Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-13 / 291. szám

1962. december 13.

TOLNA MEGYEI VffPfTJSAG

3

Már most döntsenek termelőszövetkezeteink az anyagi ösztönzés jövö évi módszereiről

Baráti kapcsolat

egy selyemgyári és egy cipőgyári ifjúsági szocialista brigád között

Készülünk a zárszámadásokra. Termelőszövetkezeteinkben leltároznak, számba veszik anyagi esz. közeiket, évi termelési eredményeiket összevetik a bevételeket a kiadásokkal, majd megállapítják, hogyan gazdálkodott, mivel gyarapodott egy esztendő alatt a termelőszövetkezet;

Sokan egyoldalúan fogják még fel a zárszámadásra való készülődést. és magát a zárszámadást is. Azt hiszik, elég a gazdasági eredményeket számba venni, jó mérleget készíteni, kiosztani a kiosztandókat, másra nincs is szükség. Ez a felfogás nem helyes. A helyes felfogás azoké, akik a gazdasági eredmények mellett ilyenkor a tapasztalatokat is számba veszik, azokat is elemzik és a gazdasági eredményeknek, meg az egész évben szerzett jó és rossz tapasztalatoknak alapján a jövő évi feladatokról sem feledkeznek meg.

Az egyik nagyon fontos tapasztalat, amiről sokat kell már ma is beszélni: az anyagi ösztönzés eddig alkalmazott módszere.

Hosszas téli beszélgetés a tavaszi kapkodásról

Az anyagi érdekeltség jelentősége nem csökken, hanem egyre inkább növekszik, örömmel állapíthatjuk meg, hogy erről az idén már nem kell vitatkozni megyénkben senkivel. Minden termelőszövetkezeti vezetőt, minden szakembert a valóság győzött meg a premizálás különböző formáinak nagy előnyéről. A vita korszaka tehát megyénkben lezárult. Nem zárult le azonban a harc azért, hogy helyesen alkalmazzák az anyagi érdekeltség elvét úgy. ahogy azt mind a közös gazdaság, mind a tsz-gazdák egyéni érdeke megkívánja.

A hibák egyik forrása az volt az előző években, hogy későn dolgozták ki, későn beszélték meg a tagokkal a munkadíjazás módját, az anyagi ösztönzés alkalmazandó módszereit. Sok helyen ezt a munkát a tavaszra hagyták. Nem egy tsz-ben akkor vitáztak a premizáláson, amikor

már kapálni, vagy aratni kellett volna.

A kései megállapodásokból következett az is, hogy a premizálásra szánt terményt, vagy pénzt nem építették be a tervekbe. így a terv eleve elveszítette realitását. Sióagárdon például a tervkészítés után állapodtak meg véglegesen a premizálásban, így persze, hogy nem sokat ért egész évben a terv, hisz utólag sem korrigálták a változásoknak megfelelően.

Milyen legyen a munkadíjazás formája

A munkadíjazási rendszert nem lehet sémákra, sablonokra húzni. A munkadíjazási rendszert alko- tóan kell kialakítani, sémák nélkül, öntevékenyen az egész tsz- tagság bevonásával. A helyi viszonyokhoz jól alkalmazott munkadíjazási módszer nagyon sokat segíthet, a rosszul alkalmazott pedig nagyon sokat árthat.

Megint csak a sióagárdiakkal kell példálózni, az idei munkadíjazási rendszerük önmagában nagyon jó volt. Jól felépítették, látszólag helyesen alkalmazták a szocialista elveket, mégsem vált be. Ahelyett, hogy használt volna, ártott. Nemhogy munkakedvet adott a tagoknak, hanem elvette a kedvüket a munkától. Egy hibát követtek »csak-« el a sióagárdi tsz-vezetők: amikor kialakították a munkadíjazási rendszert, nem vették figyelembe a helyi sajátosságokat, elsősorban a tagok öntudatának a színvonalát.

Megyénkben szerzett tapasztalatok is megegyeznek azzal, amit Fehér Lajos elvtárs mondott kongresszusi előadásában: »...a különböző kiegészítő munkadíja. zási formák közül legjobban bevált a munkaegység jóváírásával együtt az össztermésből való premizálás-«.'

