Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-20 / 297. szám
I9G2. december 20. TOLNA KEGYEI NEPtTJSÄG Nemcsak a tsz felelős érte Miért hagyták jóvá a gyönki Vörös Csillag és a kesxőhidegkuti Új Élet Tsx téglagyártási tervét ? A történetet sokan ismerik. Több megyei szerv találkozott már a problémával, s most sok embernek fő a feje. mit lehetne tenni. Mert nemcsak a tsz felelős azért, sem Gyönkön, sem Kesző- hidegkuton, hogy eladatlan téglák százezrei veszélyeztetik a zárszámadás eredményeit, okoznak sok bosszúságot, keserűséget a tsz vezetőinek és gazdáinak egyaránt. A nyilvánosság előtt kell bér szelni a gyönki és keszőhideg- kuti téglaproblémáról, mert a? ügy tanulságos. Mondhatnánk azt is, hogy a tanulságok meghaladják a téglaprobléma és a két tsz ebből keletkezett nehézségeinek a kereteit. Könnyelmű vállalkozás A gyönki téglagyárat az Építő, anyagipari Egyesülés már 1958- ban leállította, mert nem volt gazdaságos a termelése. A Vörös Csillag Tsz átvette a gyárat azzal, hogy elsősorban saját részére, de más tsz-ek, állami gazdaságok és a lakosság részére is gyáFt téglát. A vállalkozás eleinte sikeres volt. A tsz a téglát főleg állami gazdaságoknak adta el, és évi 100—120 ezer forint tiszta jövedelemhez jutott. Idén közismert, hogy még az állami téglagyárak is értékesítési nehézségekkel küzdenek. A hagyományos téglák iránti keresletet csökkenti az előregyártott elemek és az üreges tégla alkalmazásának elterjedése. A gyön- kiek azonban nem mérték fel a beállott változásokat, és anélkül, hogy értékesítési szerződést kötöttek volna, megtervezték 1 250 000 tégla gyártását. Év közben, látván az értékesítési nehézségeket, csak 900 000 téglát gyártottak, de ebből is alig 400 000-et értékesítettek. így a tervezett 637 ezer forintos 'árbevétel helyett 187 ezer forintos bevételhez jutottak. A félmillió elfekvő tégla 449 ezer forintos bevétel-kiesést okozott. Ezáltal a tsz túlelőlegezésbe került, s szeptember óta nem tud fizetni a tagoknak előleget, Keszőhidegkut még rosszabbul járt A tanácsi téglagyárat Kesző- hidegkuton is leállították. A tsz itt is azonnal rácsapott, s januárban bérbe vette. A kalkuláció szerint a téglagyártásból származó jövedelem minden munkaegység értékét öt forinttal emelte volna. A keszőhidegkutiak annyival voltak körültekintőbbek a gyön- kieknél, hogy a Pécs-Szekszárdi TÜZÉP-pel 1 200 000 téglára értékesítési szerződést kötöttek. A TÜZÉp azonban akadályközlést jelentett be, így a majdnem egymillió legyártott téglából Kesző. hidegkuton is több mint 800 000 fekszik eladatlanul. A téglagyártásra 385 ezer forintot fordítottak, és eddigi bevételük 123 ezer forint. A TÜZÉP-pel most pereskedhetnek, biztos kapnak majd kötbért is. De ez nem változtat lényegesen a lehetetlen helyzeten, és egyáltalán nem segíti elő a keszőhidegkuti Uj Élet Tsz gazdasági megszilárdítását. Miért gyárt téglát a tsz? Azon lehetne vitatkozni, hogy egyáltalán helyes-e, ha téglagyártásra rendezkedik be a termelőszövetkezet. Az talán még helyes, ha saját szükségletére gyárt téglát, de azzal nem érthetünk fenntartás nélkül egyet, hogy üzletszerűen foglalkozik a tsz téglagyártással. Nyilván, ha az állami ipar csökkenti a téglatermelést. akkor nincs szükség arra, hogy a tsz-ek nekiálljanak Ilyen nagy méretekben téglát gyártani. Egyértelműen kijelenthetjük viszont, hogy a tsz mezőgazdasági tevékenységből fokozza a jövedelmét, ne pedig a segédüzemekre alapozza a tagok részesedését, előlegezését. A segédüzemeknek csak annyiban ismerhetjük el a rSl>^W,S/»^WVWV»^WWVWWVW»WWWWN/W»/WN ’DCjóu’ij, Qúmös legújabb szekszárdi kalandja Körülbelül két épe megszületett az épkézláb gondolat: Háry János csárdát, kellene létesíteni Szekszárdin. Ehhez meg is lenne a lehetőség. Lapunk tudósítója ez ügyben felkereste magát a legilletékesebbet, Háry János bátyát, hogy nyilatkozzék. A híres nagyot mondó nyilatkozott is: — Állok szolgálatára tisztelt szerkesztő. írja! Ez ügyben talpraesetten intézkedtek, az okos ötletet megvalósították. Elkészült a csárda, s, az én nevemet viseli. Már jártam is benne. Á múltkor jóban olyan halászlevet ettem ott, hogy még... A bajuszomat is megnyaldostam utána. Aztán jól elbeszélgettünk. Jöttek a lárándüló fiatalok, és áhítattal hallgatták háborús kalandjaimat. Az újságíró udvariasságból nagyot prüsszente rá, de aztán felébredt benne a felelősségérzet, mert hiszen nagyon jól tudta, hogy az egész nyilatkozatból egy szó nem sok, de any- nyi sem igaz, Háry bátyó ezúttal is nagyot mondott. Néhány koccintás után vett is magának any- nyi fáradtságot, hogy kiigazítsa: —> Nem egészen úgy van az, Háry bátyó, Mi Úgy értesültünk, hogy az a bizonyos csárda még mindig nem készült el. . Háry bátyó meg- pödörte bajuszát, kö- hintett egyet-kettőt, kigombolta mellényét, mert kezdett melege lenni, aztán a tőle megszokott nyugalommal folytatta: — Izé, hát persze, hagy nem készült el, Hát hogy készüli volna el. Nem lehet kérem két év alatt mindent felfújni. A jó munkához idő kell. Maguk, mai fiatalok, nagyon nyugtalanok, azt szeretnék, ha máról holnapra megvalósulna minden. A világ teremtése tudja meddig tartott? Hat egész napig. De ez a csárda-ügy sokkal bonyolultabb annál. A mostani generáció meghányja-veti, hogy hogyan is kellene, mit is kellene ott esinálni. Aztán pár évig gondolkodnak, mert a jó munkát alaposan át kell gondolni, Néhány értekezletet, megbeszélést is tartanak, az is igényel két—három évet, s majd az unokáink a helyszínre szállítják az első kocsi téglát, hogy az ükunokáink hozzáfoghassanak az építkezéshez, s azok gyermekei pedig kellő időben hozzáláthassanak áttervezéséhez és .átépítéséhez. Édes fiam, nem szabad elsietni semmit sem. Maguk már két év után reklamálnak? — De kérem, azt mondták, hagy nincs hal a csárdához, ezért nem építik. Most már hoztak, Szekszárdra halat, mégsem építik. — A halhiánynak eddig sem volt jelentősége. Szerkesztő úr magának hallania kellett a geológiai változásokról. Mire az a csárda megépül ott a hegy oldalában, addigra erre az egész mindenséget víz borítja majd, s ott úszkálnak a halak a csárda mellett, a fazékról meg csak a fedőt kell levenni, hogy beugorhassanak. Az újságíró „megnyugodott", s ezennel ,,.megnyugtatja" a közönséget is. BŐD A FERENC létjogosultságát, amennyiben egyrészt kiegészítik a mezőgazdasági termelést, másrészt valamilyen helyi erőforrást használnak ki ésszerűen. A téglagyártás, ha az üzletszerű, nem ésszerű kihasználása a helyi erőforrásnak, mert az állami ipar gyárt annyi téglát, amennyire szüksége van a népgazdaságnak és a lakosságnak. A két tsz tehát hibát követett el már akkor, amikor berendezkedett az üzletszerű téglagyár?- tásra. De még nagyobb hibát követtek el azok a szervek, amelyek jóváhagyták a tsz-ek terveit. Mi a tanulság? A Pénzügyminisztérium Revizori Kirendeltsége is foglalkozott egyik vizsgálatában a gyönki és keszőhidegkuti tsz-ek elfekvő téglakészletével. Megdöbbentő a vizsgálati jegyzőkönyvnek az a megállapítása, hogy a gyönki Vörös Csillag Tsz még elfogadható értékesítési szerződést sem kötött a gyártandó téglák értékesítésére. Elkezdték a téglát gyártani, anélkül, hogy tudták volna, kinek' gyártják, lesz-e vásárlójuk, Ennek ellenére a járási tanács mezőgazdasági osztálya a termelési tervet jóváhagyta, a bank pedig — a negyedik negyedévet kivéve — a termelést meghitelezte. A két tsz nyakán most ott súlyozódik a több százezer tégla. Szó van arról, hogy a bank majd valamilyen formában meghitelezi az elfekvő készletet, s talán idővel majd vásárló is akad. A felsőbb szervek tehát segítenek maid a tsz-eknek kilábalni a bajból. Ez a segítség azonban nem menti a járási szervek felelősségét és a bank hibáját. Nem menti, mert meg kellett volna előzni, hogy idáig jussanak a tsz-ek. Felelősség terheli ezért a helyzetért azt, aki a gyönki és keszőhidegkuti tsz-ek téglagyártását kellő indokok nélkül elősegítette, azt, aki a termelési tervet jóváhagyta, S a bankot is. hogy a gyönki téglagyártást értékesítési szer, ződés nélkül meghitelezte. Gyenis János A PÁRTÉLET HÍREI Ülést tartott a Bonyhádi Járási Pártbizottság végrehajtó bizottsága. Az ülésen Blénesi Kálmán, az ipari osztály vezetője ismertette a járás üzemi párt- szervezeteinek munkáját, értékelte, hogy az üzemi pártszervezetek milyen politikai segítséget adtak a gazdaságvezetőknek. A második napirendi pontban Pere, Dániel, a pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője a munkából kiöregedett tsz-tagok helyzetéről tájékoztatta a végrehajtó bizottságot. * A szekszárdi járás pártalap- szerveaetei december 12-e és 31-e között taggyűléseket tartanak. A párttaggyűléseken a tanácsok négyéves munkáját értékelik. Jó módszer, hogy a taggyűlésekre pártonkívülieket is meghívnak, és a tanácsválasztásokkal kapcsolatos tennivalók mellett foglalkoznak a mezőgazdasági problémákkal is, olyképpen, hogyan lehetne meggyorsítani a még hátralévő mezőgazdasági munkák menetét. * A Paksi Járási Pártbizottság foglalkozott a járás öt gyenge termelőszövetkezetének helyzetével. Az öt termelőszövetkezetben — a dunaföldvári Virágzó Tsz-ben, a Dunagyöngye Tsz-ben, a bikácsi Béke Tsz-ben, a paksi Rákóczi és a bölcskei Rákóczi Tsz-ben politikai felelősük segítik a tsz-ve- zetők munkáját. A Tamási Járási Pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztálya a Simontomyai Bőrgyár üzemi pártszervezetének munkájával foglalkozott. Az értekezleten olyan javaslat hangzott el, hogy a gyár két nagyobb termelőegységében; a talpüzemben és a krómos üzemben a termelés pártellenőrzésének megjavítására hasznos lenne az önálló pártszervezetek létrehozása. * A bonyhádi járásban a politikai oktatás keretében ' befejezték a Kommunista erkölcs című anyag tanulmányozását. Az a tapasztalat, hogy a hallgatók körében nagy volt az érdeklődés az anyag iránt. A foglalkozásokon résztvevők száma állandóan növekedett. 1 traktorosok kezdeményeznek A Várdombi Gépállomás kollektívája jó munkát végzett az őszi idényhen. A traktorosok, dacolva a téliesre forduló időjárással, jelenleg is hetvenöt erőgéppel végzik az időszerű mező- gazdasági munkákat. Tizenkét lánctalpas erőgép a mélyszántást végzi, de ahogy a talajviszonyok úgy alakulnak, negyven gumikerekű erőgép is megkezdi a mélyszántást. A traktorosok munkájára ösztönzően hat a december hónapra kitűzött huszonötezer forint célprémium. Keresik a lehetőségét annak, hogy dolgozhassanak. A gépállomás traktorosai arra is vállalkoztak, hogy karácsony előtt a huszonharmadiki és hu- szonnegyediki munkaszüneti napokon egész napos műszakot tartanak. de ha az idő engedi, harmincadikén és harmincegyedikén is kidolgozzák a műszakot, hogy a gépállomás körzetében ezzel is csökkenjen a szántaiban terület aránya. Kidolgozták a nagyüzemi szőlőfeldolgozás technológiáját A Szőlészeti Kutató Intézet munkatársai és az ország legkiválóbb szőlészeiből, borászaiból alakított szakbizottság elkészítette a nagyüzemi szőlőfeldolgozás új technológiáját. Meghatározták, hogy szürettől kezdve az új bor első fejtéséig milyen eszközökkel, gépekkel, milyen módon kell dolgozni a nagyüzemi pincészeíekj ben annak érdekében, hogy az ' eddiginél gyorsabban, több, tisztább mustot nyerjenek a szőlőből, s a mustból jobh minőségű bort erjesszenek. A most kidolgozott új technológia alapot ad a gépészeti kutatóknak á szükséges felszerelések, gépi berendezések megtervezéséhez. SIPOS GYULA: — Na öreg, te most mit csinálnál? — nézett mégegyszer apósa képére Takács János. — Tudom, kimennél a szőlőbe, a présházba, bújdosáisra. De én oda se mehetek. Es ahogy apósa méltóság- teljesen, kipödört bajusszal, mosolygó magabiztossággal visszanézett rá a képről, hirtelen úgy érezte ha élne, most se tudnának összemelegedni, még ezekben a próbára tévő időkben sem. Elindult a konyhába, hogy megborotválkozzon. KORAI LÁTOGATÓ Ott már várt rá egy ember, Sós Kálmán a szőlőhegyről. Távolról rokonok is, de csak olyan Kálmán bátyám — hogy vagy öcsém — féle megszólítások erejéig, olyan rokonsággal, amit már csak az öregek tudnak névről névre pontosan elmagyarázni, ők is úgy, hogy vitába keverednek egymással, mert nem a Rozi né- némnek volt unokatestvére a Jóska bátyám, hanem a Rozi né- ném édestestvére volt a Jóska bátyám anyjának. Sós Kálmán ült a pádon a sarokasztal mellett, előtte félig- telt borospohár. Szótlanul nézte a család sürgölődéeét. Eszti néni, a nagymama, a tűzhelynél babrált, ki-kwzaladt a konyhából csutáért, vízért, közben egy-egy szót vetett néha a búsuló vendégnek: — Így van ez Kálmán. Hajjaj! Ilyen most a világ. Senki se tudhatja mit hoz a holnap. Nem hagynak ezek nyugtot a? embernek. Jani, a nagyfiú a tűzhely előtt ült egy kisszéken és a ceruzáit hegyezte. Kati a kislányt fésülte és látszott arcán, mozdulatain, hogy nagyon terhére van ez a korai látogató. Az ember már a saját fészkében sem maradhat soha magára, mindig jönnek mindenféle ügyekkel, tanácsért vagy csak jó szóért, esetleg csak szimatolni, hogy János hogyan csinálja, mit tervez mi a véleménye a szerződésről vagy a musfeladásról. Mintha ügyvéd vagy tanácselnök volna, de ez még annál is rosz- szabb, mert ott hivatalos idő van, ide meg jönnek hajnalban és zörögnek néha még késő éjszaka is. Már ő, a felesége alig' tudja a legfontosabb dolgokat is megkérdezni az urától, olyan ez az istenverte ház János ’meg hallgat, sokszor már szégyelnie kell magát, hogy a vendégektől tudja meg azt, amit az urától kellene tudnia. Hol van már az az idő, amikor vacsora után asztalnál üldögélve, vagy este az ágynál duruzsolva megosztották egymással az elmúlt napot és az elkövetkezőt is! Hónapok óta már csak úgy beszélnek egymással mint az ügyfejek a hivatalban, csak a legszükségesebbet: ezt el kell intézni, ez maradhat, ez rád tartozik, ez rám. Kati érezte, hogy a szájában tartott haj csat bevágódik ajkába s ettől ráeszmélt, hogy elég is a fésülésből. Eg volt még mindig a család igazi otthona, a nagy öreg konyha. Pedig a ház nagyobbrészt Újjonan épéül, az utca felől nézve nagy háromrészes ablakaival, sárga redőnyeivel, üveges verandájával olyan volt mint egy balatoni villa, de az udvaron a régi ház nátulsó részében folytatódott. Volt bejárata a verandán át is, de azt soha nem használták, itt járt be mindenki a konyhán keresztül. Különösen ilyenkor, télen mintha csak gúnyolódott volna velük ez a sokszobás épület: — Ügye nem tudtok kibújni a bőrötökből, hiába költöttetek egy vagyont az építkezésre, csak itt töltitek éleleteket a régi falak között. A konyha volt a nappali, az ebédlő, de még a hálószoba is, itt aludtak a gyerekek, egyik ágyon a kis Kati nagyanyjával, a másikon Jani egyedül, ők ketten Katival a belső kis szobában háltak, de azt soha nem fűtötték, valóban csak arra volt jó, hogy az ember lerúgja a bakancsot vagy a csizmát és gyorsan ágyba bújjon. Télen különben is ez volt az oka (Folytatás a 4. oldalon)
