Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

2 ' fOLtfÄ SffiGYEl flEPÜjSÄÖ 1963. január 3. A gyártási főidény már véget ért a Paksi Konzervgyárban, most van a kiszállítás szezonja. Naponta hat-hét vagon konzervárut in­dítanak útnak külföldre. A szállításra való előkészítést, csomago­lást, címkézést szalagon végzik, három műszakban. Képünk: Cso­magolják az NDK-ba küldendő üveges-lecsót. Miről olvashatunk a „Béke és szocializmus“ decemberi számában? »A békés egymás mellett élés politikája kiállja a próbát« című vezércikkben néhány érdekes kö­vetkeztetést olvashatunk a Karib- tenger térségében előállott há­borús válságról, melynek meg­oldása a békés egymás mellett élés politikájának a diadalát bi­zonyítja. B. N. Ponomarjov, »A forra­dalmi mozgalom néhány kérdése« című cikkében feltárja korunk három nagyszabású progresszív mozgalma — a szocializmusért folyó harc, a nemzeti felszabadító mozgalom és a békeharc — kö­zötti belső összefüggést, egymásba. fonódásukat, és küzdelmüket a háború, a reakció és az imperia­lizmus erőivel. Hangsúlyozza töb­bek Im-ött, hogy a nemzeti fel- szat ' mozgalom a kommu­nista h ágmozgalom elválaszt­hatatlan része. Luis Corbalan »Harc a chilei népi kormány megalakításáért« című cikkében a chilei kommu­nisták politikájával és taktikájá­val foglalkozik, amelyet a Népi Akciófrontban folytatnak a népi kormány megalakításáért. V. Codovilla, az Argentin Kom­munista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és Tit­kárságának tagja azt vizsgálja cikkében, hogy hazájában miként alakul a demokratikus nemzeti frontért folyó harc új szakasza. A Finn Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizott­ságának tagja, E. Tuominen cik­kében számos olyan elméleti és gyakorlati problémát érint, ame­lyek a parlamentnek a béke és a szocializmus érdekeiben való fel. használásával foglalkoznak. Palme Dutt. Nagy-Britann;a Kommunista Pártja alelnöke, cik­kében feltárja a fasizmus meg­élénkülésének okait Angliában, jellemzi a jelenlegi angol fasiszta szervezeteket. A folyóiratnak ebben a számá­ban fejezik be »A modem kapi­talizmus problémáiról« szóló vi­tát (az »Eszmecsere« rovatban). Továbbá érdekes írásokat tartal­maz még a folyóirat L. Infeld, a híres lengyel tudós tollából, A Montegu angol írótól és mások­tól. A magyar parasztság igazi álja A miikor a francia szocialis­ták a nantesi kongresszu­sukon, mintegy hetven évvel ez­előtt, a pártban Keménykedő kis- parasatokat megnyerésük érdeké­ben kistulajdonosi mi voltuk meg- védelmezésével ámították, Engels keményen kikelt a megtévesztő nézetek hirdetői ellen, nem en­gedte meg, hogy becsapják a pa­rasztokat és követelte, mondják meg nekik az igazat. Ámítás he­lyett mutassák meg nekik a lét­bizonytalanságból, a gazdasági és politikai nyomorból a teljes gaz­dasági, politikai és emberi fel- emelkedéshez vezető egyetlen jár­ható utat: a szövetkezést. A mun­kásosztálynak éppen az a felada­ta — hangoztatta —, hogy a pa­rasztságot testvéri szóval és se­gítséggel elvezesse felemelkedésé­nek erre az egyetlen lehetséges útjára. Annakelőtte, annak utána, és ma is sokan voltak és vannak, akik jól felfogott politikai meggondo­lásokból, vagy puszta tévhitből csűrik-csavarják a parasztsággal kapcsolatos igazságot, és a mar­xista—leninistáknak nem egy an- fimarxista nézettel kellett és kell megküzdeniök. Egyedül a kommunista pártok ismerték fel a parasztság igazi útját, és soha nem is tagadták a parasztság előtt velük kapcsola­tos céljaikat. A munkásosztály nagy osztályos társa, a dolgozó parasztság,'mindenkor nagyra be­csülte ezt a nyíltságot, elvi tisz­taságot, politikai becsületességet. Pártunk is híven tartotta magát ezekhez az elvekhez és hogy ma­gatartása helyes volt, azt nem­csak a múltban megtett út, ha­nem a jelen eseményei is igazol­ják. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének befejezése nemcsak gazdasági és politikai, hanem nagy ideológiai győzelem is min­den marxizmussal szembenálló nézet felett. „A mezőgazdaság szo­cialista átszervezése, a kispolgári ideológia veresége is — állapít­ják meg a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei — a pa­raszti tömegek szemében hitelét vesztette az örök egyéni kisvállal­kozó eszménye. A kispolgári ideo­lógia elvesztette legfőbb hazai társadalmi-gazdasági alapját: a szocialista tudatosság győz a kis­polgári ösztönösség felett. 1 Hogyan állhatna ma már valaki Ámítás és valóság is a kikacagás ódiuma nélkül po­litikai szószékre, hogy története­sen a kisparaszti „kert-Magyar- ország” gondolatát hirdesse, ami- kot- szónoki emelvénye előtt az ország szántóterületének több mint 95 százalékát kitevő szocia­lista szektor terül el, és több mint egymillió szövetkezetbe tö­mörült parasztcsaládnak kellene szólnia olyasmiről, amit azok már maguk mögött hagytak. „Kistulajdonosi lélek”, „kis­paraszti lelkialkat”, „magyar sa­játosság” — ma még ismert, de holnap már annyira idegen fo­galmak, hogy törniük kell majd a fejüket a magyarázaton azok­nak, akiknek gyermekle felteszi a kérdést: „Édesapám, azok az em­berek hogyan képzelhették ilyen­nek a falusi embert?” U gyanezek a tények zúzták szét azokat a jobboldali revizionista nézeteket is, ame­lyek, hogy úgy mondjuk, korai­nak találták a mezőgazdaság át­szervezését, és ha hallgatunk rá­juk, annak találták volna ítélet­napig is. Valójában legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, semmint a parasztság igazi érde­keivel törődjenek. A parasztság számukra csak politikai jelszó, valós céljuk: megakadályozni a munkásosztály és a parasztság egymásratalálását, követ gördíte­ni a szocialista forradalom irá­nyába haladó kocsi kerekei alá. A parasztság már a hat évvel ez­előtti tragikus őszön is arcul csap­ta a jobboldalról hízelkedőket, amikor egyetlen pillanatra sem tán torodott el a munkáshatalom mellől. Most ismét elengedte a füle mellett a hazug szavakat és a nadrágszíj-parcellák helyett a száz és ezer holdakat; a ló- és ökörfogat helyett a traktor von­tatta gépjárműveket: a petróleum helyett a villanyt; a maradiság helyett a haladást választotta. Alaposan rácáfolt a falun vég­bement átalakulás azokra a szek­tás, dogmatikus, álbaloldali néze­tekre is, amelyeknek hirdetői másképpen nem is tudták elkép­zelni a falu átalakitását, mint erőszakkal. Az az agyrém gyötör­te őket, hogy a paraszt csak ak­kor lép a szövetkezetbe, ha már a gatyát is lehúzták róla. Az át­szervezés nagyszerű évei alatt dörzsölhették szemüket, hogy jól látnak-e, amikor a középparasz­4 termelőszövetkezet párttitkára I Még sajgott a sérülés ■----------------—------- helye, ami­k or két hét után először lábra állt. saját magának sem akarta be­vallani, hogy nem jól érzi magát. Felesége előtt pedig — alti látva erőlködését, vissza akarta az ágyba parancsolni —, egyenesen titkolta fájdalmait. — Néhány napig még igazán pihenhetnél. Az orvos is ellenezte, hogy felkelj — zsörtölődött a fe­lesége, amikor látta, hogy férje a tsz-be készül. Hosszúnak tűnt a két hét, amíg az ágyat nyomta. Nagyon hiány­zott a termelőszövetkezet Berki Pálnak, a várdombi Egyetértés Tsz párttitkárának. A lakástól a tsz irodájáig két kilométeres utat tett meg. Mire sántikálva beért, a tsz elnöke és agronómusa, a