Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-13 / 291. szám
4 YOLNÄ MEGYEI NEPÜJSÄG 1962. december 13. EP PEN VELEM...? j Lengyelországi útinaplómból (11) — Az a véleményem,. hogy a brigádvezetőnek, ha jól akarja munkáját végezni, egy kicsit pedagógusnak, egy kicsit pszichológusnak is kell lennie... — Meg kell azt érezni — folytatta az előbb szóló brigádvezető, társának intézve a magyarázatot — már jóelőre, hogy e'.:y-egy cselekedetünk milyen hatással lehet a brigádtagokra, a további munkafegyelemre. A mást’: bólogatott, mintha mondaná — így igaz. De nem ért el a szavak kimondásáig, mert a másik már ismét elkezdte. — Hogyan jártam egyszer is. még amikor a brigádot átvettem. Volt a csapatban egy, aki ki-ki- meradozott a munkából, s mindig akkor, arr.ikor a legnagyobb szükség lett volna rá. No, gondoltam, itt baj lesz, még elrontja a többit is, különösen azért, mert tudták, hogy együtt jártunk, iskolába. — Talán erre is számított, mert amikor a többszöri ilyen kiruccanása után megmondtam neki, hogy még egy ilyen eset, és legközelebb csak akkor jöjjön, ha hívom, azt felelte: csak nem gondolod komolyan, komám? Éppen velem, a cimboráddal akarsz kitolni? — Ejh — mondom* neki — téged még| nem várt a tsz. Menj’ még haza komám, J majd üzenek érted, i amikor várunk. Nem’ «4 tGQ&ö&d&fyü Só, só, itt minden só. Ezeréves szólt az én icomám! sóbányában járunk. Kanyargós egy szót sem, haza-’ utak, sóval bevont ácsolatok, só- ment. Két hétig aí lépcsők, sótermek, sócsillárok, sószínét se láttuk. De‘ szobrok, sóoltárok, sószínpad ... utána annál sűrűb-[ Káprázatos világ! ben üzengetett: nem’ Itt találom Lengyelország leg— Sajnos, jött is az kell még jönni doI-[ boldogabb emberét. alkalom. Sürgős szál- gozni? Egy-kétszeri Ez a sóbánya Wieliczkán Len- visszaüzentern, hogyJ gyelország egyik csodája. Mélyen, még nem várja a tsz. i a föld alatt sókápolnák, só- Amikor azonban sze-J templomok, s hatalmas színház, mélyesen jött, meg-, bolt, múzeum, s minden só. Kísé- egyeztünk, hogy ez-’ rom megállt Ezen az úton nem után mindig a közösj szabad átmenni, csak megnézni munka lesz az első. ' szabad, és levenni a kalapot. Itt .._ „ járt 1790-ben, ezen az úton ment i keresztül Goethe ... fordult elő hasonló?’ „ , , „ , ... , v , , i Sok, szép élményem kozott az — volt a tarsa kér-, jelentette a legszebbet itten, hogy lítás lett volna, amikor cso-k kiüzeni hozzánk, hogy nelú vásárra kell menni. Egyébiránt is, mindig ihren kupeckodás volt a hiányzás olca. Én visszaüzentem, hogy most, az utolsó pillanatban nem tudok embert leakasztani a szögről, jöjjön, hiszen 2—3 nap múlva közelebb is lesz vásár. meg mi is végzünk a munkával. Visszaüzent, hogy megvárja őt a tsz. ■ ‘ ---- ' ---dése. , találkoztam Lengyelország legbol_ Nemi _ hang-1 dogabb emberével No, de vegyük z ott a válasz. S még! csak sorjában .., egy haszna volt en-’ Amerre csak jártam a bánya nek. Erezni lehetett,1, 180 kilométeres útjain, mindenütt hogy a brigád tagjai’ bámulatba ejtő sószobrokkal tabecsülik a határozott' lálkoztam. Legtöbb szobor szen- Jo — gondoltam . —.