Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-14 / 266. szám
ite2. november 14. •TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Nem ismétlődhet meg többé az 1956-os árvízkatasztrófa Korszerű, erős védművek várják az áradást — 1964-ben megkezdik a Sió-zsilip, az árvízvédelmi kapu építését — 1964-ben sor kerül a Kapos szabályozására is Az alapzewczettöl a limt^zesszitsio Most nincs árvízveszély. A Duna vízállása alacsony. November 12-én Paksnál 112 centiméter, 11 százalék, Bajánál 185 centiméter, 13 százalék volt. 1956-ban, az árvíz idején, a mostani vízmennyiségnek 8—12 szerese hömpölygött a Dunában. Ismeretes a kár, ami akkor keletkezett, s az az erőfeszítés is, melyet a károk helyre- állításánál végzett sokezer ember. Túl vagyunk a veszélyen, az egykor vízzel öntött területekről az idén is bő termést takarítottak be, új házsorok, valóságos faluk épültek a romok helyén. Attól nem kell tartanunk, hogy megismétlődik az ötvenhatos árvíz. Felkerestük az egyik legilleté- kesebb szervet, a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság Szekszárdi Szakaszmérnökségét, hogy választ kapjunk: Hat év alatt hogyan erősödtek gátjaink, milyen terveket dolgoztak ki, s mit akarnak megvalósítani a jövőben az árvíz- védelem munkásai. Varga Béla főmérnök válaszolt kérdéseinkre. KÉRDÉS: Az árvíz után gyors helyreállító munkát végeztek, de azóta már hat év telt el, hogyan erősödtek a védgátak, milyen árvíz veszélyezteti a Tolna megyei lakott településeket. VÁLASZ: Az emlékezetes árvíz huszonnyolc helyen szakította át védelmi rendszerünket. A szakadások 250 métertől 80 méterig terjedtek. További kilenc helyen mi szakítottuk át a gátat, hogy a kiszabadult vízmennyiséget vissza tudjuk vezetni. Körülbelül het- venmillió forintot fordított államunk a károk helyreállítására. De ezzel egyidőben kezdődött meg, hosszú időre tervezett fő munkánk, a százszázalékos védettség megteremtése. Még napjainkban is ezen munkálkodunk. — ötvenmillió forintot fordítottunk már ezideig a védettség fokának emelésére. Tervszerűen halad a munka. Az idén például tízmillió forint értékű munkát végeztünk, hasonló mennyiségben, mint a múlt években volt. Terveink újak, merészek. Sőt olcsóbbak, mint a régebbi módszerek szerint előírt védekezési módok. Jelentősen rövidítettük a véd- gát-rendszert, a doromlási térségben és Gógán környékén mintegy tíz kilométer új töltést építettünk, rövidebbet, mint a régi, hatvan évvel ezelőtt épített töltés volt. Az emlékezetes árvíz tapasztalatait is felhasználtuk. Töltéseinket már széles alapokon, a védett terület oldalán mélységében nyúlóra képeztük ki, így erősítettük a talajt is. — Lényegében az 1956-ban ki- ' tűzött célt már elértük. Az akkor tapasztalt legmagasabb vízszintet eléri a gátrendszer magassága területünkön. Sőt helyenként az elméletileg számított maximális vízmagasságot is meghaladtuk. — Hasonló vízmennyiség, mint ami 1956-ban katasztrófát okozott, most simán vonulna le a Dunán. Még akkor is, ha esetleg jégdugó képződne, mert ezek Hat „Kiváló Úttörő- vezető“ kitüntetés megyénkben Ünnepélyes csapatösszejöveteleken osztják ki az elkövetkező napokban azt a hat »Kiváló Úttörővezető« kitüntetést, illetve a vele járó oklevelet, amelyet a különböző járásokban a jó úttörőmunkát végző vezetők kiérdemeltek. A kitüntetettek: Bárd Flórián, a Megyei Úttörő Elnökség elnöke, Gungl Ferenc szakcsi csapatvezető, Stégner József bátaszéki rajvezető, Sárkány Györgyné nagy- dorogi csapatvezető, Königh Istvánná 'szekszárdi raj vezető. Bajor László, a Bonyhádi Járási Úttörő Elnökség elnöke és Győri Teréz, a nagykónyi úttörőcsapat rajvezetője. szétbontásához is rendelkezünk megfelelő eszközökkel. Ezután a védelmi készültségre terelődött a szó. Elmondta Varga elvtárs, hogy az Árvízvédelmi Készenléti Szolgálat Domboriban állomásozó részlege hatmillió forint értékű felszereléssel rendelkezik, a felszerelést ugyancsak az ötvenhatos tapasztalatok alapján állították össze, egészítették ki. KÉRDÉS: Jelenleg hol végeznek fontosabb védelmi jellegű munkát? VÁLASZ: Palánk térségében, a vasúti és közúti híd közötti gátrendszer erősítését végezzük. Még az idén elkészülünk ezzel a gátrésszel. Jelentősebb munkáinkat, melyek az idén voltak, már befejeztük. A jövő évi terveinken dolgozunk már. KÉRDÉS: Milyen program vár a vízügyi szakemberekre 1963-ban? VÁLASZ: Folytatjuk a már megkezdett, előbb ismertetett védőberendezések erősítését. Terveink szerint Sióagárdig haladunk a gáterősítéssel, mintegy tízmillió forintot költünk el ezen a szakaszon. Azon kívül — csakúgy, mint 1962-ben, — félszáznyi csőkutat építünk, halastavak létesítésére kaptunk megrendelést, melyek közül a legjelentősebb a dalmandi halastavak felújítása, az idén ezen a munkahelyen két és félmillió forintot érő munkát végeztünk, valószínű jövőre befejezzük ezt a fontos munkát is. KÉRDÉS: És a távolabbi tervekről megtudhatnánk valamit? VÁLASZ: Igen, sőt örömmel újságolhatjuk, hogy régi vágyunk, elképzelésünk valósul majd meg 1964-ben. Jövőre készítik terveit a keselyűsi Sió-zsilipnek, az ár- vízvédelmi kapunak. Ez a kapu szinte feleslegessé teszi a Sión való védekezést. Mert ár érkezése esetén lezárjuk a zsilipet, nem engedjük feltörni a Sióba. A Siótöltés köze pedig tárolni tudja az érkező vizet mindaddig, míg levonul a Dunán az ár. Százmillió forint körüli munka lesz a zsilip megépítése, de összehasonlítani sem lehet azzal az összeggel, ami vagyonnak védelmet nyújt a zsilip-rendszer. KÉRDÉS: Sok panaszt hallunk a Kapósra, valami biztató ígéret nines a vízügyesek tarsolyában? VÁLASZ: Nemcsak ígéret, de valóság is. Már készül a Kapos szabályozásának, kotrásának és gátrendszer-építésénék terve. 1964-ben hozzáfogunk ehhez a munkához is. Tolnanémeditől, Dombóvár térségéig korszerűsítjük ezt a rakoncátlan folyót. Jelentős lesz ez majd abból a szempontból is, hogy a mezőgazdasági üzemek intenzívebben tudják vizét hasznosítani öntözésre. KÉRDÉS: Sok panasz érkezik Szerkesztőségünkbe is a vizek szennyezettségéről, mi a véleménye, főmérnök elvtárs, várható valami javulás? VÁLASZ: Sajnos, borúlátó vagyok. Január elsején megjelenik a rendelet, de ez nem sokat segít. Mert számith&tunk arra, hogy továbbra is szennyezik a vállalatok a vizeket. És ez kihatással lesz az öntözéses gazdálkodásra. Sok esetben már az idén sem volt alkalmas a Sió és a Kapos vize öntözésre. Véleményünk szerint, ha betartják a rendeletben foglaltakat, talán javul valamit a helyzet, de végleges megoldás csak akkor lesz, ha kötelezik a Dombóvári Fatelítő Vállalatot, a Simon tornyai Bőrgyárat és a Székesfehérvári Ipartelepeket derítő építéséra. — Talán még idejében szólunk, hogy védjük vizeink tisztaságát, talán még van idő arra, hogy megmentsük a vizek halállományát és öntözni tudjuk kertészeteink növényzetét annak kockázata nélkül, hogy fogyaszthatatlan lesz a termelt növényféleség. Meg kell építeni a derítőket, ez az egyedüli járható út. Ezt kívánja az élet. * Mint a nyilatkozatból látjuk, nem kell félnünk az árvíztől, de jobb azt megelőzni, jobb arra felkészülni, és erős, jól épített gátakkal várni, hogy a gátak mögött nyugodtabban folyjék a munka, biztonságban élhessenek az emberek. S ez a biztonságtudat