Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-16 / 294. szám

* 1962. december 16. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAO ZárszámadásBogyiszlóit A KÖZPONTI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJÁBAN, a VIII. pártkongresszuson Kádár János elvtárs a nagycsaládosok helyzeté­vel is foglalkozott. A következő­ket mondotta: »Gondolnunk kell arra, hogy a sokgyermekes csa­ládok helyzete ma még mindig nem könnyű; a párt mindent megtesz a sokgyermekes családok helyzetének az átlagosnál gyor­sabb javításáért«. Ezzel a Köz­ponti Bizottság első titkára olyan területre irányította a társadalom figyelmét, amelyről eddig kevés szó esett. Pedig való igaz, hogy ahol több a gyerek, ott a család helyzete nem könnyű. A sok- gyermekes édesanya nem képes azt adni — bármennyire szeretné — gyermekeinek, mint amit köny. nyen megad ruházatban, fino­mabb falatokban az egy, vagy a kétgyermekes családanya. Egyik pártmunkás mesélte ép­pen, hogy elszorult a szíve, ami­kor a piacon találkozott egy asz- szonnyal, akinek mindössze tíz forint volt a pénztárcájában és ezen a pénzen babot vásárolt Vele voltak az apróságok is, akik beléje csimpaszkodtak és arra kérték a mamát, hogy vegyen nekik almát. Az asszonynak a könny is kipottyant a szeméből, hiszen hogyan értesse meg gyer­mekeivel, hogy a pénz másra kell... Ez az elvtárs, a Bonyhádi Járási Pártbizottság titkára, nem bírta elnéznj a rimánkodó gye­rekeket, megvett 5 kiló almát és Odaadta az asszonynak. Szóval, amiről Kádár János elvtárs megkapó őszinteséggel be­szélt, az élő és létező probléma. Pártunk és államunk javítani akar és javítani fog a többgyer­mekes családok helyzetén. Van azonban számos olyan lehetőség, amit kevéske jóakarattal — az állam intézményes segítségét nem bevárva — úgyszólván mindenütt fel lehet használni. Ilyen szem­pontból néztük meg, hogy mi a helyzet Bogyiszló termelőszövet­kezeti községben, ahol a paraszti foglalkozású lakosság döntő több­ségében a termelőszövetkezetben él és dolgozik. A KÖZSÉG VEZETŐI EL­ISMERIK maguk is, hogy a több- gyermekes családok helyzetével, gondjaival a kongresszus előtt elég felszínesen foglalkoztak. A törődés legfeljebb odáig terjedt ki, hogy megállapították, ahol több a gyerek, ott nehezebb az élet. Mi a helyzet tehát? Bo- gyiszlón is nyomban észre lehet venni a gyerekek ruházatán, láb belijén, hogy sokan, négyen-öten- hatan vannak testvérek. Ezeknek a gyerekeknek ritkábban jut új ruhára, cipőre, kevesebbszer kap­nak csokoládét, ritkábban cukor­kát. A községi tanács elnökének azonban abban igaza van, hogy a felszabadulás előtti nyomor, vagy nincstelenség — egy kivétellel — a többgyermekes családoknál is ismeretlen. A községben nyolc, vagy tíz sokgyermekes család él. A szülők szinte kivétel nélkül tsz-tagok és szinte kivétel nélkül dolgos, ren­des emberek. A termelőszövet­kezet főkönyvelője megmutatta a munkaegység-kimutatást, amely­ről pontosan leolvasható, ki ho­gyan dolgozik, mennyire ipar­kodik. Dubai János eddig egy­maga 829 munkaegységet szerzett, ifj. Szöbölődi János 504-et, ifj. Paksi Ignác is mindennap megy, dolgozik. Érzik a felelősséget, és tudják kötelességüket. A sok- gyermekes családfők mindegyike olyan munkát vállalt a tsz-ben, ahol mindennap van elfoglaltsága, télen, nyáron egyformán lehet keresni. Nagy könnyebbségnek számít persze, hogy a tsz vezetői a családfők részére meg is terem­tették annak lehetőségét, hogy mindennap legyen munka és ke­reset. A szövetkezeti gazdák ezt rendjénvaló, becsületes eljárás­nak tartják, mert tudják, hogy