Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-14 / 266. szám
s tói vá otecyfi vcpfijsAe 1962. november 11, Beszéljünk őszintén és nyíltan Nem árulok fel titkot, hisz közismert, hogy iparunk egyes ágazata a még jobb munka érdekében átszervezésre szorul. Tudjuk, hogy sok a középirányító szerv hazánkban, hovatovább ezekről leszünk híresek. S ezt megszüntetni, más, jobb megoldást találni, érdeke mindenkinek. Igaz az is, hogy az iparvezetés felső fórumain már komoly terveket dolgoztak ki. a hazai ipar korszerű vezetésének megoldására, összevonnak seregnyi, apró üzemecs- két, talán néhányat meg is szüntetnek, a másikat teljesen átprofilírozzák. Ez mind érthető. Az már’ azonban kevésbé, ahogy ezt teszik, pontosabban, ahogy lejut, az íróasztalokhoz az ipar szervezésének ügye. Mert nem beszélnek őszintén, s nyíltan erről a kérdésről egy vállalatnál sem. Köztudott például, hogy a téglagyártó ipar leépítésre szorul. Drágán termel jóné- hány kis manufaktúra-jellegű üzcmecske, amelyik elegendő mennyiségű, téglát gyárt, s'olcsón is, de termékét nem tudja értékesíteni, mert az építőipar már nem igényel annyi téglát, mint évtizeddel ezelőtt. Ez is érthető. Azonban abba már nem tudnak belenyugodni egy vállalatnál, s gyárban sem, amilyen titokzatos homály fedi a várható intézkedéseket. Még az év derekán történt, amikor szigorú rendszabályt adtak ki a Komlói Állami Építőipari Vállalatnál, amivel megtiltották, hogy az átszervezésről beszéljenek, mert már a munka rovására ment az íróasztalért való harc. Ismerjük az embereket. Tudjuk, hogy még nem értékelik annyira a köz érdekében végrehajtott intézkedést, mint az ajánlatos volna. Legtöbb ember a saját sorsán keresztül mérlegeli egy intézkedés ’ helyességét, jogosságát. S itt, s ekkor kezdődnek a bajok. A téglagyárak központjában szinte lidércként nyomja az embereket:' „Mi lesz, hogyan lesz? Lesz-e munkám az átszervezés után?” Mert nem mindegy, a dolgozók hogyan fogadnak egy intézkedést S ha beszélünk velük már most, megelőzhetünk sok elégedetlenséget, mert közölni tudjuk a dolgozókkal, hogy mi vár rá, hova helyezik, s ha elhelyezik, milyen beosztásba kerül. Rossz a hangulat jónéhány Tol na megyei gyárban. S mindennek oka csak az, hogy a felettes szervek nem beszélnek őszintén a dolgozókkal, s nem mondják meg nyíltan, hogy így, vagy úgy lesz elintézve az átszervezés. S most titokban, egymást figyelve, hol tud a másikra valami rosszat kitalálni, és tálalni vezetői előtt, hogy jobb színben legyen — nagyon sokan így cselekszenek. Közben a munka akadozik, rosszul megy, suttognak, tervezgetnek a dolgozók, gondolkodásukat nem az foglalja el, hogyan tudnék a munkát jobbá, eredményesebbé tenni, hanem, hogyan tud íróasztalt szerezni, s főleg hol? Megszokták az emberek, hogy őszintén beszéljenek velük. Pártunk hetedik kongresszusi óta egyre ezt tapasztalják. A nyolcadik kongresszus irányelvei is elsőként az őszinteséget említi, a dolgozókkal való tanácskozást országos, és helyi ügyeinkről. S ezért is váriák el a dolgozók, közöli éle velük, sorsuk hogyan fog alakulni. Emberekről, érző emberekről van szó, s nem mindegy nekünk, nem mindegy a pártnak, hogy egy-két kurta-furcsa módon gondolkodó vezető hogyan kavarja fel több száz ember gondolkodását. Emberekről van szó, ezért kell úgy intézkedni, hogy az emberséges legyen. Szerkesztőségi ÜZENETEK Tolna-mözsi panaszosoknak: A MÁV Pécsi Igazgatóságához juttattuk panaszukat. A mozdony- vezetőt felelősségre vonták, s intézkedtek, hogy a jövőben hasonló eset ne forduljon elő. B. M„ Dombóvár. Nincs arról szó írásában, hogy hány Tolna megyei nyugdíjast búcsúztattak, s így írását nem tudjuk használni. Kérjük, a jövőben konkrétabban írjon! Rikker Antal, Tolna. Kérjük, közölje velünk, önnek mikor volna alkalmas találkozni munkatársunkkal, szívesen foglalkozunk problémájával. H Öntözéses gazdálkodás az alsónyéki Dózsa Népe Termelőszövetkezetben A korábbi évekhez viszonyít- va az elmúlt két évben rohamosan megnőtt a megye tsz- einek öntözött területe. 19G0-ban 689 kh-n, 1961-ben 2389 Kh-n, 1962-ben pedig 7235 kh-n folyt öntözés, 1963-ban pedig újabb 6300 Ich öntözőteleo létesül megyénkben. Előreláthatólag jövő évben megyénk öntözött területe meghaladja a 10 000 kh-t. Ezen eredményt nagyarányú beruházások teszik lehetővé. Azonban nem elég csak a beruházás nagyságát és értékét figyelni, hanem szem előtt kell tartani, hogy azok hasznosak és jövedelmezőek legyenek. Mivel a beruházások aa MNB-n keresztül valósulnak meg, ezért az MNB máris vizsgálta az öntözéses gazdálkodás hatását az egyes tsz-ekben. A felülvizsgálatot az MNB az alsónyéki Dózsa Népe Mg. Tsz-ben is megtartotta. Vizsgálataik során megállapították, hogy a tsz öntözőtelepél csak részben (48 százalék) tudta kihasználni. E kihasználatlansag oka, hogy a telep csőkútjai 1962- ben kerültek kivitelezésre, és a szükséges gépegységeket későn (2 gépet júliusban, egyet pedig aug, 30-án) kapott meg a tsz. így azokat nem tudta egész évben üzemeltetni. Az öntözőit terület még így is elérte a 194 kh-t, melyből 176 kh-t esőszerűen. 1 kh-t pedig felületi barázdás áztató öntözéssel öntöztek meg, E terület nagysága mellett azonban nem hanyagolható el az a tény, hogy a terület egyrészét csak egyszer volt módjában megöntözni a tsz-nek. A gépkapacitás kihasználatlanságát még az is fokozta, hogy a tsz öntözőmunkásai nem rendelkeztek megfelelő gyakorlattal, így egy-egy áttelepülés sok idői vett igénybe, illetve sok kiesést okozott. Másik ok pedig az volt, hogy a tsz területét érintő élő vízfolyások nyár közepére kiapadtak. így augusztusban csak a csőkutak vízhozamát tudták hasznosítani. A termelőszövetkezetnek az üzc#nelés megoldásához szükséges lesz, hogy több munkást képezzen ki, illetve a Megyei Tanács VB mezőgazdasági osztálya által szervezendő öntözési tan folyamra több hallgatót küldjön, akik majd a jövő évi és a későbbi idők öntözését sikeresen végre tudják hajtani. gyanakkor a bátaszéki Búza- kalász Mg, Tsz-szel közö sen vízfelhasználási tervet keli készítenie, hogy a nyári időszakban mindkét tsz rendelkezhessen a szükséges vízmennyiséggel, illetve a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóságnak kell vízhasználati órarendet megállapítania a Laj vér-csatornán, hogy a két tsz között az esetleges vízhasználati vi Iáknak elejét vegye. A tsz, burgonyát, cukorrépát, silókukoricát, másodvetésű napraforgót, valamint vegyes zöldségkertészetet öntözött. A termés- eredményekről a vizsgálat időpontja alatt még pontos adatok nem álltak rendelkezésre. A vizsgálat alatt a bizottság megtekintette az öntözött kultúrákat. A burgonya 90 q/kh, cukorrépa 200 q kh, silókukorica 250 q/kh, másodvetésű napraforgó 100 q/kh átlagtermést ígért. A terméseredmények nagyságáról csak a teljes betakarítás után állnak majd adatok a tsz rendelkezésére. Akkor lehet majd megállapítani, hogy milyen jövedelmező hatása volt az öntözésnek. Az idei eredményből azonban nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, mert a tsz ez évi öntözései nem voltak teljes értékűek, mivel azokat a növény kritikus időszakában nem minden esetben tudták elvégezni. A termelőszövetkezeteknek fokozott problémát jelent maid a talaj szervesanyag-visszapótlása. A jelenlegi állatállomány által termelt istállótrágya mennyisége nem tudja fedezni a szükségleteket. Ezért az öntözött területhez nagyarányú takarmánytermesztéssel és azon keresztül jelentős állatállománnyal kell majd rendelkeznie, hogy a tápanyagot rendszeresen tudja pótolni. A szervesanyag visszapótlásánál alkalmazni kell a nyári másodvetésű zöldtrágyázást is. Az öntözött terület, művelésével fokozódik a műtrágyaigény is.' 200 kh. öntözött terület évente 600—800 mázsa többlet mű trágya-szükségletet jelent, amit a nagyobb termések eléréséhez biztosítani kell. A tsz jelentős területen ter- " messt silótakarmanyt és kukoricát. Ezek gazdaságos termesztéséhez öntözött viszonyok között szükséges, hogy a gyomirtást, növényápolást vegyszeres védekezéssel oldják meg. Tekintettel arra, hogy a vegyszerek öntözött viszonyok között jobban hasznosulnak, ezért minél nagyobb területen kell a vegyszeres növényápolást bevezetni. Ez az igény tsz részéről is fennáll és ez azt jelenti, hogy évenie több és több növényvédőszert kell a tsz részére biztosítani. E rövid áttekintés nem ad teljesen hű képet a tsz öntözésénél* gazdaságosságáról és jövedelmezőségéről, mert azok számításához szükséges adatok a tsz könyvelésében nem állnak még rendelkezésre. Hogy e számításokat el lehessen végezni, ahhoz az szükséges, hogy a tsz (és a megye többi öntöző tsz-e is) egy-egy növényre, vagy öntözött táblára az összes munka, anyag és egyéb ráfordításokat, valamint a hozamokat feljegyezze, hogy azok összehasonlításából az öntözés eredményessége a jövőben megállapítható legyen. Fodor János mg. mérnök (Folytatás a 3. oldalról.) szerelem és ő jósággal viselte az érzések csend mögé bujt, fáradhatatlan rombolását. Volt mire figyelnie nem törődött hát a sárga kardigános nővel. Szinte furcsállotta, amikor szólt hozzá: — Bemehet. Várja Szekeres elvtárs. ( Hosszú, vörös posztóval borított asztal állt a teremnyi szoba közepén, ehhez csatlakozott keresztben a járási titkár íróasztala. Pedáns, ropogós volt minden idebent. Keményített függöny takarta az ablakot, zöld zománcú páncélszekrény fénylett a sarokban, a főfalat Lenin, Sztálin, Rákosi nagyüzemileg sokszorosított képei díszítették. A titkár bőrgalléros, bőrujjas lemberdzsekben ült asztala mögött, semmi papír nem volt előtte, mindössze két telefon lézengett a sivár, nagyfelületű asztallapon. — Szabadság, Pásztor elvtárs! — köszönt a titkár szívélyesen. Az örvendő házigazda szerénységével állt fel, vendége elé sietett és kézfogás közben boldogan hunyorgott. — Hát maguknál mi történik? Hegyen-völgyön lakodalom? — Arcáról sugárzott a szeretetreméltóság, ajkai szétfeszültek a nevetéstől, szája sarka mögül előfénylett hidegen a viplafog. Anti nyomban az öreg Kustán ezüstlakodalmára gondolt. ~ Volt valami... — mondta közömbösséggel, mint akit egyáltalán nem érdekelnek a vigalmak. — Valami?! — nézett rá a titkár, hirtelen átváltozva. Arcának kemény vonásai minden átmenet nélkül hivatalos rámába igazodtak. — így is lehet mondani. De ennek más a neve. Provokáció! összegyűlnek a kisgazdák és gyalázzák a rendszert. A kulák_ szabadságról szónokol, a pap isten segítségét kéri ellenünk, a párttitkár meg nyugodtan alszik a fülén, mintha már fölépült volna a .szocializmus! Nem így kell a nótát húzni, Pásztor elvtárs! A farkas meg a bárány csak a moszkvai állatkertben élhet békében egymás mellett. Itt osztályharc van, a falujuktól egy kilométerre ellenséges figyelő- torony ágaskodik és aki ezt nem veszi észre, az nem lehet kommunista ! Anti, pilláinak félénk rebbené- sével próbálta védeni arcát az ostorozó szavak elől. Szekeres előtte állt masszív, vasbaöntött alakjával, az igazság és fegyelem éber katonájaként meredt rá val- latón, s ő egy pillanatig sem kételkedett a felettes csalhatat- lanságában. A falak jégvirágokat utánzó, hideg mintái, a méltóság- teljesen reá tekintő képek, a nagy asztalok, a telefonok és a páncélszekrény a hatalom intő tárgyilagosságával vették körül, elnémította a bűntudat. Szánalmas, ostoba fajankónak érezte magát, akinek egyebe sincs a lelkesedésnél, értelme túlságosan gyenge ahhoz, hogy fölfogja észszel a magasabb politikát. — Hibáztam ... — ismerte he egyszerűen. — De hogyan mehettem volna el, ha nem hívtak?... Szekeres visszament, az asztala mögé, de nem ült le. — Egy jó párttitkár még azt is tudja, hogy miről álmodnak a parasztok a falujában. De maga nem jó párttitkár. Sehogy se jó, ha utólag kell figyelmeztetni az éberségre. — Kezefejével ingerülten meglégyintette a merev függönyt, majd élesen vetette tekintetét a távolabb álló Pásztor Antira. — Hova tűnt el a fiatal Kustán? — Dolgozni ment a feleségével Tavaszig. — Csakhogy valamit maga is tud. És miért engedte, hogy ku- lákhoz menjen feleségül egy párttag? Anti lehunyta a szemét, hogy okkal sötétüljön el előtte a világ. Hegyomlás moraj lőtt benne, a dübörgő hangtól elveszítette hallását. — Mert szeretik egymást — mondta halkan, és ekkor meg olyan csönd Vette körül, mintha az éter jégkristályos magasságaiba emelkedett volna. Szekeres hozta vissza az őrjítő révületből. Hálás volt, hogy beszélnek hozzá. Mindegy, miképpen, az volt a fontos, hogy beszéljenek, emberi szót halljon, hogy szilárd értelmet érezzen a közelében. (Folytatjuk) NYUGDÍJBAN — Negyvenkét évi tanítóskodás után az idén mentem nyugdíjba — mondja Mohos János elvtárs, amikor jelkerestük simontornyai lakásán. Éppen kedvenc időtöltése közben találtuk a hófehér hajú, szakállas bácsit: méhészlcedett. A szőlőlugasban, ahol tisztogatta a kereteket, leültünk néhány szóra. — Nagy tanító família a miénk — folytatta a megkezdett beszélgetést. — Már a szépapám, de a déd, a nagy, és az édesapám is az apró nebulók tanításának szentelte életét. — Nem furcsa most az élete iskola nélkül? — kérdezzük. — Eleinte bizony nagyon hiányzott az iskola — válaszolja —.de amint látja, megtaláltam az elfoglaltságot. Itt ezt a kertet is — mutat körül — még magam ásogatom, pedig 62 éves vagyok. Nem ismerem az unalmat. — Meg aztán az iskolától sem kell elszaladnom. Az emlékeket adjákra lurkók, akik nagy zsivajgással, jókedvűen mennek el naponta a ház előtt az iskolába, vagy haza. Most elméláz *néhány pillanatra. mintha emlékezetében kutatna, majd így folytatja: — Gondolja el, milyen furcsa, megható érzés lett úrrá rajtam éppen az elmúlt napokban: láttam a kis Takács Lacikát. Mint egy kis csikó, vágtatott hazafelé. Köszöntésére válaszomat már nem. is hallotta, úgy elnyargalt. Én ekkor nelcitámasz- kodtam a kapufélfának, s elér- zékenyültem. Lárrt, hogy múlik az idő, már az az unoka is iskolába jár, akinek apját, anyját, öregapját, öreganyját is én vezettem be a betűvetés tudományába. Megilletődött csend borul ránk, csak vendéglátóm szösz- mötölése hallik. Nem mondja ki, de mást nem lehet gondolni e megilletődött csendben, ha talán közhelynek is tűnik — volt értelme az életének. Ezt egyébként el is ismerték, amikor megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. Elismeréssel vették azt a több mint 100 újítását is, amelyet az alsótagozatos gyerekek érdekében a számtan, a nyelvtan, az írás-olvasás elsajátításának megkönnyítésére beadott az elmúlt é\>ek során. A nagyobbaknak a földrajz-tanulást könnyítette meg.• Az elismeréshez tartozik — és ekkor lterül vissza még közelebb az iskolához —, hogy a hajdani növendékek, ma már maguk is gyerekekkel bajlódó szülők, most is felkeresik és segítségét kérik. Az egyik például arról panaszkodott, hogy gyermeke otthon fújja a leckét, az iskolában mintha elfelejtené, nem tud felelni. Mindent megpróbáltak már, mégsem sikerült változtatni rajta. Röviden, a hiba az volt, hogy a gyereknek szokatlan volt a szereplés. Először Mohos elvtársnál, majd a feleségénél gyakorolta a felelést, később a szomszédoknál, és belejött a kisöreg... Nos, így él egy idős pedagógus, aki — ha hozzávesszük, hogy a községi könyvtárat is vezeti és gyűjti a Simontor- nyán talált régiségeket egy jövendő tájmúzeum számára — elmondhatja: nemcsak volt, van is értelme életének. És lesz,, de legyen is minél tovább — tesszük mi hozzá. Sz-E
