Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-23 / 18. szám
( 4 fOLÄA MftGTfit flEFÜJ&SiB 1903. január 23. A Földművelésügyi Minisztérium javaslatai a tsz-ek jövedelemelosztási módszereinek továbbfejlesztésére A *'•*•*vií\'YTi:i*MFi.f:'m?FA' jöl bevált a nádudvari aiodj,: ,;:h — a garantált munkadijazás mellett is HASZNOS A PREMIZÁLÁS — A TSZ-TAGSÄG DÖNTSE EL A MUNKADIJAZÁS ÉS A PREMIZÁLÁS FORMÁJÁT. Az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy a termelőszövetkezetek megszilárdulásához jelentősen hozzájárultak a különböző ösztönző jövedelemelosztási módszerek. A Földművelés- ügyi Minisztérium összegyűjtötte a tapasztalatokat és javasolja a termelőszövetkezeteknek a legeredményesebb módszereket. A növénytermelésben különösen a kapásnövények termesztésében a munka egység-jóváírás és ezzel együtt az egész termés bizonyos százalékának kiadása az úgynevezett nádudvari módszer a legelterjedtebb. Ezen kívül széles körben alkalmazzák a különböző célprémiumokat és a termékrészesedést. A minisztérium javasolja, hogy a szövetkezetek az anyagi ösztönzést a növény- védelem területére is terjesszék ki. Az állattenyésztésben legeredményesebbnek bizonyult a végitermékek után megállapított munkaegység-jóváírás, továbbá a terven felül elért eredmények premizálása. A minisztérium javasolja, hogy a következő időszakban a munkadíjazást és a célpremizálást elsősorban a ta- karmányértékesülés és az előállított termékek minősége alapján állapítsák meg. Mind nagyobb jelentőségű a gépesítésben dolgozók anyagi ösztönzése. Itt legelőnyösebb a teljesítménytől függő munkaegység javadalmazás mellett a munka pénzbeni díjazása. A géppel művelt kapás kultúráknál jól bevált a terméseredményektől függő premizálási rendszer. A termelőszövetkezeti vezetők javadalmazásánál igazságosnak és ösztönzőnek mutatkozik az, ha az alapjavadalmazást a termelőszövetkezetben előállított termelési érték nagysága szerint, a kiegészítő javadalmazást pedig elsősorban az áruértékesítési tervek teljesítése szerint határozzák meg. A vezetők javadalmazásának mértékét és módszereit a közgyűlés állapítsa meg. Az elmúlt év tapasztalatai ismét bebizonyították, hogy mind nagyobb a jelentősége a termelő- szövetkezetekben a rendszeres előlegosztásnak, az előlegezés garantálásának, ahol pedig a feltételek már arra alkalmasak, a garantált munkadíjazás bevezetésének. A pénzbeni munkadíjazást alkalmazó • termelőszövetkezetekben is szükségesnek látszik a különböző premizálási formák fenntartása, akár pénzben, akár természetben. A minisztérium javaslatai végül hangsúlyozzák, hogy a munkadíjazás és a jövedelemelosztás módszereinek megválasztása a termelőszövetkezeti tagság, illetve a közgyűlés joga. Ennek a jogának gyakorlásában az illetékes párt és állami szervek támogatják. Kívánatos, hogy ebben az esztendőben a termelőszövetkezetek bátran alkalmazzák az anyagi ösztönzés legjobb módszereit, amelyek mind a gazdálkozás erősödését, mind pedig a tagság jövedelmének növekedését elősegítik. • A szekszárdi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, nappali és levelező tagozatának felvételi vizsgáira, előkészítő esti tantolyamot szervez Jelentkezhetnek érettségi, szak- I •iskolai, vagy szakmunkás-bizo-| nyítvánnyal rendelkezők. Levelező tagozaton öt év szakmai gyakorlat is szükséges. Nappali tagozatra felső korhatár 34 év, levelező tagozatra — érettségivel rendelkezők ,22—44 éves korig, érettségivel nem rendelkezők 30—44 éves korig jelentkezhetnek. Tantárgy: kémia, biológia Részvételi díj: 450.— Ft. Jelentkezni lehet a nappali tagozatra Tü. 820. sz., a levelező tagozatra Tii. 821. sz. nyomtatványon, 30.— Ft-os okmánybélyeggel ellátva, f. hó 31-ig az intézet igazgatói hivatalában. Melléklet: önéletrajz, érettségi, vagy szakmunkás- és ált. isk. bizonyítvány. valamint születési anyakönyvi kivonat. XV. Maradt még Suhov és Kilgas, a két legjobb mester a brigádban. A brigadéros magához hívta őket. — No, fiúk (Nem mintha idősebb lett volna náluk. Csak ez volt a szavajárása: „Fiúk!”) Ebéd után salakblokkal megkezditek a falrakást az első emeleten. Ott, ahol ősszel a 6-os brigád abbahagyta. Egyelőre pedig meleget kell csinálni a gépteremben. Három nagy ablaknyílása van, azt valamivel el kell zárni. Gondolkozzatok, mivel lehetne. A gépterem lesz a malterkeverő és melegedőhelyiségünk. Ha nem tudjuk befűteni, megfagyunk, mint a kutyák! Megértettétek? Mintha még mondani akart volna valamit, de érte szaladt Gopcsik, a rózsaszín-malacképű, 16 éves ukrán legényke. Panaszolta, hogy a másik brigád nem adja a malteros ládát. Huzakodás van emiatt. Tyurin usgyi. elug- rott oda Suhov és Kilgas egymásra nézett. Többször dolgoztak már együtt. Becsülték egymást, s egymásban az ácsot is, a kőművest is. Most hol találnak a puszta havon valamit, amivel befedhetik az ablaknyílásokat? Kilgas szólalt meg: — Ványa! Az előregyártott faházaknál tudok egy helyet, ahol nagy köteg kátránypapír van. Én dugtam el. Ugorjunk el oda! Kilgas lett létére úgy beszél oroszul, mintha anyanyelve volna. Ráragadt már gyermekkorában. A szomszéd falu óhitű volt. Csak két éve táborlakó, de már mindent tud. Szemesnek áll a világ! Johann a neve. Suhov Vánvának szólítja, ahogy Kilgas őt. Indultak volna már a kátránypa- pírokért, de Suhov előbb még elszaladt az autójavító-üzem épületébe, a kőműveskanaláért. Mesterembernél nagy szó a kézhez álló, könnyű szerszám. De az építkezéseken az a rend, hogy minden nap reggel vételezni kell minden szükséges szerszámot, este meg le kell adni. Szerencse dolga, ki milyen szerszámot kap másnap. Ö egyszer fogta magát, megkeverte a raktárost, és meglovasított egy jó kőműveskanalat. Ezt azóta minden este elrejti, s reggel, ha falazni kell, előkeresi. Hát persze, ha most a szocvárosba hajtották volna a 104-es brigádot, fuccs a jó szerszámnak. De már hajol is. egy lyukból követ piszkál ki, benyúl és előhúzza a kőműveskanalat. Kilgas és Suhov az autójavító üzemből elindultak az előregyártott házelemek felé. Minden leheletük után sűrű pára gomoly- gott. A nap felkelt már, de nem sugárzott; szakasztott úgy, mintha köd lett volna. Ehelyett két oldalán fényoszlopok derengtek. — Mintha oszlopok állnának ott. Nem? — szólalt meg Suhov, fejével intve Kilgasnak. — Felőlünk lehetnek oszlopok. Csak szögcsdrótol ne feszítsenek ki köztük. Akkor oda se neki. Kilgas szájából nem fogy ki a tréfa. Ezért kedveli mindenki a brigádban. A lettek előtt meg az egész táborban nagy becsülete van. Igaz, ő könnyen tréfál, Havonta két csomagot kap. hát jól táplálkozik. Piros az arca. mintha nem is táborban élne. Bazi nagy az objektum zónája. Időbe telik, mig átérnek. Útközben összeakadtak a 82-es brigáddal. Most is gödröket vésett. Kis — 50 centiméter hosszú, széles és mély — gödröket; de itt a föld nyáron is, mint a kő, most meg a fagytól még keményebb. Harapdálbatod! Csákány- nya] vésik. A csákány visszapattan, szikrázik, morzsányit nem harap. Az emberek állnak, nézelődnek a gödrök felett. De melegedni nincs hol, elmenni nem szabad, fogják hát a csákányt és újra kezdik. Az is melegít. Suhov felfedezte köztük egy vjatkai ismerősét. — Hé, te földvágó! Hallod-e? Tüzet rakhatnátok mindegyik gödör fölé. Attól