Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-18 / 270. szám

1962. november fg'.

toews wrmtm KrcptTjsAo

Á kis földműyesszöyetkezetek egyesülését javasolja a MÉSZÖV Igazgatósága

Ez idő szerint Tolna megyében 57 földművesszövetkeziet működik. Olyan kis községben is önálló szervezet van, mint Gerjen, Kaj- dacs, Kakasd és így tovább. A mezőgazdáság szocialista átszervezése előtt szükség is volt az ilyen kicsi szervezetekre. De a helyzet megváltozott. A SZÖVOSZ ez évben megtartott V. kongresszusa is leszögezte, hogy a földművesszövetkezetek szerepe ma elsősorban a falu ellátásának biztosítása, a mezőgazdasági termékek felvásárlásának lebonyolítása és nem utolsósorban az egységes termelőszövetkezeti parasztság kialakításának elősegítése. Ennek a feladatnak pedig jobban meg tudnak felelni a földműves- szövetkezetek, ha nagyobb szervezetekbe tömörülnek. A nagyobb szervezetek kialakításának feltételeit a MÉSZÖV az egész megyére vonatkozóan kiterjedően megvizsgálta, az igazgatóság elé terjesztette, amely beható vita után némi módosításokkal elfogadta és határozattá emelte a javaslatot.

A MÉSZÖV Igazgatósága azt javasolja, a mintegy hatvanezer Tolna megyei földművesszövetkezeti tagnak, hogy 17 körzeti földművesszövetkezetbe tömörüljön. Alakítsák ki az ellátási körzetek központjait, ami ésszerű, mert ennek következtében a jelenlegi igazgatási költségeket több mint egymillió forinttal lehet csökkenteni. Ezzel egyidőben a nagy körzeti földművesszövetkezeteknél megoldható lesz a vezetés szakosítása, a szervezés, irányító munka színvonalának emelése, és ennek megfelelően a hatáskör bővítése.

A kis földművesszövetkezetek egyesülése azonban egyáltalán nem jelenti, hogy egyetlen községben is képviselet nélkül marad a tagság. Minden, faluban választanak ugyanis a földművesszövetkezeti tagok helyi intéző- és ellenőrzőbizottságot, amely megnövekedett jogkörrel a falu lakossága érdekeinek megfelelően szervezi és irányítja a helyi áruellátást, a felvásárlást és a szövetkezetpolitikai munkát. Vagyis tulajdonképpen csak az adminisztrációs munkák centralizálásáról van szó, ami a társadalmi irányítás és ellenőrzés kiszélesítését eredményezi.

A fenti javaslatokat a közeli hetekben taggyűléseken, majd küldött-közgyűléseken beszélik meg a földművesszövetkezetek tagjai. S miután határoztak, megválasszák a nagy körzeti földművesszövetkezeteknek megfelelő vezető testületeket és a tagság helyi képviseleti szerveit.

R.É.

Társadalmi munkás gyógyszerészek

Már számtalanszor megemlékeztünk arról, hogy megyénk értelmiségi dolgozói miként kapcsolódnak be községünk életébe és segítik a problémák megoldását. Most a községi gyógyszerészek munkáját említjük meg. Munkájukon felül eljárnak a termelő- szövetkezetekbe, az állami gazdaságokba, egészségügyi felvilágosító előadásokat tartani, tanácsokat adni, a mentőládákat felülvizsgálják és azok helyes használatára oktatják a dolgozókat.

A gyógyszertári központ legutóbbi értekezletén a sok-sok ilyen tevékenységet folytató gyógyszertári dolgozók neve közül az alábbiakat hallottuk:

D. Kazik Istvánná pálfai gyógyszerész a nőtanács munkájában a<j nagy segítséget. Balassa József nagydorogi, Láng László te- veli gyógyszerész a helyi Vöröskereszt munkájában vesz tevékenyen részt. Szilágyi Lajos ireg- szemcsei, ifj. Barcza Imre bonyhádi, Pfeiffer István faddi, Nagy Sándor dunaföldvári, dr. Pozsonyi Miklósné dunaszentgyörgyi gyógyszerészek a termelőszövetkezetek patronálásában értek el az átlagnál magasabb eredményeket.

A kongresszusi küldött

A tsz elnöke hajnali öt órakor az istállók, ólak környékén szokásos . ellenőrző körútját végzi. A növendéksertéseknél furcsa dolog ötlik szemébe. Az egyik állat nem törtet a vályúhoz.

— Hát ezzel mi történt? Csak nem rándult meg a lába? — kérdezi a sertésgondozót.

