Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-09 / 288. szám
8 tfÖLfiÁ WEG TFT Vfpr.TSAG 1962. December 9. GYERMEKEKNEK 48& Vasárnapi HUMOR Mikulás apó, meg a két virgácshordó A BONNI POLITIKA ACHILLES-SAKKA M ikulás apó már kora haj. nalban felébredt. Felült az ágyában, megfésülte hosszú, ősz haját és sza- kállát, és kinézett az ablakon. A szél-gyerekek már ott szaladgáltak a felhődunnák között és fújták fuvoláikat. Amikor Mikulás apót meglátták az ablaknál, hangoskodva odagyülekeztek. — Jó reggelt, Mikulás apó! — köszöntötték. — Jó reggelt, gyerekek! Mind itt vagytok? — Igen, itt vagyunk! Várjuk a parancsodat. — Nahát akkor rajta! Rázzátok meg a felhőket, hadd hulljon a hó! Több se kellett. Hangos visítással szaladtak szét, és rázták, cibálták, hogy csak úgy ömlött a sok hópehely. Az öreg Mikulás meg állt az ablaknál és mosolygott. Közben sorban belopóztak gyerekei: November, December, Január, Február. Persze két elmaradhatatlan virgácshordó is: Szurtos és Kormos. — Mikor indulunk már. Mikulás apó?! — türelmetlenkedtek. — Menjünk már! Minden virgács készen van. — Csak lassan, fiaim! Tegnap újabb jelentést kaptam a Földről. Óráról órára több a jó gyerek. így hát nagyon kevés virgácsot kell kihordanotok. — De kár! De kár! — mondogatták. — Pedig nagyon sokat készítettünk. _ Mikulás apó a fiaihoz fordult: — Minden rendben van? • .— A legnagyobb rendben. Minden csomag a helyén. A szput- nvik indulásra kész! — mondta November. •■ rr,’,— Na, altkor reggelizzünk. Friss mazsolás kalácsot ettek, rá illa- tas teát, meg ' kakáót ittak. Közben a két imposztor eltűnt. — Hallottad? Ránk tehát kevés szükség van — szólt komoran Szurtos. — Évről évre mindig kevesebb a munkánk! — hajtotta le fejét Kormos. — Kevés kivétellel min. den gyerek jól tanul, jól viselkedik és szófogadó. — A munkánk oda. Égessük el a virgácsokat. — Dehogy égetjük! — csillant fel Kormos szeme. — Mind bevarrjuk a szputnyikba és... _. és levisszük a Földre! — Mi ketten! — Nagyszerű! — Induljunk! Csak virgácsot viszünk! — Csak! Az elhatározást tett követte. Be. rakták a virgácsokat, az ajándékokat meg kirakták. Fejükre húzták a sisakot, és elhelyezkedtek. — Na, induljunk már! Észreveszik! De az nem indult, erre elkezdtek vitatkozni. — Én azt hittem, te el tudod indítani. — szólt Szurtos. — Én meg azt hittem te tudod! — mondta ijedten Kormos: és eszeveszetten nyomkodták a sok gombot, csavargatták a kerekeket, nyomkodták a pedálokat. S egyszercsak ssssuuü... és már repültek is. Úgy belehuppan- tották a fejüket, hogy nagyobb lett a bub, mint a fejük. De alig ocsúdtak, máris lassított a szput-^ nyik. és leszállt. Egymás hegyén-hátán ugráltaki ki a kabinból. De bizony nem a" Földön voltak! De nem ám! Hanem ott, ahonnét elindultak. ^ Mikulás apó háza előtt. Az történt ugyanis, hogy Kor A mos az indulás pillanatában bal-t kézzel elkapott egy kormánykere. két, ami állandóan bal felé irá-j nyitotta a szputnyikot, leírt egyl nagy kört és eredeti helyére térti vissza. I — Én először! Én először —] visított Szurtos és kibukfenceztekí a kabinajtón. Azt hitték, a Föl-] dön vannak. — Az igazán mindegy fiaim' hogy ki lesz az első! Mert mind-i ketten egyformán részesültök eb.] bői a virgácscsokorból, amit ala-i posan kipróbálok a nadrágotokon' — köszöntötte őket Mikulás apó,i aki már ott várta fiaival a két) »bátor« űrpilótát. Jól elverte őket, csak úgy porzott a nadrágjuk. Aztán beszálltak a szputnyikba, s pár pillanat j alatt már a Földön voltak. Mire Ti felébredtetek, már széd is osztották az ajándékokat min-J denkinek. f Remélem, virgácsot egyikőtök' sem kapott... Kelemen Zoltán Törd a fejed t flóhfc rí 3. Tisza Okmány A legutóbbi Törd a fejed! rejtvények megfejtései: 1. Balkán félsziget. 2. Énekesek. 