Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

8

fOLNA MEGYEI VEPŰJSÁG

1963. november 7.

Tanácsi Építőipari Vállalat

Megjutalmazták a kongresszusi verseny legjobbjait — Újabb harminc dolgozó kapta meg a törzsgárda-jelvényt

Kedden délután — a munkaidő befejezésekor — ünnepséget tartottak a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, melyen megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. Fábián Imre főmérnök méltatta a negyvenöt évvel ezelőtti, világtörténelmi esemény jelentőségét, majd ezután került sor a kongresszusi versenyben legjobb eredményiéiért dolgozók megjutalmazására.

A vállalat ugyanis szép eredményeket ért el az év eddig eltelt tíz hónapjában. Az első hónapokban ugyanis — a rossz időjárás és szerződéshiány miatt — mintegy hárommillió forintnyi lemaradás „gyűlt össze”. Ezt a

11-es Autóközlekedési Vállalat:

harmadik negyedév végére nemcsak pótolták, hanem az esedékes, tervet 104,1 százalékra-teljesítette a’vállalat. Több' építkezésnek — lakóházfelújitás, iskola- építés, tsz-építkezés — időtartamát ■ a tervezetthez képest lerövidítették, növelték az égy főre eső. termelési értéket. Az ebben kitűnt dolgozóknak az ünnepségen húszezer forint jutalmat adott át a vállalat igazgatója.

, A' vállalatnál minden esztendőben - vállalati törzsgárda-jelvényt kapnak azok a dolgozók, akik a tizedik szolgálati évüket betöltik. Ez alkalommal harminc dolgozónak adták át a törzsgárda-jelvényt.

Hatvanhárom gépkocsivezetőnek adták át a Balesetmentes Közlekedésért jelvényt

Tegnap délelőtt, a 11-es AKÖV hatvanhárom gépkocsivezetőjének tartottak bensőséges ünnepséget SzeksZárdon. A Balesetmentes Közlekedésért mozgalomban eredményesen vettek részt a vállalat gépkocsivezetői. Jelentősen csökkentették a közúti baleseteket, s ennek erkölcsi jutalmaként adták át az arany-, ezüst- és 'bronzplaketteket hatvanhárom gépkocsivezetőnek.

Arany emlékplakettet Mester János gépkocsivezető kapott, 470 059 kilométer balesetmentes

Taiajerőgazdálkodási Vállalat:

közlekedésért, öt gépkocsivezető az ezüst-plakettet kapta, többek között Sipos Lajos, Szakállas Márton, akik több mint háromszáz- ezer kilométert utaztak baleset nélkül. További ötvenhét gépkocsivezető bronzérmet kapott, mint Csirke Lajos és Jenei Ferenc, akik 280 000 kilométert tettek meg baleset nélkül. A Balesetmentes Közlekedésért emlékplakett mellé összesen több mint 13 000 forint pénzjutalmat adottét a kiváló gépkocsivezetőknek Piegl Ferenc, a vállalat igazgatója.

Elsőnek a megyében az éves tervei részleteiben is teljesítették

A Tolna megyei Talaj er őgaz- dálkpdási Vállalat , dolgozói a kongresszusi versenyben arra tettek ígéretet, hogy november húszadikára teljesítik éves tervüket. Október harmincegyedikén jelentették, hogy az éves tervet teljesítették, s most kaptuk a hírt, a tervet részleteiben is megvalósították.

Az idén a terv 2281 vagon trágyaféleség gyártását írta elő, ezzel szemben 2412 vagon trágyát szállítottak állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek. Műtrágyaféleségekből a terv szerint 150 vagonnal kellett volna gyártani, ezzel szemben 164 vagon műtrágyát. készítettek. Csaknem’ kétezer vagonnal több tőzeget és lá- piföldet termeltek ki, mint amennyit a terv előír. p w m ^-w ■ m mi ■' ■ i

Már készítik a vállalatnál a jövő évi tervet. 1963-ban hétezer vagon trágyaféleséget kell készíteni a terv szerint, a vállalatnál viszont úgy számolják, hogy a dolgozók kezdeményezésében, munkaversenyében bízva, 1963- ban tízezer vagon trágyát adnak a mezőgazdasági üzemeknek.

Érdekes adatot tudtunk meg a vállalat tevékenységével kapcsolatban. A Vaskúti Állami Gazdaság területén, ahova nagymennyiségű trágyát — mintegy kétezerötszáz vagonnyit szállítottak — a trágyázás előtt a homóki szőlőből átlagosan holdanként hat mázsa termett. A trágyázás első évében 12,5, á második évben 21 mázsás átlagtermést szedtek le a homoki szőlőskertek holdjáról.

P» » «r •' 1 ■ ■> «• vvv«

(Folytatás a 7. oldalról)

mellé az elhivatottság konoksá- gával készülődött. Vele volt már, mielőtt egyszer is megfogta a kezét. most, amikor, a vágyak világé helyett a való létben vallhatta-magáénak, még a végzetet is gyengének látta ahhoz, hogy döntésén; változtasson.

AJ természet megújulása volt már ez, minden hatalom-közt a legelső. Ha Dani tölgyfa volt, akkor hiába kívánták tőle, hogy , vadkörtét teremjen, ha fecsko volt, nem szabhatták meg neki, hogy melyik eresz alá rakjon fészket — s mivel férfi volt, nem dönthette el az apja, hogy melyik lány szíve alá álmodta gyermekeit. Boldogságát az tette teljessé, hogy nem bukott bele a választásba, elébe jöttek, nem alázta meg a keserűség amelyre egy másik asszony, egy idegen társ kárhoztatta volna, aki mellől reményvesztetten sóvárog vissza az első szerelem csodája, oka volt rá, hogy őrizze mindhalálig, felelősséggel, ahogy az életét védi az ember.

Akár lehunyta a szemét, akár nyitva tartotta, egyformán sötétet látott. De a tekintetnek nem is volt szüksége semmi látványra. A .jövőbe próbált nézni és erről aligha tudták volna a falak beszélni.

— Elmegyünk innen — mondta

halkan, nyugodtan, mintha keyés jelentősége lenne a szavának.

Klári ijedt rezzenéshez hasonló mozdulattal moccant a dunna alatt.

— Azt nem lehet. Apámat nem hagyhatom...

A férfi sokáig hallgatott. Kemény karját asszonya feje alá nyújtotta. ‘Arcuk egymáshoz bújt.-----Nem örökre. Tavasszal viszs

zajövünk. Télen jobban törődnek a pletykával az emberek. Velünk ne törődjenek. Tavasszal meg szalad mindenki a munka után. Olyankor van úgy,: hogy napákig se- kínálkozik alkalom a köszönésre. Menjünk... Most sok felé építkeznek.,,

Klári belekapaszkodott embere nyakába, a melléhez bújt, akarta, hogy ne legyének kétségei. Másképpen álmodta meg a boldogságot. Egyetlen napra sem szándékozott megválni otthonától. Minél hamarabb szerette volna berendezni sorsuk fészkét, azzal a féltéssel és gondossággal, amelytől nem lehet eltántorítani az asszony! ösztönt. De igazat adott férjének, belátta, jobb lesz, ha egy időre elhúzódnak felejteni a sunyi áskálódás közeléből.

— Menjünk — egyezett bele, 6 aggodalmasan sóhajtott. — De csak tavaszig ...

(Folytatjuk)

A MÁBAN születik A HOLNAP

Számok és adatok

A faddi Lenin Tsz-ről szóló riportsorozatban arról próbáltunk olvasóinknak képet adni, hogy a sokat hangoztatott tudatváltozást miképpen lehet észrevenni a tagok cselekedetein, felfogásán, s nézetében. Hogyan hordozza magán máris a mai szövetkezeti gazda a szocialista ember jellemző vonásait és milyen összeütközések, konfliktusok árán válik azzá. Most, e riportsorozat végén számokkal, adatokkal tudjuk bizonyítani, hogy az ottani politikai légkör alkotókedvet, gyors termelési sikereket eredményez. Tanu’- ság: abban a szövetkezetben jár jó úton a vezetőség, ahol nem becsülik le a tudatformáló munkát, ahol megteremtik a teljes bizalom és őszinteség légkörét.

A faddi Lenin Tsz gazdasági eredménye nem más, mint a céltudatos emberformáló munka hasznos következménye. A kongresszusi irányelvek kimondja: „Az egységes paraszti osztály kialakulását sok türelemmel, a lenini politika helyes alkalmazásával kell segíteni. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme után a szövetkezeti tagok megítélésének fő mércéje a közösség javára végzett munka. A termelőszövetkezeti tagság korábbi rétegeződés szerint való megosztása csak kárt okoz, mert táplálja a volt szegényparasztok, középparasztok és kulákok, a „régi” és „új” tagok közötti bizalmatlanság maradványait, akadályozza a szövetkezeti parasztság egységbe kovácsolódá- sát.”

E megállapítást komolyan venni és a gyakorlatban alkalmazni, egyet jelent a termelőszövetkezetek megszilárdulásával.

1959-ben Faddon se volt túl rózsás a helyzet, és lesz még tennivaló ezután is éppen elég. De jó úton haladnak az eszményi falu- közösség kialakítása felé, ahol a

parasztember biztos, jó módban él, alkot, dolgozik. 1959 őszén az új belépők döntő többsége egyszerűen nem dolgozott. El lehet képzelni az akkori állapotokat. A tsz a közös állatállomány részére 1960 januárjában 300 forintos áron vásárolta a kukoricát, az új termésig egymillió 200 ezer forintot költöttek takarmányra. Bizonytalanság, kedvetlenség, szervezetlenség. Az ottani vezetők mégis megtalálták a kiutat, elsősorban azzal, hogy nemcsak mondogatták, hogy a szövetkezet a tagoké, hanem gyakorlattá is tették az elvet. E téren nagyon sokat lehet tanulni tőlük. Mernek is, tudnak is a tagokra támaszkodni.

És amikor baj van, akkor ez segít legtöbbet. Ez év tavaszán például a késedelmes kitavaszodás miatt sok elmaradást kellett pótolni. A pártszervezet a gazdasági vezetéssel egyetértésben párton kívüli aktívát hozott ösz- sze, kikérték az emberek véleményét, a tagok javaslatot tettek, s egyik napról a másikra megváltozott a munkatempó, az elmaradást behozták. Ez a munkastílus Faddon nem valami rendkívüli, hanem egészen természetes. De meg is lehet nézni a Lenin Termelőszövetkezet gazdaságát, a határ, a jószágállomány, mind arról tanúskodik, hogy jó gazdák gondosságával művelik földjeiket, s gondozzák állataikat.

Tavaly a termelőszövetkezetben bevezették a fizetett szabadságot. Az új házasülókat is hat nap fizetett szabadsággal és egy mázsa búzával segíti a tsz.

1962 január elsején az állóeszközök értéke megközelítette a 30 millió forintot. A termelőszövetkezet tiszta vagyona, amit hitel nem terhel, 17 millió 742 ezer forint. Ezen belül nagy értéket képvisel a géppark. Tizenkilenc traktora van egyebek között a gazdaságnak, úgy, hogy a gépi munkák 60 százalékát már saját erőgépeikkel végzik el.

Állandóan nő a tagok szakmai képzettsége. Érzékeltetésül ehhez is csak néhány adatot. Tavaly húszán végezték el a traktorosképző iskolát, tízen a baromli- tenyésztési tanfolyamot, nyolcán zöldség-gyümölcstermesztési tanfolyamot, harmincán a Palánki Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatán folytatják tanulmányaikat, hárman az agráregyetem levelező tagozatán képezik magukat. Mindezzel együtt jár a szövetkezeti gazdák kulturális igényeinek növekedése. Egy alkalommal érdekes vita volt a kultúrház vezetőségével, hogy a helyi színjátszók színre lépjenek-e a „Szabad szél” című operettel. Az történt, hogy a műkedvelő gárdának háromszor kellett egymás után játszania telt ház előtt. Ugyanakkor előfordult, hogy a Déryné Színház által bemutatott „Balatoni csetepaté” a közönségnek nem tetszett, majdnem kifütyülték az előadást.

A parasztság kulturálódását nagymértékben segíti elő a TIT a különböző témájú előadások megtartásával. Az asszonyok körében különösen népszerű a nők akadémiája.

A község a mozgás, az előrehaladás állapotában van, a nagyüzemi gazdálkodás szilárd alapokon nyugszik, a tsz-tagok megtalálják számításukat, s már a jelenből is látni a magyar falvak szebb holnapjait.

— Vége —

Parásztai György—Szekulity Péter

Nyolcán a kongresszusi versenyzők közül

A kongresszusi munkaverseny : dandárjában vagyunk. Most, ezekben a napokban már jobban : felmérhető az egész évi munka, látjuk a verseny nagyszerű eredményeit, kézzelfoghatóvá válik már, hogy az éves terv teljesítésének jó segítője volt. A tolna- némedi kendergyárban is ezt bizonyítják a számok. S bizonyítják naponta a dolgozók: versenyük nem szalmaláng volt, még ezekben a napokban is olyan élénk vetélkedés van, mint a verseny első napjaiban, az év elején. A szocialista munkaversenyben részt vevőket kerestük fel.

Frecskó Ilona

Amikor végez napi munkájával, újból az íróasztal mellé ül. Előveszi a dolgozók vállalásait. Egyezteti, hogy a napokra bontott vállalástervet hogyan teljesítették. Azután a versenytáblára írja az eredményeket.

Műszak végén dolgozók állják körül a táblánál. Biztatják:

— Többet nem írsz, Ilonka? írjad, mert látom, lemaradtunk.

Ilonka csak mosolyog, tudja ő is, hogy csak amolyan féltékenység! biztatás ez, s mit tehet mást, biztatja a közbeszólót:

— Két mázsával többet kell mérnetek, hogy utolérjétek a dél- utánosokat. Ha kicsit megnyomjátok, már holnap ti lehettek az elsők, akkor majd többet írok.

Busbach Sándor — Fekete Róza — Németh Dános

A kócrázógépnél három brigád dolgozik. A gyárból kikerülő export-termék nagy részét ők készítik. A brigádok — mindegyikben hét fő dolgozik — már évek óta vetélkednek egymással. S nehéz közöttük Sorrendet megállapítani. Tegnap Busbach Sándor brigádja fél mázsa kóccal többet mért műszak végén, mint Fekete Rózáék. Ma meg Feketéék voltak a jobbak. Holnap biztos Németh János brigádja lesz az első.

A kócrázó-brigádok fontos munkát végeznek. Nagy szakértelmük a segítője,, hogy terven felül tudnak export minőségű árut küldeni a külkereskedelmi cégnek. A három brigád a kongresszusi hónapok alatt összesen mintegy ezer mázsa kócot készített terven felül. Már elszállították a gyárból az árut, s most, az év hátralévő részében még ötszáz mázsa kócot akarnak készíteni, ugyancsak terven felül, folytatásaként a kongresszusi hónapoknak.

Tíz éve lesz lassan, hógy a három brigád versenyez. A legnagyobb gondot, mint most is, az értékelés adja. Hosszú vitákon tudják csak a gyár vezetői eldönteni, ki nyerte a versenyt.

Most, a kongresszusi hónapok alatt Fekete Róza brigádja volt a legjobb.

Ferenczi Károly — Tóth György

Már kiürítették az áztató medencéket, befejezték a kender áz- tatását. Gondoskodtak az áztató munkások, hogy a téli hónapok idején legyen elegendő nyersanyag a feldolgozó üzemben, ök is több száz mázsa kórót adtak a gyárnak terven felül.

Az áztató-brigádok közül már csak kettő dolgozik. Ferenczi Károly és Tóth György brigádja kazaloznak és kötöznek. A száradásra kiteregetett kendert gyűjtik össze, még a nagy esőzések beállta előtt közel kétezer mázsa kórót kell összegyűjteniök.

Ha késnek, sok lesz a hulladék* és elázik a kender, ami csökkenti a szálhozamot. Az időjárástól függően, naponta 100—300 mázsa kórót hordanak kazalba. Ha kedvező lesz az időjárás, egy hét alatt végeznek munkájukkal, és akkor a nők bemennek a feldolgozó üzembe, a férfiak pedig megkezdik két új áztatómedence építését*

És akik mindig versenyeznek

Takaros, tiszta az üzemi konyha. Kocsor Antalné tálaláshoz készül, Kovács Ferencné a tésztát főzi a pörkölthöz. Tíz éve dolgoznak már a konyhán, tíz éve a munkások nagy megelégedésére főzik az ebédet. Százhúsz tagú családjuk van, mert úgy tartják ők is, hogy az a sok éhes dolgozó, akik ebédkpr leülnek az asztalhoz, elvárják, hogy olyan ételt tegyenek eléjük, mintha otthon főzték volna.

— Elégedettek vagyunk szakácsainkkal — mondja az egyik munkás. — Megszoktuk már főztjüket, és az lenne furcsa, ha nem ők készítenék a finom ebédet.

— Ök mindig versenyeznek —• teszi hozzá a gyárvezető —, rengeteg a munkájuk, de mindig időre készülnek el az ízletes étellel.

— Tehát ők is részesei ezek szerint a gyári dolgozók kongresszusi versenyben elért sikereinek.

— Igen, mert rajtuk is múlik. Mert sok függ attól, milyen kedvvel fog hozzá a dolgozó munkájához — így summázza a gyárvezető, s ezt igazolja a tolna- némedi gyár dolgozóinak kongresszusi versenye is.

— Pi —