— Nem hiszem — válaszol a kérdezett, majd így folytatja: — Már tegnap is észrevettem, nogy valami nincs rendben. Említettem is a brigádvezetőnek.

A beszélgetés az irodában folytatódott Reményi Rezső bácsival, az állattenyésztési brigádvezetővel. Rezső bácsi mintha csak kitalálta volna az elnök gondolatát, így kezdte:

— Te Józsi, védőoltást kellene adni a növendéksertéseknek. Tudod melyik akolra gondolok? Arra, amelyikbe a jövő év első negyedének hízóanyaga van. Nem hiszem, hogy valami komolyabb baj lenne, de biztos, ami biztos. Jobb megelőzni a bajt, mint. eső után köpönyeg, későn intézkedni.

Még néhány dolgot beszélnek meg. A brigádvezető megy tovább, hogy időben értesíthesse az állatorvost.

A tsz-irodán nemigen van »‘lézengő« ember. A pálfai tsz-ben a nagyüzemi munkaszervezés kialakította a maga jól bevált gyakorlatát. A brigádvezetők, munkacsapat-vezetők önállóak a maguk területén, s mindenki tudja, mi a dolga. Reggel korán, alig világosodott, hosszú kocsikaraván igyekezett a Szigetbe, a kukoricát hordták.

— Nagyon fontos, hogy a munkában a jó szervezés mellett meglegyen az egyetértés — mondja Vörös István. — Erre nálunk nagyon sokat adunk. Nemcsak azért, mert a tsz neve Egyetértés, hanem azért is, mert a: jobb munka végzése valamennyiünknek jól felfogott érdeke. Erre figyelmeztetett bennünket Kádár elvtárs is, amikor azon a sokat

MEGBIZAI

emlegetett közgyűlésünkön részt vett.

— Igen, valóban így van. Tagjaink még a mai napig is beszélnek arról, amit a nevezetes közgyűlésen Kádár elvtárs mondott — veszi át a szót Kovács Béla, a tsz főkönyvelője. — Az elmúlt héten tartottunk közgyűlést. Tér melőszövetkezetünk pénzügyi hely zetéről és a kongresszus tiszteletére tett vállalások eredményeiről tájékoztattuk a tagságot. Jóleső érzés volt arról beszélni, hogy teljesíteni tudtuk vállalásainkat. Az előzetes számítások szerint kukoricából 35—40 vagonnal, burgonyából 20 vagonnal, cukorrépából 25 vagonnal lesz. .több a tervezettnél. Tagságunk jól dolgozott és a szorgalmas munkának megvan a gyümölcse. Amellett, hogy az idén nagy beruházásokat végeztünk, félmillió forinttal növekszik a

tagok részesedése. Lakos elvtárs, kongresszusi küldöttünk majd elmondhatja, hogyan hasznosítottuk Kádár elvtárs jótanácsait.

Lakos József tsz-elnök szinte szószerint idézi Kádár elvtárs beszédét. amit a pálfai Egyetértés Tsz közgyűlésén, annak idején mondott.

— A termelőszövetkezet akkor jó — mondotta Kádár elvtárs —, ha az országnak többet ad, mint amennyit régen a kisgazdaságok adtak.

— Tagjaink büszkék arra, hogy szövetkezetünk valóban több Kenyeret, húst és egyéb élelmiszert ad, mint az egyénileg gazdálkodó Pálfa község valaha is adhatott. 1959-ben Pálfa 20 vagon kenyérgabonát adott, míg az idén az Egyetértés Tsz-ből 75 vagonnal szállítottunk el kenyér- gabonából. 1959-ben hízott sertésből 477-et, hízott marhából 44-et, baromfiból 39 mázsát adott a község, össze sem lehet hasonlítani az idei eredményekkel: Sertésből 1200-at, hízott marhából 200-at, baromfiból 80 mázsát ad. tunk az országnak, sorolja az eredményeket a tsz-elnök, majd hozzáteszi: — Gazdaságunk megalapozott gazdaság. Évről évre többet termelünk, s tagjainknak is szebb és könnyebb életet tudunk biztosítani. Tagjaink — azok is, akik a kezdeti nehézség gek láttán kétkedőek voltak — most már a gyakorlatban látják megvalósulni a tsz-ben mindazt, amiről Kádár elvtárs beszélt. Az eredmények elmondása mellett, egy igen kedves megbízatást kaptam. Termelőszövetkezetünk tagsága nevében sok jókívánságot kell majd átadnom a páti Központi Bizottságának és személy szerint Kádár elvtársnak,

