Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-07 / 261. szám
s A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Jk ODALMI MELLÉKLETE 3C&n n 1/e.lm Egyedül ő tért haza kísérővel az ismerkedési estről. Igaz, nem hívta Dévait, de nem is ellenezte. A mellette lépdelő, harminc körüli férfi arca inkább szép volt, mint kellemes, és beszéd közben szürke szeme fürkészve tapadt a lány arcára. »•Szépfiú-« — állapította meg ironikusan, és érdeklődést erőltetett magára. Gondolatai azonban minduntalan elkalandoztak. Régen beletörődött már. hogy ő az a lánytípus, akiről így vélekednek a férfiak: Nem zsanéréin. Kicsit tudálékos, és kíméletlenül szókimondó volt ahhoz, hogy kivívja a »teremtés koronái«-nak tetszését. Nem értette Dévai ragaszkodását sem. — Viszontlátásra, a szombati klubestjükön! — nyújtotta keltét Jutka, amikor a munkást Jzálló elé értek. — Eljön? — kockáztatta meg a kérdést, maga sem tudta, miért. — Kiskegyed minden kérése parancs számomra — vágta ki mulatságos pátosszal a férfi és Jutka, még a lépcsőn felmenet is elnevette magát, ha ez a kijelentés eszébe jutott. Egész héten lázasan készülődött a szálló apraja-nagyja. Végre elérkezett a várvavárt nap. A“ vendégek vörösre tapsolták a tenyerüket a műsorszámok után. és szinte sajnálták, hogy a zenekar vette birtokába a színpadot. Jutka csak a barna arcból ráirányuló szürke szemeket látta. A zenekar új számot kezdett, a férfi a keringő dallamát dúdolta. Jutka mosolyogva állta az édelgő pillantást, és pajkosan, de szenvtelen cinizmussal jegyezte meg: — íme, a hősszerelmesek prototípusa! — és ujjúval a férfi vállára bökött. — Volt szerencsém alakítani egypárszor — mondta Dévai öntelt mosollyal. — Tulajdonképpen mit dolgozik? Mert a szavai után ítélve egy rangrejtett bonvivánnal keringőzöm — komolykodott a lány. — Gondoljon felőlem, amit jólesik — súgta a férfi lekötelező mosollyal. Jutka nem tudta, nevessen, vagy bosszankodjék ekkora nagyképűség láttán. Nem figyelte meg, mióta táncoltak. amikor újra Dévai hangját hallotta, tompán, messziről: — Jutka! Legyen a feleségem...! A lány első pillanatban meglepődött, majd rosszallóan nézett a szürke szemekbe, aztán — meggondolatlan hirtelenséggel — kivágta: — Jó. Kár, hogy ma már letelt az anyakönyvvezető munkaideje — nevetett hozzá huncutul. Dévai szemöldöke a homlokára szaladt. — Az én elhatározásom komoly — mondta szavahihetőnek tűnő komolysággal, és megszorította a lány kezét. Jutka dermedten állt meg, bal keze lecsúszott a férfi válláról. Gondolatban gyorsított felvételként pergett szeme előtt alig két évtizedes élete: iskola, könyvek, tanulás, állandó magányérzet.;, Igaz, nem ilyennek, s nem is így képzelte, no de mindegy. — Jó — ismételte meg valamivel határozatlanabbal a néhány perce elhangzott ígéretet. — Holnap. Már holnap! — hirtelenkedett Dévai, és várta a kiszámított hatást. — Nincs kifogásom ellene — folytatta a lány, és mintha már tetszett volna neki a játék. Elvégre... mit veszíthet?! Legfeljebb megpukkadnak a barátnői — gondolta, de nem tudott felszabadultan mosolyogni. Ebben maradtak mégis, amikor véget ért a bál. — Tizenegykor várom a tanácsházánál — szólt a férfi, és erősen a lány szemébe nézett. — Jutkácska! — kapott a karjához, mikor látta, hogy ő menni készül —, még a gondolattól is »megreszket a szívem, a testem, a lelkem, a vérem, a szóm elakad...