ahol sok a gyerek, ott az asszony éppen a gyerekek miatt keveset, vagy semmit nem képes a tsz- ben dolgozni, a férjnek tehát két­szeresen ki kell vennie a részét a közös munkából. Summázva: azt, amit a bogyiszlói termelő- szövetkezetben tesznek, az ál­landó munkaalkalom megterem­tését a sokgyermekes családfők helyzetéről A tanácsok kommunális tevékenysége 4 év alatt 273 kilométer hosszú járda — 88 millió forint vízellátásra Az elmúlt négy év alatt Tolna megye tanácsai sokat tettek a me­gye előrehaladása érdekében. Munkájuk sokoldalú volt Most azonban ebből csak egyet ragad­junk ki, a községfejlesztést Ebben az időben minden ta­nács munkájának szerves részévé vált a közérdekű feladatok meg­oldása a helyi lehetőségek ki­használása útján. Ez a lehetőség egyrészt a községfejlesztési alap megteremtésére vonatkozó rende­let, másrészt pedig a falu lakói­nak akaratereje, lelkesedése volt Ma már minden községben van ilyen alap. Az elmúlt négy év alatt összesen 156 millió forintot fizettek ki a tanácsok a község­fejlesztési alapból. Ez tekintélyes összeg, s ennek nyomán sokat fejlődött, épült szépült legtöbb község. A pénzből mindenekelőtt a kommunális feladatokat igyekez­tek megoldani, amelyek közvet­len kapcsolatban állnak a lakos­ság életkörülményeivel, napi mun­kájával 46 millió forintot hasz­náltak fel a négy év alatt utak, járdák építésére. Mindenki em­lékszik, hogy korábban milyen el­hanyagoltak voltak a megye köz­ségei. Ha egyik-másik utcában volt is járda, elhanyagoltsága miatt szinte használhatatlanná vált az évek során. Akadt olyan község is a megyében, ahol egy­általában nem volt járda. Ma már legtöbb község azzal dicse­kedhet, hogy alig van utca, amelynek legalább az egyik olda­lán ne lenne járda. Sőt, még kül­telki részeken is építettek járdát, mint például Rácegres-pusztán. Sorra nőttek ki a földből az új utcák, községrészek. Itt kezdet­ben térdig érő sárban kellett jár­mok az embereknek, az érdekelt tanács azonban mindent elköve­tett annak érdekében, hogy foko­zatosan megszűnjenek ezek az ál­datlan állapotok. A négy óv alatt épült járda hossza 273 kilométer, tehát több, mint ha a Budapest—Szekszárd közti 6-os műút mindkét oldalán korszerű betonjárda épült volna. A tanácsok nagy gondot fordí­tottak a villanyhálózat bővítésé­re is. Központi beruházási keret­ből sikerült minden községet vil­lamosítani, de a falu központjá­tól távolabb eső részeken, kültel­keken többnyire megmaradtak a petróleumlámpák. A tanácsok ezeken is igyekeztek változtatni. A rendelkezésre álló összegből 23 millió forintot villanyhálózatbő­vítésre fordítottak. Ez néhány száz méteres, esetleg 1—2 kilo­méteres tételekből tevődik össze, így a 23 millióból sok helyre ju­tott. Egészségügyi és gazdasági szem­pontból egyre nagyobb probléma­ként jelentkezett a megfelelő ivó­víz hiánya. A tanácsok 88 millió forinttal járultak hozzá a négy év alatt az ivóvízellátással kap­csolatos feladatok megoldásához. A községfejlesztési munka so­rán figyelmük kiterjedt az egyéb feladatokra, is a lakosság érde­kének megfelelően. részére, valamennyi tsz-ben meg. teremthetik, s ezzel máris sokat segítettek. A Bogyiszlón szerzett tapaszta­latok mondatják ki velem, hogy nagyon fontos a megértés. A község vezetőivel beszélgettünk és szóbajött a legelesettebb család helyzete. A faluban vannak, akik úgy vélekednek az apáról, hogy nem valami megállapodott em­ber, mivel állandóan változtatja munkahelyét. Most ismét a tsz- ben dolgozik, de lehet, hogy né­hány hét múlva újból meg­gondolja magát és tovább áll. Jólesett