___, ’ T __„„„u. m agamban — megvár a tsz. csak győzzed. mert ennek a dolognak a végére kell járni: Másnap sem jött, harmadnap sem. Negyednap csak beállít, mintha mi sem történt volna. Gyerekeink 158 ezer forinttal többet takarítottak meg mint tavaly Immár hagyományszerűen az Évről évre az iskola megkezdé- iskolás gyerekek is részt vesznek sekor elkezdik gyűjteni meg- a takarékossági mozgalomban, takarított filléreiken keresztül a ~ takarékbélyegeket. Náluk beigazolódik szemléletesen a közmondás: fillérekből lesz a forint. Az elmúlt évben például több mint 2 millió forintot gyűjtőiek így össze a megyében. Ebben az évben is megkezdték a gyerekek a gyűjtést és az első három hónap eredményei jóval felülmúlják az elmúlt év hasonló időszakának számadatait. Tavaly a három hónap — szeptember, október november — alatt 532 ezer forint összegyűjtött pénzükért vásároltak: takarékbélyeget. Az idén ezt 158 ezer forinttal haladták túl, s a három hónap alatt 690 ezer forint a medvében az iskolai takarékossági mozgalom eredménye. Üj kétforintosok A .Magyar Nemzeti Bank december 9-én alpakkából készült kétforintosokat bocsátott ki. Az 5 grammos pénzérme átmérője 25 milliméter, szélét hullámvonal díszíti. Az érme előlapjának közepén a Magyar Népköztársaság címere, alatta a verést évszámi, látható, a körfelirat: Magyar Népköztársaság. A hátlap mezejének közepén babérkoszorúban az értékjelző 2-es szám., s alatta a „forint” felírás foglal helyet Az újonnan kibocsátott kétforintosokon kívül a kuprónikkelből vert kétforintos érmék is forgalomban maradnak. v ^ « m ■> w m i (Folytatás a 3. oldalról.) A másodtitkár nagyon megszomiszstt Délelőtt soha nem szokott vizet inni. Most fölhajtott másfél pohárral. Amíg vissza- balra — igazította útba tette a csiszolt üvegtálcára a po- hogy ránézett volna, harat, elhatározta, hogy Cigié Anti futólépésben haladt végig Mihállyal együtt meglátogatja az a nyílegyenes, keskeny betonjár- öreg Kincsest. dán. Két fegyveres rendőr jött * vele szembe, lelépett előlük a Micsoda különös, kedvetlen pázsitra, embereit élnek itt a bányavidé- Szutykós arcú, overállos fiatalken — gondolta csalódottan ember fogadta a földszint nyolc- Pásztor Anti és az öröm, amely ban. Bemutatkoztak, Anti itt is egész úton türelmetlen rohanás- fölmutatta papírjait, majd szeréra késztette, félénken elhalvá- nyen magyarázta: nyúlt benne. Idegenkedve álltak — Maguknál dolgozik Kustán vele szóba, ha kérdezősködött a Dániel falumbéli. Jó hírt hoztam Szeles-akna felől, kelletlenül le- neki. Megengedte a párt, hogy gyintettek rá a betonút hosszá- hazajöjjön. ra. hogy csak menjen egyenesen, Az overállos fiatalember kime- aztán gyorsan tovasiettek. Mint- rülten roskadt a székre a rendet- ha ellene szóló titkot tudtak vol- ]en íróasztal mögött. Szénporos na mindannyian, s még arra kezébe temette arcát, remegő sem tartják érdemesnek, hogy a ujjaival a homlokát masszírozta: vádat a szemébe mondják. — ötödik napja lent vannak a A várostól vagy három kilo- bányában. Már csak hatodmagá- méterre. nyírfákkal vegyes fenyő- vai a fejtésnél szorultak. Re- erdőben talált rá a Szeles-akná- méljük, hogy még élnek... ra. Drótkerítés mögött sárgállott Déli nap fürösztötte a szobát, az egyemeletes irodaház. Bőr- porszemek milliárdjai keringőz- sisakös, gumicsizmás emberek tek a fényorgiában. Az ablak szaladgáltak az udvaron, sokan nyitva volt. Valahonnan elröp- ácsorogtak az aknatoronynál, pent egy láthatatlan nyílvessző, amelynek csúcsában két kerék s finom suttyanással verte át forgott zajtalanul. Anti, elbátor- Anti mellét. talanodva a rossz tapasztalattól, Nem halt meg, csak kicserél- félénken mondta a félkarú por- Más ember lett egy pillanat tásnak: „. alatt. — A partirodara mennek. Hí- _ Reméijük?... — kérdezte vatalos ügyben. H-onvodva A portás gond^ ’••'Hon bólin- , tolt, fél karjával az asztalra (Folytatjuk) részrehajlás mentest tekről készült. Láttam az egyik intézkedést. Ezzelj kápolnában szobor-reprodukcióját párhuzamosan azon-, Leonardo da Vinci Utolsó vacso- ban azt is meg