Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

íö6?. december 9.

tOLJÍA IVÍEGTEI VEPÜJSAG

1

Lengyelországi útinaplómból (8)

«4 c4&dút£&óBefordulunk a műútról egy ma- kadámútra.

Sivár, kopasz dombok, ritkás cserjék nadrágszíj- parcellák kevés terméssel, apró, fekete, vörös tehenek sovány kecskék, borzas juhok. Még az út melletti pléh Krisztus is soványabb, mint máshol.

Szegény vidék, szegény vidék. Nagy kopasz domb mered elénk, s beérünk a faluba. Kicsi házak, fa- házak, szegényes porták, de lám irtott már szép piros téglából, piroscserepes házak épülnek. Az új házak homlokát ízlésesen, szépen kerámiával díszítik...

Lysa Gora *—

Kopasz Hegy — ez Függő vasút a Magas Tátrában

a falu neve. Itt úgy emlegetnek egy embert, Framciszek Mleczkot, a filozófia és a filológia doktorát, mint egy csodatévő szentet. Ez a Mleczkó ugyanis idejött és elhozott magával egy nagy művészt Boleslaw KsiaZeket és rámutatott a Kopasz Hegyre.

— Itt az agyag. Formáld meg álmaidat Boleslaw és tegyük itt gazdaggá a népet.

öt hitetlen, közömbös szegény emberrel egy kis viskóban kezdte el a működését 1951-ben a Kamionka, a Népművészéti és Művészi Szövetkezet. Ma a szövetkezetnek tagja majdnem az egész falu. Emeletes új iskolájában már az iskolás gyerekek is tanulják a szakmát, a kerámiaipart, a népművészetet, a képző- művészetet. S az üzemben, amely azóta épült é3 külső formáját tekintve is modern gyár, 153 fő dolgozik. Sok köztük a nő és a fiatal.

A környéknek nem volt semmiféle népművészeti hagyománya. A legkülönbözőbb lengyel motívumokat honosítja meg, formálja át és teszi eredetivé a művész: Bolaslew. De nemcsak a népművészeti formákat őrzi, fejleszti tovább a lysa-gorai kerámiaipar. Absztrakt modem formákkal is dolgozik. Termékei: kancsók, korsók, vázák, lámpatestek, lámpaernyők, edények, készletek, különböző kerámiafigurák. építészeti díszítő elemék, képek, mozaikok. A művész műterme lenyűgöz. A sok szépség, a magas művészi igény elragad és tiszteletet ébreszt alkotói iránt.

Ksiazek mester nemcsak alkot, nevel is. Műterme iskola is, a tehetségek itt törnek felszínre... Fiatal, szőke álmodozó szemű parasztlány Josefa Druskowska. Ecsetjével életet varázsol a szürke edényekre, s ami eddig sivár volt, megelevenedik, tüzes színekben lángol, mozog, ritmust kap és derűt ad, életkedvet, vidámságot. Josefa a mester egyik tehetséges tanítványa.

Semmi jó nem volt azelőtt ezen a vidéken. Nem termett eleget a föld, messze Vidékre jártak a népek, megkeresni a mindennapi kenyeret. Néptelenedett a falu, csak valami ösztönös rögszeretet tartotta itt azt, akit itt ért még i Mleczko. S most újjászületik a I

falu, jobb élet költözik a kietlen dombok mögé, megszokott jelenség az idegenforgalom és a szövetkezet termékei eljutnak Kanadába, Belgiumba, Angliába, Hollandiába, az Egyesült Államokba. (Kár, hogy nekünk még nem exportálnak.)

S am-kor este bezár az üzem, a művelődési házban — ahol csupa kerámia és mozaik minden — zene csendül, táncra kél a fiatalság. Mert a szövetkezetnek tánc- együttese is van, olyan együttese, amely már bejárta egész Lengyel- országot, szerepelt a helsinki VIT-em és turnén volt Olaszországban.

Dehát ki is ez a Mleczko? Az egész faluban úgy tisztelik, mint valami messiást. Ismerik nevét aiz egész vajdaságban, kevés választott szerv van, amelynek ne lenne tagja. Ki ez a filozófus, filológus, akit Lysa Gorában csodatévőnek tartanak? Tudós ember, magas tisztség viselője volt Varsóban a Népművelési Minisztériumban. Aztán megválasztották országgyűlési képviselőnek, ezt a környéket Lysa Gorát is képviselte a Szejmjben. Látta itt a szegénységet és nem nyugodhatott. Mindenkitől azt kérdezte, hogyan lehetne felemelni ezt az elesett, a kopár dombok között görnyedő népet. Végre felfedezte itt az agyagot. Ö maga jött a kopár dombok közé Boleslaw barátjával, hogy megindítsa a kerámiaipart.