felengedne a föld! — oktatta. — Nem szabad. — sóhajtott a vjatkai zek. Még fát sem adnak. — Szerezzetek! Kilgas nem szólt közbe, csak kiköpött. — Hagy, Ványa! Ha a vezetőség észnél volna, nem vésetné csákánnyal a csonttá fagyott földet. Cifrázni is kezdte, de aztán abbahagyta. Nem lehet hosszú lére ereszteni a beszedet ilyen kutya hidegben. Tovább hallgattak. Addig-addig, míg a behavazott házelemekhez nem értek. Suhov szeret együtt dolgozni Kiigas-sal, akinek csak egy hibája van: nem dohányos. Ha csomagot kap, szívnivalót nem küldenek neki. De szent igaz, hogy szemfüles fickó... Közrefogták a deszkarakást. Felemeltek egy deszkát, kettőt és csakugyan ott volt a kátránypapír. Előhúzták. De, hogy vigyék el? Az őr a toronyról meglátja őket. Ez még a legkisebb baj. Oda se neki. A pópák a szószékükről csak arra vigyáznak, hogy a zekék meg ne lépjenek. A munkazónában meg akár fel is hasogathatják az összes házelemet. Nem számítanak a smasszerek sem Azok maguk is azt nézik, mit lehet szerezni. A melósok mind köpnek az előregyártott házakra. A brigadérosok is. Ezeket az elemeket csak a civil építésvezető és a zek csoportvezető, meg a hórihorgas Skuropatyenko félti. Skuropatyenko senki-semmi, közönséges zek. Az a munkája, hogy őrizze a többi zektől a házelemeket. ne engedje széthúrcolni. Ha nyílt térre jutnak, leghamarabb ez a Skuropatyenko kapja el őket. — Tudod mit, Ványa? Széliében nem vihetjük. Állítsuk fel. szorítsuk kettőnk közé, s úgy menjünk. testünkkel takarva. Messziről nem veszik észre, — ajánlotta Suhov. — Ezt jól kitaláltad! Fogni a tekercset félős dolog, így hát majd nem fogjuk, hanem magunk közé szorítjuk, mintha szorosan közrefognánk valakit és gyerünk! Oldalról csak annyi látszik majd, hogy két ember halad szorosan egymás mellett. (Folytatjuk) minin • .—nt — : mmmm .....mii ........in mm* »im» mmmm mm» •«nini»» in S IPOS GYULA: 28. — Nem jár rosszul — tette hozzá a járási elnökhelyettes. — Ez a község a legjobb adottságokkal rendelkezik. Bár így állnánk mindenütt a járásban káderokkal, földdel, felszereléssel. — Maradt még valaki kívül? — kérdezte János, miután visszatért és töltött a kupicákba. — Nem számottevő. — Kettő még maradt — nevetett a párttitkár. — No? — Te meg az öreg Bende. Ezen aztán mindnyájan nevettek, még a járási elnökhelyettes is, mert ismerte töviről-hegyire az öreg ügyét, ki is vitték hozzá agitálni, hátha a járás tekintélyének lesz valami foganatja. De az öreg csak hallgatott, nem írt alá. — Biztosan újra költözik. Bende István nem idevalósi volt eredetileg, csak itt is van egy kis darab földje, fönn az erdő szélén, anvai-ági örökség. Felesnek volt az kiadva mindig, a gazdája talán nem is látta minden évben, de amikor saját községében már jónéhány évvel ezelőtt kezdték híresztelni, hogy mindenkinek be kell lépnie a termelőszövetkezetbe, akkor az öreg fölszámolta régi gazdaságát, odébbállt egy. házzal, átépített egy tanyát a szomszéd községbe és oda költözött. Két esztendeje aztán a szomszéd községet is elérte a szervezési hullám, akkor építette föl Bende István azt a kis házat itt, az erdőszélen és ide húzódott a szőllősi földre. Most itt is nyakán a veszedelem. — Lassan nemigen lesz hely ebben az országban, ahol még házat építhet. A járási elnökhelyettes számokat mondott, országos számokat, de senki se jegyezte meg. hogy hetven százalék vagy nyolcvan, ki győzné azt észbentartani a mostani változó világban. János az órát nézte, éppen szemben ült vele, a mutató túlhaladt már az ötön és Csekő még mindig nem jött meg. Pedig Kati már kétszer is benézett. terítheti-e az asztalt, de János csak intett szemével: várjon még. Nem késhet soká. Csekő pontos volt. ha megígért valamit, számítani lehetett szavára. Most is, ott Ujmajorban megállt egy pillanatra, a homlokát dörzsölte és csak azután mondta: ötre biztosan odaérek. Különben hat órát mondott volna, vagy hetet. Mégis kényelmetlen ez így. Mintha becsapná a világot. Nem ezeket az embereket, akik itt ülnek az asztal mellett és akiknek a beszélgetésére most nem tud odafigyelni, bármennyire igyekszik is. mintha a világot csapná be. Sós Kálmánt, meg a hosszú Barthát. meg a többieket, akik az utcán kalapot emelnek, akik annyiszor megfordultak már ebben a házban még az öreg Vargha életében is. Azokat, akik talán éppen azzal az érzéssel írták alá a lapot: akárhogy is lesz. együtt leszünk jóban-rossz- ban. Mintha autó berregett volna, de aztán újra csend lett és vontatottan folyt tovább a beszélgetés. Jánoshoz csak szófoszlányok értek el, mintha a köztük lévő levegő elnyelte volna a szavak értelmét, csak a hangok érkeztek tisztán fülébe, de ezek a hangok nem szállítottak semmit. Idegen nyelvűekkel van így az ember, hogy néhány szó. kifejezés kiválik a hansok közül, értelmet kap. aztán óira csak folvdogál tovább a beszéd, az ember ül s hiába erőlködik. mintha ott se lenne, nem tud bekapcsolódni a közös áramkörbe. János most Csekőre gondolt és Szőke István kezét látta, amint vastag .ujjai forgatták az üres pohárkát, emelte hát az üveget, töltött újra s míg koccintotta, hogy ezek az emberek róla beszélgettek, róla mondtak véleményt és ő mindezt elmulasztotta, hogy nem tudott odafigyelni. Kati már harmadszor jön be, ideje lenne teríteni. Nem várunk tovább— int János beleegyezzen, majd eszik Csekő akkor, amikor megjön, úgyse késhet már sokat. A leves Eszti néni remeke, csirkeaprólék úszkál benne s borsos májgaluska. Külön tálon itt a bennefőtt zöldség is, szedjen belőle, aki akar. Illata van ennek a levesnek. Nem a bors, a petrezselyem, vagy a csibének puhára főtt csontja-húsa adja ezt az illatot, hanem az egész együtt, külön aromává válva mint a sok fűből készült gyógy-párla- tok. És titka is van nyilván, mint a gyógv-párlatoknak. bár Eszti néni szerint mindenféle levesnek egyetlen titka van csupán: legalább tíz emberre valót kell főzni belőle. Kis fazékban akármilyen húsleves is csak afféle hétköznaoi étel. Kati elhárítja a dicséretet: — édesanyám főzte. Dicsérik hát Eszti nénit a férfiak s a járási elnökhelyettes invitálja a háziasszonyi is. mintha most venné csak észre, hogy nem ül az asztalnál. — Milyen egyenrangúság ez? — mondja Kosa is. csak éppen a szó kedvéért, hiszen nagyon jól tudja, hogy ilyenkor az asz- szony nem ülhet le, még ha leülne, se tudna nyugton maradni, hol ez kell, hol az, az ételre kell vigyázni, most is a kistányér hiányzik, nem tudják hova rakni a csontokat, és itt mégse úgy van. mint a konyhában, hogy lecsúsztatja az ember az asztal alá. a macska úgyis eltakarítja. tlNNEPI VACSORA Még nem is végeztek a levessel, amikor megjött Csekő, de nem egyedül, hanem egy pesti újságíróval. Sokat csavarog ez a megyében. beszéltek már vele mindnyájan s az is köztudomású, hogy jobban ismeri a megye borait, mint az idevalósiak. — Gyorsan még két terítéket. — Úgy látom, jókor jöttünk — derül Csekő és ráhunyorít Jánosra. — Talán nekünk is jut még egy kis maradék, komám — hátbaveregeti az újságírót és tolja maga előtt' az asztalhoz. Az meg csak nevetgél, sorra biccent fejével a jelenlévőknek, aztán mikor már ül, szabadkozik, legalább a látszat kedvéért, hogy ö éppen csak beugrott, nem akar zavarni és mennie is kell hamarosan. (Folytatjuk)