kell’ rájának. A szobor régen készült, érteni, ha valakinek1, Wyrodek Antoni munkája. S lát- tényleg halaszthatat-’ tam más szobrokat, a Markows- lan ügye van az el-J kich-testvérek, Josef és Thomas maradásra. ! ősi alkotásait, majd mai témáról tSz-F) ! KluZek Mieczylav műveit. _________ ____ Szobrászok a bánya mélyén? S zobrászok, de nem hivatásos művészek. Szobrászok, bányász-szobrászok, kétkezi munkások, megerőltető napi munkájuk után sokszor csendes éjjeleken készítették nagy szeretettel ezeket a szobrokat. — Akar találkozni egy mai sószobrásszal? — kérdezte kísérőm, és én kapva-kaptam az alkalmon. — Hát akkor jöjjön, elvezetem ... Keresztülmentünk a színháztermen — 135 méterre a föld alatt — s egy kisebb teremben reflektor- fény világította meg Stefan Kozi- kot. Előtte hatalmas kősótömb, egy hokedlin parányi agyagfigura, kezében finom véső, kalapács, dolgozott a művész, egy bányai manó érdekes, eredeti figuráját formázta meg az alaktalan kőből. Kozik mester természetesnek veszi a külföldiek érdé’:’”’ésát. Nemrég járt nála a lengyel filmhíradó, felfedezett ember, ritka tehetség... — Én is egyszerű bányászember vagyok. Maga is megcsodálta a szobrokat? Látja, én már húsz éve csodálom őket... Lejöttem, megálltam egy sószobor előtt és órákig bámultam rá. Beszélgettem velük. Elmondták a szobrok a sókő minden, minden titkát, rejtelmét. Ejnye, de sokszor kinevettek — mosolyog a művész. — Azzal gúnyoltak, hogy imádkozni járok el ide. Lazítja karjait, megfogja a vésőt és néhány finom árnyalatot vés a törpe hatalmas orra köré. A manó vigyorog, a művész szelíden mosolyog. Én meg csak állok, nézem ezt a bozontos szemöldökű, lomha mozgású, overállos embert, aki itt lent húsz évig beszélgetett a szobrokkal. — Húsz évig beszélgettem, egy- szercsak megpróbáltam én is. Munka után bejárogattam ebbe az eldugott terembe és csináltam egy szobrot. Neve: Két bányász. Tavaly készült el .. . Olyan bányászokat akartam megörökíteni, mint amilyenek mi vagyunk, most itt Wieliczkában, a szocialista sóbányában. A művész munkája sikerült. A két bányász szobra ott áll most az ezer embert befogadó só-színházteremben, s ez a legjobb mai ténehezedett, úgy telefonált. Igazolványt kért, "kiállította a cédulát, amelynek a közepét vastag barna csík szelte át. — Nyolcas ajtó, a földszinten anélkül, Felhős idő, havazás Várható időjárás ma estig: erősen felhős idő, több helyen havazás, ónos eső. A keleti és déli megyékben ködök. Élénkülő délkeleti, déli, később megerősödő nyugati szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz 1, plusz 4 fok között. mát ábrázoló sószobor. A két bányász tartása egyenes, arcuk derűs, előre néznek bátran, egész lényükből öntudat sugárzik. Mindketten nagyon határozottan tudják, hogy ők ma Lengyelországban az uralkodó osztály tagjai. Kezükben elektromos szerszám, elektromos lámpa. Mai bányászok ... — Tetszik önnek is, uram? Azt tem, s másnap innét mentem el az új műszakra. S azóta, mióta ez a szobor elkészült és sikerült, én vagyok Lengyelország legboldogabb embere. Most Kozik mesternek függetlenséget adtak. Úgy látszik, a negyvenéves bányász nemcsak a csákányhoz ért, a vésőt talán még jobban forgatja. Csinálja hát ezt, alkosson szobrokat, s Kozik mesGoral népviseletbe öltözött fiatalok mondják, tényleg jól sikerült ez a próbálkozásom. Mondom, filmhíradót is készítettek rólam és erről a szoborról. S faggattak — kérem, uram, ön kíméljen meg ettől —, mindenki faggat, meséljem el, hogyan, kitől tanultam a szakmát. Mondom: a szobroktól, beszélgettem a szobrokkal... Persze, nem készült ám el ez az első szobor két nap alatt. Megmondom őszintén, két évig csináltam. Pedig volt úgy is, hogy műszak után idejötter alkot. Nincs, valóban nincs ma nála boldogabb ember Lengyel- országban. Engem kitüntetett Stefan Kozik. — Az úr magyar. Én szeretem a magyarokat. Majd írok önnek, küldök fényképeket, meg agyagmintákat is új szobraimról. Jó? Adja meg a címét... És ő is megadta a címét: Stefan Kozik Wieliczka ul. Puszkina 18. Polska ... Gyenis János Komplex kérdés B efejeződtek a negyedévi beszámolók. Az es ti iskolák hallgatói számot adtak arról, mit és mennyit tanultak az év eleje óta. Meghallgattunk néhány beszámolót, s túlzott önelégültség nélkül mondhatjuk, hogy a hallgatók többsége derekasan felkészült. Elmélyült tudásról, alapos munkáról tanúskodtak a feleletek. Volt azonban néhány probléma, amelyek mellett nem lehet szótlanul elmenni. Már csak azért sem, mert a dolgozók esti iskolája — minden fokon — azt is célozza, hogy a tematikus anyag mellett a hallgatók megtanulják szeretni a tanulást, megszerezzék a művelődéshez való vágyat. S mintha ez hiányzott volna ott, ahol részt vettünk a beszámolókon. Kissé gépiesnek tűnt egynéhány felelet. Nem üres adatfelsorolások, száraz évszámhal- mazok voltak ezek, de nem is sokkal többek. Hiányzott belőlük a szív. s az a törekvés, hogy egy-egv témánál megvizsgálják annak mélyebb összefüggéseit. Első hallásra maximális követelménynek tűnik ez, s úgy látszik, mintha azt kérné bárki, hogy órákba- sűrítve évek ismeretanyagát adják át a hallgatóknak. Koránt sincs erről szó. Inkább arról — s ez á fontosabb —, hogy az esti és levelező oktatás egy egész apró plusszal több, mint a nappali tagozatok nevelése, tanítása. Komplex művelődési kérdés, ami mintegy indításul kell, hogy hasson, mert enélkül aligha éri el a célját. Nézzük részleteiben. Beszélgettünk hallgatókkal, akik — teljesen érthetően — arról panaszkodnak kevés az idő a tanulásra. Hihető ez az állítás, csak az nem derül ki belőle, miért kevés az idő. Kétségtelen: a munka melletti tanulás nehezebb, mint amit egyéb dolga híján végez az ember. De köny- nyebb is másrészt, mert az idősebb hallgatók rendelkeznek már jó adag életismerettel, amelyiknek, ha következetesen gyűjtögették, része az általános ismeretek kisebb vagy nagyobb hányada is. Ezek azonban a beszámolókból kimaradtak. Kiszorították őket az olyan követelmények, mint a különböző szabályok betű szerinti betanulása, ami helyes a serdülő korú gyermekek esetében, de kevésbé az, amikor felnőttekről van szó. A- másik, amit hiányoltunk, a meghallgatott beszámolókon a tananyagban való alapos elmélyülés. S ezt azért is el kell mondani, mert enélkül nemcsak az anyagok megértése elképzelhetetlen, hanem az is, hogy a hallgató rpegtalálja benne azt a legjelentősebb részt, ami ösztönzi a további kutatásra, s egyáltalán felkelti benne a vágyat az önművelésre. A valamiért valamit ebben az esetben sem alaptalan, hiszen régi igazság: egy tananyag csak akkor érdekes igazán, ha a lényege megmarad az emlékezetben. Nos: néhány beszámolón olyan érzésünk volt, hogy a memóriái folytonosság az ajtón kívül mór megszakadt. Nem akar ez az írás vész- harang-kongatás lenni, csak figyelmeztető. Arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a félévi vizsgákig hátralévő hónapok alatt már olyan szellemben, olyan módszerrel tanuljanak és tanítsanak az esti oktatásban, amelyik leginkább megfelel a célnak. Kapjon a tanításban helyet az iskolai célkitűzés mellett az is, amit az élet diktál, s a kor követelményei szinte pa- rancsszerűen előírnak.