Megszerette nagyon a Kopasz Hegy népét. Nagyon nagy gazdagságot fedezett fel a lelkűkben és ide telepedett közéjük végleg. Ő most a szövetkezet elfiöke és képviselő ma is, országgyűlési képviselő.

Járt Magyarországon is. S a végtelenül szerény, puritán külsejű ember — akit inkább falusi tanácstitkárnak néznél, mint tudósnak és politikusnak — nagy szeretettel beszél Magyarországról, a magyar népről, a Balaton környéki, göcseji, mezőkövesdi parasztokról, Budapestről, a lengyel—magyar barátságról.

Dús ajándékokkal megpakolva és ritka élményben gazdagodva intettem búcsút a Lysa Göra-i szövetkezeti embereknek, a szakállas Boleslawnak, a csodatévő Mleczkonak. Ha mégegvszer Lengyelországba vetődnék újra elmennék hozzájuk.

Gyenis János

TUDJA-E, HOGY..

...a mezőgazdasági üzemek dolgozói a megyében a pártkongresszus tiszteletére 26 millió 922 ezer forint értékű versenyvállalást tettek. A Bölcskei Gépállomáson például csak a termelési költségek csökkentésével egymillió forintos megtakarítást értek el ebben az évbén.

...a mezőgazdasági dolgozók többsége részt vesz a szocialista munkaverseny különböző formáiban. A kollektív versenyformák mellett mindenütt megtalálható az egyéni verseny is. A nagydorogi, a Bölcskei Gépállomásnál például a dolgozók 90 százaléka vesz részt egyéni versenyben is.

...a Dalmandi Állami Gazda* Ságban a kongresszusi verseny során vállalták, hogy 2000 holdon átlag 23 mázsa májusi morzsolt kukoricát termelnek. A teljesítés mértéke azonban jóval felülmúlta a vállalást. Egy-egy holdról átlagosan 29 mázsát takarítottak be. A többlettermés értéke mintegy 3 millió forint.

...a Kanacsi Állami Gazdaságban a Gagarin marhahízlalási brigád a tervezett 28 kilós súlygyarapodási tervét 29,3 kilóra teljesítette. A takarmányköltséget pedig 16,16 forint helyett 13,18 forintra szorították le. Jó eredményeket értek el a tehenészetben is, mert egy liter tej termelési költségét 1,69 forintra tervezték, s ezzel szemben 1,54 forintért állították elő.

...ebben az évben mintegy másfél millió forint céljutalmat kapnak a mezőgazdasági nagyüzemi dolgozók a megyében. Az első félévben és november 7-én 300-an kaptak Kiváló Dolgozó jelvényt és oklevelet, a vele járó pénzjutalommal. A Dalmandi Állami Gazdaságnál például nyolcvanhármán kaptak legutóbb jutalmat és harmincán szerezték meg a Kiváló Dolgozó jelvényt és oklevelet. ...ebben az évben 696 belföldi és 27 külföldi beutaló jegyet kaptak a megye mezőgazdasági üzemeinek dolgozói. Ezenkívül 202- en vettek részt külföldi társas- utazáson és tanulmányutakon. ...sikerült eredményesen megoldani az egészségre ártalmas munkahelyeken, mint például a Gépjavító Vállalatnál, a heti 36 és 42 órás munkaidő bevezetését, anélkül, hogy a dolgozók keresete csökkent volna. ...kétmillió 672 ezer forint szociális beruházási keretet használtak fel ebben az évben mezőgazdasági üzemeink a megyében, munkásszállások, üzemi konyhák, lakások építésére, lakókocsi vásárlására. Ezenkívül felhasználtak 2,5 millió forintot a szociális létesítmények karbantartására.

...a rendkívül nehéz lakás- helyzet enyhítésére is történt intézkedés mezőgazdasági üzemeinkben. Negyvenhét család részére építették át a régi lakásokat korszerű lakásokká, minter•• 70 kislakás-építkezést segítettek elő a gazdaságok, s 50 dolgozó vásárolt saját házat.

...a szakszervezeti bizottságtik a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak művelődését, tanulását is elősegítették. Tizenkilenc üzemben szerveztek ismeretterjesztő előadássorozatokat, hét gazdaságban pedig munkásakadémiát. Az elmúlt hetekben szerveztek 14 helyen politikai iskolát is, amelyeken azok vesznek részt, akik még eddig szervezett oktatásban nem részesültek. Ebben az évben 500 dolgozó vesz részt általános, közép- és felsőfokú oktatásban.

Befejeződött a KISZ-vezetők továbbképzése Simontornyán

Szombaton befejeződött az az egyhetes bentlakásos továbbképzés, amit a KISZ tamási járási bizottsága szervezett hat járásbeli alapszervezet részvételével Simontornyán. Pincehely, Ozora, Nagyszékely, Kisszékely és a két. simontornyai alapszerVezet, a bőrgyári és a Vegyesipari Vállalat kiszesei egy héten keresztül ismerkedtek az ifjúsági mozgalom alapszervi irányításának feladataival.

A KISZ Tolna megyei Bizottságának előadói megismertették a fiatalokkal az Ifjúság a szocializmusért mozgalom szervezésének tennivalóit, a taggyűlések, a különböző szórakozási lehetőségek, rendezvények lebonyolításának módszereit. A tanfolyamot meglátogatta és elbeszélgetett a fiatalokkal Tóth József elvtárs, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára. A tanfolyam részvevői táncos, zenés estén búcsúztak el egymástól.

H

'♦♦♦♦♦4 ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦MoraVcsik úrnak kezétesókolo- tnot kellett köszönni, így szokta meg, s bennünket, a kis gyár munkásait is így vezettek be. Kezétcsókolom és meghajlás. Mi. hél mélyebbre, annál hatásosabb. Amikor hetenként egyszer végig, sétált a kis kócerájon, ahol prüszkölve a hagy portól, sápadt, vékony dongájú munkásnők hajoltak a gépekre, mindenki jobban dolgozott, mint máskor. Mert jött a főnök! Híre mindig megelőzte.

Az üzemi smirnyáknak volt a dolga, hogy figyelje jöttét, öreg, háborúból visszamaradt DKW- val járt be. A portás, azzal a csak filmeken látható eleganciával nyitotta ki a rozoga kocsi ajtaját, melyet Utánozni senki nem tudott, pedig próbáltuk nagyon sokszor a koszos, büdös, öltözőnek nevezett kicsi szobában, cigarettaszünetben.

Moravcsik úr golfnadrágja fogalom volt. Már csak azért is, mert őt utánozta az irodában minden nadrágot viselő ember, akkor a nők még nem jártak nad. lúgban, mert bizonyára ők is utánozták volna az igazgató urat. A nadrág angol szövetből készült, — mellesleg a szövetet Buda- kalászon készítették, de ez mit sem változtatott a lényegen. A kockás szövetből készült ruhaalkalmatosság remek munka volt. Készítőjének nagy hozzáértését dicsérte...

Megállt az autó a porta előtt.

— Alázatos tiszteletem igazgató úr — így a portás.

— Mi újság, János? — így az igazgató. Mert az is tulajdonságai közé tartozott, hogy nem köszönt vissza senkinek. Mi, fiatalabbak, még csak valahogy túltettük magunkat ezen, de az öreg gépész mindig háborgott...

A smirnyák rohan az üzembe.

— Jön! — kiáltotta és máris rohant a bádoggal elkerített kis kuckójába, ott éktelen csörömpölésbe kezdett. Megélénkült a gépeken is a munka. Moravcsik úr belépett. Vizenyős, szúrós szemét végigjártatta a zakatoló masinákon, zsebre dugta kezét, és sétált végig a hosszú munkatermen. A terem végén szabályos hátraarcot csinált és már ment is kifelé, mögötte két lépéssel a művezető. Amikor kiért, s becsukta mögötte a művezető az ajtót, kiöltöttük nyelvünket...

Múltak a hónapok, évek. Moravcsik úr maradt a régi. Csak mj változtunk valamit. A változás úgy kezdődött, hogy Pestről lejött egy szakszervezeti ember. Két napig járkált az üzemben, s beszélgetett velünk. Arról, hogy a munkásembernek más lesz majd a sora. Más akkor, ha maga irányítja sorsát, gyárát. Hittük is, nem is amit mondott. Uj volt nekünk ez. Csak azt tudtuk, hogy gyerünk, bele a munka közepébe, mert kell a pénz... Azután, egy szerdai napon, éppen bérfizetés volt, vékony, keszeg forma ember furakodott a kicsi öltözőbe.

— A kompárttól jöttem — jelentette be bemutatkozás helyett. Nem sok figyelmet fordítottunk rá, hisz volt fontosabb dolog ennél, a pénz számolása.

Azután leült közénk a kis ember. Beszélni kezdett. Olyan dolgokról, mint szocializmus, meg politikusokról, mint Lenin, meg valamilyen furcsa nevű ember, Marx, meg Engels.

Szerdal napon szokás volt, hogy fizetés után valaki elugrott a sarki kocsmába, meg a henteshez, borért meg hurkáért. Összedobtuk a pénzt. Ilyenkor nekiültünk, s a jó öreg Piatnlk lapjait csapkodtuk késő éjszakáig... Most nem kerültek elő a zsíros lapok. Valahogy figyelmünket beszédére irányította a kis keszeg ember. Még most tizenöt év távlatából sem tudom, mi volt a varázsa. Mivel fogott meg bennünket. Beszélt vagy két órát, aztán mi beszéltünk. Mi csak a munkáról, ő meg a politikáról. Azután rendszeres vendég volt szerdánként. Második alkalommal már bort Is hozattunk, meg hurkát, mert így szoktuk, s véltük, így is lehet politizálni. Rágtuk a

kegyetlenül kemény, erősen sós ételt, és ittuk rá a karcos- savanyú bort. A kis ember meg csak beszélt. Beszélt, és egyre közelebb vitt bennünket ahhoz, amiért jött. Azután eljött annak is az ideje. így. Mikulás-nap tájékán.

Csütörtök volt. Reggel hó szállingózott, délben egy kicsit kisütött a nap, délután ismét fagyott. Akkor jött a kis ember, amikor a hatalmas gőzkürt bele- bődült a csendes téli délutánba. Bejött az üzembe, megállt középen. levette kopottas sildes sapkáját, és maga köré intett bennünket.

— Emberek — kezdte —, itt az írás, államosította a nép ezt a gyárat is. — Mi csak álltunk, s néztük, mintha most látnánk először. Első gondolata az volt tán mindenkinek: Mi lesz Moravcsik úrral?

— Bizottságot kell kijelölnünk, leltározni. És — fordult a mellette szerényen ácsorgó fiatalember felé — itt az új igazgatójuk. Az új igazgató bemutatkozott »Kovács Barna vagyok, vasutas voltam eddig". Halkan, csendben mondta ezt, hogy a tömeg szélén állók nem sokat értettek belőle. Meg kellett ismételni a bemutatkozást...

Elindult a leltározó bizottság az irodába.

Akkurátusán törölgették lábukat a gyáriak. A kis ember kopog. s belép.

— Moravcsik úr — szólt golf- nadrágos igazgatónkhoz —, itt a bizottság, megkezdi a leltározást, államosítjuk a gyárat.

— De kérem! — pattan fel rák. vöröaen, színét változtatgatva. — Micsoda?!... — kiáltása mély hör- gésbe fullad, elsápad, rándul egyet jobb válla, azután beesik a bal, tekereg egyet, mint szegény Horváth Jóska barátom, amikor agyoncsapta a rádülő gép, és eldől szép csendben. Koccan a feje a padlón, utánaborul bőr- karosszéke... Mentőért telefonálunk. Szaladgálás, sajnálkozás, so- pánkodás, ijedt arcok, kapkodó emberek. Mi lesz itt? Szirénázva robog a mentő, viszi Moravcsik urat. A kis ember vezetésével leltároz a bizottság.

Az öreg DKW ott áll a porta előtt. Inasok másznak bele, nyomkodják kürtjét, kerregetik az ön- indítót. ugrik egyet a kocsi elindul, dülöngél, mint a részeg, mint Nagy Pista bácsi, amikor szerdai napokon két pohár borral többet ivott. Forog a kocsi a nagy udvaron, körbe-körbe zakatol, bukdácsol. Teleszájjal röhög a kocsiban négy inas.

Másnap reggel Moravcsik úrról kapjuk a hírt: mái' jobban van. A gyár homlokzatán - ott a vörös csillag, még csöpög róla a friss festék, a porta ajtaja elé csöpög a minium, nehéz, súlyos kopogással...

Pálkovács Jené