nagyon sok pénzt megér. Takarékossági ankét Tamásiban Közel négyszázan zsúfolásig megtöltötték legutóbb a járási művelődési házat, hogy részt vegyenek a Tamásiban rendezett takarékossági műsoros esten. Dr. Koppány József gimnáziumi tanár, a Hazafias Népfront községi titkára megnyitó szavai után Péti János, országgyűlési képviselő, a Szocialista Munka Hőse, a tamási Vörös Szikra Termelő- szövetkezet elnöke tartott előadást. Elmondotta, hogy a fejlődő takarékbetét-állomány, mely jelenleg a tamási járásban a 30 millió forintot meghaladja, 18 millió forint kölcsön folyósítását, több mint 500 családi ház felépítését tette lehetővé. Az előadás után Bogár István vezetésével a Szekszárdi Állami Gazdaság 60 tagú ének- és jfenc. együttese lépett színpadra. A ki váló zenekar, Takler Ibolya, Né meth Istvánná, Bogár Éva és Ju. dik Margit ének. Szentgyörgyi Kálmán magánszámai, valamint a tánckar szereplése méltán váltotta ki a hallgatóság szűnni nem akaró tapsban megnyilvánuló elismerését. (sz—ő) Bolvári József- nét, a Tolnai Se- lyemfonógyár párt- szervezetének titkárát aszerint, hogy az illető idősebb vagy, fiatalabb Katicának, /agy Kató néninek tisztelik. — A gyár nevelt. Tizenhárom éves voltam, amikor felvettek dolgozni — emlékszik vissza az 1930-as évekre. Édesanyám révén kerültem a gyárba, aki jó munkás volt Js a cémázó- ban * dolgozott. Nem volt könnyű bejutni. A munka_____________ f elvételi iroda előtt minden nap nagy volt a tolongás. Amikor a fiatalok előtt a mi ifjúságunkról beszélünk, szinte nem is akarják elhinni, hogy valamikor olyan világ volt. Számukra szerencsére ismeretlen mindaz, amit nekünk meg kellett érni. Bolvárinét a gyár a felszabadulás után pedig a mozgalom nevelte olyanná, amilyen. Sokadmagával részt vett a gyár gazdasági életének beindításában, majd később a pártszervezet megalakításában. Tíz év óta párttitkára a Selyemfonónak, amelynek minden zegét, zugát és minden dolgozóját ismeri. Országgyűlési képviselősége és egyéb társadalmi funkciója mellett is maradt aki volt, érző szívű, egyszerű munkásasszony és olyan párttitkár, akinek mindig van ideje arra, hogy a dolgozók ügyes-bajos dolgaival törődjék. A gyár zömmel nőket foglalkoztat. Ezzel nem mondunk újat, sokszor elmondtuk és le is írtuk. /■- v,E H - ' 1 ' A De arról, sokat kell és még fogunk is beszélni, hogy a gyár fejlődésével együtt hogyan alakul, formálódik az emberek gondolkodásmódja. Az üzemben 11 brigád alakult, s közü- Lük négy elnyerte a szocialista brigád címet. Érvényesül a szocialista brigád- mozgalom jelszava: Szocialista módon élni, dolgozni, tanulni. A műszak után tanulnak a gyári dolgozók. És ______________van valami nagyon megkapó abban, hogy az iskola padjaiban a politikai oktatáson, a szaktan- folyamokon együtt tanul a negyvenöt éves asszony a tizenhét éves fiatallal. A gyárban dolgozóknak fele politikai oktatáson vesz. részt, ötvenen az általános iskola VI—■ VIII. osztályát végzik. Nyolcán a textilipari technikumba járnak. Az elmúlt években sokan annyira megkedvelték a tanulást, hogy a nyolc általános elvégzése után gimnáziumban folytatják tanulmányaikat. F ejlődik, alakul az üzem, vele együtt alakulnak át az emberek. Tanulnak, művelődnek, s ami a legszebb, a tanulást önként vállalják. ösztönzi őket, hogy ma már nem elég az a tudás, amivel tegnap rendelkeztek, és holnap már többet kell tudni annál, amennyit ma tudnak. A felismerésre rá kellett vezetni az embereket, sok segítőkészséggel és figyelmességgel. Ezt a felismerést segítette a párt- szervezet és a pártszervezet.titkára Bolvári Józsefné kongresszusi