hallani, hogy a község vezetői ennek a hatgyermekes családapának a helyzetét megértik és nem ítélik el egyértelműleg. Azt mondják: igaz, hogy ez az ember elég gyakran változtatja munkahelyét, de azért próbálko­zik új, meg új hellyel, hogy hát­ha többet tud keresni. Ez érthető, bár sokkal célszerűbb lenne, ha végre valahol- megállapodna. Jobban tudnának rajta segíteni. A TERMELŐSZÖVETKEZET VEZETŐI gonddal és felelősség­gel foglalkoznak a sokgyermekes családok életkörülményeinek ja­vításával. Elhatározták például, hogy a nagycsaládosok gyermekeit megajándékozzák ruhafélével. Er­re a közeljövőben kerül majd sor. Persze felmerül a kérdés, mit szólnak hozzá a tagok. Több em­berrel beszélgettem és mind­egyiknek az volt a véleménye, helyes, hogy a tsz erejéhez ké­pest így is segíti azokat, akik szorgalmas, dolgos emberek, de nehezen érik utói magukat mégis, mert négy-öt, vagy hat gyerek eltartásáról kell gondoskodni. Az ottani tapasztalatok alap­ján merül fel az a gondolat, hogy a környezet; a munkahely, a köz­ség, vagy a tsz lakossága sokat tehet, és mégcsak különösebi) megerőltetésbe sem kerül. Szekulity Péter j A tolnai Aranykalász Termelőszövetkezetben megkezdték a zár­számadás előkészületeit. Képünkön Burján Jánosné adminisztrátor^ Máté József raktárossal egyezteti a bevételi és a kiadási bizony­latokat. _____________ M élyszántásra készenlétben Pár héttel ezelőtt váratlanul köszöntött rá a mezőgazdaságra a tél, megakasztotta a betakarítást, az őszi mélyszántást. Amelyik tsz-ben a kukorica egy része még mindig töretlen, ott az esetek többségében az elmaradás az idő­járással magyarázható, bár a munkák irányításával és szerve­zésével sem volt minden rend­ben. Most úgy mutatja magát az idő, mintha enyhülésre lehetne számítani, szombaton egész nap sütött a Nap, a hőmérséklet mí­nusz felett volt. Ez főleg abból a szempontból érinti a tsz-tagokat és a gépállomási dolgozókat, hogy ismét kilátás nyílik a mélyszán­tás folytatására. A traktorosokat nem kell biz­tatni, hiszen a kereset is hajtja az embert. Az viszont már a szakvezetés dolga, olyan feltéte­leket teremteni, hogy az emberék és a gépek készenlétben álljanak. Amikor a fagy felenged, annyira, hogy dolgozni lehet, a gépek A korzikai névtelen Mi lett a „Kék Duna’ tulajdonosával? Korzika szigetén a francia ide- mulató is. Czibor ekkor a szici- genlégió egyik csapata mérkő- liai Palermóhoz próbált szerződ- zött. A Paesa Sera című olasz lap ni, de ott sem kellett. Aztán egy szemfüles riportere felismerte az másodosztályú spanyol csapatnál együttes egyik játékosát. Pedig kísérletezett. Sikertelenül. így ju- nevét nem harangozták be az új- tott el az idegenlégióig. S most az ságok, mint amikor régen a ma- olasz újság arról ír, hogy egy ösz- gyar válogatott, majd később a szetört, csalódott játékost látott a Barcelona balszélsője volt. A ne- francia idegenlégió kis csapatá- ve: Czibor Zoltán. Egy ideig jól ban futballozni, aki elveszítette fizetett sztárja volt a spanyol láb- mindenét, egzisztenciáját, pénzét, darúgásnak. Profi jövedelméből tehetségét, és — ahogy az ilyen- Barcelónában mulatót nyitott, kor lenni szokott — személyes ér- „Kék Duna” néven. Ment is az zelmi csalódások is tetézték tra- üzlet, amíg a tulajdonos sikere- gédiáját. Czibort a pénz csábítói­két ért el a pályán. De amint ta Spanyolországba, és most a kitették a csapatból, kiürült a pénz buktatta meg őt. egyetlen percig se tétlenkedjenek. Mit jelent a készenlét? Elsősor­ban azt jelentse, hogy a gépál­lomási brigádvezetők figyeljék a terepet, és ahol