Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-18 / 14. szám
4 fÖLNS MEGYEI KfíPŰJSAÖ 186:1. január 18. Amíg indul az autóbusz... A tamási gimnázium tanulói közül többen a Fornádi Állami Gazdaságba járnak politechnikai oktatásra. A tanulók hetenként kétszer, reggel nyolc órától fél kettőig gyakorlati kiképzést kapnak a gazdaság különböző üzemágaiban. A politechnikai oktatás befejezése után — míg az autóbusz indul ■— a lányok hasznos munkával töltik az időt. Képünkön Fürj Teréz, Mizerák Zsuzsa, Varga Ilona, az I/b. osztály tanulói kézimunkázással töltik a várakozási időt. Csirke-csárda a „deltánál” — Élelmiszer áruház Dombóváron — Új cukrászműhelyek A földművesszövetkezetek hálózatfejlesztési terve sok imponáló dologgal kecsegtet. Az idén elkészült a bátaszéki eulcrászműhely mintegy félmilliós költséggel, s ezáltal jelentősen megjavul a környék cukrászkészítményekkel való ellátása. Tamásiban, a vasút mellett, a régi vendéglátó-helyiségből 300 000 forintos költséggel korszerű presszós büfét létesítenek. Továbbfejlesztik a dunakömlődi halászcsárdát. Előreláthatóan elkészül Szek- Bzárd mellett az úgynevezett Csirke-csárda. Már régóta szó van arról, hogy a 6-os műútnál, a delta” környékén kellene egy vendéglátóhely. Nos, ez a Csirkecsárda itt üzemel majd. Egy régi épületet alakítanak át erre a célra. Az épület körülbelül 150 méterre fekszik az úttól. Már elkészültek az átalakítási tervek, az épületet a tanács a földművesszövetkezet rendelkezésére bocsátotta, s jelenleg folynak a tárgyalások a pénzügyi fedezet biztosítása érdekébe^. Decsen körülbelül 150 000 forintot fordítanak egy korszerű kisvendéglő létesítésére. Ha minden jól megy, hozzákezdenek Tamásiban egy cukrászműhely létesítéséhez is. Dombóváron ebben a negyedben előreláthatólag már be is fejeződik a cukrászműhely építése. Bolti vonalon Dombóvárott lesz a legnagyobb földművesszövetkezeti létesítmény. A jelenlegi 1-es számú önkiszolgáló élelmiszerbolt helyén élelmiszer-áruházát létesítenek. Az élelmiszerbolt jelenlegi helyiségéhez csatolják a mellette lévő vasbolt helyiségét, és így az áruházban együtt lesz majd a csemege, a hentesáru és a zöldséges részleg. Az elgondolások szerint ez lesz a megye legszebb ilyen 'jellegű létesítménye. A vasbolt a régi FÜSZÉRT-helyiségbe költözik. Itt kap helyet a korszerű, mintateremmel és raktárral rendelkező bútorüzlet is. Szekszárdon egy zöldséges pavilont létesít a földművesszövetkezet az új autóbusz-állomás környékén. Egy zöldséges részleget rendeznek be a vásárcsarnokban is. A Szabadság-szálló melletti zöldséges boltot megszüntetik, s a helyiséget előreláthatólag a szomszédos üzlethez csatolják. SimontoriTyán elkészül az idén a ruházati áruház, amely a jelenlegi három ruhásboltot helyettesíti majd. XI. A kapitány általában szeret magyarázgatni. Ki tudja számítani bármelyik év bármelyik napjára, hogy újhold lesz-e, vagy telihold. A kapitány egészsége szemlátomást romlik, arca beesett — I de az esze fürgén jár. i Itt, a zónán kívül, a süvöltő szélben még Suhov mindehhez hozzászokott arcát is erősen csípte a fagy. Suhov kitalálta, hogy az erőműhöz vezető úton végig szembe fog fújni a szél, ezért elhatározta, hogy előveszi a rongyot. Ö is, mint sokan mások, két hosszú madzaggal ellátott rongyot hordott