küldött. P.M. Magyar—bolgár baráti est Iregszemcsén Ha kezdődnek a gazdatanfoíyamok Az Ezüstkalászos gazdatanfolyamok vezetői kedden megbeszélésre gyűltek össze Szekszár- don. Megvitatták a következő évaddal kapcsolatos teendőket. A tanfolyamok megyeszerte ma, szerdán kezdődnek, mintegy 1500 szövetkezeti gazda részvételével. A Hazafias Népfront és a megyei könyvtár közös rendezésében magyar—bolgár baráti estet rendeztek hétfőn este Iregszem- cse-szőlőhegyen. A zsúfolásig megtelt gazdakörben Hunyadi Károly országgyűlési képviselő, a népfront megyei titkára tartott előadást. Utána a megyei könyvtár dolgozói filmet vetítettek a bolgár nép életéről. GERENCSÉR MIKLÓS: Padgalambok XV. Pásztor Antit hűvösen fogadta a titkárnő a járási pártbizottságon. Motyogva viszonozta köszönését. — Várnia kell. A titkár elvtárs telefonál — mondta unott gépiességgel. A bizalmas dolgokba avatottak zárkózottságával tovább nyomkodta a pecséteket a stenci- lezett körlevelekre. Tökéletesen mindegy volt számára, hogy rajta kívül van-e még valaki a szobában. Anti megszokta már, hogy a Lomha bizonytalan csend volt, mindössze a szék reccsent, amikor — Krisztus békéjét kérem a leült a pap. A borongó váraiko- ház lakóira! — fohászkodott ének- zás közepébe belezuhant Kustán lön. — Atyánk, a mindenható Is- Dániel nagy ökle. ten szeretteit választja ki a szén- — Égesse meg a tűz az ellensé- járási embereknek nem kenyerük védésre, hogy azután annál hála- geimet! — kiáltotta dörögve. Ősz, a közlékenység. Különben sem sabb szívvel örvendjünk az örök zordon fejét úgy tartotta, mint az vágyott beszélgetni. A rikítóan boldogságnak. Ránk a megpróbál- ítélő Isten, Szeméből kegyetlen sárga pamutkardigánt viselő, pa- tatás napjait osztotta. Legyen a hi- villámok nyilaltak. Utána meg pírbőrű nő látványa neki se'oko- tünk páncél, vigasz a meggyőző- úgy robbant belőle a váratlan ne- zott kellemes pillanatokat. Üres dés, bástyánk a közösség, őrizzük vetés, hogy a vendégek belebor- tekintettel nézte a pecsétet szo- meg testvéri összefogásunkat és zongtak. rongató fehér öklöt, közben se akkor a poklok kapui sem vesz- Asszonya idegenül csodálkozott nem unatkozott, se nem türelmeinek rajtunk erőt. Szűzanyám, Te, rá, a kendő sötét eresze mögött lenkedett. aki végigjártad az anyai gyötrel- az eltávozók szürke döbbeneté Vele volt szégyenlősen viselt mek tövises útját, könyörögj éret- húzódott arcára. Nem sírt. Múló bánata, amely hallgatásra késztünk. Ül közöttünk egy asszony, eszméletében csak annyit érzett, tette, s a bódultság tompa párnái- aki megismerte a Te fájdalmai- hogy semmi köze senkihez, se az val határolta el a világtól. A tél dat. Csak egyetlen irgalmas pil- emberéhez, se a lakodalomhoz, még odébb volt, de Anti már lantást vess rá, hogy csillapul- Feje lehanyatlott, könnyű teste a havon járt, a vére lassabban ke- hassanak szívének kínjai... _ jegyzőre zuhant. , ringott, örökké éber fájdalma Sírt mindenki. A cigányok gyá- Mire magához tért, üresen és minden szívdobbanására megsaj- szos pofával, suta mozdulattal bután tétlenkedtek a székek a dúlt. Klárit siratta szüntelenül, tartották a hegedűt. A jegyző szobában, egyetlen lámpa égett, a bárhova vetődött, bármit tett, csak mímelte a meghatódást, szomszédasszony vizesruhát tar- hurcolta magával a méreggé vált bamba pofával egyenesedett az tott a homlokán. Ismerkedőn, bá- vágyat, önmaga iránti gonoszság- asztal fölé és vékony tyúknyakán tortalanul támolygot.t a tekintete, gal rombolta szét nyugalmát a szorosnak érezte a esokornyak- mint aki ezer esztendő messzesékendőt. géből érkezett vissza. (Folytatás a 4. oldalon)