lehet, ott nyom­ban indítsák meg a gépeket, mert ha 100 holddal lesz kevesebb a szántatlan terület, akkor már az is sokat számít a jövő évi ter­méseredmények, a tsz-tagok jö­vedelmének alakulása szempont­jából. Éppen Horváth elvtárs, a Gép­állomások Megyei Igazgatóságá­nak vezetője mondta el, hogy a határban az adottságok, a lehe­tőségek nagyon változóak. Oly­annyira, hogy jelenleg a zombai határban lehet szántani, a szom­szédos Kéty községben viszont már nem. Igazán lényeges tehát jól ismerni a területet, mert az előbbi példával élve, előfordul­hat, hogy ha a gépállorfiáS' -irá­nyító gárdája csak egy község adottságait veszi alapul, akkPLté­véd. Nem lehet eléggé hangsúlyoz^ ni, hogy az őszi mélyszántás vég­zése a szövetkezeti gazdák érde­kében történik. Furcsa, hogy ese­tenként éppen a tsz-tagok, és ve­zetők gátolják, azzal, hogy a szár és a szárkúpok letakarítását elha­nyagolják. Ilyen időben bizony elég keserves a szárvágás, de ha előbb nem került rá sor, akkor most kell elvégezni. A jövő évi termés meg fogja majd hálálni. Ahol viszont kényelem van, el­halasztják ezt a fontos munkát* ott a mulasztásnak jövőre meg­isszák a levét. A lánctalpas erőgépek most is dolgoznak, de amennyiben az időjárás engedi, az elkövetkezen­dő napokban ahol lehet, ott dol­gozzon minden arra alkalmas gép. Ez a parancs nem néhány ember bogara, hanem a föld, a határ Íratlan törvénye. Sz. P. GERENCSÉR MIKLÓS: Padgalambok XLL Dani a szénporba hasalt, mellé a másik, aztán mind az öten egymás fölé. Laci bácsi halálos részegséggel támolygott föl az eleven dobogóra. Zsebkendőjét a fúrócsigára kötötte. Várták, hogy a háromszáz­hetven méteren áthatoló, gyémántfejű • szerszám vissza­húzódjon a magamarta csatorná­ba. Nem mozdult. Kegyetlen egykedvűséggel bámult rájuk. Odafent gyermekek nőhettek fér­fiakká, városok épülhettek fel, mire nagysokára visszahúzódott, fogai között az öreg bányász zsebkendőjével. • A következő fél óra hosszabb yolt, mint az előző öt nap. Az életmentő csatorna alá vonszol­ták magukat, itt hevertek ájultan a száraz szénporban. Ahogy a mesében szokott tör­ténni a csoda, pontosan közéjük ereszkedett a hosszú fémhenger. Három üveg kristályvíz, húsz tábla csokoládé, két elemlámpa, egy doboz gyufa, négy csomag Kossuth-cigaretta és egy cédula volt benne. A kockás jegyzet­lapon, melyet a fúrómester kül­dött, ez állt zaklatott betűkkel: „Jószerencsét, drága testvéreink! A családotok már tudja, hogy él­tek. Megyünk értetek! Ne igya­tok sok vizet, apránként egyetek! Még világosban kijöhettek.” Arccal a porba borultak, s annyi1 erejük még mindig volt, hogy vergődni tudjanak». Az öreg, érdes arcú vájár ma­radt a legszívósabb. Egyik em­bertől a másikhoz csúszott, meg­itatta társait. Daninak is át« ■ nyújtotta a csatos üveget. — Igyál —■ biztatta tikkadtan* — Neked a legjobb. Semmiről" sem tud a család. Dani mohón ivott. Kiszikkadt testében ezer gyöngyöző forrás ; fakadt. Sírt örömében. Amikor, visszaadta az üveget, remegő uj­jaival megsimogatta az öreg bá­nyász kezefejét. Csak most hitte el, hogy él. Súlytalanul, engedelmesen meg­nyílt fölötte a hegy. A friss sza- . kadékot pillanatok alatt erdők lombosították- be és ő megindult a völgyben hazafelé. * Valahányszor napsütésre jött az alkony ezeken a nyári napo- . kon, az ünnepi délutánok hangu­lata patinázta be az új bányász- _ várost. Tiszta volt minden. Visszfényszerű ragyogás világlott az élénk falakon, s olajosán zöl- deltek a piros tetők mögött a környező dombok erdőkoszorúi.­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents