Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-20 / 297. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. december 28. A Dunaföldvári Földművesszövetkezet december elseje óta egyik üzlethelyiségét játékkiállítássá alakította át. A kiállítást a község lakói nagy számban tekintik meg, és a helyszínen a játékokból vá. sárolnak is. Az üzlet eddig is várakozáson felüli forgalmat ért el, de mint az eladók mondották, ezen a héten további forgalom- növekedésre számítanak. Börtönliitetes gondozási kötelezettség elmulasztása miatt Játékkiállítás Dunaföldvárótt M AGÁNOGY? Eltévesztették a házszámot III. ! — Hazaszokott járni a férje? — Ha el nem téveszti a ház­számot. Egymás mellett ülnek. Otthon három gyermekük van, akik éhez. nek és ruhátlanok. A feleség vékomydongájú, kistermetű asz- szony, valósággal eltörpül az erő­től duzzadó férje mellett. A férj neve K. L. — Rendes munkahelye? — Most nincs, de várom a táv­iratot, talán majd. hívnak. — Szákmája? — Géplakatos vagyok. A feleséghez fordulnak: — Hogyan érti, hogy ha el nem téveszti, a házszámot ? — Hát úgy, hogyha meg nem szomjazik az italra. Azt nagyon szereti, örökké csak inna, így aztán nemigen van otthon. — Késesete? — Hol itt, hol ott keres, de azt leönti a torkán. — Mikor adott haza pénzt? — Egyszer kaptaip 70 forintot. — Előtt»?? — Nem is emlékszem. Leszakadt a gyermekekről a dunna, de újra nem tellett. Itt a tél, ruha is kellett volna. Közbeszól a munkaközvetítés­sel foglalkozó előadó: — Három munkahelyet aján­lottunk fel neki. Itt helyben is dolgozhatott volna. A férj kérdőn néz feleségére. — Nem emlékszem, hogy aján­lottak. — Persze, hogy nem. mert ak­kor is részeg voltál. A feleség dolgozott egy ideig. Szerény keresetéből tartotta el a gyermekeket. Sőt. megesett az is, I hogy vett a gyermekeknek ke­nyerét, a dologkerülő, lelketlen apa pedig megette előlük. Az első látszatra azt hinné az ember, hogy jóérzésű anyával ál­lunk szemben, aki tehetetlen a részeges férjjel szemben. Sajnos, ez a remény csakhamar szerte­foszlik. — Miért hagyta ott a munka­helyét? — Majd talán bolond leszek dolgozni, amikor ő sem dolgozik. — De ember, az mégis jelentett néhány falatot a gyermekeinek... így maga még ettől a kevéstől is megfosztotta őket. — Mit bánom én. ha neki jó, nekem is. Egy ideig közelebb álltak a gyermekek az anyai szívhez, mint az apához, de aztán az anya is megtorpant, meghátrált, lemon­dott a gyermekek jövőjéről, már nem törődik velük. »Ha te úgy, én is úgy«. Valósággal kegyet?- lenség volt tőle, hogy így gon­dolkodott, s ezen mit sem vál­toztat, hogy az apa semmire se való ember. Nem tett meg min­dent a három szerencsétlen gyer­mekért, amit megtehetett volna. Az anya sem különb az apá­nál. A házszámot ő is eltévesz­tette. Ezernyi példa igazolja, hogy mire képes az anyai szív a gyer­mekekért, Sok férj a háborúba veszett, s az anya éjt nappallá téve dolgozott, hogy gyermekei emberségesen nevelkedjenek. Még betegen sem maradt az ágyban, mert a gyermekei voltak az elsők. — Az utcának semmi köze sincs a mi családi életünkhöz. Ók is ebbe kapaszkodnak, ami­kor már nincs más mentség. Mit lehetne fenni? A bizottság nagy gondban van. Megváltozásra nem sok remény ígérkezik. Már egy évvel ezelőtt is figyelmeztet­ték a családot szép szóval. Szóba kerül egy lehetőség is, amire már csak a végső esetben gondol mindenki: — Asszonyom, mit szólna hoz­zá, hogyha állami gender isba vennénk a gyermekeiket, mert ak­kor legalább nem nyomorogná­nak, s ha rendbe szednék a családi otthont, bármelyik pilla­natban visszakapnák. K. L-né kikel masából: — Azt már ugysn nem. Fz»k az én gyermekeim, én szültem őket. A férj is megszólal: — Senkinek semmi köze az én gyermekeimhez. Szülői ragaszkodás ez? Ki lüszi. — Inkább éhezzenek és fagyos- kodjanak, de ismerjenek meg — így az anya. — Arra nem gondol, hogy ha a gyermekek felnőnek, érte me­sék lesznek, valóban megismerik, hogy ki volt az anyjuk? — Inkább vigyék cl az uramat, annak úgy sem veszi semmi hasznát a család. A férj közömbösen megrántja a fejét. Valaki azt javasolja, hogy in­dítsanak bűnvádi eljárást e szü­lők ellen. Hogy mi lesz a döntés, előre nem- tudni. Annvi azonban bizonyos, hogy három gyermek segítségért kiált. Mert szüleik eltévesztették a házszámot, (Következik: Az anya már visszatért). BODA FERENC Gondozási kötelezettség elmu­lasztása miatt a Paksi Járásbíró­ság dr. Kiss Tóth Tihamér taná­csa Bognár István dunaföldvári lakost 4 hónapi, feleségét, Bognár Istvánnét pedig 6 hónapi börtön- büntetésre ítélte. Bognárék a gondozási kötele­zettséget Erzsébet nevű leányuk­kal. szemben mulasztották el, aki magával teljesen tehetetlen. A gyermeket az istállóban tartották lehetet'en körülmények között. Erzsébet augusztus 28-án a haj­nali órákban ismeretlen körülmé­nyek között a lakástól körülbelül 300 méterre lévő szőlőbe került. Az éhező és szomjazó gyermekre csak másnap találtak rá a nyomo­zás során. A szülők nem ismerték el bű­nösségüket, azt bizonygatták, hogy megfelelően gondozták a gyermeket. A tárgyaláson azon­ban beigazolódott, hogy elmulasz­tották a megfelelő gondozást, A gyermek állandó felügyeletre, se­gítségre szorult volna, ezt azon­ban nem tették meg. s ezért ke­rülhetett titokzatos körülmények között a szőlőbe is. uuuuuuu uuu uuuuuu MIT MOND«» a * A kérdésre dr. Krasznai Iván ügyész válaszol: A paksi járás területén több községben megalakult a törpevíz- műtársulás. A vízgazdálkodási társulatokról szóló, 1960. évi 29. sz. tvr. és az annak végrehajtása tárgyában kiadott 12/1961. (IV. 14) Korm. számú rendelet az ér­dekeltek körét csak általánosság­ban jelölte meg, ezért több pa­naszos fordult a járási ügyészség­hez azért, mert álláspontjuk sze­rint törvénysértő módon lettek kötelezve víztársulati hozzájáru­lás fizetésére. Sérelmezték, hogy nem ingatlantulajdonosok, hanem csak lakásbérlők, és ennek ellené­re mégis kötelezték a víztársu­lati hozzájárulás megfizetésére. Figyelemmel arra, hogy a pana­szok kivizsgálása során az nyert megállapítást, hogy a panaszok a jogszabály téves értelmezéséből adódtak, ezért szükségesnek lát­szik a lakosság tájékoztatása a jogszabály helyes értelmezéséi il­letően. Az 1960. évi 29. sz. tvr. 10. § (2) bekezdése (továbbiakban tvr.) és a 12/1961 (IV. 14) Korm. sz. r. rendelet 3. §-a (továbbiakban R) állapítja meg, hogy kik tekinten­dők érdekelteknek, azaz hogy kik­nek kell vízműtársulati hozzájá­rulást fizetni. A tvr. 2. § (2) bekr’d?-'' akként rendelkezik, hogy: „Érdekelt az érdekeltségi területe« ingatlan­(Folytatás a 3. oldalról.) az összehúzódásnak: csak nem fűthetünk annyi szobát! A gyere­kek meg nem aludhatnak hideg­ben. Tavasszal jött a sár: vétek volna behordani a padlós szobák­ba, nyáron meg eszükbe sem ju­tott a lakásrendezés, sok a dolog és a felnőtt is, a gyerek is alig \ an ilyenkor fedél alatt. János ugyan azt forgatta fejé­ben még a tervezés, építkezés idején, hogy majd az üveges verandán ebédelnek, vacsoráznak, de mindössze egyszer-kétszer ha megtették, aztán kényelemből visszaszoktak ide a konyhába, azóta itt terítenek, még ha vendég van, akkor is. Sejtette János, hogy mi hozta ide Sós Kálmánt ilyen kora reggel. Persze, tegnap" a szőlőhegyiek voltak soron, oda ment egy szer­vező-brigád. Egy hete járják már a falut az agitátorok, a szövet­kezeti bolt kirakatában kint van a község térképe, belerajzolva a szövetkezet táblái s egy mákszem- nyi folt sincs, melyen az állna: a megmaradó egyéni gazdaságok területe. A hangszórók reggeltől estig szólnak, autók ácsorognak a tanácsháza előtt és a gazdakör nagytermét emeletes ágyakkal szállónak rendezték be a nép­nevelők számára. Ott is főznek nekik, a volt gazdakörben, mintha hónapokra a községben akarná­nak megtelepedni. — Na, aláírt Kálmán bátyám? A vendég csak ingatta, a fejét és rekedten válaszolt, mintha valami szorítaná a torkát: — Nem. Aztán köhécselni kezdett le­hajtotta fejét és nagy gonddal a nadrágja térdéről kapargalt egy odaszáradt sárdarabot, Kati közben szalagot kötött a kislány hajába, leengedte a szék­ről és útnak bocsátotta, aztán meleg vizet öntött a lavórba, Já­nos meg előszedte a szappant, pamacsot, s az ablaknál lógó tükörnél hozzákészült a borot­válkozáshoz. — Hát magánál még nem jár­tak? — nézett hátra szappan- habosan. Sós Kálmán azonban nem vá­laszolt, csak még lejjebb ejtette a fejét és ült magába roskadtan. János már a zsilettet hersegtette arcán, mikor valami vinnyogó hang hallatszott a konyhában, olyan mint amikor a kutyát na­gyon megverik s már ugatni sem mer, csak tekereg és aprókat nyüszít a torka mélyéből. Mindannyian odanéztek. Sós Kálmán az asztalra borult s mintha láthatatlan ellenféllel birkózna, úgy rázkódott, feszen­gett, küszködött ezzel a föl-föl­törő zokogással. (Folytatjuk) Az érdekeltség mértékének megállapítása a tízmntársulatoknál nal rendelkező minden állampol­gár és jogi személy, (tulajdonos, használó, kezelő, stb.)'’ A 10. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy: „A hozzájárulás az érde­keltségi területen lévő ingatlan mindenkori tulajdonosát, kezelő­jét, használóját terheli.” A R 3. §-a szerint: „Érdekelt az érdekelt­ségi területen lévő, ingatlant tény­legesen használó állampolgár, vagy jogi személy. A fenti rendelkezések helyes értelmezése érdekében a R 49. § alapján az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság 1961. december 30-án kelt 80.134/1961, szám alatt a rendelet végrehajtása érdekében utasítást adott ki valamennyi víz­ügyi igazgatóság vezetőjének az­zal, hogy az utasításban foglalta­kat közöljék az igazgatóság terü­letén működő vízműtársulatokkal is. Az Országos Vízügyi Főigazga­tóság a fenti számú utasításában irányelveket állapított meg, mely­ben többek között tisztázta azt is, hogy a vízműtársulatoknál kit kell érdekelteknek tekinteni. így megállapította, hogv érdekelt: „Az a természetes, vagy jogi személy, aki. vagy amely az érdekeltségi terü!»ten lévő lakóházat, lakást, más helyiséget, vagy be nem épí­tett telket (beltelki ingatlan) bár­milyen polgári jogi jogcímen akár mint tulajdonos, (kezelő) akár mint haszonélvező, haszonbérlő, használó, bérlő, stb. ténylegesen használatban tartja.” A lakóházak vonatkozásában pedig minden önálló háztartásra egy egységnyi hozzájárulást kell kivetni, önálló háztartásnak kell tekinteni: ..Minden önálló háztar­tást vezető személyt, továbbá az egy lakásban közös háztartásban élő családot, tekintet nélkül a családtagok számára. Ha egy la­kóházban, vagy családban több önálló háztartás van, (pL fő-, vagy társbérlet) — tekintet nél­kül a telek nagyságára, illetőleg a lakás méretére — minden egyes önálló háztartásra egy egységnyi érdekeltségi hozzájárulást kell kivetni.” Beépítetlen teleknek (beltelki ingatlan) 400 négyszögölig egy egységnyi érdekeltségi hozzájáru­lást kell. kivetni. Ha a telek 400 négyszögölnél nagyobb, az érde­keltségi hozzájárulást a telek tényleges nagyságának megfele­lően a 400 négyszögölre eső ér­dekeltségi hozzájárulás arányá­ban kell megállapítani, (pl. 600 négyszögöl, 1,5 érdekeltségi hoz­zájárulási egység.) A fenti irányelvek helyesen magvarázzák a tvr. 2. § (2) és 10. § (2) bekezdésében, és a R. 3. §- ában foglalt rendelkezéseket, azokkal nem ellentétesek. Mi a helyzet akkor, ha a bér­leti jogviszony a társulati vízmű üzembehelyezése előtt megszűnik? Ha a bérleti jogviszony a társu­lati vízmű üzembehelyezése előtt megszűnik, és a bérlő az érde­keltségi területről elköltözik, a befizetett hozzájárulási összeget részére a társulat visszafizetni köteles. Bérlőváltozás esetén a még hátralévő részleteket a bér­leménybe — bármilyen jogcímen — bekerült új érdekeltre kell ki­vetni, feltéve, hogy az nem az érdekeltségi területről költözött oda. Ha a bérlőváltozás az érde­keltségi területen belül követke­zik be, az érdekeltek zz eredeti­leg kivetett érdekeltségi hozzájá­rulási összeget fizetik tovább.

Next

/
Thumbnails
Contents