magánál, ellenszél esetére. A zek-ek azt tartották, hogy ez a rongy segít. Suhov egészen a szeméig betakarta arcát, fülei alatt átvezette és a tarkóján megkötötte a madzagokat. Majd a sapka lehajtható részével befedte a tarkóját és felhajtotta a husi át gallérját. Ezután a sapka elülső, lehajtható részét is homlokára húzta, így csak elől a szeme maradt szabadon. Buslátját jól összehúzta derekán egy zsineggel. Most már minden rendben volna, csak a kesztyűje nagyon vékony és a keze máris meggémberedett. Meg. dörzsölte és összecsapkodta tenyerét, mert tudta, hogy kezeit mostantól kezdve az egész úton végig hátratéve kell tartania. A külső őrség parancsnoka felolvasta a rabok mindennapos »imádságát«, amellyel már mindenki torkig volt: — Foglyok, figyelem! Menet közben szigorúan betartani a rendet! Nem lemaradni, nem torlódni, az egyik ötös sorból nem átmenni a másikba, nem be ... Ini, n em nézni oldalt! A kezeteket hátratéve tartani! Kilépés jobbra, vagy balra szökésnek számít, a konvoj figyelmeztetés nélkül tüzet nyit. Előre, indulj! S amint ez már szokás volt — a két elülső konvojőr elindult. Az oszlop megmozdult, a vállak hullámzásba jöttek és a konvoj — húsz lépéssel jobbra és balra a menetoszloptól, tíz lépésnyi távolságban egymás mögött a géppisztolyokat lövésre készen tartva — megindult. Már egy hete nem esett hó, az út keményre volt taposva. Megkerülték a tábort, a szél oldalról az arcukba vágott. A menetoszlop hátratett kézzel, leszegett fejjel, akár egy temetési menet, útnak indult. Csak az előtted haladó két-három ember lábát látod, meg egy talpalatnyi letaposott földet, ahová lépni fogsz. Időnként kiáltozni kezd valamelyik őr: »J—negyvennyolcas! K ezeket hátra!«, »B—ötszázkettes! Zárkózz fel!« Később már ritkábban kiáltoznak: a szél vág, zavarja a látást. Az őröknek tilos rongyot kötni az arcukra. Nem valami kényelmes szolgálat... Amikor kicsit melegebb az idő, mindnyájan beszélgetnek az oszlopban — akár rájuk kiabálnak az őrök, akár nem. Ma azonban valamennyien meggömyedtek, mindenki igyekszik az előtte lévő háta mögé bújni, s mindannyian gondolataikba merültek. A rabnak a gondolata sem szabad, — szüntelenül ugyanarra tér vissza, mindig egyazon kérdések körül forog: vajon nem találják meg a kenyerét a matracban? Kap-e felmentést este a kórházban? Lecsukják-e a kapitányt, vagy neim? És hogyan szerzett Cézár meleg fehérneműt? Biztosan megkent valakit a csomagmegőrzőben, különben honnan lenne a barcheting? Suhov ma éhséget érzett, mivel kenyér nélkül, és hidegen ette meg a reggelit. S hogy ne korogjon, ne követelőzzék a gyomra, elterelte figyelmét a táharról, arra gondolt, hogy rövidesen levelet fog hazaírni. A menet elhaladt az asztalosműhely mellett, amit a zek-ek építettek, a lakótelep mellett (a barakkokat is rabok építették, de szabad emberek élnek bennük), az új klub mellet (az is a rabok munkája, alapozástól a falfestésig, de a mozi előadásokat szabad emberek nézik), majd kiért a sztyeppére, szemben a széllel és a vörös pírban felkelő nappal. Jobbról és balról, ameddig a szem ellátott, csupasz, fehér hótakaró borított mindent, egyetlen fácska sem volt a sztyeppén. Uj esztendő kezdődött, ezer- kilencszázötvenegy, és ebben az évben Suhovnak két levél megírására volt joga. Utolsó levelét júliusban küldte el, és októberben kapott rá választ. Uszty-Izs- mában más volt a rend, ott akár minden hónapban írhatott volna. De miről? Suhov ott sem írt gyakrabban, mint itt. Suhov negyvenegy június 23- án került el otthonról. Vasárnap volt, az emberek éppen Polom- nyából, a templomból jöttek hazafelé és azt. mondták: háború van. Polomnyában a posta’ már értesült a hírről, de Tyemgenyo- vóban, egészein a háborúig, senkinek sem volt rádiója. Most azt írják, hogy minden házban vezetékes rádió bömböl. írni, most — olyan ez, mintha szunnyadó, feneketlen mélységbe kavicsot dobálna. Ami lehullt, ami eltűnt — annak nincs visszhangja. Nam írhatod meg, melyik brigádban dolgozol, s milyen ember a brigadérosod, Andrej Pro- kofjevics Tyurin. A lett Kilgas- szal most több beszélnivalód van, mint az otthoniakkal. Azok is kétszer írnak évente — s te nem érted az életüket. A kolhoznak új elnöke van, — minden esztendőben új elnök. A kolhozt bővítették, de már azelőtt is bővítették, majd újra felaprózták. Aztán meg, aki a munkaegység-normát nem teljesíti, annak levesznek a háztáji kertjéből, némelyiknek egészen a házáig lefaragták. Suhov főként azt nem tudja felfogni az asszony leveléből, hogy a háború óta a kolhoz egyetlen lélekkel sem gyarapodott: a lányok, a legények — mindegy, hogy ki hogyan ügyeskedte ki — de egymás után -mind elmennek a városba, vagy gyárakba, tőzegtelepekre. A férfiak fele egyáltalán nem tért vissza a háborúból, akik pedig visszatértek — azoknak nem kell a kolhoz: otthon élnek, de máshol dolgoznak. Alig egykét férfi van a kolhozban: Zahar Vasziljics, a brigádvezető, meg Tyihom. a nyolcvannégy éves ács. aki nemrég megnősült, és mór gyermekei is vannak. Ugyanúgy az asszonyok viselik a kolhoz terhét, mint a harmi ncas évek ben. (Folytatjuk) WMIIIIMI» »latBIIIH» .HKIMfflHIW» 4WHUHMMI» «WIMM» »»«■* IMIIHIHWII» 'IMHIM. ‘IMHIIHWIHII« i'l'MIMI» ,|!l’i;illW»lll» illlllllllllllllli» «HUmWIHNI». WIIHWIWW» lüillUMWUl» ...... «IllllllfflHII) IIIHHIIIIIMIIIUh . ':'IW!III!II!III!» IIIIIIMI 5 $. ' konyka mind akár a mesebeli Gulliver törpéinek a cérnaszálai, — Mit mondhat Csekő? Igent de együtt félelmetesen megkötö- vagy nemet. És mit old az meg zik az óriást is. Nem szabadul- számára? Jó, anyagilag nem ke- hatsz, mert otthonod van, mert rül kutyaszorítóba, mert elkésett szeretőd van, mert munkakönyv kissé meg lehetett volna menteni kellene, mert délután négyre jön többet is, előkészíteni, hogy tér- hozzád a tanácselnök meg a párt- hektől szabadultán és — mondjuk titkár és választ kér, mert dél - — állami fizetéssel lépjen be a előtt Csekővel beszéltél, mért termelőszövetkezetbe. De ez nem egyezséged van még egyik em- jelent semmit, A számítását meg- berrel a hordókra, másikkal a találja az ember, akármilyen háztáji szőlőre, az eladott lóra. helyzetbe kerül. Hiszen mindenki és adó és adósság és csupa foly- élni akar. És olyan kevés kell az latás az élet, csupa következőiéihez, a boldogsághoz! mény, nem lehet újrakezdeni. Az embert ezer szál kötözi a nem lehet újjászületni, megszokotthoz, a tegnapokhoz. Talán, ha most a motor meg- Elmúlt napjaink úgy tátongnak indulna a műúton, benzin van ránk, mint a mohó madárfiókák: elég, venni is lehet még és lesz enni kérnek, kérik a folytatást, ami lesz, ha most elvágna minden nem lehet szabadulni tőlük. A szálat és úgy kezdené: nincs se folytatást váró mindennapi gon- szőlőm, se házam, senkim Takács dók, kötelezettségek, ezek a rab- János vagyok, értek egy kicsit a Ságban tartók. Külön-külön vé- mezőgazdasághoz, égi kicsit a motorokhoz, egyszerűen, csöndesen, csak élni szeretnék... Itt a sebek begyógyulnának — nélküle talán könnyebben — mintha itt van és maga próbálja gyógyítani. Milyen egyszerű volna, ha meghalna! Kati letenné a koszorút a sírra és külön, szerényebben Sárika is, azután összeborulva siratnák ők azok. akik most megölnék egymást, vagy inkább önmagukat azért, mert a másik is van, mert a másik is kötözi őt emlékek és érzelmek szálaival, mint Gulliver! a cérnahúzó törpék. Mire jó, ha van? A vagyon, a ház, a család, mindaz, amiért gürcölnek, loholnak, tülekednek az emberek? Életünk nehéz napjaiban magunkra maradunk olyan meztelenül. ahogy az anyánk megszült. És. folytatni kell és magányosan is cipelni ezt a sokféle terhet. De amikor nincs tovább semmi, akkor mit tegyen az ember? Jó volna megállítani az időt, maradjon még csak így minden, vagy visszahajtani a naptárt az előző hétre, amikor még csak megy az úton az ember, de nem látja semminek a végét és nem is akarja látni, se azt. hogy mi lesz Katival, Sárikával, se azt a másik gondot: a szövetkezetét. Tudta ő már régen, hogy eljön ennek az ideje, nem is ellenkezett, sőt már évek óta készítgették elő, mi lesz, ha úgy lesz. Még az ifjúkori áb- í'ándozásból is föltámadt mindig valami: hiszen ezt akartam, erre vártam én eszmélésem óta. A Dózsa úgy kezdte már az építkezést is, hogy az egész községre számítottak, és János ic részt vett azokon a megbeszéléseken, amelyeken a jövendő szőlőtelepítés térképét rajzolták föl. Ismeri a számokat, mennyi most a községben egy hold átlagjövedelme, ha kertet, szőlőt, jószágot, mindent beleszámítunk. Kovács Feri. a járástól mondta is neki tréfálkozva: — Kossuth-díjat kapsz Jánoskám, ha két év alatt eléred ezt a szövetkezeiben. Persze, hogy nem érik el. A java jószág, meg a java igyeke- •"•1. évekig a háztájinak hajtja a hasznot. De így is aranybánya lehet ez a község, csak az emberekkel lehessen szót érteni, csak ezt az egyet el ne rontsák. A díj nem érdekli őt. Díjat kaptok már érdemtelenek. és ha csak azt akarná, hogy a nevét emlegessék, lett volna elég módja arra, hogy „kiugorjon”, nevet szerezzen. Más rangja volt néki, valóságosabb, olyan, hogy a hivatalbéliek is tisztelték, meg a szőlőhegyiek is kalapot emeltek előtte. Fülébe jutott, hogy néha azt mondták a járásnál: — Olyan kiskulák ez a Takács János. — de hozzátették — esze az van. Vagy: — Tud ez az ember. — S még az ily bökölődő hangokban is benne volt, hogy ez mégis csak a mi emberünk, bárcsak több volna ebből a fajtából. A falubeliek, meg a szőlőhegyiek között persze, akadt irigye is, lekicsinylője is. de a java emberek becsülték, a mi kutyánk kölyke. Valami még talán az öreg Vargha tekintélyéből is ráragadt és akarta, nem akarta, járásszerte jó név volt a Takács Jánosé. Mondta is Kovács Feri, hogy menjen agitálni, de ő nem állt kötélnek. Olyan hirtelen szakadt rá ez az általános átszervezés, hogy ezer tennivalója volt amúgy is, és őszintén szólva, kezdettől nem tetszett neki ez a hamar! munka. (Fofytotjtoy