Nincs csodaszer

Miért idéztük Fehér elvtársat? Nem azért, hogy most minden tsz nyakra-főre alkalmazza az általa ajánlott és a mi helyeslésünkkel

ff

Szívunk minden melegével, soha el nem múló hálával kö- szöntjük mindazokat, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy régi hagyományaink ne vesszenek ki, és hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy mai életünknek is tartozéka legyen a Luca- szék. Köszöntjük őket, hiszen a babonák már jórészt kivesztek, de ők lankadatlan fáradozással, minden erejük latbavetésével átültették mai életünkbe a régi szokásokat. Mindenekelőtt köszöntjük a szekszárdi halüzlet készítőit, akik a mai napra befejezték az üzleten a munkálatokat, s így a bolthelyiséget holnap hivatalosan is átvehetik az építtetők. Eredetileg augusztusra kellett volna elkészülnie az üzletnek, Ők azonban mindent elkövettek annak érdekében, hogy a hagyomány megmaradjon, s csak Luca-napra készüljön el a nagy mű. Köszöntjük a szekszárdi irodaház építőit, akik oda hatottak, hogy a mai napra legalább egymilliós lemaradásuk legyen. Igazságtalanok lennénk, ha megfeledkeznénk a TBC-kórház építőiről, akik többmilliós lemaradást produkáltak. Külön meg kell emlékeznünk a szekszárd—siófoki út Somogy megyei szakaszának építőiről, akik már nem is az első Luca-napot ünneplik e szakasz építése közben, s olyan eredményesen haladnak előre, hogy ha minden jól megy, a következő Luca-napra végeznek... Köszöntjük azokat is, akik az imént idézett eseteknél, ha nem is közvetlenül, de valamilyen formában közreműködtek. Végezetül pedig szeretettel meghívjuk a Luca-napi hagyomány szóban forgó tisztelőit jutalmul ma délutánra egy kisfröccsre a szekszárdi Mátyás király utca és Polláck Mihály utca kereszteződésénél lévő „lebújba”, ahol az alvilági állapotok erre a Luca-napra sem változtak meg. ___ (boda)

M

egkezdődött a disznóvágási szezon

Megkezdődött a disznóvágási szezon Tolna megyében. Legtöbben ezekben a napokban szúrják a nagykést a hízóba, hogy évközben jó falatok kerüljenek az asztalra. A megyében összesen 85 ezer sertést vágnak le ebben a disznóvágási idényben, mintegy 130 kilogrammos átlagsúllyal. A szokásokhoz híven nemcsak a földműveléssel foglalkozók portáján hangzik el a jellegzetes disznóvisítás, hanem az iparban és hivatalokban foglalkoztatottak portáján is, hiszen 16 ezer sertés

szabadpiaci értékesítés után kerül levágásra. Mint ahogyan az a hagyományokból ismeretes, legtöbb helyen megtartják 10—15 személy részvételével a nagyszabású és ünnepélyes disznótort is, amelyen késő éjszakáig mulatoznak.

A levágásra kerülő sertések száma hozzávetőlegesen akkora, mint az elmúlt évben volt, és sok család két-három disznót is levág. A kereskedelem megye- szerte biztosította a sertésvágáshoz szükséges kellékeket

is találkozó formát. Ugyanis ez a forma se csodaszer és ez se jó mindenütt. Helytelen lenne például egy olyan tsz-ben alkalmazná a „tamási módszert”, ahol már megértek a feltételek a garantált, pénzbeni munkadíjazásra, vagy eddig jól bevált egy másik, az adott tsz-ben ennél is jobb módszer. (A tamási tsz-ek is ma már a garantált pénzbeni munkadíjazásra tértek át, régi módszerüket nem alkalmazzák.)

Még egy dolog van amire gondolnunk kell, akkor amikor a jövő évi munkadíjazás módját kidolgozzuk. Ez pedig az, hogy önmagában egyetlen anyagi ösztönző se csodaszer. Ahogy hangsúlyozzuk, hogy nem lehet csak a lelkesedésre építeni, anyagi érdekeltség nélkül, úgy kell hangsúlyozni azt is, hogy nem lehet csak az anyagi érdekeltségre építeni lelkesedés nélkül. Politikai munka nélkül: az emberek nevelése, tudatuk átalakítása nélkül tehát fabatkát se ér a legszebben felépített anyagi ösztönzési módszer.

Ahol a tsz-tagok tudata nem tart lépést a gazdasági fejlődéssel, ahol a termelés öncélúvá válik, ott előbb-utóbb ellentmondásra kerül sor. A szocialista termelési viszonyoktól ugyanis teljesen idegen az öncélú termelés.

A két dolog: egyrészt az emberek anyagi érdekeltsége, másrészt az emberek tudata összefügg egymással, kölcsönösen kiegészítik egymást, egymás nélkül külön nem töltheti be egyik sem előre- lenditő szerepét a szocializmus építésének időszakában. Éppen ezért amikor az anyagi ösztönzés nagy jelentőségéről beszélünk, fel kell hívni a figyelmet a politikai munka nagy jelentőségére is.

összegezve a leírtakat, tehát az a lényeg, hogy már most döntsünk a jövő évi munkadíjazás formájáról, ezt a döntést beszéljük meg alaposan a tsz-tagokkal. A munkadíjazási forma kialakításában ne a sémákból, hanem az adott gazdaság helyzetéből és az ott dolgozó tsz-tagok reális igényeiből, öntudatából induljunk ki és alkotó módon cselekedjünk. Végül pedig ne feledkezzünk el a politikai munkáról, amely nélkül a legjobb ösztönzőkkel sem érhetünk el eredményt a termelőszövetkezet fejlesztésében.

Gyenis János

Az augusztusi brigád-találkozón, amit a KISZ rendezett meg Domboriban, ismerkedett meg egymással a két brigád. A Tolnai Selyemgyár József Attila szocialista brigádja és a Bonyhádi Cipőgyár aljaüzemének Ságvári Endre szocialista brigádja. A két brigád vezetője, de a tagok is beszélgettek arról, hogy jó lenne e találkozó után is tartani a kapcsolatot, esetleg ellátogatni egymás üzemébe, egyik brigád is, a másik is bizonyára hasznos tapasztalatokat szerezne.

Pár nappal később, a bonyhádi brigádvezető, Miklós Kálmán levelet kapott Tolnáról. A tolnaiak eléggé érthetetlen kérdést tettek fel. Arra voltak kíváncsiak, milyen méretű a bonyhádiak brigádnaplója. „Ságváriék” nem sokat gondolkodtak a kérés titokzatosságán, megírták naplójuk szélességét, hosszúságát, elküldték a levelet. A „magyarázat” nem sokat váratott magára, a selyemgyáriak egy selyemből készült, hímzett borítót küldtek a naplóra. Azóta „külsőleg” is a legszebb brigádnapló a cipőgyárban a Ságvári Endre brigádé.

A következő lépés egy látogatás volt, egy délután (délelőttös volt a brigád) a bonyhádiak látogattak el Tolnára, körülnéztek az üzemben, jobban megismerkedtek „József Attiláék” életével, munkájával, majd pár hét múlva a tolnaiak adták vissza Bonyhádon a látogatást. A tapasztalatok hasznosak voltak mindkét fél részére. A bonyhádiak figyelmét elsősorban a selyemszoba falán lévő brigád-szekrény keltette fel. A József Attila brigád ugyanis itt tartja a brigádnaplót, a brigád „szerzeményeit”, az okleveleket és majd, ha megkapják, a zászlót, a

szellemi vetélkedőn nyert könyveket. — Ezt mi is megcsináljuk — mondták a bonyhádiak. A tolnaiaknak a bonyhádiak munkájában legjobban a brigádon belüli munkamegosztás tetszett. A találkozást követő első brigádgyűlésen javasolta Szépvölgyi Lászlóné brigádvezető a bonyhádi módszer átvételét. így lett a szocialista brigád-vállalás minden pontjának „gazdája” a József Attila brigádban is. Például a bölcsőde és napközi otthon nagycsoportos gyerekeinek patronálását Kovács Já- nosné tartja számon, a minőség terén tett vállalások teljesítését Kaiser József né kíséri figyelemmel, a hulladékcsökkentés ellenőrzése Király Györgyné dolga, a József Attila olvasómozgalomért Réhm Mihályné a felelős, a nyugdíjasok rendszeres meglátogatását Link Józsefné irányítja, a brigádnapló a brigádvezető dolga.

A szocialista btígádmozgalom elterjesztéséhez, segítéséhez igen fontos az üzemen, esetleg iparágon belüli tapasztalatcserék megszervezése, de mint a tolnaiak és bonyhádiak példája mutatja, hasznos lehet a kapcsolat más vállalatokhoz, iparágokhoz tartozó brigádok között is.

Cukrászati bemutató

' Háromnapos cukrászati bemutatóval egybekötött süteményvásárt rendezett a Tamási és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet december 7—9-ig.

Több mint ezer látogató tekintette meg a Tamási Földművesszövetkezet cukrászati bemutatóját. A látogatók elismeréssel nyilatkoztak a földművesszövetkezet cukrászkészítményeiről.

Békegyűlés Bátaapátiban

A bonyhádi járás egyik kis községében, az 500 lelkes Bátaapátiban a Hazafias Népfront Községi Bizottsága hívó szavára több mint 200 fő gyűlt össze békegyűlésre.

A zsúfolásig megtelt községi művelődési házban Balogh József járási népfront-titkár tartott tájékoztatót a nemzetközi helyzetről és foglalkozott a háború és béke I Kérdésével.

I A tájékoztató előadás után az

„Amerikai hírszerzők”, valamint a „Soha többé” című svéd dokumentum film került levetítésre. E filmek bemutatták a második világháború előzményeit és pusztításait. A békegyűlés résztvevői előtt megdöbbentően elevenedett meg a hitleri zsarnokság és brutalitás, amely embermilliók pusztulását, felbecsülhetetlen értékek megsemmisülését vonta maga után.

(B—J)

XXXIX.

— Ezen már nem lehet segíteni, Mihály bácsi — magyarázta jóindulattal, arcán a tisztelettudó alázat halvány kifejezésével. — A Pártközpont döntött, az élet megy tovább. Minek bolygassuk meg a régi aktákat, amikor új is van elég?

Cigié Mihály eddig a térdén tartotta kalapját. Most a titkár asztalára dobta haragosan, a levelek tetejére. Nagyot sóhajtva fölállt, keményen rándította meg a fejét.

— De jó az a Pártközpont

fügefalevélnek! Szívesen szájon- vágnálak, tudod-e? Hát arra kell ez a gyönyörű szoba... a függöny, a szőnyeg, a telefonok... hogy hivatalnokforradalmár

légy?! Vedd tudomásul, hogy nem vagy alispán! Téged azok a rongyosok küldtek ide, akik neked csak lezárt akták, meg új akták, betűk, betűk, betűk ...

A másodtitkár bamba iszonyattal hátrált, arca a tropikál öltöny színéhez hasonlított, szeme ijedten fönnakadt. A nyugalmáról híres Cigié Mihály sok évi hallgatásáról tépte le a zablát, viharosan hadonászott hosszú kezével, fulladozott, mert köhögnie kellett, de csak ömlött belőle a szemrehányás zuhataga.

— Naponta hallani, hogy minden az emberekért történik. Csak éppen egyenként nem törődünk velük. Hova vezet ez?!... Jó, lelkesedj azért, hogy megkapálják a kukoricát. De ha emberről van szó, akkor is a gazt irtsd, különben egyedül maradsz. Mitől van a te hatalmad?! Azzal kezdődött, hogy bíztam benned. De gondolsz arra mostanában, hogy hányán bíznak benned?! Milyen jó bezsebelni a dicsőséget, ha szorgalmasak a parasztok! Milyen jó felejteni, ha megbántjuk őket! Milyen jó autóba ülni és elrobogni a panaszuk elől. És még mindig hibátlan kommunistának érzed magad, mert ez olyan természetes. Csakhogy azok is kommunisták ám, akiknek nincs az asztalukon K-tele- fon. Akik nyelik helyetted a szégyent és abba rokkannak bele, hogy jóvátegyék azt, amit te elrontasz. Ennyit akartam mondani, nem többet. Ülj le és gondolkozz. Két megoldást találhatsz. Vagy engem is kizáratsz a pártból, vagy fölrázod magadban az alvó emberséget.

Az utolsó szavakat már egészen csendesen mondta. Tajtékzó indulata fokról fokra csillapult szomorúsággá.

A másodtitkár most csakugyan szerette volna, ha megpofozzák, hogy fölébredjen kábulatából. Megrendültén, remegő lábbal járkált a szobában.

— Nagyon fölheccelték, Mihály bácsi — mondta magához térve.

— Mit tegyek? Elvégre mégis csak egy kulákról van szó.

— Annak a kuláknak februárban meghalt az apja. Most meg bányász. Amikor megnősült, kitagadták. Nem kellett a kulá- koknak. Aztán nekünk se kellett, mert ostobák vagyunk. Tudd meg: aki dolgozik, az velünk van. A munka lehet az egyetlen bizonyíték mellettünk.

— Nem bánom. Menjen haza

— egyezett bele a másodtitkár.

Cigié Mihály komótosan, roszszallón csóválta a fejét.

— Mintha isten lennél. Jóban, rosszban kegyesen ítélsz. Te csalhatatlan. — Hosszan nézte a falat borító világtérképet. A két félteke óriási szemüvegként meredt vissza^ rá. — Adnék neked egy jó tanácsot: ezt a fenenagy atlaszt cseréld ki a megye térképére. Jobban illik hozzád. Aztán ne dönts itt a szobában. Menjünk el abba a faluba, nézz az emberek arcába, hallgasd meg őket. Ne nekem adj igazat, csak azért, mert Cigié Mihály vagyok.

(Folytatás a 4. oldalon)