyát, műtrágyát kell mozgatni, összesen egy esztendőben 16 000 vagon terményt, állatot és egyéb eszközöket szállítanak a gazdaság gépei, s a bérbevett teherautók. a kukoricatermelés zenek. Még azt is meg kell mon­dani, hogy mezőgazdaságunk jö­vője: minél függetlenebbé válni az időjárástól. Ennek első lépése az öntözés. Tízennégymillió forintos nyereség A nyereségről csak azért beszé­lünk, mert ez a mutató fejez ki legtöbbet a gazdálkodás ered­ményességéből. Ez a mutató mondja meg, hogy jól, vagy rosz- szul gazdálkodnak-e, okosan, cél­szerűen fektetik-e be eszközeiket a termelésbe. A befektetések a Szekszárdi Állami Gazdaságban számottevő­ek. Ez együtt jár a belterjes gaz­dálkodással. így van ez a leg­fejlettebb kapitalista országok mezőgazdasági nagyüzemeiben is. Például a műtrágya-felhasználás Belgiumban 102 kilo nitrogén, 87 kilo foszfor és 155 kilo káli mű­trágya hektáronként. Hollandiá­ban 205 kilo nitrogén, 107 kilo foszfor és 147 kilo káli műtrágyát használnak fel egy hektár földön. A többi fejlett kapitalista ország műtrágya felhasználása kevesebb ennél. A Szekszárdi Állami Gaz­daság hektáronként 289 nitrogént, 190 kilo foszfort és 104 kilo káli műtrágyát használ fel. (Holdan­ként 170 kilo nitrogén, 110 kilo foszfor és 60 kilo káli). A gépesítés is megközelíti a világszínvonalat. Az USA-ban egy traktoregységre 40, Francia- országban 34, Olaszországban 70 hektár jut. A Szekszárdi Állami Gazdaságban 57 hektár föld jut 1 egy traktoregységre. Harminc szövetkezeti majort villamosítanak az idén Megyénk valamennyi községé­ben ég már a villany. Az utolsó községet két évvel ezelőtt kap­csolták be a hálózatba. A villa­mosítás terén akad azonban még mindig éppen elég probléma. Az új telepeken, periférikus részeken s pusztákon még nem mindenütt élvezhetik a vezetékeken érkező energiát. Most a legnagyobb fel­adatot e területek bekapcsolása jelenti, a régi hálózat korszerű­sítése mellett. örvendetes, hogy az utóbbi években e tekintetben is egyre gyorsabban javul a helyzet. A múlt évben például huszonkilenc termelőszövetkezeti gazdaságot villamosítottak körülbelül 4,5 milliós költséggel. Ennek érde­kében mintegy 35 kilométer hosszú vezetéket kc’lett megépí­teni. A szövetkezeti gazdaságok villamosítására nagyobb összeget fordítottak tavaly, mint 1961- ben. Hasonló a helyzet az új lakó­telepek villamosítása terén is. Tavaly körülbelül 10 kiométer hosszú vezetéket építettek ezeken a részeken, hogy az új házakban se kelljen petróleumlámpával vi­lágítani. Ilyen célra csaknem mégegyszer annyit fordítottak, mint 1961-ben. Elkészült az idei fejlesztési terv is. Németh Józsefné, a DÉ- DÁSZ Szekszárdi Üzletigazgató­ságának tervelőadója közölte, hogy 1963-ban harminc termelő­szövetkezeti majort villamosíta­nak, s ilyen célra jóval nagyobb összeget fordítanak a tavalyinál. A költségvetésben e címen 6 millió forint szerepel, Gazdaság A Szekszárdi Állami Gazdaság célszerűen használja fel a be­fektetéseket. Míg 1959-ben a kaj- mádi, a palánki és a sárközi gaz­daságok nyeresége összesen 336 000 forint volt, a belőlük ala­kuló Szekszárdi Állami Gazda­ság nyeresége 1961-ben 9 900 000 forint volt és az 1962. évre 11 500 000 forint, illetve válto­zatlan árakon számítva, (figyel­men kívül hagyva bizonyos ár­változásokat) 14 3 millió forint nyereség várható. A világszínvonalról még sokat fogunk beszélni. Eléréséért már ma egyre többet kell tenni. Van­nak példáink kimagasló ered­ményeink — ilyen a Szekszárdi Állami Gazdaság is — ezeket ta­nulmányozni, elemezni kell és a tapasztalatokat általánosítani, el­terjeszteni. Míg kisüzemek ural­ták a magyar mezőgazdaságot, addig nem beszélhettünk világ- színvonalról. Ma már vannak mezőgazdasági nagyüzemeink, van fejlett iparunk és szakem­berünk is egyre több. Tehát min­den lehetőségünk megvan, vagy holnap meglesz ahhoz, hogy mi diktáljuk a világszínvonalat. Gy. J. Dobi István a sxécsényi II. Rákóczi Ferenc T ermelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén Kedves vendéget fogadott szer­dán a történelmi nevezetességű Nógrád megyei nagyközség, Szé- csény. A többi mint négyezer holdon gazdálkodó II. Rákóczi Fe­renc Termelőszövetkezet zárszám­adó közgyűlése alkalmából egész­napos látogatásra a községbe ér­kezett Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke. A zárszámadó közgyűlésen fel­szólalt Dobi István is. Elismerés­sel szólt a szécsényi gazdák múlt évi sikereiről és felhívta figyel­műket a munkaszervezés további tökéletesííésére, a még eredmé­nyesebb gazdálkodási módszerek alkalmazására. az Adenauer—de Gaulle között létrejött szerződés miatt, az öröm azonban nem zavartalan, hisz a francia—nyugatnémet együttműködés megpecsételésé- re komor árnyékot vet az a bi­zalmatlanság, amellyel az atlan­ti tábor többi országa tekint a Párizs—Bonn tengelyre. A New York Times kommentátora ezi nyíltan ki is mondta, amikor Adenauert figyelmeztetve azt írta, Bonnak előbb utóbb vá­lasztania kell de Gaulle és Wa­shington között. A Die Welt ez­zel kapcsolatban megállapítja, hogy Bonnban növekszik az ag­godalom, a Frankfurter Rund­schau pedig vezércikkében he­vesen támadja de Gaulle-t, mert szerinte a ,.tábornok-elnök politikai preventív háborút in­dított Amerika, Kennedynek az atlanti közösség létrehozására irányuló terve ellen. Chnrles de Gáulle-nak az a véleménye, hogy a Fehér Ház ura manőve­reivel továbbra is az amerikai atom-furkósbot uralma alatt akarja tartani Európát és meg akarja hiúsítani Franciaország­nak az európai kontinens veze­tésére irányuló tervét" — írja a nyugatnémet lap, míg a fran­cia lapok elsősorban azt emelik ki, hogy az együttműködési egyezménnyel Franciaország lemondott arról, hogy partnere megkérdezése nélkül bármilyen fontosabb nemzetközi kérdésben állást foglaljon. Ennek jelentő­ségét növeli, hogy az egyez­mény jellegét a katonai és a politikai rendelkezések hatá­rozzák meg. Az is nyilvánvaló, hogy de Gaulle és Adenauer a Párizs—Bonn tengely megszi­lárdításával, sőt kiszélesítésével utódai kezét is meg akarja köt­ni, hogy tartóssá váthassék a két ország hidegháborús és szov­jetellenes politikája. Az egyezmény egyébként a nyugati diplomaták körében is nyugtalanságot váltott ki. Pá­rizs és Bonn ugyan szeretné megnyugtatni a nyugati világot, hogy az egyezmény „az európai politikai közösséget” van hivat­va megalapozni, azonban nyil­vánvaló, hogy ez az „európai unió” kizárólag a Párizs—Bonn tengely körül foroghatna. Bonyolítja a helyzetet, hogy jólértesült amerikai források szerint Kennedy elnök szemé­lyesen figyelmeztette Adenau­ert, hogy de Gaulle január 14-i kijelentései messzemenő követ­kezményekkel járhatnak a NATO-ra nézve. A levél, me­lyet eddig még nem hoztak nyilvánosságra, utal arra, amennyiben a kancellár magáé­vá teszi de Gaulle NATO-elle- nes vonalát, Kennedy aligha tud ellenállni a kongresszus­nak, amely követelni fogja az Egyesült Államok európai po­litikájának „gyökeres felülvizs­gálását". A londoni Daily Te­legraph vezércikke hangsúlyoz­za, hogy Adenauernek válasz­tania kell Franciaország és a világ többi része között, s ez nem csupán Angliát, hanem Amerikát is jelenti... A szovjet lapok határozottan rámutatnak arra, hogy a fran­cia—nyugatnémet szerződés alá­írásával határozott formát öl­tött az agresszív Párizs—Bonn tengely. A Pravda hangsúlyoz­za: figyelembe véve, hogy Nyu- gat-Németország a nyugat-eu­rópai országok között katonai­lag és gazdaságilag most már a legerősebb állam, a „politikai együttműködés” csak egyet je­lenthet, azt, hogy a nyugatné­met kormánykörök a francia politikát is irányítani akarják. A Krasznaja Zvezda megál­lapítja, hogy az új szerződés még jobban a bonni katonai el­gondolásokhoz köti Franciaor­szágot, s szélesebbre tárja a francia atomraktárak ajtaját. Az Humanité viszont joggal ál­lapítja meg, hogy az együttmű­ködési szerződés aláírásával Franciaország elvesztette nagy­hatalmi állását, mert nem hoz­hat önálló döntéseket, nem lép­het fel kezdeményezéssel kül­politikai téren, s éppen ezért végzetes lehet Franciaországra nézve. A francia nép nem is fogadja ezt el, — írja az Hu­manité — mert a két nép szoli­daritása nem jöhet létre a reak­ciós és háborús erők szövetsé­ge révén. cAz éüoda éléit... az Óvoda előtt Marian megmakacsolta magát. — Nem megyek be — jelentette ki, és már fordult is volna vissza, ha nagymami nem fogja olyan erősen a kezét. De fogta, sőt szorította egész úton. Féltette a pöttömnyi em­berkét. Pici korától ne­velte, dédelgette, s mi tagadás, egy kicsit meg is könnyezte, amikor először búcsúztak az óvoda kapuja előtt. Az­óta minden nap elkísé­ri, mert hát ö akarta így, unokáját ott akarta látni az óvodások kö­zött. — Megvan ennek mindene, csak a játszó­pajtásokat nem tudom pótolni. — szabadkozott az óvónéni előtt a be- iratáskor. Az csak mosolygott., hisz a legtöbb szülő, nagyszülő ezekkel a sza­vakkal lépte át a gyer­mekek birodalmát. Mert így nevezték el a köz­ség egyetlen óvodáját, amelynek minden évben több a lakója. Kiscso­portosok, nagycsoporto­sok —, így rendezték koruk szerint a gyere­keket, így a játékaikat is, melyeknek beszerzé­si költségeit a községi tanács vállalta magára. Legutóbb a télapó ba­bákkal lepte meg a na­gyokat, a kicsinyeket ba­bakocsival, különböző játékokkal. Milyen lel­kendezve mesélték ott­hon, Marian arca is csak úgy ragyogott. NAGYMAMI SEM CSALÓDOTT, unokája minden nap új tulajdon­sággal tért haza. Hol egy kedves verssel, hol rossz szokásainak elhagyásá­val lepte meg. És mi­lyen nagy volt a megle­petés, amikor az első meghívót kezébe nyomta a kis Marian, az óvoda önálló műsorára. Köny- nyezett másodszor is, és nem győzte elismerését hangsúlyozni Németh óvónéninek. — A szívét adja a gyerekeknek, ilyen ered­ményre nem lenne ké­pes másként. Valóságos kincset kapott vele a község — mondogatta szüntelenül. Marian most mégis makacskodik, az isten­nek sem akar lépni, akár csak egyet is az óvoda felé, nagy, fekete szemeivel egyre csak a távolba néz, s lábaival felváltva a keményre fagyott havat rugdalja. — Nem akarok jó kis­lány lenni, én most szánkózni akarok — je­lenti ki dacosan. — De hisz arra is sor kerülhet, előbb azonban játszotok egy kicsit a jó meleg szobában, no in­dulj már — biztatgatta a megmakacsolt kis te­remtést. És már mikor fogytán volt az érvek­kel, önkéntelenül sza­ladt ki a száján a szó: — Milyen boldog lett volna apukád, ha ilyen szép óvodába járhatott volna. — Miért nem járt, ta­lán őt nem engedted? — kapott a szón a kis csöppség. — Engedtem volna, csakhogy nem volt ho­va. Amikor ilyen idős volt, mint te, még nem volt óvoda. — És hol játszottak, volt neki babája, építő kockája, és őt is szerep­re tanította a Németh óvónéni? — halmozód­tak a kérdések nagy­mami elejtett szava nyomán. — Nem volt, semmi sem volt. Se építőkocka, sem baba, még Németh óvónéni sem. Más, egé­szen más világ volt ak­kor... NÉZTE, NÉZTE HOSZ- SZAN a kis unokát. Te­kintete kérdő, akár az apjáé volt, amikor arra várt választ, hogy miért kellett tavasszal letenni a cipőt, és miért nem volt szabad azon a nagy réten játszani, ami ott terült el a község hatá­rában, és mégsem volt az övék. Mennyivel könnyebb lett volna, ha csak fele van meg an­nak, ami most kijár a gyerekeknek... — Miért hallgatsz nagymami, és miért könnyes a szemed? Ne haragudj, inkább beme­gyek. De ugye, megkér­dezhetem, hogy apuká­mat miért nem enged­ték be az oviba? — Menj, kérdezd csak, az cvónóni talán érde­kesebben meséli el ne­ked. A mesére aznap nem került sor, a nagycsopor­tosok, ahova a kis Ma­rian is tartozik, szánkó­kiránduláson vettek részt. Ott futkároztak, visongtak, azon a nagy réten, amely a község mellett terül el, s nyá­ron csodálatos színek­ben pompázik. Talán valamelyik délelőtt szó­ba kerül a szedresi nagymama története. Vagy talán elmesélhetik ezt másutt is, a megye valamennyi községében? R. M,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents