Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-07 / 261. szám
19(52. november 7. TOLNA MEGYEI NÉPÜ.TSAG 7 A KIVÁLÓ MUNKA ELISMERÉSEUL Kormány kitüntetések A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulója alkalmából a párt és tömegszervezeti munka során elért kimagasló eredményeikért a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM kitüntetést adományozott Schuszter Mihálynak, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szb-titkárának, Horváth Józsefnek, az SZMT titkárának, Jókai Jánosnak, a murgai Előre Termelőszövetkezet párttitkárának, Somogyi Bélának, a Dombóvári MÁV Fatelítő párttitkárának és Varga Istvánnak, a Paksi Járási Tanács elnökének. MUNKA ÉRDEMÉREM kitüntetést kapott Schmauzer György- né, a Szekszárdi Járási és Városi Pártbizottság előadója, Molnár Istvánná, a Paksi Járási Nőtanács titkára, Beidek László, a Simon- tornyai Bőrgyár párttitkára, Varga István, a nagyszokolyi Béke Tsz párttitkára, János Jeromos, a Bonyhádi Járási Pártbizottság munkatársa, Szabó Farkas, a dombóvári Alkotmány Tsz párttitkára és Vágó Károly, a kisdorogi tanács vb-elnöke. A kitüntetéseket a Megyei Pártbizottság székhazában, bensőséges ünnepség keretében Soczó József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára nyújtotta át. A kitüntetések átnyújtásá- nál jelen voltak az MSZMP Tolna megyei Bizottságának tagjai. Király Ernőnek, a KISZ megyebizottság szervező titkárának. November 7-e alkalmával aranykoszorús KISZ-jelvényt és dicsérő oklevelet kapott Szilágyi Eszter Rakasd, Gyenis István Döbrököz, Nagy János Harc, Tóth Sándor Paksi Konzervgyár, Savanyú Magdolna Fürgéd, Vincze Mátyás Dunaföldvár, Márton Antal Hőgyész. Az aranykoszorús KISZ-jel- vény sportfokozatát kapta Harsá- nyi László Bátaszék, Lacza György Paks, Yégh Andor, Bony- hád. A testnevelés és sport kiváló dolgozója-jelvényt Kalász János Bátaszék, és Albert Antal Szek- szárd kapta. Az ünnepélyen jelen volt Szigeti János, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője. Munkásőrök kitüntetése A munkásőrség országos parancsnoka, Papp Árpád, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulója alkalmából kiadott díszparancsában a termelőmunkában és a kiképzésben tanúsított kiváló eredményeikért Szűcs György munkásőrt, a munkásőrség Tolna megyei parancsnokságának tagját országos parancsnoki dicséretben, Lippai István munkásőrt dicséretben és tárgyjutalomban, Gál Antal munkásért, a bonyhádi járás munkás- őrparancsnokát dicséretben részesítette. Váradi János, a munkásőrség dombóvári járási parancsnoka Szolgálati Érdemérem kitüntetést kapott, Sörös Gyulát, a szekszárdi járás munkásőrparancsnokát őrnaggyá léptették elő. Mezőgazdasági dolgozókat és termelőszövetkezeti tagokat tüntettek ki A Tolna megyei Tanács tanácskozó termében adta át dr. Gyu- gyi János elvtárs, a Megyei Tanács VB. elnökhelyettese a miniszteri kitüntetéseket, amelyeket jó műnké rt, mezőgazdasági dolgozók és termelőszövetkezeti tagok kaptak. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Hornok István elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetője, a faddi Lenin Tsz- ben végzett kiváló elnöki munkájáért, Reményi Rezső, a bogyiszlói Dunagyöngye Tsz elnöke, Szili Péter, az őcsényi Kossuth Tsz elnöke, Arany István, a mö- zsi Uj Élet Tsz elnöke, Miklós József, a mözsi Uj Élet Tsz mezőgazdásza, Bánik Jenő, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz mezőgazdásza, Szűcs Lajos, a Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, Balogh András, a Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának szakoktatási felügyelője, Somorjai Sándor, a Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának főagronómusa, Braun Mihály, a Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának csoportvezetője. Ezenkívül 39 termelőszövetkezeti tag, brigádvezető, elnök, elnökhelyettes, agronómus kapta meg a Kiváló Termelőszövetkezeti Tag című miniszteri kitüntetést. Kiváló ifjúsági és sportmunkáért A KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottságán Tóth József, a KISZ megyei titkára ünnepélyes keretek között adta át a KISZ Érdemérmet Vadócz Kálmánnak, a Megyei Tanács művelődési osztálya előadójának, és Ünnepség Szék szánton a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján Bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg Szekszárdon a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulójáról. Az elnökségben többek közt Soczó József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Végrehajtó Bizottságának első titkára és a szovjet hadsereg képviselői foglaltak helyet, valamint azok az elvtársak, akik ez alkalomból kaptak kormánykitüntetést. Megjelent az ünnepélyen a megye, illetve a város párt- és tanácsi szerveinek, valamint a Hazafias Népfrontnak számos képviselője. Ünnepi beszédet Virág István, a Végrehajtó Bizottság titkára mondott — Az idő nem az imperialisták* hanem a szocializmus javára dolgozik — mondotta a többi közt Virág elvtárs. Beszédében a Szovjetunió 1917 óta elért eredményeivel, a békéért vívott lankadatlan küzdelmével és a szocializmus eszméinek térhódításával foglalkozott. A nagy tapssal fogadott emlékbeszéd után kultúrműsor következett. A ma festftje a mai életet ábrázolja Megnyílt a IX. megyei képzőművészeti kiállítás Hagyománnyá vált már Tolna megyében, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója ünnepének előestéjén a megye képzőművészei a közönség elé állnak, s bemutatják alkotásaik legjavát. Az idei — sorrendben a IX. —tárlat megnyitására kedden délután került sor Szekszárdon a Béri Balogh Ádám Múzeum emeleti kiállítási termében. A számottevő érdeklődésre igényt tartó megnyitón sokan vettek részt a város művészetkedvelői közül, s hallgatták meg Vadóc Kálmán, a Megyei Tanács VB műveiődésügyi osztálya főelőadójának a müvek értékeléséhez is sok segítséget nyújtó beszédét. Hangsúlyozta a megnyitó beszéd, hogy megyénk alkotó művészei az utóbbi évek során belekerültek az országos művészeti élet vérkeringésébe, nem élnek elszigetelt életet, alkotásaik visszhangra találnak a megye határain túl is. Kifejezésre jutott az a kívánság is, hogy a ma festője, a mai életet ábrázolja. Ezt a törekvést tükrözik az alkotások, amelyek széles skálán, sokrétűen és gazdagon mutatják be a megye életét* legszebb tájainkat, s a dolgos hétköznapokat. Külön öröm töltötte el a tárlat megnyitóján részt vevő közönséget amikor látta, hogy a kiállító 18 művész egyikénél sem kell keserű szájízzel tudomásul venni a művészettől idegen formai, gyakran tartalmatlan törekvéseket. Nincs híján a kiállítás formai kísérletezéseknek, de ezek megmaradnak a józan művészi elképzelések mellett, s azon keresztül tárják a látogató elé mondanivalójukat. Három nemzedék bácsi, a hátai November 7 Tsz idős veteránja világot járt ember. Az első világháború vihara Bátától sok ezer kilométerre, Oroszországba sodorta. Ahogy idősödik, sokszor a múltba néz, emlékei között kutat Harcos életút áll mögötte. Oroszországban érte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Egyike volt a sok tízezer magyarnak, akik 1917-ben az orosz proletárokkal együtt harcoltak a forradalom győzelméért. — Amikor beálltam a Vörös Hadseregbe, még nem tudtam, hogy az orosz nép harca elindítója lesz annak a nagy történelmi folyamatnak, amelynek szelleme ma már az Egyesült Államok partjait ostromolja. Először Kolcsak és bandája ellen harcoltunk a Vörös Hadseregben. Aztán 1919-ben hozzánk is eljutott a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának híre. Szervezkedtünk, készültünk haza, de megtudtuk, hogy a Tanácsköztársaságot a fehérek vérbefojtották. ügy gondoltam, maradok. Mint leszerelt ..vöröskatona, kezdetben építkezéseken, majd Moszkvában egy nyomdában dolgoztam — emlékszik vissza, és zsebéből egy cirill írással, Iván Iva- novics Patonai névre kiállított igazolványt szed elő. A második világháború után került haza Patonai János bácsi, aki — bár az évek eljártak felette — sokáig fiatal tudott maradni. Eszméi voltak, s ezekért az eszmékért harcolni is tudott. Alapító tagja volt az MKP szervezetének, majd lelkes szószólója és jó munkása a termelőszövetkezetnek. — Patonai bácsi úgy emlékszik a szovjet hazára, mint otthonára. Tulajdonképpen melyiket vallja hazájának? — kérdezem. — Mind a kettőt — válaszol. — Itt születtem, ez a hazám. Oda, a szovjet hazába ifjúkori a történelmi emlékeim fűznek. Ott dolgoztam többet. Ott váltam felszabadult emberré — mondja. * szelleme ott volt Bátán akkor is, amikor 1959. november 7-én egyesítették a két bátai termelőszövetkezetet. — Ezen a napon is, mint a felszabadulás után minden évben, ünnepély volt a mozihelyiségben. A terem egyik oldalán a Vörös Zászló Tsz tagjai, a másik oldalon a Rákóczi Tsz-beliek foglaltak helyet — emlékszik vissza Lukács József, a középső nemzedék egyik tagja. — A két tsz egyesítésén már hónapokkal azelőtt dolgoztunk. November 7-én úgy jöttünk össze, hogy hivatalosan a közgyűlés előtt is szentesítjük elhatározásunkat, s új nevet adunk az egyesített tsz-nek. —■ Legyen a tsz neve November 7 — állt fel és javasolta Bajnok Sándor, *— Mindenki mellé állt* a November 7 Tsz tagjainak gyerekei, az általános iskola úttörői az emlékünnepélyre készülnek. Uttörőfoglalkozásokon megemlékeznek a győztes forradalom évfordulójáról. Az énekkar mozgalmi dalokat, a szava- lók forradalmi verseket tanulnak. Az őrsi napló krónikásai ötágú piros csillagot rajzolnak a naplóba. A felirat rövid, de annál kifejezőbb: „Éljen a világbéke!” Heckmann Mátyás, a Tigris- őrs krónikása a világűr meg- hóditóit, a szovjet űrhajósokat köszönti. Bátán is diadalmasan világít a Nagy Október szelleme. Patonai János A Nagy Október Az új nemzedék Új bölcsőde Pakson évfordulóról A régi nemzedék visszaemlékszik a harcokra, amelyben hazájától távol vett részt, Október győzelméért. A középső nemzedék október szellemében választotta meg a tsz nevét, s ennek szellemében építi az új világot. Az új nemzedék megemlékezést ír a Nagy Októberről, amelynek győzelme a világűrbe juttatta el az embert. Uj, ötvenszemélyes bölcsőde megnyitására kerül sor a közeli napokban Pakson, ezzel a tanácsi bölcsődei férőhelyek száma kilencvenötre emelkedik a községben. Először több mint két évvel ezelőtt került szóba a tanácsnál egy új bölcsőde létesítése. Az elgondolás megvalósítására azonban csak az idén kerülhetett sor, amikor is sikerült megvásárolni egy használaton kívüli, rossz állapotban lévő volt iskolaépületet, táshoz, Illetve átalakításhoz a községfejlesztési alapból biztosították a pénz nagyobbik részét, százezer forinttal a megyei tanács is segítette a bölcsőde létesítését. Mintegy háromszázezer forintba került összesen az átalakítás. illetve a berendezés. Ezzel a létesítménnyel enyhülni fog a már meglévő bölcsődében is a zsúfoltság, ott ugyanis mér régebb óta túllépik a mégengedett létszámot. Az újonnan felvettek többsége termelőszövetkezetben dolgozó szülők gyermeke lesz. ja község központjában, megfelelő Pozsonyi Ignácné 'nagyságú telekkel. A holyreálliGERENCSÉR MIKLÓS: Padqalambok X. Ifjabb Kustán Dániel úgy érezte, hogy mindjárt tüzet fog rajta a ködmön. Homlokán, ahol a sapka takarta, mintha bolhák mocorogtak volna. Így még sohasem járt és nem tudta, hogyan lépjen ki a szégyen lángoló karikájából. Lidércesen hajlongtak a gyertyafények, némán vallatták a tekintetek, s ő megértette, hogy itt ma nem ülhet asztalhoz, hiába van hely a lócán, hiába könyökölt annyiszor az asztal durva széléhez. Fölemelte a pici istálló- lámpát, hogy elfújja, de meggondolta magát. — Ne hallgassanak — mondta száraz hangon. — Szóljanak, ha rosszkor alkalmatlankodom. Kulcsár Bertalan úgy tett, mintha nem is hallotta volna. Gondosan ügyelt, nehogy az ajtó felé nézzen. Húsos fejét feljebb tartatta, nyíló szájából előlátszott két hatalmas, odvas fog, amelyek szögletesen dőltek meg, mint vén kilométerkövek. Asztal fölé domborodó hasa alatt fekete héjú kenyér, vastag szalonnaszeletek és néhány fej vöröshagyma hevert. Poharát a magasba emelte, duhajul kiáltotta: — Áll még Buda, él még magyar! Jól vigyázzon mindenki magára! Aki meg korpa közé keveredik, azt zabálják meg a disznók! A többiek kényszeredetten nevettek, elszántan ittak, s a gyertyák fényénél vizsgálgatni kezdték az üres poharakat. Dani összeszorítatt szájjal, keserű helyesléssel bólogatott. — Hát akkor gyorsan elmegyek, nehogy felzabáljanak — mondta később, egy percnyi súlyos hallgatás után. Most nézett rá először Kulcsár Bertalan. De Daninak már csak a hátát látta. A jóbarát fia mögött rázkódva dörrent a nehézre vasalt ajtó. * Csendbe, sötétbe merült a szoba, itt kért szállást éjszakára a békesség. Öra nem virrasztott, ember nem horkolt, csak az idő folydogált sdmogatóan, mint a lassú patak vize, amelyben tündöklő halak állnak és uszonyuk lágy mozdulásaival számlálják a pillanatokat Daniról lehamvadt a szégyen mire hazaért s most, hogy pihenőre bújtak, a csend örömbe- rószegító sátora alatt, megbocságény gőgösökre, akik jószándéka előtt fösvényen bezárták a kaput. Nem áhítozott többé irgalomra. Nyugodt belátással elhatározta, hogy végképp kiválik a módos parasztok sorából, ha ők így kívánják. Vigyázó tenyerével asszonyát simogatta. Az asszony hálásan fogadta a becézést, hajlatai marasztalták a férfi kezét, a csípő szemérmesen mozdult, s a lélegzés lassú hullámaiban egyre érett a vágy. Langyos zápor fürdette őket könnyűvé, érett gyümölcsbe haraptak, illatos szénában hemperegtek, aztán derűs felleggé váltak, aztán elsuhantak a névtelen távolságok fölött, anyatejet ízlel tek, boldog kábulatba zuhantak tőle, villámok fényére ocsúdtak, kiscsibék pihéje melegítette az arcukat, búzaérlelő napfény kül dött rájuk gyönyörű gyengeséget. S a gondolat is úgy tért vissza, mintha most született volna meg. Dani ezen az estén érezte meg teljes bizonyossággal, hogy életének nem szabhatott más sorsot a rend. Éveken át készült a beteljesülésre, vágyaiban egy fogalommá ölelkezett Klári és a szerelem. A képzelet ugyanolyan szilárd formákhoz kötődött, mint a tekintet a látható világban. Mint ahogy élete azonosult a szülőföld, az otthon jól ismert arculatával, úgy a megálmodott jövő sem létezhetett Klári nélkül, aki (Folytatás a 8. oldalon)