« — szavalt a szokott pátosszal. Négyen a bunkerban Tadeusz Holuj érdekes, izgalmas és fordulatos könyvében, a »Négyen a bunkerban« a lengyel nép felszabadulását követő hónapok roppant bonyolult, a miénktől sok tekintetben eltérő történetéből ad ízelítőt. E forrongó átmeneti időszak legkülönbözőbb erői — egyfelől az »erdeiek«, a lengyel és ukrán nacionalisták, a haladás ellenes zsidó- és kommunistaüldöző fasiszták és fasisztabarátok, másfelől a lengyel kommunisták és a földosztást, az államosítást, az új rendet igenlő becsületes lengyel dolgozók csapnak össze egy határmenti kis községben és környékén, amely nemcsak a tií'usz- járványnak a góca. hanem a háború életeket, családokat, lelkeket romboló egyéb nyavalyáinak is. A modern, filmszerű, érdekes szerkesztésű kisregény az említett erők képviselőinek sokszor csupán néhány ecsetvonással megrajzolt, mégis érzékletes portréit tárja elénk. A szerző őszintén szól mindkét táborról, megmutatja a visz- szahúzó erők emberteJenségét, szükségszerű bukását, de nem idealizálja a haladás képviselőit sem, egyszerű, ám kipróbált embereknek ábrázolja őket, akiknek még tanulniok kell, akiknek még vannak tévedéseik, botlásaik, akik még nem rendelkeznek kellő harci tapasztalattal, mégis győznek, mert az ő oldalukon a történelem igazsága. Tadeusz Holuj jó tollú író. Nem fu rakodik a színekkel, nem riad vissza a bizarr helyzetektől sem. ha úgy találja, hogy ez felel meg mondanivalójának. Költőnek indult. majd a háború után jelentek meg első regényei, amelyek többnyire a koncentrációs táborokról, a háborúkról és a forradalmakról szólnak. Regényében Holuj megkísérli átfogni az egész akkori Lengyelországot, a kicsiben meg akarja mutatni az általánost, .azt, ami még ma is sokszor hátrafelé húz, és főként ami előre mutat. A Kossuth Könyvkiadó kiadásában Bába Mihály gondos fordításában megjelent kisregény- biztosan megnyeri az olvasók tetszését, ' Cs. J. F. — Pontos legyen, Trubadúr! — figyelmeztette enyhe iróniával a lány és búcsúra nyújtotta a kezét. Lábujjhegyen suhant a munkásszálló gyérfényű folyosóján. Barátnőit — Borit és Erzsit — már ágyban találta. Felkattintotta a villanyt, és játékos kedvvel körűlugrálta a két ágyat, majd incselkedve húzogatta Bori paplanát, — Ezennel meghívlak benneteket a holnap délelőtt 11-kor tartandó esküvőmre! — Megőrültél — állapította meg a diagnózist Bori közömbösen, és visszaráncigálta a paplant. Jutka sértett önérzettel húzta ki magát. Erre nem számított. Most már... c*ak azért is! — és feléjük lépett: — Higgyétek el! Megígértem. Es ti lesztek a tanúk. — Ezek szerint tényleg megőrültél — ült fel az ágyban döbbenten Bori. Erzsi — aki eddig csak színlelte az alvást, — hevesen felugróit. — Jutka! Hisz nem is ismered! Magad is érzed, én pedig tudom, hogy nem hozzád való. Hallottam róla egyet-mást... — Uuugy? Szóval érdeklődtél utána? — csattant fel hirtelen a lány. — Nem emlékszem, hogy megkértelek volna erre. Bori enyhíteni próbált a helyzeten. — No, de Jutkám — becézte a haragtól kipirult lányt —, se leánykérés, se eljegyzés, se menyasszonyság...? — De konzervatív lettél egyszerre! — vágott a szavába most már dühösen Jutka. — Előírás az. hogy évekig kell jegyben járni? Borit váratlanul érte a letorkolás, de nem állta Szó nélkül: — És előírás az, hogy feleségül menj ahhoz, aki először megkéri a kezed? Nem is szereted! A lány elkomolyodott. Erzsi a paplan alól replikázott: — Két hét múlva elváltok. — Nem válunk, és csak azért is hozzámegyek, csak azért is! — hajtogatta most már gyerekes csökönyösséggel, de minden meggyőződés nélkül. Álmában is ezt ismételgette, egyre ko- nokabbul. Amikor a nap első sugarai fáradt, feldúlt afeára estek, a szoba már üres volt. a lányok elmentek. Legbelül igazat adott nekik és ennyire határozatlannak még sohasem érezte magát. Mégis meg merte kérni a kezemet — ingadozott, ‘ mint a mérleg két serpenyője. Gépiesen öltözködött, s már a tükör előtt állt, fekete kosztümben, ünnepélyesen. — Dévainé — mutatkozott be játékos ötlettel önmagának, de ez sem tudta kedvre deríteni. Egy kis fehér esküvői kalap azért jó lett volna — állapította meg rövid szemlélődés után, és tűsarkain elkopogott. Fellélegzett, amikor a megbeszélt • helyen senkit sem talált. Tíz. húsz perc. fél óra... Valami reménysugár lopózott a szívébe. Szinte felszabadult örömmel nézte az egymást kergető mutatókat. Hazafelé úgy érezte magát, mint gyermekkorában, amikor a büntetésből kiszabott házi feladatot engedte el a tanító néni, “ Csaba Orsolya Jfif* jrj A minap arról kaptunk hírt, hogy a nagydorogi tanácsházán és a Paksi Konzervgyárban ösz- szejöttek a falu és az üzem dolgozói, hogy nevet adjanak két újszülöttnek, hazánk két ifjú polgárának. A szülők, a névadó szülők és az ünnepség minden résztvevője arra gondolt, mint az ilyen alkalmakkor szokás, milyen pályát fut majd be a most még mit sem tudó, önmagával tehetetlen, a világgal éppen, hogy csak ismerkedő kislány, s milyen pályára lép, mi lesz a kis legénykéből, aki a pólyában a névadó ceremónia alatt éppen shdogált, békésen köszöntötte az őt most befogadó világot. Valamennyien biztosak voltak, hogy ez a két csemete megnő, s mindkettő hasznos tagja lesz a társadalomnak. S míg zajlott a névadó-ünnepély felemelő aktusa, szerte a világon kevésbé ünnepélyes, ke'- vésbé felemelő érzések közepette aggódva, bizakodva arról beszéltek az emberek, vajon megéri-e az emberiség a következő nap felkelését, kirobban-e egy nukleáris háború, meg lehet-e védeni a nagy veszélybe került békét, lesz-e kiút a zsákutcának tűnő helyzetből? Az egyik helyen a névadó- ünnepély békés légköre — a másik helyen a háború réme. Az egyik helyen az életről, a szülök feladatáról, a sok szép tervről, elképzelésről, a másik helyen egy esetleges háború pusztításairól, rémségeiről beszéltek. Kányán tették fel ezekben a napokban a nagy hamleti kérdést: „lenni, vagy nem lenni?” De most is, mint any- nyiszor, amikor száz és százmilliók élete forog veszélyben, amikor az emberiség létéről van sző, mindig ott van valami, ami segít, ami megmutatja a kivezető utat, ami segít megoldani a legbonyolultabb kérdéseket is. Ez a valami — jeUzépescn szólva — az a vörös csillag, amely 1917 október 24- én tíz orosz matrózok és vörös- gárdisták sapkáján és zászlaján elindult a Péter-Pál erőd meg- ostromlására, a kommunista sajtó nyomdájának visszavételére, a Téli Palota elfoglalására, az ideiglenes kormány tagjainak letartóztatására, egy új világ kikovácsolására. Ez az ötágú vörös csillag ragyogásának már az első perceiben üzenetet intézett a világ minden népéhez, amelyben a háborút az emberiség elleni leggonoszabb bűntettnek nyilvánítja. A vörös csillag a keleti égen a béke Ígéretét hozta az emberiségnek. Amikor elindult, hogy megdöntve az orosz burzsoázia alig fél esztendővel előtte kivívott, hatalmát. világot hódító útra indult,. s útja azóta is feltartóztathatatlan. A matrózok és a vörös- gárdisták sapkájáról először Oroszországban, majd a Szovjetunióban, később számos európai és ázsiai országban .felkerült a gyárak, üzemek, nagy mezőgazdasági szocialista üzemek épületeinek homlokzatára, a hivatalok falára, hirdetve, hogy új világ születik. Másutt még nem jutott hely a nagyszerű csillagnak a homlokzaton, de abban a világban is, éjszaka, bújva az üldözők elől, az üzemek falára festik, rajzolják, meszelik a boldogság, a szabad élet jelképét. Először csak hírnöke volt az a csillag a születő új világnak, de ma már az új világ, az új társadalmi berendezkedés jelképe. S ez a csillag, kimondatlanul is ott volt mindenütt a vitákban, ahol a feszült nemzetközi légkörről, egy esetleges háborúról, a béke megvédésének lehetőségéről volt szó. S ez a csillag, minit már az elmúlt négy és fél évtized alatt annyiszor, ismét valóra váltotta az emberek reményét. Elűzte a háború, a rombolás, a pusztítás szellemét, elűzte, ha még nem is győzte le végérvényesen Marsot, a háború istenét. S mintha az elmúlt nagyok küzdelmének jelképe elevenedne meg, a minap a Szovjetunió területéről éppen a Mars felé indították el a világot ámulatba ejtő rakétát, hogy felderítse, lefényképezze, és a Földre juttassa annak titkait. A csillag, az ötágú vörös csillag, amely itt született a Földön, s a béke reménységével sugározza be az emberiség életét, elvitte már az ember üzenetét a Holdra, ott kering a Nap körüli pályán, és most százmillió kilométeren át a Mars félé viszi a világ végtelen útján a béke üzenetét, hirdeti az emberiség óriási többségének óhaját, viszi az első munkáshatalom üzenetét egy másik csillag esetleges élményei felé. A vörös csillag, hiszem, elűzi majd végleg a két gyermek bölcsőjétől Mars szellemét, s a békét és a boldog jövőt ígéri nekik. Azt aloarja, hogy e két újszülött, sok millió társával együtt, ne ismerje meg a háborút, a faji gyűlölködést. Nem kardot, de pálmát ad e gyermekeknek ajándékul, láthatatlanul odateszi a fehér pólya köré, ugyanúgy, amint a névadó szülők, a munkatársak, barátok, ismerősök tették oda az ajándékokat azon nevezetes, szép ünnepen, amikor a két kis jövevénynek nevet adtak, amikor befogadta őket a társadalom. Életet, gondtalan gyermekkort, alkotó, kizsákmányolástól mentes munkát — ezt adja a pálmaág mellé majd a csillag, amely 1917. október 25- én ragyogott fel először oly gyönyörűen a keleti égen. s most, 45 esztendő múltával beragyog a no,gydorogi és a paksi csecsemők bölcsőjébe is. K. BALOG JÁNOS KÓPIÁS SÁNDOR: Ébred a varos A, kirakatok kinyitják szemüket, s rácsodálkoznak az ébredő világra. A füst-nyájak legelni kezdik az eget. A zsongást s a létezést kibontja az éjből a fény. ' A házak színei ki virág zanak, a járművek berzenkedve megelevenednek, az ab’ckok hangszerként felzengenek, az utcakövek áttetszőkké válnak. A fasorok felkattintják ragyogó zöldjüket, kürtjükbe fújnak a gyárak, kiszélesednek a sugárutak, s kinyílnak a kapuk meg a lelkek. így veszi tudomásul a város a reggelt. ’