két Kovács (nem rokonok), már a határt járták. Látta, hogy a könyvelésben is nagyon dolgoz­nak. Éppen ezért csak néhány számadatot kért a főkönyvelőtől. Ezekre múlhatatlanul szüksége volt, mivel az esti párttaggyűlé­sen a tsz helyzetét kellett ismer­tetnie. Csak addig pihentettefájós lá­bát, amíg a könyvelés a kért számadatokat »kigyűjtötte«. Nem volt maradása az irodában. El­indult a major felé. ahol a lel­tározó bizottság tagjaival akart beszélni. A falu szélén szembe­találkozott a két névrokonnal, id. Schmidt Imrénével és özv. Schmidt Antalnéval. — Hová sántikál Berki elv­társ? — állították meg. — Úgy hallom, a leltározó bi­zottság a magtárban megkezdte a leltározást, hozzájuk megyek. — Ne fárassza magát hiába, mi is onnét jövünk, ott már nem találkozik senkivel. Befejeztük a gabonafélék leltározását — újsá­golta a fiatal özvegy. — örülünk, hogy meggyógyul­tál, Pali — veszi át a szót, per »te« id. Schmidt néni. — Volna is egy kérésem. Jó volna, ha utá­na néznél, mert nem egyezik a helyettesed bejegyzése az enyém­mel. Egy nappal kevesebbet írt be, úgy látszik elfelejtették be­jegyezni az éjszakai műszakot, pedig igazolni tudom azokkal, akikkel két éjjel együtt dolgoz­tunk a magtárban. — Utána nézünk, és ha tényleg hiba történt, korrigáljuk — nyug­tatja meg az elégedetlenkedő szülét a párttitkár. A járókelők, akár iskolás­korúakkal, akár felnőttekkel ta­lálkoztunk, szívélyesen köszön­tötték a párttitkárt. Egyik sem mulasztotta el, hogy egészségi ál­lapota felől érdeklődjék. Ká- lóczi Sándomé tréfásan így fi­gyelmeztette: — Máskor ne nyúl­jon a rúgós lóhoz az, aki a trak­tor vezetéséhez szokott. I Berki Pál, a várdombi !------------------------ Egyetértés T sz párttitkára, növénytermesz­tési brigádvezető, a gépállomás traktorosa volt. Onnét került a tsz-be, ahol rövidesen megválasz­tották párttitkárnak. — Otthon van a tsz munkáiban a mi párttitkárunk. Ismeri a gazdaságot, megvan a szakértel­me, a szorgalma, de nem hiány­zik nála a személyes példamuta­tás sem — dicséri Berki Pált Fábián Ferenc, a községi tanács vb-elnöke. De nemcsak ő véleke­dik így, véleménye találkozik az egész falu közvéleményével. Az esti párttaggyűlésen a ter­melőszövetkezet helyzetéről ta­nácskoztak. A pártvezetőség be­számolója reális tájékoztatást adott. — 1961-ben a sereghajtók között volt a várdombi Egyet­értés Tsz, de az idén lényegesen javítottunk a helyzeten. Rendez­tük a házunk táját, s elsősorban arra törekedtünk, hogy jövedel­mezően gazdálkodjunk. Ami a legfontosabb, meg tudtuk nyerni az emberek bizalmát. A tagság most már elhiszi, hogy amit ígé­rünk, teljesíteni is tudjuk. A beszámoló frázisok nélkül, a tényeket ismertette a számadatok tükrében, majd így fejezte be a beszámolót a párttitkár. — Amikor egy évvel ezelőtt megválasztottak párttitkárnak, őszintén szólva féltem a feladat­tól. Féltem, mert nem volt ta­pasztalatom a pártmunkában. Most már jó érzéssel nézek vissza a megtett útra, amely eredményes volt. Az eredmények nem egy-két ember nevéhez fűződnek, hanem a tagok összefogásával érhetjük el azokat. Sokszor végeztünk meg­feszített munkát, de igyekeze­tünk nem volt hiábavaló. A vár­dombi Egyetértés Tsz megszaba­dult a »gyenge tsz« jelzőtől, s hogy erről most itt, a taggyűlésen ilyen formán beszélhetünk, ezért köszönet járt azoknak a tagok­nak, akik szorgalmas munkájuk­kal a tsz megszilárdításán fára­doztak — mondotta, s hangját a mélyről jövő, érzés fűtötte. A várdombi Egyetértés pártszervezete az idei gazdasági évben sokat tett a termelőszövet­kezet megszilárdításáért. A türel­mes, felvilágosító szavak mellett ott volt a személyes meggyőzés, a párttagok példamutatása, és ez húzó erőként hatott. Pozsonyi Ignácné tok tömegesen léptek be a szö­vetkezetbe? Tolna egyik községében még a szervezők is meglepődtek az egyik belépő gazdasága láttán, mert abban már minden gépesít­ve volt, éppen csak a kaput nem nyitogatta villanymotorral. No, de mik voltak ezek a gépek már az ő gondolatában azokhoz képest, amelyekkel majd egy sokezer hol­das gazdaságot fel lehet szerelni! No, és azok, akik fallansztert akartak építeni? Akik valamifé­le „ökonomikus” teóriát összetá­kolva, úgy képzelték él, hogy a munkásosztálynak előbb fel kell építenie a szövetkezetieket, min­denfajta gazdasági épülettel, min­denféle géppel, s ha kész, akkor a parasztság, lába elé terített sző­nyegen majd egyszerűen besétál ezekbe a csoda-gazdaságokba. A becsületes munkához szokott pa­rasztság leal ázása, megsértése volt ez az elmélet, mert ha vé­giggondoljuk, nem kevesebbet mondtak képviselőik, mint azt, hogy a parasztság képtelen lesz a szövetkezeteket felépíteni. Egy szavuk sem lehetett e nézetek hirdetőinek, amikor voltak pa­rasztok, akik úgy léptek a szö­vetkezetbe, hogy hónuk alatt vit­ték a jövendő nagyüzemi gazda­ság megszervezésének dédelgetett tervét: „amiről csak ábrándozhat­tak, mint egyéni gazdálkodók, azt majd megvalósíthatják, mint a sok ezer holdas gazdaság tulajdo­nosai.” Ezeket a nézeteket zúzta szét a termelőszövetkezetek összvagyo­nának, azon belül a saját erőből történő beruházásoknak évről ■ évre való növekedése. Csupán Győr megyében a szövetkezetek összvagyona 1959-től 1961-ig több mint egymilliárd forinttal növe­kedett, azon belül — például 1961-ben — a kötelező 10 szá­zalékos saját erőből történő beru­házás helyett 14,5 százalékot ru­háztak be. Az országos átlag még ennél is jobb: 16,4 százalékot ru­háztak be saját erőből. Mi ez, ha nem a parasztság tenniakarásá- nak kétségtelen bizonyítéka? O ktalanság volna azt állíta­ni, hogy a sokféle anti- marxista nézet már a múlté. Szó sincs róla. Megsemmisítő vere­séget szenvedtek ugyan, mert egy szemlélet, mint feltevés is, csak addig létezhet, amíg a gya­korlat rá nem cáfol. Ezután már nem állhatja még a vitát sem. így jártak a parasztság útjával kapcsolatos különféle nézetek is, kezdve a népies paraszt-ideológia-' tói, a jobboldali revizionista né­zeteken keresztül a jószándék-ú ökonomista tévhitekig. Ám, nem múlhattak el nyomtalanul, mert hirdetőik egyike másika nehezen adja fel a hadállását. A parasz­tok gondolkodására is többé-ke- vésbé hatottak, a fejekben pedig a téveszmék lassan halványulnak el, majd vesznek a teljes feledés­be. A hátralévő feladatok közül éppen ezért egyik legfontosabb teendőnk az, hogy a szocializmus ne csak a jól szervezett, jól fel­szerelt szocialista nagyüzemi gaz­daságok formájában épüljön fel, hanem a fejekben és a lelke'-.ben is. A téveszméknek még a ma­radványai is tűnjenek el a gon­dolkodásból, és helyüket a mar­xista—leninista tudományos vi­lágfelfogás foglalja el. Mondanunk se kell, hogy ez a feladat nem könnyű, de nem is nehéz. A gondolkodásban még fellelhető maradiságnak ugyanis már nincs támasza, Olyan körforgás ez, amely vé­gül is a szocializmus teljes anya­gi és ideológiai győzelmével jár falun is. És ez a győzelem hét évtized távolából is Engelst iga­zolja és vele együtt korunk for­radalmi marxistáit, akik soha nem engedték becsapni a parasz­tokat — hitték, és magyarázták^ hogy egyedül a szövetkezés veze­ti ki a parasztságot az anyagi jó­lét, a létbiztonság, az emberi fel- emelkedés széles útjára. KATONA ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents