Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-06 / 260. szám
1962. november 6. TOLVA MEGYEI VEPŰJSAÖ 3 As úr kon innen és túl Irtok er ügyben tízszer isi . . . „De tón, ha te is írnál valamit, Gyulánk . . Ez voll ill a kertünk, itt húzódott a sövénykerítés. Ezek az orgonabokrok még abból maradtak meg. Téglamaradványok s fűvel benőtt halmok hirdetik, hogy valamikor épület emelkedett ezen a részen. — Itt... Nem, kicsit odébb, igen, itt állt a házunk, ez volt a pincénk. Látod, kislányom, ezen a helyen született apa. A kislányomnak titulált leányka voltaképpen nagylány már. Lesi, figyeli apja minden mozdulatát, a környéket, s csodálkozik, mint ahogyan a ritkaság- számba menő kúriózumoknál szoktak csodálkozni. Láthatóan el sem tiAlja képzelni, hogyan nézett ki apja szülőháza, hogyan éltek itt valamikor az emberek. A család tihanyi villája és Budapest után az ő húsz évével nehéz is elképzelni. „Jé, milyen érdekes, hogy apa innen indult el a világhírnév felé” — körülbelül ezt mondja a csodálkozó tekintet. A 60 éves Illyés Gyula most ott áll feleségével, leányával, ss vendéglátóival, ahol életének első lépéseit tette, s amikor a világot ez a sövénykerttel bekerített rész jelentette számára. A régi ismerősök, jóbarátok itt kívánnak neki minden jót 60. születésnapjára. Nincs virágcsokor, szabványos ceremónia, csak így, egyszerűen: — Gyula bácsi, az isten éltesse sokáig! — Gyulám, élj sokáig egészségben! Nincs színházi taps, nincs díszküldöttség. De van-e szebb s jobb érzés, mint a szülőház, a gyermekkor színhelyén állni, így, ilyen környezetben, minden fény s pompa nélkül? Visszatérni a gyökerekhez... — Ott húzódott az a bizonyos kastélyárok. Vagy két méter volt. Ha a puszta valamelyik közönséges lakója erre a helyre ért, még a cigarettáját is el kellett oltania. Szent hely volt ez! Grófi kastély. Itt, ezen a részen élt a Puszták népe. A könyv, amely megalapozta az író hírnevét, filmként pereg le előttünk, s képzeletünkben megelevenedik a kor. I Ma »éne SS szülőhelyének lakóiról: „A béresek közül nem egy a hús helyett ... a puszta semmit kanalazta.” íme egy másik idézet: „Arculcsapásban a pusztai 30— 35 éves koráig részesül. Azután rendszerint csak hátulról kap a tarkóra, vagy a nyakba, de leginkább csak egyet. Ha a helyzet úgy hozná, hogy mégis elölről kell leadni neki, a jártas szakértők szerint az gyors -és lefegyverző legyen, határozott és befejező, mint a mondat után a pont, hogy mire az illető magához tér, már túl is essék rajta, fellebbezhetetlennek érezze. Az öregekkel szemben az ember lehetőleg módjával folyamodik a közvetlen fegyelmezéshez. Hatvan éven felül legtöbb már a kézemelésre elsírja magát. Nem az ijedtségtől, hanem a megaláztatás miatt.” Mennyi kegyetlenség, mennyi drárr^tiság! A pusztán ezek a dolgok már nem esnek szóba. Ez nem téma! Az idősebbek, akik még emlékezhetnének rá, vagy meghaltak, vagy szétszéledtek a nagyvilágban. A múltat a papír őrzi s esetenként a szónokok idézik. Tóth János bácsi talán az egyetlen a puszta lakói közül, aki ma is itt él. Fél évszázaddal ezelőtt együtt ült az iskola padjaiban Illyés Gyulával. Néha-néha mesélget róla fiataloknak, dehát nekik is más gondjaik vannak. | Új szelek járnak a pusztán s újak a gondok. Az egyiknél az a probléma, hogy az új házat még mindig (!) nem tudták betatarozni, a másiknál az, hogy nem olyan bútort kaptak, amilyet szerettek volna, a harmadiknál pedig, hogy a telepes rádió elromlott és helyben nem tudják megcsináltatni. A közös gond pedig az volt hosz- szú éveken keresztül, hogy Rác- egres-pusztán nem égett a villany. Hiába vettek volna mosógépet, televíziót, meg miegymást, nem volt villany. Jártak is éppen eleget a járás és a megye nyakára. Addig még csak megvoltak valahogy, míg nem olvasták, hogy a megye falvaiban befejeződött a villamosítás, de amikor megtudták, hogy már csak a puszták vannak hátra, újúlt erővel lángolt fel a csata. Még a puszta nagy szülöttjét sem hagyták ki: — Gyula bátyánk, segítsen valamit, ha tud. Az író tollat fogott és megírta a Hasznos akarat című versét. A verset sokan elolvasták a vezetők közül: Prantner József elvtárs is, a megye képviselője. És egyszer csak ásni kezdtek megérkeztek a vasbeton oszlopok, a szerelőmunkások ... Most, hogy az író szülőföldjére fl második ötéves tervidőszakba! harminc autószerviz-állomás épll Bekapcsolódnak a javító szolgálatba vegyesipari szövetkezetek, sőt gépállomások is Az autójavító iparnak akad bőségesen problémája, s ez érthető is, hiszen csak egy esztendőben mintegy 12 000 magángépkocsi- val gyarapodott a gépkocsipark. Budapesten és vidéken a magánautótulajdonosok tízezrei kérnek szerviz- és gyorsjavítási szolgáltatást. Látva a mostani igényt, a KPM Autóközlekedési Igazgatósága nagy erőfeszítéseket tesz a szerviz- és gyorsjavítási hálózat bővítésére. Az utóbbi időben már öt szervizés gyorsjavító-állomás -épiilt, mégpedig Gyöngyösön, Dunaújvárosban, Székesfehérvárott, Siófokon. Nagykanizsán és épül Békéscsabán. A második ötéves terv időszakában összesen harminc szervizállomás létesül, elsősorban ott, ahol az érdekelt városok, települések segítséget nyújtanak, megfelelő telket adnak, és nem kell földmunkákra, közművekre milliókat költeni. A számítások szerint, ha a mostanihoz hasonló ütemben növekszik a gépkocsipark, még ez a hálózatbővítés — ami pedig nagyon költséges — sem lesz elegendő. Ezért igyekeznek más megoldást is találni. Az országban sokfelé akad olyan vegyesipari szövetkezet, amely nincs eléggé »leterhelve-«, és dolgozóik között akadnak a gépkocsiszerelésben jártasak. Ezeknek szakmai tudását is felhasználják. Az autóközlekedés az autójavításra alkalmas vegyesipari szövetkezeteket a mostani tervek szerint körülbelül harmincat — ellátja munkával, felszereléssel. Az országban jóné- hány • olyan állami gépállomást is lehet találni, amelyekben az esztendő egyes hónapjaiban nincs elég munka. A gépek zömét télen javítják, nyáron viszont van szabad »szerelő-kapacitás«. Ezeket a gépállomásokat is bevonják a javító szolgáltatásba, s ez különösen a nagyobb városoktól távoleső autótulajdonosoknak .jeleni könnyebbséget. látogatott, összejött a puszta apraja, nagyja. Balaskó Lajos tsz- elnök megköszönte „Gyula bácsinak” a segítséget. Illyés Gyula a köszönetét áthárította Prantner Józsefre, a képviselőre: — Elvégre is te intézkedtél, én csak a verset írtam. Prantner József is szabadkozik: — A villanyt nem én adtam, hanem a mi társadalmunk. Én csak segítettem... A Virágzik a kökény és más Illyés-verseket szavalnak a rácegresi iskolások. Kaszás Imre képviselő szónoklatot tart. Az első sorban ülő „legapróbbak” pedig izegnek-mozognak, nyugtalankodnak, láthatóan nagyon unják az egészet Jobb lenne tán egy bábszínház, vagy ha Pistike új meséskönyvéből olvasnának fel mindenkinek. Miért e nagy ceremónia a villany miatt, hiszen már ők is megtanulták felkapcsolni ... I Be az idősebbek értik ff ■ ....... ■ ■ i hogy egy k icsit eljött a nagyvilág Rác- egresre. Azokon a huzalokon keresztül. Eljött a nógrádi bányász, hiszen ő termeli a szenet az erőműhöz, eljött a pesti munkás... És a televízióban is látható, hogy mi történik az ENSZ-ben, vagy mondjuk a Tiszántúlon. Tóthék ebédre invitálják Illyés Gyulát és családját Miért ne? Hiszen már nekik sem kell a semmit kanalazniok.... Mert az a bizonyos nagy árok beiszapolódott. Azon innen vannak az új házsorok. Vagy hatvan pompás ház. Azon túl a fiatalok sportpályája. Az árok helyén pedig a szövetkezeti gazdák és állami gazdasági dolgozók libái legelésznek, hiszen még nekik is joguk van itt tartózkodniok. És a világot jelentő vezeték is egyaránt húzódik az árkon innen is, túl is. Voltaképpen nincs is már ár icon innen és túl. Az egykor» pusztai fiúcska is micsoda messzire jutott el innen, mintha nem is lett volna sövénykerítés: író lett, híre, neve az országhatárokon túl is messzire jutott. De egy kicsit itt is maradt. Ez a föld, ez a táj ezek az emberek mindig tápdús, termékeny anyaföldet jelentenek számára. Boda Ferenc hjijlh v * * i to : to: .•> to;::totoMár az utolsó fürtök is összezúzva erjednek a kádak mélyén, tisztán csillanó borokká érlelve az őszi napsütést. Hordók dübörögnek a bolthajtásos pincében, a teherautóról csikorogva engedi le a csörlő a következőt. Újabb rovás kerül a jegyzetfüzetbe és öthektó jókedv legördül a pince mélyére. Bakó Jenő felvétele Mit hoz a Télapó? Nőtt a keresett figurák aránya — Déligyümölcsből sem lesz hiány Közeledik a karácsony. Előtte j olcsóbb ajándékot szándékozik minden szülő körülnéz a boltok-1 vásárolni, nem lesz kénytelen ban, hogy mivel lepheti meg ebből az alkalomból gyermekeit. '■'A'z előjelek szerint az idén nemigen akad majd olyan szülő, aki kénytelen lesz elégedetlenül távozni az üzletből: a kereskedelem felkészült a karácsonyra, s ami- örvendetes, jobban, mint tavaly. Már szállítják az üzletekbe az úgynevezett figurális árut. hogy mindenki időben megvásárolhassa az ajándékot. A kereskedelem kérésére az ipar végre változta- ^_e.. I t°tt a régi gyártási módszereken: elsősorban a keresett 4—8 dekás figurákból gyártott nagy mennyiséget. Ezeknek az ára általában 6—18 forint. így tehát aki csak GERENCSÉR MIKLÓS: Pádgalámbok VIII. 30—40 forintos darabot megvenni, A kalkuláció szerint nemcsak a választék tekintetében, hanem mennyiségileg is ki tudják elégíteni az igényeket, A karácsonyi felkészüléssel kapcsolatban azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az idén még a tavalyinál is sokkal több déligyümölcs kerül az üzletekbe. Narancsból például 25 százalékkal lesz több, mint tavaly. Mandarinból ugyancsak nagy mennyiséget importálnak az idén és szállítanak az üzletekbe. Banánból kétszer annyi lesz, mint tavaly. A füge- kedvelők is bőven vásárolhatnak. Klári lehajtotta a fejét, így hallgatta á históriát: — Előfordult az is, hogy egy rossz lány nem akart a pap elé állni, azíán azzal büntette az Isten, hogy mindjárt az első gyerekének két fejé lett. Föl is nőtt ez a szörnyeteg,, az egyik szájával ugatott, a másikkal meg nyerített. Bürköt evett, meg lapuleve- let, aztán már öt esztendős korában kinőtt a szakálla... Ezen senki se nevetett. Béna csönd telepedett a pajtára. TöbKlárihoz nem szóltak bántón, nem néztek rá sandán, mégis Megváltozott a lakodalom óta. tudta, hogy valami nincs rendjén, Viselkedése zárkózottabb, mozdu- leszakadt egy húr á citeráról. latai félénkebbek lettek, mint Máskor vele is incselkedtek, egy aki komolynak hitte a sok-sok volt a sok közül, hévül érezhette .ben' lopva Klárira sandítotok az hátborsongató históriát. Körülöt- magát azon a körön, amelyet a orruk mögül. Ö meg úgy vi-élté pezsgett, ficánkolt a vidámság, lányok, fiatalasszonyok szőttek kedstt, mintha semmit se hr főtt a felviharzó nevetések szinte maguknak titokból, pillantások- volna. A kezében volt egy cső, leverték a port a pajta magasan ból, névtelen, de annál édesebb nyugodtan a kupacra dobta, de nyújtózó gerendáiról. Karbit- érzésekből. Most meg nyoma úgy, hogy a kukorica átgurult lámpa sugározta rájuk erős, vil- veszett ennek az ártatlan cinkos- a malacképű asszony papucsára, lámszlnű fényét, édeskés szaga Ságnak, úgy vették, mintha itt se — Én is tudok t y tör lé: .etet idegenül terjengett a nyár illatait lenne. Fájt néki az alattomosság, — mondta Klári ev lilén hangon, őrző lucerna, muhar közelében, amelyről tudta, hogy a kertek Alig ismert a saját szavára. — Tüzesen virult a fosztott kuko- alatt osonó pusmogás eredménye. Az egyszeri asszony elment ricából való hegy, körülötte zör- De nem mutatta, hogy szórón- ugyan a templomba, de mielőtt gött a háncs, amely cinkosan gatja a szívét a számkivetés, dől- fölvette a fát volt, minden éleltakarta el a legények matató gozott serényen, néha nevetett is, mes ember kipróbálta. Egy hókezét. Lehettek vagy húszán a de hiába nevettek vele a többiek nappal az esküvő után rátalált a kukoricafosztók, körbeülték a is, a jókedvben ugyanúgy magára kanász, amint a kökénybokrok sárga gúlát, mint akik meleged- maradt, mint a hallgatásban, alatt pucéron hentergetíe két-Egy ösztövér, szürke réklis lány kérlelte a malacképű asz- szonyt: nek és a tiszta csöveket is úgy Most éppen hallgattak. hajigálták középre, mintha óriási ösztövér, szürke máglyát • táplálták volna. Egy malacképű, behízott szemű aszszony vitte a szót, most éppen .... valami sikamlós pletykát adott Manci néni, meséljen meg elő az egyszeri kisbíróról, aki valamit. De a szerelemről, megleste fürdés közben a jegyző Az asszony szorosabbra húzta feleségét és amikor az asszony a csomót keszkenőjén, jóindula- sikongatni kezdett, ijedtében a túan hunyorított Klári felé, kútba ugrott. mintha előre bocsánatot kérne. csendőr. Gyereke ugyan egy se született, de hogy miért nem, annak a vajákos asszony a megmondhatója ... Senkinek se kellett megsúgni, hogy kiről van szó. Az emberkoszorú oly mély némaságba 7uhant, mintha befalazták volna a szájukat. A kezük ss mozdult. (Folytatás a 4. oldalon)