P. ÍW.

Névadó ünnepély

Ünnepélyes névadót tartottak szombaton délelőtt Szekszárdon, az MSZMP megyei székházában. Ez alkalommal Bodó Gyuláék kisfiának névadóját tartották. Kalmár József, a városi tanács vb. elnöke bejegyezte a család újszülött gyermekét az anyakönyvbe, majd meleg szavakkal köszöntötte a szülőket, névadó szülőket. A Mégyei Pártbizottság nevében ebből az alkalomból Szigeti János osztályvezető üdvözölte a Bodó családot. A rokonok, ismerősök, munkatársak nagy számban jelentek meg az ünnepélyen, s gratuláltak a boldog szülőknek. j

Biztonságomé vált a munka,

— de nem lehetett volna évekkel eselőtt ezt elvégezni ?

látta. Internálták, mint a fajvédelem destruálóját és egy idegen írta meg a hírt, hogy a nyilasok agyonlőtték a Bakonyban.

Tudta az öreg, hogy miféle kéfségek rongálják a legényt. Segíteni akart neki, noha a maga baja is elég volt. Lelkiismeretét kínvallatásra fogta, ismerni akarta a pontos okot, amiért elvitték a három kulákot. Sok-sok érv kínálkozott nyugtatónak. Megjárta Oroszországban a nagy forradalmat, ölnie kellett, mert sok válogatni valót nem hagyott a kényszer. Látott mindenre elszánt kulákbanditákat, akik szíj- jat hasítottak a vöröskatonék hátából. A magyar kulákok jámborságát sem merte volna esküvel igazolni. Néha hol az öreg Kustán, hol a vastag Kulcsár szeméből kapott el egy-egy olyan pillantást, amelyben benne volt a halál ígérete. Holmi jóhiszeműség tehát nem késztette sajnálatra. Lelke mélyén mégsem ítélte becsületesnek az eljárást. Elegendőnek tartotta a hatalom erejét ahhoz, hogy az otthonok megbolygatása nélkül is parancsolni tudjon. Számításba vette kivételes helyzetüket is: az országhatár közvetlen közelében laktak, baljós bizalmatlansággal figyeltek rájuk odaátról, magányos lövések intettek, hogy csak tetszhalott a háború. A világ kavargó bonyodalmai sokkal nagyobb terekre terjedtek, mint amekkora horizontot láthatott, s akármilyen elszánt igyekezettel kutatta az igazságot, józan gondolatai elől alig-alig hátrált a bizonytalanság.

így hát bármennyire szerette volna világosságra eszméltetni Antit, egyelőre nem találta meg a világító szavakat.

Álltak, hallgattak, más-másfelé néztek, mint akik nagyon várnak valakit és örülnek, hogy kinzó türelmetlenségüket lassan elzsibbasztja az idő. Anti elcsigázottan ereszkedett le a padra, az asztalra könyökölt és tenyerébe hajtott arcát féiig eltakarta ujjaival.

Kincses a kelleténél is jobban sajnálta, hisz majdnem a fia Volt, ő nevelte kommunistává. De éppen ezért nem tudta és nem is akarta vigasztalni. Inkább a kör- holásra érzett hajlandóságot, amiért a legény ilyen hamar ösz- szeroppan, megijed, ha a szemé láttára nyújtja ki a kezét a pucér erőszak. Hátát a buboskemencé- nek vetette, arca, amely annyiszor elkomorult már a sokfajta embertelenség láttán, most a bölcsesség türelmét sugározta. Mintha mesélő kedve támadt volna, szelíd, ráérős hangon beszélni kezdett.

— Ha nem tudnád fiam, úgy hívják a mi hatalmunkat, hogy proletárdiktatúra. Mi is ácsolunk akasztófákat, meghagytuk a hóhért a hivatalában, mert muszáj. Ne tagadjuk le az igazat, ha nem kell szégyenleni. Ha félsz büntetni, akkor nem vagy kommunista. És akkor sem vagy, ha ok nélkül büntetsz. A párt arra való, hogy nálunknál okosabb

legyen. Ne kételkedj-' az ítéletében. Üjra mondom: nem vagyunk gyilkosok. Mint ahogy én, Kincses József senkit nem bántanék ártatlanul, úgy a pártról is- tudom, hogy nincs a vérében kegyetlenség. Hogy miért kellett elvinni a kulákokat, arról a vezetők tudnának beszélni. Magam csak annyit mondhatok, hogy a dolog fejbekólintott. De . mivé jutnánk, ha kételkedésbe merülnénk? Szétfoszlana a hitünk, mint a rongy. Azt pedig nem adom. Térj magadhoz fiam. Hiszen már felnőttél. Rádszabták a ruhát, amit holtodig viselned kell. Ki nem bújhatsz belőle, ha csak át nem változik a lelked. Akár csalódás ér, akár utálat acsarkodik rád, viselned kell ezt a ruhát. Látod, én azt hittem, hogy csak addig volt nehéz kommunistának lenni, amíg gyaláz- tak, gyilkoltak bennünket. Balga voltam, fiam. Most is nehéz Nagyon nehéz .. .

Szavai kiapadtak, de gondolatai tovább áramlottak, szakadatlanul. Körülpuhatolták a saját sorsát, a jövőben sorakozó tennivalókat, lánya életét, veje szerencsétlenségét. A gondok rendetlen halmaza láttán lemondott a reményiül, hogy valaha is elérkezik számára az idő, amikor a nyugalom lombjai alól gyönyörködhet a szelíd rendben, amikor majd lecsatolja fegyverét az erőszak, amely dolgát bevégezve ajándékba adja az osztatlan békességet.

(Folytatjuk)

Talán évtizedekig emlékeznek arra a szörnyű jelenetre, akik látták a paksi betonelem-üzemben azt a tragédiát, amikor a villamos áram agyonsújtott egy ereje teljében lévő fiatalembert. Sokáig tartott a vizsgálat a tragédia után. Felelősségre vonták azokat, akik hibát követtek el. De vajon tanultak-e a balesetből az üzemben? — tettük fél a kérdést a telep vezetőjének, Nagy Lászlónak.

— ötvén munkás dolgozik jelenleg a telepén. Villamos gépeket kezelnek, de már nem kell tartanunk a balesettől, gondosabb a karbantartási' munka, és ami lényeges: a munkagépek egy részét, a vibrátorokat kicseréltük, s most törpefeszültségű vibrátorokkal dolgoznak munkásaink.

De nemcsak ez, hanem más egyéb is jelzi, hogy ■ komoly változások voltak a baleset. óta. Amikor elhatározták, . hogy a nagy- feszültségű vibrátorokat kicserélik, nemes cselekedet V°lt. S azóta beigazolódott, hogy nem lettek könnyelműek a dolgozók, még akkor ts, ha tudták, ■ hogy a gép már nem olyan veszélyes, mint volt a régi. Nyugodtabbá vált a munka. Sőt emelkedett a termelés is. 'A dolgozók is többiét tudnak keresni. S mindez azon mérhető le, hogy nyugodtab.ban .fogja a dolgozó a munkagépet.

A 'gumikábeleket például minden műszakkezdés előtt gondosan átvizsgáljáknem sérült-e meg az előző . műszakban, Rendszeresen megtartják a munkavédelmi oktatásokat. A dolgozók ismerik gépük mechanizmusát, talán még a bajt is el tudnák hárítani, de inkább megvárják, míg odaér a szakember, aki ért a javításhoz.

A ■ villamosbalesetek veszélye

a legnagyobb a betonüzemben, de miután tökéletesítették ezeket, volt még bőven tennivaló más területen is, hogy biztonságossá váljék a munka.

Az emlékezetes baleset előtt közismert volt a nagy rendetlenség a telepen, most már szabad utak vannak egyik munkahelyről a másikra. S ez elősegíti a balesetvédelmen kívül azt is, hogy szervezettebbé válik a termelés. Alert egy-egy munkavédelmi intézkedés megvalósítása ezen a telepen is, nemcsak a munkát teszi biztonságossá, hanem feltétlenül hozzájárul a termelés növekedéséhez, sőt korszerűbb- körülmények közötti műveléséhez.

■Azt állapíthatjuk meg, hosszas szemlélődés után is, hogy a munkavédelmi körülményiek jók'a be- tontelepen. Persze, mint mindenütt, még van mód arra, hogy tovább tökéletesítsék az egész telepen a munloavédelmet.' Távolabbi terv lenne az, hogy jó, betonozott utakat építsenek ki a telepen. A téli hónapokra melegedőt is kellene építeni. De ezek mind olyan kisebb jelentőségű hibák, ha annak lehet mondani, melyek megszüntetése ezideig' a fontosabb, sürgősebb teendők megvalósítása miatt késett. De nem marad el véglegesen, mert a távolabbi tervekben ez is szerepel.

Dolgozók és vezetők tanultak a tragédiából, már biztonságos, a munka a paksi betontelepen. Csak eszébe jut az embernek, mindazok után, amit rövid ittar- tózkodás után tapasztal, hogy itt is, és másutt is, nem lehetne ilyen gondossággal megelőzni az üzemi baleseteket?