3. Úton, útfélen. Tréfás kérdések 1. Régmúlt idők éjjeliőre. Mi a neve? 2. Hogy hívhatják azt a lapot, amelyet nem nyomdában állítanak elő? 3. Csak a kender, vagy len egyik részéhez kell egy »a« betűt tenni, s mindjárt használati eszköz lesz belőle. Mi az? 4. Farkas mondja a mesében:... s nagyanyót bekapja. De ha egy »u« betűt teszünk hozzá, pernye lesz belőle. Mi az? 5. A nagy mezőre leereszkedő madarakról hogyan is vélekedhetünk? A legutóbbi Tréfás kérdések megfejtései: 1. Karikáznak. 2. házasodik. 3. Sütnivaló. 4. Jobbágy. 5. Nagynéni. 6. Kávé. Gyűjtötte: Hamar Lajos Ozora Tamáska — királyfi Tamáska nagyon szerette a meséket. Csa.k egy dolgot nem tudott megérteni. Hogyan lehetséges, hogy a mesebeli kisfiúk és kislányok alig mennek ki a falujuk határába, és máris egy más, csodálatos világban találják magukat, tündérek, boszorkányok, vagy aranylevelű fák között? Mondotta is az édesanyjának: — Anyu! Én úgy szeretnék eljutni egyszer valami mesebeli országba! Az ilyesmi nagyon érdekes lehet! — Hát igen, érdekes... — válaszolta az édesanyja. — De tudod, fiacskám, a mesék nem történtek meg. Aki írja őket, az talál ki mindent, hogy szórakoztassa az olyan kisgyerekeket, mint te vagy. — Kár!... — sóhajtotta Tamáska. Amit azonban nagyon kívánunk, az néha megtörténik. Így történt meg az is, amit Tamáska kívánt. Egy téli reggel, mikor kinézett az ablakon, nem mindennapi látvány fogadta. Eltűnt a megszokott utcai kép és ezüst csillogás borult az egész világra. A házak, a fák, a bokrok, a szomszédék vaskerítése, még a villanydrótok is ezüst bundát öltöttek. Az utcán járó emberek haja és bajusza is ezüstös volt, és a szomszédék kertje mögött, mintha ezüst hegyek sziporkáztak volna... Tamáska csak nézett, nézett, azután elkezdett örömében kacagni. — Anyu, láttad, mi van odakint? Mondd, mi történt? — Édesanyja mosolyogva lépett az ablakhoz. — Itt a mesebeli ország, amit kívántál magadnak! — Anyu, én kimegyek! kiáltotta Tamáska. Menj, de csak jól felöltözve. Nagyon hideg van ám, azért lett ilyen szép zúzmarás minden! Tamáska sietve öltözött, s már vonult is ki a kertbe. Ott ámult csak el igazán! Mert nemcsak a fák csillogtak-villogtak, hanem még a földet is ezüst fátyol takarta. Édesanyja elkísérte az ajtóig, onnét szólt fiacskája után. — Látod, ez Zúzmara-ország! S te vagy zúzmara-ország király- fia! — Igen, mintha mese volna... — válaszolta Tamáska boldogan és méltóságteljesen körülnézett birodalmában. így lett Tamáska történetéből mese, Tamáskából pedig mesebeli királyfi. Télországban Hó alatt, víz fölött fagyruhába öltözött befagyott a tócsa — a tó mellett ringatózott már szeptember óta. Elnézte a tó vize, — nem látta még senki se. BŐSZ JENŐ Várunk Télapó! Télapó bácsi figyelj ránk, kicsit! elmondanánk most neked valamit: Várunk ám nagyon! Elhiszed, ugye? Kati és Pisti, Panni, Ferike, Zsuzsa, Marika, Sanyi és Peti, csak a jöttödet, egyre azt lesi. Hogy jók voltunk-e? Azt te jól tudod, azért van teli szép, nagy puttonyod! A sok ajándék, ugye miránk vár? Télapó bácsi, gyere, gyere már!... SASS ERVIN A szúnyog és az ökör Egy szúnyog az ökör szarvára* áll és folyton mondogatja: — He nehéz vagyok neked, akkor csak szólj, és elmegyek. — Te nekem nehéz? feleli vé-J gül az ökör. Hiszen észre sem t veszlek, mintha nem is lennél a^ világon. A KISKUTYA Nagyon szép kis tarka kutya, s csöndes, nem is ugat soha: nem haragszik a macskára, s még egy furcsát találsz nála: sosem eszik. A csont, a hús nem érdekli a kis kutyust. Hogy történhet ilyen csoda? Porcelánból van a kutya. FÜRTÖS GUSZTÁV» (Erdei Sándor rajza) j UJ BOR (Balázs-Piri Balázs rajza)] <r ** •' ’«»>••- - t AZ ÖNKÉNYESKEDŐK ALKONYA... (Szegő Gizi rajza) RETTENETES — A származásom miatt most már felvennének az egyetemre,! ' de most meg a tanulmányi előmenetelemmel vannak megakadva! (Gerő Sándor rajza) 1
