Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

Az igazi művészet — Nem festeni, eladni nehéz. Az az igazi művészet. Ugyebár festeni a festőművész is tud, de eladni csak az életművész. Melyik a nagyobb művészet? Az élet­művészet! És én az vagyok. Zseni! Nem is akármilyen, mert eladom a képeimet... Akarom mondani Helénkém, a feleségem képeit, mert festeni és eladni egy sze­mélyben lehetetlen. Helénkém vi­szont a háztartási munkák mellett kényelmesen festhet. Főzés köz­ben kapja el mindig az ihlet. Egyik legnagyobb művére, a hí­res „Naplementére”,' a spenót-tü­körtojással ihlette. Soha nem sza­kad el a valóságtól az én Hélén­kem. Erdei tájképeihez mindig fa­vágás kőiben gyűjt erőt. Művész a lelkem, nagy művész!... No, de gyerünk, gyerünk, mert el kell adpom a.festményeket. — Adj isten, néném! Kinek tisztelhetem, kedves néném ... " Ügy! Treszka nénémnek ... Nézze csak, kedves Treszka néném. Rögtön kiterítem a képeket... Na látja, egy ember, aki házhoz szál­lítja a művészetet Ezeket nézze mamám! Ilyen képeket még nem tapogatott. Érzi a fogásán? Kö­tényt nem szabnak jobb vászon­ból! Meg ami rajta van... Aha, látom ez a jézusos tetszik magá­nak. Máriás huncut légyek, ha nem azt választanám magam is. Egy kicsit .távolabbról nézze, úgy még. szebb ... Nana! Ne menjen egészen a kert végébe, mert akkor nem látja a glóriáját. A máriá- ját! Ez békebeli glória ám, ked­ves Treszka néném. Látja, igazi körzővel készült. És a fej tartása ennek a jézusnak... Ide nézzen!. Itt a kezén ezt a két galambot figyelje... hercig, mi? Látja ott hátul.,. Ne a keretet figyelje, ott szilvafák vannak. A képen, a háttérben, látja! Ez mind olajfa. Ezek az olajfák megérik^ gptom négy pirosat és ingyen kapja jé­zust, a két galambot, meg a fel­hőket. És micsoda felhőket? Na ne teketóriázzon néném. Művész vagyok én, nem házaló! Nézze!.., így még jobban láthatja a napon, az ott, mind fluidum. abban ke­ringenek a szubsztanciák! Halála után a magáé is ott fog majd körözni. Közelről nézheti az űr­hajókat is ... Én nem gondolkod­nék kedves néném azért a négy­százért! Hiiszen ingyen adom. Né kintről nézzék kedveseim! jöjje­nek beljebb a kapün. Maga meg néném szaladjon a pénzért. Nyúl-1 jón könyékig a‘ szalmazsákba, mevéri... Nézzék csak! Ezek az igazi festmények. Válódi vászon, va­lódi ola j... Köphetik, dörgölhe­tik, gyűrhetik, moshatják, vasal­hatják! ÍÜegtartja színét is. kirúg­ja magát, mint az angol szövet. Aha, aha, látom a fiatalember a „Cigánylánnyal” kacérkodik. Klassz, mi?... Azt elhiszem! Nem hamisítvány,.. Figyelje a melleit, meg a ruhája alól ki­látszó térdeit... Az sem kutya, mi? Ha megveszi, nem kell, nő­sülni sem, ezzel asszonyt visz a házhoz! Látja ezt a paszujevő kis szóját, milyen édesen csücsörít? Tarkabarka ruhája megéri az öt Jcossuíhlajost. Ami a ruha alatt van, azt ingyen adom ... Mit beszél? Maga ne szóljon be­le uram. Erre mondja, hogy giccs? Ns?ze meg a színkeverést. Igazi okkelsárga és cinóbelvörös. Ha Rembrandtnak, tudja ki volt az a Rembrandt?.... Na! Remb­randt ilven festékekhez jutha­tott volna, nem evett volna szá­raz kenyeret, lígyan ... Legalább előttem ne, játsza meg a mű­értőt ,,. .Igaza van, galambom. Az úr a levegőbe beszél... Ebből? Egyet ebből, egyet ebből. Angró- ban húszat engedek, öt nyolcvan lesz a kettő . . . Ez a szoba dísze. Va/i illése, galambom. Szép őzi­kék, mi? Szerelmesek... Hehe ... Uram! Ha sokáig lázit, feljelen­tem ‘ üzletrontásért... Hogy én ismerem-e Munkácsy ..Ekceho­rnokját”? Nevetteti uram ... Mun­kácsy is halála után futott be. Nekem még van 25 évem és én is befutok. A képeim negyven év múlva védettek lesznek! In­gyen takarékbetéthez jut, aki ezekből vásárol... Látja ezt az „Almahámozólányt”? Ügy árad belőle az élet, majd kilép a ke­retből ... Miért? Ne röhögles- sen uram! Azért nem lépi túl a keretet, mert kerettúllépésért so­kan lebuktak .már! Van vádlija, mi? Nő ez, tetőtől talpig... Ho­gyan? Ki forgolódik tr sírjában? Benczúr? A Gyula? Mindenki úgy forog, ahogy akar! Én sem loptam a tehetségemet... Van még kettő, kinek adjam? Ne tanakodjanak, mert elfogy. Ezt a - „Keresztrefeszítettet”? Nem balhéból mondom, de szívemből csöpögött lábaihoz a vér, amíg keresztre feszítettük... Az asz- szonnyal ketten! Ő a ‘kezeit, én a lábait szeaeltem az ecsettel. Művészélet, nehéz élet. Néha fi­zikai munkát is kell végezni... Helyes! Magának meg azt a ..Dinnyés” kénét.. . Háromszáz! Ez nem mirelit dinnye ... Na végre! Látja, uram, hiába csa­holt ... Egy darab sem maradt. A művészetet viszik, mint , a cukrot! ♦ ' * — Három deci tisztát... Hej Helénkém, Helénkém! Aranyat ér a kezed. .. Még három de­cit ... Magának is, én fizetem! Művész vagyok kérem... Milyen művész? Ne kérdezzen bárgyu- ságot, édes csapos kartárs! Néz­zen a hajamra, könnyű kitalál­ni... Az ecset mestere... De ma eladtam a képeket és meg- nyiratkozom... Vincze György Érzékenység A veszekedésre az szolgáltatott okot, hogy a dirit nem választot­ták meg küldöttnek a horgászok értekezletére. Zengett az iroda, ügy üvöltött, pedig különben na­gyon nyugodt ember volt. Az elő­szobában a titkárnő kezében a tálcán összekoccantak a feketeká­vés csészék, már vinni akarta be­felé, a nedűi, mielőtt kirobbant a vihar-. Vissza is fordult az ajtótól, nem jó ilyenkor belépni, még fe­ketével sem. Pillanatnyi szünet következett aztán Somkóró vékony kissé ijedt hangját, lehetett hallani: — De igazgató elvtárs. mi iga­zán nem akartunk rosszat. Tet­szik tudni, nem akartuk elrontani a vasárnapját. Ugyanis vasárnap lesz az értekezlet s nem is Pes­ten, hanem a Tassi zsilipnél, ugyanis mindjárt horgászver­senyt is rendezünk. S oda csak nagy nehézségek árán lehet el­jutni. A tanyába, ahol a gyűlés lesz, nem is vezet út. A szántá­ron, alig barázdányi csapáson le­het oda jutni. Kocsival arra nem is járnak ... — Maga ne féltsen engem — - dőrrent megint a diri erőteljes baritonja — Ha maguk kibírják, kibírom én is. Talán én nyam­vadtabb vagyok, mint maga. Tud maga egymás után tíz fekvőtá­maszt csinálni, úgy, hogy utána ne is lihegjen. Mert én tudok. S utána nem is szusszanok. Ide süssön __ N éhány pillanatig csend, mint­ha elült volna a vihar, de aztán megint csak a diri mondja: — Na, mit szól ehhez? Somkóró torkát köszörüli, hüm­mög, de aztán ha lehet még fé­lénkebben, mint előzőleg megszó­lal: — S tudja igazgató elvtárs, ar­ra is gondoltunk, hogy Úgyis le­mondana. Hiszen megválasztották a gombkötők országos értekezle­tére, a pengefenők központi ün­nepségének elnökségébe, a kerü­leti bélyeggyűjtő-tanácskozásra, az üzemi sakk-körök országos vá­lasztmányának előkészítő értekez­letére, s mindezt lemondta. Pe­dig ezek hétköznap voltak és a fővárosban... A levegő villamossággal telített. Most, most történik valami. Ilyen szemrehányást tenni, ilyen érve­ket felsorakoztatni. Uram isten mi lesz ebből. Ebben a pillanatban már csat­tan is az igazgató hangja. — Maga szerencsétlen Somkóró. Hát maga nem jött rá,- ha nem hívnak meg, nem tudom lemon­dani a részvételt. S tudja milyen jó dolog ez ... Rókás Sándor ŐSZ Á nyolcvanéves Kodály Zoltán ességgel Kodály és Bar- születésű Kodály Zoltán szerzett. És így születtek a felszabadu­Kodály nagy érdemei, közt a lás után a többszörös Kossutn­zeneszerző ifjúsági tők mutatták meg az új es berébeft, az ifjúság- egyre nö­vekvő szeretete és a világ borde BorsL Darázs József í »magyar zenei szellemiség helyes legnagyobb, hogy az egykor né- díjas ............. útját Hatásukra a zenei élet hány ezrekből, álló lelkesedők gyermekkórusai, az uttoro-indulo. legjobbjai új irányú kezdeménye- száma százezres — mondhatnánk Stb, és fegvre sokasodva ott all a zc-st kezdtek a néD felé. Azon milliós — hallgatósággá növeke- nagy zeneköltő.;mögött a jovendo fáradoznak, hogy-a nép számára dett, s mii már bizonyosan nin- — az éneklő ifjúság, az ípaics- tudatossá tegyék saját zene- csen zenét kedvelő magyar, aki tanuló-, az úttoro- es.a diai--- kincseinek értékét, ugyanakkor ne -hallgatná, Vagyvénekelne szí- kórusok - és a nyolcvanéit endo» visszaközvetítsék elfelejtett da- vesen Kodály szerzeményeit. Kodály Zolámnak a riegszer o laikat is. Hogy ennek a rriozga- a Tolna megyeieknek különö- születésnapi ajándék 196 de lomnak hatalmas sikerei vannak, sen kedves Kodály -Zoltán sze­9Z Bartók Béja mellett Kodály mélye, mert az ő művészete , . ,, , , ,. Zoltán érdeme. emelte a muzsika, a művészi mllh6,ftak vidám • dalolasa. Kodály Zoltán .most nyolcvan zene szárnyaira a szekszárdiszü- esztendős. Á »Kodúly-probléma«, letésű Garay János Obsitosát, tmelvről egykor azt hitték, hpgy amikor az ennek a meséjéből írt vitái, harcai, idegenkedéséi, felre- »Háry János« Című' dalművét értései még évtizedekig kavarog- megkomponálta, nak, már régen nem probléma, .... _ mert Ainden zeneértő, zene- ' i nagy romantikus álmodó, kedvelő, de még a legszélesebb Jóka} Mór ^bvandozaU néprétegek előtt is ismert már, egyik regényében, amelynek tó­hegy Kodály az egyedül helyes mája a'magjjar kultúra nyomorú- útra vitte a magyar zene fejlő- ság0s helyzete volt a XIX. század dósét, amikor merőbón mást ho- eléjén. zott, mint_ a századfordulói ma- — »És lesz, népünk,, amely ha- gyaros műzene. zajának örül, mely nevének dí­Kodály művészete a gazdag szére munkál, lesznek nagy*.efn- maeyar népzenei alapból virág- béreink, kiket a világ bámulni zott ki egyetemes értékké és leg- fog, lesznek hőseink, dicső szel- magasabbra a »Háry-szvit«-ben, a lemeink, kikben újjászületünk, Psalmus Hungaricus fenséges ze- lesz életünk, melynek szűk lesz nőjében jutott. A Psalmus Hun- ez a város, leszünk nemzet, mint garicus szövegét négyszáz év még soh’ se. voltunk, és-az.utó- elptt. a török vész alatt írta kor írójának ném kelt’ költeni. Kecskeméti Vég Mihály, s zenét hanem csak-a valót leírni; hogy hozza az ugyancsak kecskeméti dicsőítse hazáját«.'« iLm (hlqrner Lzjps fcm*.. :: Egy ssépmesterség hu!úlúrti F.BLI KATALIN : z eg Roppant szárnyai nagy szelet csapva, kéken eveznek, messzebb vagy közelebb: tükre a tó s a folyó. Fénylő, kék pihe szálldos a tájra, hullnak a fenti kékség pelyhei, mint kék havait nyár közepén. Napfény-toliakat osztogat egyre, izzani készül minden zöld ideiem; szép tüze mégs*. fogy el. Csőrével lecsap olykor a földre, dörren a város villámot soderint, s zúdul a záporeső. ... Fészkében csak az éj leli őt meg; ébred a Nappal, s hajnalban pirosán röppen ismét föübénk. Csak így lehat írni, ezzel n kis- bilonbon Nabu. O-Egyiptomban $é -szabálytalan ortográfiáéul, mert Tkot volt az ító-títen, az iszlám Mme Chaugsin foglalkozása pádig azt tanította,hogy fn-aga fs- szépmesterség’' volt, a szónak len tanította meg betűvetésre az tiszta és zavartalan értelmében, első embert, s az írásnak olyan s talán ennél több is: letétemé- jelentőséget tulajdonított, hogy nyess egy ősi, ittam mgollatA titkából még az angyalok karát foglalatosságnak, összekötő az is kizárta. A kereszténység 'is ts- .ember és a magasabb szellemi- feni eredetet látott az írásban: ség titokzatossága között. Mme az örmény ABC-t Szent Mesror Chaussin ugyanis nyilvános ír- és Sahek találta ki. a szláv betűk nők volt Párizsban, a ■ Faubourg megalkotóinak a két hittérítőt. Saint-Denisben, «tuen éven át űz- Szent Cyr.illt és Métkodot tárt­tá a nyilvános .írnok ma. már kis- fák. a góí írás mestere pedig sé anakronizmusként ható me-;- Wulf Ha. térségét. - Az írás még sokáig titok ma­Körülbelül 2000 nyelven és 400 «tdt, amit a szegényebbek nem féle írással közli az emberiség tudtak megtanulni, a gazflagab- mindazt, amit fontosnak tárt, s bak pedig rangjukon alulinak aminek valamiféle maratandó.só- tartották. A magyar középkor vár­got szán. A kultúrák- kezdetein urai íródeákot tartottak, a fejleí- piietográf jelek, majd ideogram- több nyugati országokban pedig, mák örökítettékr meg mindazt, főleg a kapitalizmus kibontako- amit az emberiség meg akar* -és« ide jen, amikor mind. fonto- őrizni, s az aliamirai barlp.no sabb az írásbeliség, megje- 20 000 éves jelei épp olyan át- leniek a nyilvános írnokok, szellemültséget. bizonyítanak, mint Régi és tiszteletre méltó mes­as ősi Egyiptom: hieroglifái. vagy térség volt ez, a nyilvános írnok démotikus szövegei.. Mart az írás, nemcsak a betűvetést . ismerte, s ebben minden kezdeti kultúra hanem az emberek titkait is. hasonlít egymásra, valami isteni egyaránt bennfentes volt az ál­sugallat jele, ami szent titok «'! Izmi)gyekben és a szerelmi bo- a be ném avatottak számára. Ba- nyőcfálmükbán. Ennek . a. tisztes és nagymúltú mesterségnek volt utolsó képviselője Mm? Chau .via. a Fcúbourg Saint-Danis utolsó nyilvános írnoka, aki most — mint a francia lapok magírták — 50 évi; szolgálat után 73 észtén- cjős korában számolta fel irodá­ját. A nyugalomba vonult öreg ír­nok, már , as újságíróknak eliton­thatta, körülbelül egymillió leve­let fogalmazott meg pályafutása, alatt, ‘ s százezerszer írta le az Örök vallomást: szeretlek. De az emberek nemcsak szerelmesek, hanem más is érdekli őket. Mme Chaussin például nagyon soJA le- vtjlst írt — természetesen misek nevében — De Gaulle -el tek, sőt. a páváknak is. akik kö'iii XII. Fiús d’dikált fényképét küldte el neki. Az írás már régen elvesztette mitikus jelentőségét, a tankör e- lezat.tséqgel egész Európában fel­számolták az analfabítizmun, a hajdani nyilvános írnokok veiig más állás után néztek, Mme: Chaussin volt az utolsó, s nyu­galomba vonulásával Európában egy régi szépmesterség szil " nme:. <? L. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents